Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
ÖNGYILKOSSÁGRÓL ÖSZINTÉN!
Torolt_felhasznalo_329163
Létrehozva: 2009. július 19. 18:26
Sziasztok! A barátnőm egyre többet mondogatja , hogy elege volt! Van egy olyan érzésem , hogy készül valamire! Nem tudom kiszedni sehogy belőle, hogy mit is akar, szerelem van a háttérben , annyit tudok! A férjének nem merek szólni, mit lehet csinálni ilyen esetben? Tanácsokat várok ,esetleg tapasztalatot! Dokit is emlitettem neki, hallani sem akar róla! Segitenék , de hogyan?
tudod, én úgy vagyok vele, hogy aki igazán tervez valamit, az nem hangoztatja, mit tervez.
mindenkivel előfordul, hogy nagyon mélyen van, legyél mellette és támogasd... ezt teheted érte
Öcsémet én találtam meg,az első reakcióm az volt, hülyéskedik.Ilyet azért mégse lehet...
Volt búcsúlevél,nekem szólt,nem pedig apunak...Bocsánatomat kérte azért amit tett.A levél mellett egy közös fotó rólunk... Anyu,kislányom,öcsém meg én.
Nem könnyű róla beszélni,de valahogy el kell hitetni önmagunkkal,hogy nem a mi hibánk,minthogy nem is .
Mondd az igazat: a papa meghalt.
Nekem olyan problémám van, amely kirekeszt a társadalomból, így az öngyilkosság szinte kínálja magát, mint lehetőség.
Korábban sokat gondolkoztam rajta. Aztán arra jutottam: b*ssza meg a társadalom, én akkor is élek és élvezem az életet úgy, ahogy tudom.
100 év múlva úgyis mindenki nagyon halott lesz, aki ma él. A mai társadalom is teljesen halott lesz.
És lehet, hogy sok fiatal, huszonéves pont azért ölte meg magát, amiért én is megtehettem volna. Én élek...
Akkor gondolom Nála Anyukád halála is erősítette azt,hogy meg akart halni.
Szörnyű lehetett Neked,Anyukád után az Öcsédet is elveszíteni!
Neked sem sikerült feldolgozni,szerintem nekünk sem fog,ilyet nem lehet kiheverni-sajnos egy életre bennünk fog maradni az a telefon mikor megtudtam,a látvány,a rendőr,ahogy fényképez és kihalgatja tesómat,mert ő talált rá...búcsúlevél sem volt...lehet jobb is.
Öcséd írt búcsúlevelet?
Bocs,nem akarom felszakítani a sebeket,de Te sajnos átélted amin én most átmegyek és jó Veled "beszélgetni".
Ismeretlenül mondom, hogy Te biztos nem bánthattad meg ennyire! Azt hiszem, az ilyesmi gyűlik és gyűlik az emberben, apró bántások és nagy tragédiák rakódnak egymásra és egyszercsak betelik a pohár és a lélek végképp elfárad, és feladja.
Igen, az ember előszor önmagát hibáztatja- aztán rá kell jönnie, hogy nem teheti! Senki nem akadályozhatja meg, ha valaki elszánta magát..... Iszonyatos dolog ez.
Nekem tavaly január 20 óta nem sikerült igazán felfognom és feldolgoznom, hogy a szöszi kisgyerek akit óvodába hordtam, akivel annyit veszekedtünk de akit úgy szerettem, és akiről azt mondták, sokkal de sokkal életrevalóbb, vidámabb, barátságosabb, élni-tudóbb mint én, 46 évesen úgy döntött, hogy kiszáll. És itthagyott mident, azt is aki bántotta- mert volt ilyen- és azt is, aki azóta csak sírni tud. Nekem a testvérem volt, de él még az Édesanyánk akinek hihetetlen sebet ejtett a szívén-lelkén.
Nem, ne hibáztassa magát az aki nem tehetett semmit a tragédia ellen! Hiába vígasztalta volna meg 1-2 napra, ha a harmadikon megteszi. Akinek annyira fáj az élet, hogy eldobja, annak nem lehet segíteni!
Köszönöm mindenkinek!
Igen,tényleg hibáztatom magam-valamivel megbántottam,úgy,hogy észre se vettem?Ilyeneken agyalok egyfolytában.Most úgy érzem,soha nem fogom tudni feldolgozni.
Neked sikerült??Ha igen,hogyan?
A legborzasztóbb,mikor a 3 éves kisfiam mondja,hogy akkor most menjünk át a papához(mindennap mentünk hozzá).Egyszerűen nem tudom mit mondjak neki,csak sírok.
A 11 éves lányom pedig még nem is tudja,nyaralni van,telefonon nem akartam elmondani,holnap ezen is túl kell esnem és fogalmam sincs,hogy mondjam el,pláne azt,hogy hogy halt meg...
Azt elhiszem...nagyon sajnálom,borzasztó lehet...nekem is az volt.Az ember saját magát hibáztatja....
Ti ne tegyétek!!! Nem lehet senki kezét fogni a nap minden percében!
részvétem
Sziasztok!
Sajnos Apukám két napja felakaszttotta magát...este még ott voltunk,jó kedve volt,kérdezte mit fözzön holnap,meg ilyenek.Nem voltak jelek-így útólag sem találok semmit,ami arra utalt volna,hogy ilyesmire készül.Nem érjük...Tesóm találta meg 17-én reggel.Kivagyunk teljessen.
Legalább azt megtudhattam volna,hogy mik voltak a vélt okok amiért megtette...
Jól ismertem,legalábbis azt hittem egészen addig.Szörnyű érzés volt belegondolni abba,mi játszódhat le egy öngyilkosjelölt agyában az utolsó másodpercben .Tudatosítja-e,hogy a következőben már NINCS semmi?
Szia!
Szerintem mindenképpen beszélgtésre kell bírnod.
Kamasz koromban én megpróbáltam véget vetni az életemet, de nem tettem. Átgondoltam a helyzetem.
Annyi ember szenved. Mégsem adják fel.
Az élet fintora, hogy most, mikor végre sínre került az életem, kiderült, hogy daganatom van. Nos, én most ezzel kűzdök.
Szóval meséld el a barátnédnak, hogy a szerelmi ügy nem lehet akkora probléma, hogy ezt kellene tennie. Van sok ember, aki jobban szenved, mint ő, /itt nem magamra gondolok/mégsem adja fel. Gondolkodjon el, sokan örülnének, ha egészséges családjuk lenne, gyerekekkel, unoákkal. Nem érdemes eldobni, amit kapott.
Remélem megoldjátok a gondot.