Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Serdülő gyerekek tanulása
Létrehozva: 2010. január 28. 11:34
Én mindig is úgy hallottam hogy kistinédzser és tinédzserkorban már csak kikérdezni kell és nem velük vagy együtt tanulni.
Tanulják meg az önállóságot,ez később csak előnyükre válik.Lehet hogy ez butaság de ezt én is így látom.
Sajnos nálunk ez úgy működik hogy együtt tanulunk,sokszor én olvasom fel a hosszabb anyagot a 13 éves fiamnak.Azt mondja nem érti amit olvas.És minden tantárgynál oda kell ülni mellé.Úhyhogy az összes szabadidőm erre megy el.
Nálatok et hogy működik?
Nincs benne lustaság, hidd el!
Az van benne, hogy nincs sikerélménye!
Gondolj bele, ha Neked minden nap főznöd kell, de soha nincs benne sikerélményed, mert a családod csak túrkálja, nem eszi meg, sőt, esetleg leszólja, akkor Neked sem lenne kedved főzni!
Én így próbáltam megérteni a lányomat...
Amikor ideköltöztünk, akkor az ötödiket úgy indította, hogy ebbe a bizonyos tanulóotthonba járt, ahol egy házaspár tanul a különböző korú gyerekekkel. Jó volt, mert megvolt a folyamatos kontroll, a számonkérés, de egyrészt rettentő drága volt, másrészt arra gondoltam, hogy ez nem motiváció, inkább azért tanult, hogy a hölgy nen kiabáljon.
Így szeptemberre megbeszéltük, hogy lehet versenyezni, edzeni, DE tanulni kell egyedül, úgy, hogy hozza a tőle elvárható legjobb eredményeket! És ugye mellette jár a nevelési tanácsadóba fejlesztési órákra.
Azért is írtam, hogy keressetek egy célt, egy szakembert (ha úgy érzed az iskolai nem megfelelő) és ne dyslexiára, mert látod, nem biztos, hogy nem csak értési problémája van...és menni fog!!!
Jár karatézni,kyokushin karatéra jár.A férjem,tehát azapukája 3 danos karatemester.Imád oda járni és nagyon ügyes benne.
A férjem is azt mondja hogy ezzel csak nyer és többet ér vele mint mondjuk a futballal
Ha olvastatom ,sokszor nem veszi észre a mondat végén a pontot,hanem egybeolvassa a 2 mondatot.Nevelési tanácsadóban is jártunk természetesen,és határozottan mondták hogy nincs diszlexiája mert én is erre gyanakodtam.
Jár fejlesztő pedagógushoz az iskolán belül de szerintem semmit sem ér.
A fiam is kb. 5 éve epilepsziás.
Év elején én is úgy indultam hogy nem tanulok vele mert meg kell tanulnia egyedül tanulni és különben is ez így roppant fárasztó számomra,mivel nem egyedüli gyerek plusz házimunka,meg ugy dolgozni is kell.Hát jöttek sorba a kettesek és hármasok.
Van ebben bizonyos szintű lustaság is azért.Csak közben látom hogy szenved is ettől az állapottól.
Nem áll neki tanulni egyedül mert azt mondja úgysem érti.
Mintha az én lányomról írtál volna...
13 éves, 5 éve epilepsziás, amit gyógyszerrel kezelnek (az elsőtől olyan lett, mint egy lassított felvétel, abba kellett hagynia a versenyszerű sportot, mert képtelen volt felvenni a tempót, meghízott, a gyógyszercsere ezeket megoldotta), alsóban végig kitűnő volt, mert nem akartak tudomást venni arról, hogy nem érti amit olvas és éppen ezért nem is akar olvasni!!!
Voltunk pszichológusnál, szintén megállapították a magas iq-t, kértem dyslexia-vizsgálatot, de lepattantunk mindenhonnan. Míg most szeptemberben a helyi nevelési tanácsadóban kértem kifejezetten szövegértésre irányuló szakvizsgálatot, ami engem igazolt. Úgyhogy fejlesztő órákra kell járnia. Igaz, hogy a csoportban ő a legjobb, de ez lényegtelen, mert van problémája és segítenek rajta. Ez egy nagyon hosszú folyamat, évekig kell majd járni, de megéri...azóta már választott egy könyvet és nagyon lassan, de olvassa. És igen, összefügg az epilepsziával, legalábbis nálunk azt a területet érinti az epilepszia.
Fontos egy bizalmi kapcsolat kialakítása a tanulással kapcsolatban! Én rábízom, nem tanulok vele, nem kérdezem ki, de bármiben segítünk, amiben segítséget kér. Viszont ha nem teljesít(ene), akkor a versenyzést letiltanám és el kellene mennie egy tanulóotthonba. Így ő önként és dalolva teljesít és már vannak kiemelkedően jó tárgyai is. Ehhez persze kell az is, hogy legyen egy távlati célja, ami nála megvan.
A gyerek 1 évig karatézott, 3. éve a Honvédban judozik.
Viszont itt is látszik, a "jaj nehogy csinálni kelljen valamit" hozzáállás.
Amíg ezen nem változtat, a fejem tetejére is állhatok, akkor sem változik semmi.
OFF
Egyébként nagyon jó érzés, amikor a szülők jönnek edzés végén, hogy: -Képzeld, ezt meg ezt mondta a tanító néni, hogy észrevette, Bécike sokkal több ideig képes figyelni órán, mint fél évvel ezelőtt... Pirike meg ügyesedett, tesiórán szívesebben mozog, stb.
Tanító néni kérdése a szülőkhöz: -Anyuka, mit csnáltak a gyerekkel?
-Beírattuk karatéra.
ON
Szia !
Nekem 12 évesem van. 5-ben kezdte, hogy nem érti, amit olvas , akkor részenként kellett olvasnia, és ha nem értette akkor mégegyszer. Volt némi ellenállás, de leküzdőtük. Most már nincs ilyen, hogy nem értem, viszont nagyon utál olvasni. Még is csak kell akkor is. Napi 30 perc olvasás kötelező.
Próbáld meg kicsit szigorúbban, következetesen.
Igazad van!
A fiam is kiemelkedő értelmi képességű, de enyhén figyelemzavaros. Az a fajta, aki még tévét is fejenállva, bukfencezve néz, s még az étkezőasztaltól is fel-felpattan, ha eszébe jut valami. Elsős kora óta karatézni jár. Most negyedikes, s a heti kétszer másfél óra "fegyelem-figyelem" megtette a hatását. Ezúton javaslom én is a gyermeknek a küzdősportokat.
Igen, ha egyedul van otthon nehez ellenorizni. Bocs, nem tudtam.
Megegy total laikus otlet: valami kuzdosportra nem lehetne beiratni? Amellet hogy ott jol kifarasztjak, a kuzdosportok figyelemre, fegyelemre, odafigyelesre tanitjak a gyerekeket. Ne azzal a felszolitassal vigyetek oda a gyereket hogy: "Na fiam itt majd jogyereket csinalnak beloled, embert nevelnek beloled.", hanem hogy jarjon, mert a kuzdosportok egeszsegesek es hogy majd meg tudja vedeni magat ha neadjisten egyszer valaki megtamadna.
Nem diszlexiás.Szépen olvas viszonylag,de sajnos egyáltalán nem olvas,erre nem tudom rávenni.Szerintem azért mert nem érti amit olvas.Voltunk a vadaskerti gyerekpszichiátrián is mert nagyon izgul is egyben a dolgozatoknál ,felelésnél.Különböző tesztekkel megállapították hogy átlagon felülí az intelligenciája.Egyébként epilepsziás és gyógyszereket szed.A kezelőorvos szerint a gyógyszerek nem okoznak koncentrációs zavart de a pszichiáter szerint igenis bezevarnak.
Egyébként azt mondja a fiam hogyha ha tétje van akkor meg tus tanulni hosszabb szöveget is Úgyhogy sokszor nem tudom hova tenni etzt a dolgot.
Sokszor úgy érzem hülyének néz.
Elhiheted, hogy már mindennek utána olvastam, minden követ megmozgattam.
A fiam hiperaktív, és figyelemzavaros. Jártunk pszichológushoz, mozgásterápiára (stb), ez utóbbi nagyon sokat lendített előre. De szerintem ebből is az jött le neki, mindenki más azzal van elfoglalva, hogy ő jó legyen, és minél könnyebben illeszkedjen be a társadalmi normákba. Tehát ő karba tett kézzel hátra dőlhet, és várja a sült galambot.
Járt agykontroll tanfolyamra is. Ott is sok segítséget kapott a hatékony tanuláshoz. De nem használja, mert az is macérás.
A tv nézést én sem engedem, de nem tudom ellenőrizni, mert én dolgozok, ő meg otthon van.
Szia.
Nekem is van egy olvasásal küszködö gyerekem és nem olvasom neki fell.Igaz Ő már nyolcadikos.Nekem is mindjárt az jutot az eszembe,hogy dyslexiás a gyerek.
Nálunk az alsóba a tanárnő vagy nem vete ésszre vagy nem akarta észre venni,hogy baj van.Én meg mint első gyerekes anyuka halgatamm a tanárra.Csak akor kezdtük ell a foglalkoztatásat amikor őtődik évvégén a tanár egy év alat felfigyelt ara,hogy valami nincsen rendbe a gyerekell.
A napközis tanító nénink nekünk is nagyon jó volt, de sok múlik a gyereken is.
Van egy nevelt lányom is, ő 11 éves. Matekon kívül semmit nem kell tanulni vele. Az anyja szerintem azt sem tudja, mit tanul a gyerek. A párom, vagy én szoktuk indőnként kikérdezni a gyereket. Majdnem mindenből ötös. De egészen más jellem a két gyerek. A lányzó tele van megfelelési vággyal, és kötelességtudattal. A fiam meg képes órákon keresztül próbálkozni, hogy ne kelljen megcsinálni valamit. Abba bezzeg fektet energiát.
Amit én már össze papoltam neki... Már mondtam, hogy felveszem magnóra, mert már nagyon unom!
Nalunk a gyerekek nem nezhetnek TV-t hetkozben, csak 1 DVD-t, azt is adott idopontban. Az elejen harcoltak ellene, de sokkal jobb ez igy.
A tanulassak kapcsolatban: igen, szerintem az altalanos iskolanak es/vagy a szuloknek meg kell tanitani a gyereket tanulni is, nem csak irni, olvasni. Olvass utanan az u.n. "mind map" technikanak.(magyarul: elmeterkep v. gondolati terkep, de az angol kifejezes is hasznalatos a magyarban)
Szia!
Nálunk sem különb a helyzet. A fiam 12 éves, és egyre rosszabbak a jegyei.
Nálunk az a legfőbb gond, hogy suli után haza megy, és bekapcsolja a tv-t, vagy a számítógépet. ( Persze annak ellenére, hogy engedném.)
A leckéjét összecsapja max 1/2 óra alatt, tanulás nuku.
Épp tegnap vesztem vele össze, mert nem volt hajlandó lehozni a könyveit, hogy kikérdezzem.
Büntiből egész este a galériáján kellett lennie. Nem hatotta meg, Harry Pottert olvasott. (Bár a mai világban már annak is örülni kell, hogy egyáltalán olvas.)