Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Holokauszt-per
Létrehozva: 2010. március 27. 19:38
http://nol.hu/kulfold/zsidok_deportalasaert_perlik_egymill iardra_a_mav-ot
http://nol.hu/gazdasag/20100326-ugyve det_keres_a_mav_a_holokausztperhez
Az alábbi két cikk a Népszabadság online oldalán olvasható, ezért gondolom kicsit nagyobb a valóságalapja, mintha a Bors online-on jelent volna meg.
Kíváncsi vagyok mások véleményére ezzel kapcsolatban.
Ámen! :-D
Ott a pont.
Amit hozál, ahogy én kotorászok az elmém helyén, vagy 15-20 helyen olvastam részleteiben... a nem fotos részeket persze törölve :-D
Nem tudom kitől van.
Egyébként amikor egy bizonyos területen uralkodó népen kérik számon azt hogy milyen alapon foglalta el, és irtotta ki az előzőleg ott élő népeket, itt a nagyon egyszerű válasz:
„És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” [3]
Egyedül az "Örökkévaló", és "Ábrahámnak" szavakat kell lecserélni az "igében".
"És mondá a felső világ ura a fősámánnak:....."
"És mondá az angol királynő, minden brittek fejedelme a gyarmatosító seregek vezetőinek....."
Ennyi.
Ha ez akkor elég indoklás volt, legyen az ma is.
Egyébként, ha jobban megnézzük nagyjából ilyen magyarázatot kapunk minden érintettől.
Ötös!
Méghozzá csillagos! De nem vörös :-D
Ez, amit itt letettél is bizonyithatja a világnak, hogy a magyarok nem elég alaposak, megbizhatatlanok és nem elég okosak, hogy tudhassanak!
Virtuális gratula!
Kevés hajam van, kérlek ne tépesd ki velem.
Vegyük mégegyszer. És nem kötekedés.
Én soha nem irtam Neked semmit. Egy árva mukkot sem. VOlt egy félreértett mondatod virággal, amit utána valahogy beleszőttél a velem való vitádba azzal, hogy én kérdeztem és én turkálok a zsebedben. Én még a saját zsebemben sem turkálok, nemhogy a Tiédben!
Én kérlek!
Szépen!
Sőt! Annál is szebben!
Olvasd vissza a hsz-eket, tudom, hogy rá fogsz jönni, hogy tévedsz.
Az, hogy én eltérek-e a témától, csak attól függ, hogy milyen módon próbál valaki letuszkolni valamit a torkomon.
Olvasgatva a hsz-eket egyre inkább rájövök, hogy olyan tárgyi tévedések vannak itt sok tekintetben, mint a MÁV-os beadványban.
Nálam személy szerint azzal húztad ki a "gyufát", hogy ismeretlenül degradálod a tárgyi ismereteimet, arra való hivatkozással, hogy nekem betiltott könyveket kellene olvasni.
Attól még hogy valami be van tiltva kornántsem jelenti, hogy a tartalma igaz. Ez az én véleményem. Én nem betiltás alapján döntök.
Ha mondjuk amerikát vesszük, meilyek amaerikai történelem könyvben van bent, hogy milyen módon mészárolták le a bevándorló ireket, hogy gyakorlatilag a lakosság nagy része köztörvénye bűnözők leszármazottai, akik az európai igazságszolgáltatás elől menekültek az "új földre"?
Ez is be van tiltva?
A történelem egy szubjektiv és mefejthetetlen dolog. És az is marad. Nincs bizots pont benne. Főleg nem egy 3000 évvel ezelőtti tyúk volt előbb, vagy a tojás kérdésben.
Figyelmbe véve, hogy Te kezdtél nekem irni, és nem forditva a legelső nekem irott hsz-ed kioktató stilusa volt sértő. És Te elgánsan lelépsz azzal a meggyőződéssel, hogy nálad van az igazság, pedig az a borban van... :-D
Minden, amit irtam nem bántás, hanem tájékoztatás arra nézve, hol siklott félre a dolgunk. Szabad ember vagy, úgy teszel, ahogy akarsz.
Az idézet kitől van?
Csak mert érdekes. Nem stimmel a "mai Mo.", nem stimmel a bejönni és ligázni az itt élő szláv nemzeteket.
Jelenlegi kutatások szerint megkérdőjeleződött a régi elmélet. Olan magyar leletek kerületk elő, amik azt támasztják alá, hogy mink itt is voltunk, oszt elvándoroltunk, majd vissza. Az elmélet szerint a honfoglalás gyakorlatilag honvisszafoglalás volt.
És a szlávok leigázása még a régi elmélet szerint sem igaz. Legfeljebb a szláv törikönyvekben. Bár az övék meg nem stimmel a románokéval, mert ők is elsőként voltak itt.
Az elszenvedett fizikai megpróbáltatásokról és a nagyon jelentős erkölcsi kárról nem is beszélhetünk. Dewitt tábornok, aki annak idején Amerika Nyugati partjainak védelméért volt felelős, híven fejezte ki az amerikai kormány véleményét: "a japán faj ellenséges faj, s az amerikai állampolgár japánok, még azok is, akik másod, vagy harmadik generációsok, megőrzik faji jegyeiket." Bizony ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy a fajelméletet Hitler tanulta-e az amerikaiaktól vagy az amerikaiak Hitlertől. Minden esetre a módszereik annyira megegyeztek, hogy nincs mit egymás szemére vetni.
Jól emlékezünk még, hogy Roosevelt a Pearl Harbor-i japán támadását követően 1942 februárjában 9066 szám alatt külön rendeletet adott ki az Egyesült Államokban élő mintegy 120.000 japán származású amerikai állampolgár deportálására. Ezeket az államrenddel egyébként lojális embereket, megfosztották vagyonuktól, s csupán kézipoggyászaikat vihették magukkal Kalifornia, Arizóna, Idaho, Wayoming, Coloradó, Utah és Arkanzas istenhátamögötti területekre. A táborok amelyekbe kényszerítették őket, a lehető legprimitívebbek voltak, s még az egészségügyi berendezések is hiányoztak belőlük.
Csak a hadiszerencse javukra fordultával engedték szabadon őket. Rooseveltnek erről a szégyenteljes lépéséről csak harmincnyolc évvel a második világháború után hozott egy amerikai kormánybizottság olyan döntést, amely elismerte az internálás jogtalan voltát. Kártérítésük azonban a mai napig sem történt meg. Amit kaptak, alig éri el az elkobzott javak értékének tíz százalékát.
Minden esetre a magyar kormány egészen az 1944 március 19-i német megszállásig úgyszólván semmit sem tett az országban élő zsidók ellen, sőt a hitleri megszállás alá került területekről is ide menekültek az ott lévő zsidók. Nem véletlen, hogy Hitler ezért Európa gettójának nevezte Magyarországot.
A Magyar kormány azt is megengedte, hogy német segédlettel a vagyonos zsidók nem csak magukat de értékeiket is kivigyék az országból. Újpéteri Elemér lisszaboni magyar követtől tudjuk, hogy 1944 június 26-án 30 gazdag magyarországi zsidó (Weis, Chorin, Kornfeld és Mauthner család)-miután magyarországi gyáraikat, bányáikat, bankjaikat eladták a németeknek a Lufthansa különgépén Lisszabonba érkeztek. Magukkal hoztak több mint ezer kiló aranyat, amelynek vámdíját is kifizették a portugál hatóságok részére.
Hitler követelésére megalkotják ugyan a zsidóellenes törvényeket, de nem élnek vele. A helyzetre jellemző: Hitler 1943 április 22-én Tiso szlovák elnökkel folytatott tárgyalásán való kifakadása; ha a magyar külügyi bizottságba négy zsidót, a pénzügyi bizottságba pedig két zsidót be lehetett választani, akkor Magyarország zsidópolitikája megállapíthatóan messze elmarad minden más államé mögött, még Franciaországot is beleértve. (15)
Az 1952 szeptember 10-én aláírt úgynevezett luxemburgi egyezmény szerint 3,45 milliárd márka jóvátétel, 3,4 milliárd márka az elrabolt zsidó vagyonért illette meg Izraelt. Ezen felül a Nyugat- Német állammal 23,3 milliárd márka egyéni kártérítést is fizettettek az egész világ zsidóinak. Szeretnénk tudni, hogy a hitleri Németország hogyan követhetett el károkozást egy olyan állammal szemben, amely az adott időszakban egyáltalán nem is létezett? Ugyanakkor nem tudunk arról, hogy Kelet-Németország is fizetett volna ilyen jóvátételt Izraelnek, pedig számarányának megfelelően ugyanolyan jogutódja a világháború előtti Németországnak, mint Nyugat-Németország. Ez az egyszerű tény is jelzi, hogy csakúgy, mint a két világháború minden fontos eseménye mesterséges, kiváltása az Egyesült Államok jól átgondolt cselszövésén alapszik.
A soron következő feladat igen nagy. Izraelt alaposan fel kell fegyverezni, hiszen már most biztosra vehető, hogy az arab országok előbb-utóbb ismét háborút fognak indítani ellene. Ugyanakkor a lázongásra hajlamos zsidóság életszínvonalát is az arabokénál magasabbra kell emelni. Ez pedig a még mindig kicsi Izrael esetében is igen sok pénzt igényel. Amerika ezt a problémát is rá jellemző módon, de számára minden esetre nagyon praktikusan oldotta meg. Soha nem létezett új és bonyolult jogi kreációkkal arra kényszerítene Nyugat-Németországot 1952-ben, hogy úgynevezett "Jóvátételi egyezményt" kössön Izraellel. Hosszú évekig ez képezte Izrael állam legfőbb bevételi forrását. A "jóvátétel" a Harmadik Birodalomnak a második világháború során zsidó vallású személyek ellen elkövetett atrocitásait volt hivatva kártéríteni. Mint az amerikaiak több más nyakatekert okoskodása, ez is nélkülöz minden nemzetközileg elfogadott jogi alapot.
Mit csinált rosszul, talán nem azokat a zsidókat mentette meg, akikre megbízása kiterjedt? Vagy valami olyan dolgok tudója, ami még most is tabu, ami nem illik bele a második világháború történetének hivatalos verziójába? Minden bizonnyal ez lehet a bűne, s ami ezt még súlyosbítja, valószínű, hogy ezt valahol el is kotyogta. Ilyen veszélyes embernek pedig - legyenek bármilyen érdemei is - nincs helye a nap alatt.
Annyi bizonyos, az útból való félreállítását az amerikai kormány jó kezekre bízta.
Úgy tűnik azonban, a svéd kormány sem meri ezt az ügyet bolygatni. Wallenberg nevét már több alkalommal emlegették a béke Nobel-díj esélyesei között. Mivel a Nobel-díj odaítélés a svéd akadémiától, vagyis maguktól a svédektől függ, nehezen hihető, hogy ebben saját kormányuk akarata ellen döntenének.
Mivel Wallenberg mind a mai napig nem kapta meg a Nobel-díjat, ezt alig lehet másként értékelni, mint a svéd kormánynak az üggyel kapcsolatos elutasító véleményét. Nem lehet elfogadni, hogy Wallenberg kevésbé érdemelné meg a béke Nobel-díjat, mint például Anvar Szadat.
Az amerikaiak és az oroszok második világháborús zsidóellenes spekulációja húzódik meg Raul Wallenberg svéd diplomata máig rejtélyes sorsában is. Ez a derék ember a háború alatt Svédország budapesti követségén dolgozott. A háború vége felé az amerikai kormány megbízásából és annak költségén épületeket vásárolt Budapesten, amelyek a svéd tulajdonjogra tekintettel diplomáciai védettséget élveztek. Ide gyűjtötte azokat a magyar zsidókat, akiket a deportálás közvetlen veszélye fenyegetett, majd hamis útlevelekkel külföldre juttatta őket. Körülbelül 30.000 zsidót sikerült ezzel a módszerrel védett külföldi területre juttatnia.
Lássuk mi történt vele? Az orosz hadsereg 1945-ben Budapesten - aligha véletlenül - letartóztatta és a Szovjetunióba deportálta. Számos tiltakozás és kiadatási kérelem jutott el a szovjet kormányhoz Wallenberg szabadon bocsátása érdekében. Az oroszok, a tőlük megszokott módon tagadták, hogy fogságukban lenne. A szovjet börtönökből különböző módon nyugatra jutott személyek pedig makacsul állították, hogy együtt raboskodtak vele. Tizennégy év múlva, 1959-ben a kormány nevében Gromikó közölte, hogy egy szovjet börtönben 1947-ben meghalt. Bizonyára megdöbbenti a Kedves Olvasót, hogy állítólagos halála után 12 évvel - feladva korábbi tagadásukat - közlik ezt a rájuk nézve nem éppen dicséretes dolgot. Csakhogy Gromikó bejelentése ugyan olyan valótlannak látszik, mint korábbi tagadása. A hetvenes években nyugatra került egykori szovjet börtönlakók továbbra is állítják, hogy Wallenberg még mindig él, pontos információkat szolgáltattak, hol és mikor találkoztak vele. Enyhülési korszak ide, európai együttműködés oda, de Amerika még komoly próbálkozást sem tett Wallenberg kiszabadítására. Pedig titokban, de sok egymás országában elfogott veszedelmes kémet és egyéb érdemtelen embert cserélt ki 1945 óta! Úgy látszik azonban Wallenbergre valami oknál fogva sem Amerikának, sem a zsidóknak nincs szüksége.
Az angolok zsidógyűlöletére jellemző az alábbi példa: 1947-ben az ENSZ a palesztinai zsidó állam létrehozására UNSCOP (United Nations Special Committee of Palestine - Egyesült Nemzetek Palesztinai Különbizottsága) néven egy külön szervezetet hozott létre. A bizottság tagjai éppen Palesztinában tartózkodtak, amikor a franciaországi Seta kikötőjéből indított "Exodus 47" nevű bevándorlóhajó a fedélzetén 4554 fő német munkatáborból áttelepülő zsidóval befutott. A hajót palesztinai vizekre érkeztekor hat angol hadihajó vette körül. Az angol tengerészek felmásztak az Exodus 47 fedélzetére és a bevándorlókat agyba-főbe verték. Hárman meghaltak, százan megsebesültek. Ezután az UNSCOP tagjainak szeme láttára átszállították őket három kisebb hajóra. Visszavitték őket Franciaországba, ahol 130-an menedékjogot kértek, a többiek változatlanul Palesztinába akartak menni. Majd londoni utasításra a hajók Hamburgban kötöttek ki. A zsidókat pedig visszahurcolták a "haláltáborba", ahonnan a franciák "kiszabadították" őket. Brit magyarázat: "Ez az egyetlen brit igazgatás alatt álló terület, ahol ilyen sok embert megfelelő módon és rövid idő alatt lehet elhelyezni és táplálni." Nem hiszem, hogy ezt kommentálni kell, a történet önmagáért beszél.
. Az angol kormány ennek ellenére a háború befejezése után is kitartott a zsidó bevándorlás korlátozása mellett. Amint már érintettük, Európában még 1947-ben is 450.000 zsidó kereste új hazáját, de sehol sem akarták befogadni őket.
A háború kitervelése és végrehajtása mindenkit - de különösen a kárvallottjait - meggyőzhetett, hogy az amerikai és az orosz politika legfőbb eszköze a kiszemelt áldozatok félrevezetése és becsapása. Sajnos ez nem csak a háborúk kiprovokálásában, hanem békeidőben is igaz. Különbség csupán annyi, hogy Amerika ezt tagadja, míg a Szovjetunió összeegyeztethetőnek tartotta fennkölt elveivel. Mondván a cél bármilyen eszközt szentesít.
Magyarország területét az arisztokrácia minden várakozása ellenére nem az angol-amerikai hadsereg, hanem a Szovjetunió ázsiai hordái foglalták el. Az inváziót felszabadításnak minősítve, az országot teljesen kifosztották a még meglévő értékeiről. Gyárakat, üzemeket szereltek le, úgyszólván a teljes termelő gépparkot a Szovjetunióba szállították. A lakosságtól ruháit, élelmiszerét, sőt még a zsebóráját is elvették. Lányainkat, asszonyainkat megerőszakolták, ázsiai vérbajjal fertőzték. A parasztnak nem csak a lovait és teheneit hajtották el, de sok esetben őt magát is több évi "malenkij robotra" vitték a Szovjetunióba. Hogy mennyien haltak ott meg, a mai napig sem tudjuk. Értük az oroszok nem fizettek kárpótlást.
Gondoljunk csak a különböző bankok páncéltermeiből a szovjet haderő által "elzsákmányolt" műkincsekre, amelyek még ma is a volt Szovjetunióban vannak. Érdekes módon ezeket a többnyire magántulajdonban lévő műtárgyakat sem a magyarországi, sem a nemzetközi zsidóság nem keresi, pedig számos zsidó tulajdon is található közöttük. A magyar kormány 1990 óta több ízben is kezdeményezte visszaszerzésüket, mindeddig eredménytelenül.
A magyar kormány téves helyzetfelismeréséhez álljon itt még egy jellemző eset. A német megszállással kapcsolatos veszély idején Kállay Miklós és kormánya felajánlják a magyarországi zsidóság felfegyverzését egy közös németellenes fellépésre. A felhívást a zsidó vezetők nyomban elutasítják. A magyarokat is óva intik a reménytelen harc következményeitől. (Hunnia c. folyóirat 98. száma 1998 január 25., 53. oldal)
Mégis a háború befejezése után a Moszkvából hazánkra szabadított zsidó diktatúra azzal érvel, hogy Magyarország Hitler utolsó csatlósa volt, ezért kollektíve háborús bűnös. Majd ennek ürügyén az Egyesült Államok hozzájárulását is bírva - valósággal kiirtja a nemzet vezető rétegét.
A magyar kormány tagjainak többsége, számos vezető politikus már a háború kitörése előtt is nagyon jó angol kapcsolattal rendelkezett. Éppen ezért komoly dilemma elé kerültek az angol diplomácia mellébeszélései miatt. A maga idejében megmagyarázhatatlan jelenség titkairól 1991-ben Kovách G: István rántja le a leplet a Hunnia című folyóiratban publikált "Fasiszta nemzet? Antiszemita magyarság?" című írásában. A szerző kutatásai során a londoni könyvtárban talált rá az 1943 október 14-én kelt C 12035 és az 1943 október 15-i F. O. 371/3 jelzettel nyilvántartott okmányra, ahol többek között Namier professzor (zsidó képviselet) aggodalmát fejezik ki Magyarországnak a német szövetségből való idő előtti kiugrása miatt. Megállapítja, hogy Magyarországon a zsidók biztonságban élnek, de a háborúból való kilépés vagy annak akár a kísérlete miatt Németország megszállná Magyarországot, s ezzel a zsidók biztonsága veszélybe kerülne.
Az F. O. 371/34498 sz. irat "A zsidók helyzete Magyarországon" címet viseli, s ilyen részleteket tartalmaz: "Randall úr azt mondta, hogy ezt már ajánlották mint okot, s amiért Magyarország ne álljon át a szövetségesek oldalára."
Itt kell megemlítenünk egy nagyon fontos tényezőt, amely a magyar kormány döntését a német ajánlat elfogadásához segítette. Nem lehet tagadni a Jugoszlávia elleni katonai akció indítására vonatkozóan, Teleki miniszterelnökön kívül is számos vezető politikus fejezte ki aggodalmát. Teleki halálával ezek az aggodalmak felerősödtek. Ekkor azonban váratlan segítség érkezik. A magyarországi zsidó szervezetek vezetői és más az iparban, kereskedelemben és a bankvilágban nagy befolyással bíró zsidók, akiknek meglehetősen jó kapcsolatuk volt Horthy Miklóssal, kétségbeesetten rohantak a kormányzóhoz arra kérve őt, ne maradjunk ki a háborúból, mert akkor a németek megszállják az országot, és elhurcolják az immár 800 000 főre gyarapodott magyarországi zsidóságot. Ezt a tényt 1946-ban megerősítette Ravasz László református püspök is.
A második világháború kulisszatitkait tartalmazó legfontosabb iratok még ma is zárolva vannak , Churchill többet száz évre zároltatott -, így a történelmi kutatás egyes fontos eseményeket csak más körülményekből való következtetések alapján tud megközelítően feltárni. Magyarország második világháborús külpolitikájáról sem lehet kristálytisztán megállapítani, milyen mértékben alapult magyar megfontolásokon a német nyomás kényszerén, illetve a hazai és nemzetközi zsidóság titkos attrakcióján.