Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Boldogság keresése
Létrehozva: 2009. augusztus 16. 15:16
Sziasztok!
Mostanában eléggé elkerül :-( Év elején gerincsérves lettem, mostanában rendetlenkedik a szívem, valahogy nincs szerencsés évem. Tavaly év végén a páromtól elköltöztem, mert azt mondta, hogy nem szeret. Utána 2 hónap múlva jelentkezett, múlt hónap óta újra együtt, de nem az igazi. Szeretem, imádom, de hiányzik a bizalom. Már ő is azt mondta, h eléggé késélen táncolunk. Félek, hogy elveszítem, félek, hogy "elpazaroltam" az éveimből 6 évet.
Tartok tőle, h nehéz lesz ismét párt találni. Útálom magamnak, hogy nehezen megnyíló, félős vagyok, hogy nem az a csicsergős, mindenkivel barátkozós fajta.
Tudom, borzalmasan síránkozósra sikerült, de talán kaphatnék egy kis optimizmust.
Köszönöm!
Szia!
Nem azért mentem vissza hozzá, hogy legyen valakim. Szeretem őt, az első 4 év nagyon szép volt, reméltük, hogy több odafigyeléssel vissza tudjuk hozni.
Sajnos a párom spórolósságával (és itt nem a jó értelemben vettet kell érteni) nem tudok mit kezdeni, illetve már nem igazán bízom benne, hiszen valakinek azt mondani, hogy már nem szereted, nem az a könnyen felejthető dolog.
Szia!
Szerintem nem kellett volna hozzá vissza menned csak azért, hogy legyen valakid.
Csak azért félsz, hogy elveszíted, mert úgy érzed akkor elpazarolatad azt a 6 évet?
Ha már nem vagytok bologok, akkor előbb-utóbb úgyis kibújik a szög a zsákból. Lehet, hogy addig eletelik még mondjuk két év és akkor meg azt a 8 évet fogod sajnálni.
Szerintem lépj le és menj társaságba. Menjetek a barátnőiddel bulizni, strandolni és közben végig járj nyitott szemmel. De az sem baj, ha nem találsz egyből valakit. Szerintem inkább legyél egy darabig egyedül, mint boldogtalanul egy kapcsolatban.
Szia!
Jó lenne, ha előbb fegyverszünetet kötnél magaddal. Ha te nem szereted magad, mert nem vagy az a barátkozós tipus, akkor más sem fog szeretni, mert ez bizony látszik. Hidd el, hogy nagyon sok ember nem találja meg rögtön az igazit, de ez még nem jelenti az, hogy jobb híján együtt van a régivel. Ahogy a topicból kivettem, inkább csak részedről nagy a szerelem (vagy csak megszokás) de részéről nem annyira. Soha nincs lehetetlen. Én a válásom után, két kislánnyal, 38 évesen találtam meg a szerelmem, akivel nagyon szeretjük egymást. Pedig nem volt könnyű. De nem voltam türelmetlen, és nyitott voltam a világra. Akkor jött amikor a legkevésbé vártam. Nem hiszem, hogy egy ilyen kapcsolatra több időt kell pazarolni. A 6 év, meg nem volt időpocsékolás, mert sok mindent tanultál belőle. Együttélést, alkalmazkodást, toleranciát, konfliktus kezelést, és még sorolhatnám. Ez majd nagyon jól fog jönni, hogy ha megismered a nagy Őt. Fel a fejjel, szép az Élet, csak tudni kell Élni!
Sok szerencsét neked!
Siránkozós? Akkor még nem volt szerencséd a topikjaimhoz!
Mostanában mindenki ráizgult a pártalálás kérdésére..nyugalom, ha nem görcsölsz, jönni fog..már ha kiteszed ezt a pasit....ám azért próbálkozni helyrehozni azt, amid van szerintem jó dolog!
Nesze itt egy boldog dal (látod, még a meló is könnyen megy így)
http://www.youtube.com/watch?v=Pb2si7fClqA
És egyél egy sütit! Vagy egy tortaszeletet!
Az ember soha nem pocsekol el egy evet sem.
Minden evet akar hasznara akar karara tudja forditani= tanul-e belole, vagy ismet elkoveti ugyazaokat a dolgokat.
Kedvelem a Boldogsag kek madara -t, de az elet apro cseppekben adogatja a boldogsagot.
Az hogy mi mit veszunk ebbol eszre vagy ki az nagy mertekben rajtunk all vagy bukik.
Akkor gyerünk vegyük szet.
Mi az amin erdemes,
lehet es mi az amin nem lehet/ne valtoztatni.
Mit lehet mindkettov
fajtaval jelen esetben kezdeni? Melyik milyen hatassal lesz a jelenre es a jovore? Melyikhez erdemes ragaszkodni es melyikrol kell a jovo miatt lemondani?
Lehetetlne soha nincs, csak tehetetlen.
Vajon tényleg akarod, hogy működjön vagy a megszokás uralkodik?
Nem síránkozós ez, hidd el, sokan vannak így, csak épp te vagy az, aki le is írta. Kérdés, hogy mennyit teszel azért, hogy ne így legyen?
Istenbizony nem szekalni akarlak, de egyertelmu, hogy a szived rendetlenkedese a benned levo bizonytalansag, szorongas jele.
Sajnos, senki sem igeri meg, amikor megszuletunk, hogy mindig szerencsenk lesz, boldogok leszunk, meg az elet celja, a kuzdes maga stb., stb.
A lenyeg, hogy nem szabad beleragadni kilatastalan helyzetekbe, meg akkor sem, ha ugy tunik, nem lesz mas, nem lesz jobb. Legalabb a lehetoseget meg kell adnod magadnak, igy viszont el fog kerulni, amitol jobban erezhetned magad.
Neha "elpocsekol" az ember nehany evet, de mindig ketton all a vasar, te hiaba teszel meg mindent, ha a masik azt mondja, nem szeret. Szedd ossze magad, es valtoztass. Jobb keson, mint soha.