Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
50 felett újra boldogan?
Létrehozva: 2008. december 19. 07:45
Kiváncsi vagyok, hogy 50 felett van-e még esély a boldogságra,
vagy ez csak egy álom?
Öt éve özvegy vagyok. Nehéz évek voltak,
de most már lelkileg helyrejöttem, és úgy érzem, hogy hiányzik valaki mellőlem.
Van egy kedvenc versem az ideálisról, de úgy látom már nem él illyen a földön. Vagy mégis..........?
Ime:
"... Tudnál-e csendesen hozzám bújni?
Esténként gyengéden átölelni?
Hallgatni a madarak énekét,
S megcsodálni a naplementét?
Tudnál-e esőben is nevetni?
Egy szúrós fenyőfát megölelni?
Élvezni a pillangók táncát,
S átélni két ember nászát.
Tudnál-e táncolni a gyönyörtől?
Könnyezve sírni az örömtől?
S kitárni felém a szívedet.
Hogy megsimogassam a lelkedet.
Mondj igent, s akkor a Boldogság majd Rád talál!..."....
Lehet, hogy túl szentimentális vagyok?
Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából.
Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban.
Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta türtőztetni magát:
- Mi az ördögöt keresel ? - kérdezte dühösen.
- Istennek legyen hála, megtaláltam! - mondta nagypapa hamiskás mosollyal.
- A hangodat!"
(Anthony de Mello)
A Nő a legmagasztosabb eszmény.
A Férfi helye a trón, a nőé az oltár.
A trón magasba emel, az oltár megszentel.
A Férfi az ész, a Nő a szív.
Az ész tápláléka a fény, a szívé a szeretet.
A fény termelékennyé tesz, a szeretet életet ad.
A Férfi ereje elméjében rejtőzik, a Nőt könnyei teszik legyőzhetetlenné.
Az elme bebizonyít, a könnyek meglágyítják a lelket.
A Férfi bármely hőstettre képes, a Nő bármely áldozatra.
A hőstett nemessé teszi a lelket, az áldott isteni tisztasággal ruházza fel azt.
A Férfié a hatalom, a nőé az érzelem.
A hatalom forrása az Erő, az érzelemé az Igazság.
A Férfi vágya a legvégső győzelem, a Nőé a legmagasabb erény.
A győzelem hatalmat ad, az erény istenivé tesz.
A Férfi törvénykönyv, a Nő szentírás.
A törvény irányt szab, a szentírás elvezet a tökéletességhez.
A Férfi gondolkodik, a Nő érez.
A gondolkodás feltétele a tökéletes elme, a megérzésé a szentség fénykoszorúja.
A Férfi: óceán, a Nő pedig tó.
Az óceánt gyöngyei teszik ékessé, a tavat a költészet fénye árasztja el.
A Férfi merészen repülő sas. A Nő szépen éneklő pacsirta.
Repülni annyi, mint uralni a teret, énekelni annyi, mint meghódítani a szívet.
A Férfi templom, a Nő a szentély.
A templom előtt letesszük a fejrevalónk, a szentély előtt térdet hajtunk.
A férfi helye ott van, hol véget ér a Föld, a Nőé pedig ott, ahol kezdődik az Ég.
(Victor Hugo)
Ha a nő a tükörbe néz....a NŐ tükörbe néz ...Ha a NŐ tükörb
Ha a NŐ tükörbe néz ...Ha
3 évesen: Amikor tükörbe néz egy királynőt lát.
8 évesen: Amikor tükörbe néz Hamupipőkét látja.
15 évesen: Amikor tükörbe néz egy rémséget lát (Anya, ilyen fejjel nem mehetek iskolába!).
20 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de mégis úgy dönt,hogy attól még kimegy az utcára.
30 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - de úgy érzi nincs már ideje változtatni rajta, szóval így megy ki az utcára.
40 évesen: Amikor tükörbe néz, azt látja, hogy "túl kövér/túl sovány,túl alacsony/túl magas, túl egyenes/túl göndör" - ám azt mondja, "de legalább tiszta vagyok" és kimegy az utcára.
50 évesen: Amikor tükörbe néz 'saját magát' látja és oda megy ahova akar.
60 évesen: Tükörbe néz és azokra az emberekre emlékezik, akik nem láthatják magukat a tükörben soha többé. Kilép az ajtón és meghódítja a világot.
70 évesen: Amikor tükörbe néz bölcsességet, tudást és vidámságot lát és élvezi az életet.
80 évesen: Nem nyűglődik a tükörrel. Csak felteszi a bíbor kalapját és megy, hogy nevessen a világgal együtt.
Talán mindannyiunknak korábban kellene megragadnia azt a bíbor kalapot...
"Emlékszel még, amikor először voltál szerelmes? Az első randi, az első csók, az első együttlét, az első igazán borzongató szeretkezés, ami néha-néha még ma is bevillan? Emlékszel az izgatottságra, amikor először vezettél autót? Amikor először tettél olyat, amivel sikert arattál, és mások felnéztek Rád? Amikor először tettél valami jót valakivel, csak úgy? És a csalódásokra is emlékszel? Amikor először törték össze a szíved? Emlékszel a fájdalmakra, a veszteség gyomorszorító érzésére? Amikor elkezdtél páncélt növeszteni, bizalmatlan lenni, óvatosan kihátrálni? Távol tartani magad, hogy ne sérülhess még egyszer úgy és annyira, mint akkor? Feltételekhez kötni a megnyílást, és szép kis listákat gyártani az ideálisról?
Én emlékszem. És jó sokáig ültem a szépen berendezett, komfortos kis elefántcsont tornyomban, és nagyon meg voltam lepődve, hogy miért is vagyok egyedül. Kívül kerestem a hibát, pedig az már rég ott lakott velem a toronyban, a megoldással együtt. Aztán egyszer leóvatoskodtam a lépcsőn, szép csendben becsuktam magam mögött az ajtót, és elindultam világot látni. Összetéptem a listámat, és a darabjait a szélbe szórtam. Azóta is ballagok, néha egyedül, néha társakkal. Néha fúj a szél, és előfordul az is, hogy pocsolyába lépek, de tudom, hogy a nap mindig süt - ha máshol nem, hát a felhők felett. És már nem hiányzik az elefántcsont torony. Lehet, hogy ott biztonságosabb volt, de nem érte meg az árát."
Megfontolandó szavak az öregedésről
Egy nap, egy fiatal barátom azt kérdezte tőlem, milyen érzés öregedni.
Meghökkentem kérdésén, mert én sosem gondoltam arra, hogy öreg lennék. Az
ifjú , látván reakciómat, rögtön zavarba jött, de megmagyaráztam neki,
hogy számomra ez egy érdekes kérdés,elgondolkodom rajta és majd később
válaszolok neki.
Végül is úgy döntöttem, hogy az öregedés egy ajándék.
Tulajdonképpen életemben most lehetek először az, aki mindig is szerettem
volna lenni. . Persze, nem a testem! Időnként én is kétségbeesem a ráncaim,
a táskás szemem miatt.
Sosem cserélném el az én nagyszerű életemet,a szerető családomat, az én
csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy
korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus
magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több
süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetembe az ágyat, vagy megveszem azt
a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva érzem magam, hogy élvezkedjek,hogy rendetlen legyek, hogy
extravagáns legyek.
Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt
még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki törődik azzal, hogy hajnali 4 -ig olvasok,vagy játszom a computeren?
Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja akedvem és sírhatok a régi
szerelem emlékén.....és meg is teszem.
Tudom, persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha
mit, elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört
volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek
szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad
és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett,
érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség
felett.
Én nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek,
hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak,
akik soha nem nevettek és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet
kell törődni azzal, mit gondolnak mások. . .Én nem teszek fel magamnak se
kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos, válaszolva ifjú barátaim kérdésére,elmondhatom, hogy nem bánom, hogy
öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké
élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi
lett volna ha... vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap
eszem édességet /már ha kedvem van hozzá/.
Mindig mosolyogj és a szívből fakadó igazbarátságokra nagyon vigyázz!
Szeretettel ajánlom a fenti gondolatokat kor-és kórtársaimnak.
És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a
nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert!
A szerelem veszte....
".... A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat - a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!.... ""
Szia!
Sokszor olvasok bele, így figyeltem fel Rád is!
További szép napot!
Szia Vera!
Örülök, hogy itt jártál, szerintem sok szép gondolatot olvashatsz, ha időd engedi.
Szép napot - nekem csodás
Üdv.
Gabi
Kedves Gabi!
Ez nagyon szép gondolat, engedelmeddel átlopom az én szeretteimnek!
Dal, egy vén gúnárhoz......avagy egy pökhendi bájgúnár végnapjai...
Gágog, sziszeg még a gúnár
fájdalmas, hogy minden múlt már…
Hol vannak a régi idők!
Gácsérkirály nimbusz megdőlt.
Szomorúan ül magában
liba ólnak bal sarkában.
Elmélázik a sok libán
akiket nyert’ egykor, azám!
Vagy csak szép az emlékezet?
Nem is volt több csak egy eset?
Ezt bizony csak Ő tudhatja
a gúnárok öreg atyja’…
Sokatmondón, néha gágint,
had higgyék: hogy titokzatos,
és amit tud, csodálatos’!
Ravasz a vén gúnár pára.
Sikerült a terve mára!
Kergült libák serege tülekedne be vele …
Bájgúnárcsók csattanóra vágynak,
nem parancsolhatnak a libavágynak.
De Ő meg csak hímez- hámoz:
„sorban kérem”!
Szól a két legjobb libához…
Kopasz fejét felemelve,
kopott csőrét megreszelve
szétnézett jó nagy háremén:
Libasült legyek, ha egyszer
ezek közül valakit is valóságban
meghágok én…
Ezzel hátratotyogott…
Közben az ól ajtajára,
feltett egy nagy lakatot.
Azt, hogy öreg, tudja belül
de nyíltan nem gágog ’errül’…
Csak legyint a semmibe.
Gágog, sziszeg még egy kicsit,
de már tudja, nincs mire.
FELKÉRÉS KÉRDŐÍV KITÖLTÉSRE!
Kedves Fórumozók, szakdolgozatomat az 50 év feletti aktív munkavállalók munkaügyi és képzési helyzetéről írom, ehhez készítettem egy kérdőívet, aminek kitöltése garantáltan nem vesz igénybe többet 5-10 percnél.
Nagy segítség lenne, ha kitöltenék minél többen, egyszerű, gyors, teljesen névtelen.
https://spreadsheets.google.com/viewform?formk ey=dGZQS0MtTU9fV0N2eElFeVU2MHdrNEE6MQ
NAGYON KÖSZÖNÖM SEGÍTSÉGÜKET!!!!
/Müller Péter/
Személyiségünk, karakterünk,
belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat.
A hívásokra válasz érkezik.
Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink,
igényeink megkeresik a tárgyat maguknak.
Az emberek megérzik azt,
ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak.
Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik
az "adó-vevő berendezésünk."
Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk,
néha sokan körénk gyűlnek.
Ezért írhatta tréfásan Füst Milán:
"Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!"
Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe.
Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra;
egy pillanatra sem szabad elengedni.
Egy napon valóság lesz."
(Popper Péter)
Néha az ember azt hiszi, hogy jön majd valaki, aki magával hoz egy másik világot...
Aztán rájössz hogy ő is ezen a Földön él...
Pedig pont ez a lényeg...
Hogy jöjjön valaki, aki ezen a Földön él...
És hozzon el egy világot...
De ne egy másikat, hanem ezt...
A miénket...
Csak kicsit másképp...
Jöjjön valaki, akivel máshogy látod a világot...
Akivel máshogy éled meg a mindennapokat...
Akivel szebbek lesznek az álmos reggelek...
És még szebbek az éjszakák...
Akivel a percek óráknak tűnnek, az órák pedig perceknek...
Aki ott tud hagyni a szívedben valamit,
ami akkor is segít szebbé alakítani a valóságot, ha ő nincs melletted...
Lehet, hogy itt van az eb elhantolva????
Miért jó agglegénynek maradni?
- A saját vacsorám elkészítése kaland, nem pedig büntetés.
- Nem kell megmagyaráznom, miért vettem fel "azt" a pólót "azzal" a nadrággal.
- Olyan pozícióban hagyom a WC ülőkét, amilyenben akarom.
- Mondhatom a csaposnak a törzshelyemen: "Ha valaki keres, akkor itt vagyok."
- Ha hazamegyek a munkából, nem kell újra elkezdenem dolgozni.
- Nyugodtan felhozhatom a barátnőmet a lakásomra.
- Kombinét hajthatok, nem kombit.
- Mostanáig már több millió forintot megspóroltam arckrémeken.
- Hó végén láthatom, hogy néz ki a fizetésem.
- A bankszámlám minden nap úgy áll, ahogy előző nap hagytam.
- Akár minden reggel más arcot láthatok magam mellett az ágyban.
- Egy sztriptízbár meglátogatásának idejére nem kell alibit biztosítanom magamnak.
- Mint az közismert, az agglegények nem rendelkeznek anyóssal.
- Ha részegen megyek haza, az ágyamba fekszem, nem pedig egy híd alá.
- A hotelekbe saját néven jelentkezhetek be.
- Ha vezetek, nem ül mellettem állandóan egy oktató.
- Ha kérdeznek, nyugodtan mondhatom: "Igen, kövérnek látszol!"
Azzal sose törődj,mit mondanak mások.
Hisz Te lélegzel, Te nézel és Te látsz,
Magadnak választod, amit választottál.
Egy perc csak az élet, ha boldogtalan vagy,
A legkisebb örömökkel tedd boldoggá azt.
Találd meg a fényt a fekete éjben,
A boldogságot a boldogtalan létben.
A szikrát a bóbiskoló, álmosodó tűzben,
Az egyetlen virágot a kiszáradt mezőben.
Hallgass a lelkedre, ő érez, hisz és lát,
Így lehet akár egy percből is örökkévalóság."
Melyik virág nyílik neked az életben.
Ki fog veled sírni, és kifog veled nevetni.
Ki fog az életben igazán szeretni.
Nem az a boldog, kinek kincse van,
hanem az a boldog, kinek igaz szíve van.
Ne a szépet, hanem a jót keresd,
és ha megtalálod igazán szeresd!"
Sárhelyi Erika - Hétköznapi józanság
Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.
Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.
Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.
Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.
Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet.
"Az életet nem azok a napok jelentik,
amelyek elmúltak, hanem azok,
amelyekre emlékezünk.
Szeretni kell az életet, hogy élj,
és élni kell, hogy az életet szeresd!
A boldogság ott van, ahol megleled,
nem pedig, ott ahol keresed.
Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul,
egy másik kinyílik.
De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a bezárt ajtóra,
hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk."
(sajnos a szerzőjét nem tudom
, ha valaki netán tudja?
)
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
(A Talmud)
Te nem vagy kész a szeretetre!
Ha kész lennél rá nem lennél türelmetlen, nem bántana a magányod, nem félnél attól, hogy akár életed végéig egyedül maradsz - nem félnél attól, hogy a szeretetre meg kell tanítanod magad, s ez bizony sok csalódással jár.
Ne mondd azt hogy: "de hiszen én mindent megtettem érte!" - mert én ezt elhiszem. Érte igen!
Önmagadért nem tettél meg mindent!
Fel a fejjel, bátorság!
Valóban nincs szeretet - de te mégis valósítsd meg!
Szeress egyedül!
Ne törődj a világgal!
Teremts a lelkedben harmóniát, és áraszd szét magad körül!
Ugye tudod hogy a hitben is hinni kell?!
És nyilvánosan adásba belőled nem az kerül amit akarsz, vagy amire vágyódsz, - hanem az amit tudattalan erőid sugároznak.
Van a lelkednek egy hangoltsága, mely vonz és taszít, és bárhogy sóvárogsz, és összeszorított fogakkal akarsz: ez a hangoltságod dönti el, hogy ki veszi az adásodat, és hogy mennyire leszel szeretve.
Én vettem a te lelked sugárzását.
Ezért mondom neked: amíg félsz, addig okod is lesz rá.
Amíg azt hiszed hogy sorsodat a külvilág irányítja, addig ez úgy is lesz.
Addig nem találsz senkit, és szorongani fogsz az egyedüllét miatt.
Abban a pillanatban azonban, amikor megtanítod magad szeretni - elmúlik a félelmed.
És nem fog bántani az egyedüllét.
A MAGÁNYODNAK JÓ ILLATA LESZ, MINT EGY VIRÁGNAK, AKIT FÖLKERESNEK A MÉHEK, ANÉLKÜL HOGY Ő MAGA KUTATNA, VAGY HAJLADOZNA UTÁNUK.
Azt fogod tapasztalni, hogy nem vagy egyedül, még akkor sem ha nincs melletted senki.
Szeretsz majd egyedül lenni.
Jó lesz magaddal - ez lesz a biztos jele annak,hogy hamarosan kívülről is jön majd valaki.
Az ember : társas lény. De manapság ezzel vigyázni kell! Mert beteg a világ! S aki külvilágfüggő, könnyen elveszik.
Ne másokra várj!
Magadat tedd harmonikussá, és ajándékozd meg magad szeretettel - akkor is, ha nem jár arra senki.
ÉLJ A VILÁG ELLEN, ÉS LÉGY BOLOND!
Derűs, bátor bolond, mert mi élünk a valóságban - az okosok, a józanok, a szorongók, a reménytelenek, és a hitetlenek élnek a rossz varázslatban.
Szeretni azt jelenti hogy levetjük a Gonosz Varázsló igézetét.
Te magad légy Varázsló!
S ahogy piciny korodban megtanítottad magad járni, most tanítsd meg magad szeretni.
És próbáld meg a lényedet ebben a sötét világban szabaddá, fényessé és sugárzóvá tenni.
Magától nem lesz az. Senkié!
Azzá leszel, akivé teszed magad.
S ha kihűlt körülötted a világ, és jéggé fagyott az élet, fűts be önmagadban és áraszd a meleget!
Meglátod mennyien jönnek majd köréd.
Mert mindannyian fázunk. És félünk.
És odagyűlünk ahol meleg van még........
Ma reggel találtam:
Kell egy hely
(forrás: pisze123)Kell egy hely a szívben, egy boldog szép varázs,
S kéz a kézben lépünk, csendesen tovább.
Istenem ha látod, hogy vannak emberek
Társak nélkül élnek, nyújtsd nekik kezed,
Meg van írva minden, hogy lesz majd tovább,
Kell a biztos érzés, jobb lesz így talán,
Állunk majd a fényben és áldjuk életünk
Társra lel a szívünk és tovább megyünk.
A lelkünk tisztasága boldogságot rejt,
Megannyi indulat – megannyi szeretet,
S szemednek tükrében, az alázat fénye,
Lelkednek mélyében egy boldog érzés ténye.
Vannak emberek, kik gonoszan szemlélnek,
Álnokul hazudnak - de magányosan élnek.
Keress barátot kik szeretetre vágynak,
És velünk örülnek, e boldog világnak.
Lelkünk mélyében nyílik egy szép virág,
A szeretet virága – egy hófehér rózsaág,
Ápold – és gondozd, hogy illatozzon mindig,
És kísérjen az úton, a szeretet - a sírig.
Kell egy hely a szívben, egy csendes szép zene
Hol társra lel az érzés és élhetsz majd vele,
Állunk majd a fényben, vagy boldogan megyünk,
Mert oly szép így az élet, ha mindig szeretünk.
2009.03.31.
Magány
Hosszú évek távlatából ,most előbukkan a velem élő magányosság.
Emlékeim között kutatva kérdésekre szívem választ
nem talál.
Miért-e kínzó üres magányosság?
Miért-e kihűlő,egykor lángoló tűz,ma már csak parázs?
Hogy jut fel az ember a magasra?
Majd hogy esik egyre nagyobbat és egyre mélyebbre?
Miért marad magára, mikor még lehetne élete és lehetne felfelé szárnyalni a magasba?
Minden csak talány,ésszerű válasz nincs rá.
Végül az ember rá jön,az élete romokba hever.
Hiába jóság,hiába kedvesség.
Eltűnik,elfeledve,elenyész teste.
Az élet számára egy álomvilág lesz.
Mi az élethez kötötte,elveszett örökre.
A remény megmaradt, és Ő magányában éli reménykedve életét,hogy egyszer majd talán valaki rá is rátalál.
Forrás:(Adorján)
(2004.április.)
Márai
Egymásra hangolva
"Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk,hogy szerelmesek legyünk,hanem az,hogy társunk őszintén szeressen,olyan szeretettel,mely nem az ösztönökből fakad,hanem érzelmi és akarati világban gyökerezik.
Arra van szükségünk,hogy olyan valaki szeressen,aki szabadon döntött mellettünk,s aki meglátja bennünk a szeretetre méltót.Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván.Azzal a döntéssel jár,hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzünk szolgálni,s ha erőfeszítésünk nyomán gazdagodik az élete,az minket is megelégedéssel tölt el,hiszen őszintén szeretünk valakit.
Ehhez nincs szükség a szerelmi mámorra.
Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe"
/Gary Chapman/
Andrew Matthews
Tavaszvárás
A déli szélben lehunyom szemem
És gyöngyvirágok szagát érezem.
Az esti égen violás a szín
És kikeletben járnak álmaim.
A hó alól már dobban boldogan
A föld nagy szíve s csöndesen fogan
A csíra, melyből új élet terem
S bimbók bomolnak majd szűz réteken.
Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!
A földre fekszem, hallgatom szívét,
Az égre nézek, kémlelem színét,
Ég, föld között angyali üzenet
Hirdeti a jövendő életet.
Mert boldog ige ez és szent igaz
És örök törvény és áldott vigasz,
Hogy győz az élet, duzzad és dagad
S elönti mind az ócska gátakat!
Szeretném megmutatni mit ér egy könnycsepp, mely az öröm által tisztítja arcodat
S elmossa az összes bánatodat
Szeretném, ha a szemem tükrében fedeznéd fel a világot,
s észrevennéd az igazán fontos dolgokat.
Szeretném, ha tudnád, hogy a sivatagban is nyílik virág,
S hogy a hóesésben is van melegség, mert így él a világ
Szeretném, ha velem együtt kiáltanád, hogy suttogva is értem szavad
Mert így nincs az a szív, mely megszakad
Szeretném, ha látnád, hogy a vak ember is láthat csodás dolgokat,
S kinek néma az élet, az is várja a hangokat
Szeretném, ha együtt éreznénk azokat a dolgokat,
melyeket sok ember a jelentéktelen dolgok miatt egyre csak halogat
És végül szeretném, ha már ráncok borítják az arcunkat,
Azt lássam, hogy életünk nem is lehetett volna boldogabb."
Ne bánd, hogy nem marad,
S ha már szétosztottad minden javad,
Oszd széjjel magadat. adj, amíg van,
Had legyen boldogabb a másik,
Kinek lényéből, az öröm rád visszasugárzik."
Valamikor... nagyon régen... Macilány és Macifiú összetalálkozott egy elhagyott erdei ösvényen. Megtetszettek egymásnak, ezután egyre gyakrabban sétáltak azon a kihalt úton. Macilány gyönyörű szép volt - mosolygós szemei - szerelemre gyújtották Macifiú szívét. Telt - múlt az idő... Macifiú, Macilány egybekeltek... Építettek szép új medvebarlangot... és hamarosan megszületett a kis Bocs. Boldogan és odaadóan nevelték...
Macipapa sokat dolgozott, Macimama pedig odaadó hűséggel nevelte a kis Bocsot. Macipapa és Macimama, afféle "művész" lekek voltak. A kis Bocs egyre gyarapodott tudásban, és erőben. Igazi Medve lett belőle, mikor Macimama egyszer... egy este nem tért haza a barlangba. Szegény Macipapa nagyon aggódott... Ám másnap, Macimama megjött, és azt mondta: Találkoztam egy szép Medvével, és szeretem Őt! Macipapa nagyon szomorú lett, és megtett mindent azért, hogy Macimama ne hagyja el a barlangot. Macimama nagyon szerelmes volt... Macipapa két esztendőn keresztül abban reménykedett, hogy Macimama igaz szeretettel visszatér valódi otthonába. Ám hiába reménykedett...
Macimama elment...
Macipapa - a vén Medve - egyedül maradt a barlangjában. Sokat kóborolt kihalt ösvényeken, de soha senkivel nem találkozott.
Egy alkalommal, - a messze távolból - egy gyönyörű Maciasszony hangot halott... szép éneket. Macipapa másnap visszament az erdő szélére - talán ismét meghallja azt a gyönyörű dalt. ...és dal ismét hallatszott.
Macipapa is énekelni kezdett - amit Maciasszony meg is hallott...
Macipapa átment a másik erdőbe, hogy találkozhasson a szépénekű Maciasszonnyal.
Boldogok voltak...
...de másik erdő - másik kultúra. Macipapa nagyon szerelmes - és Maciasszony is szerelmes... Maciasszony és Macipapa - tehát mindketten - más, más egzisztenciával rendelkeznek, és egyikük sem szeretné feladni mindazt amit eddig elértek.
...pedig mindketten hihetetlenül ragaszkodnak egymáshoz...
Vajon szeretik egymást? Vagy csak mindkettőjüknek a magány fáj?
Bíztatlak: Örülj!
Örülj a világnak,
Örülj a kinyíló virágnak,
Örülj a rikkantó madárnak!
A zöldlombos erdőnek, a viruló mezőnek.
Örülj a hasadó hajnalnak,
Éjben az égen ragyogó csillagnak!
A szép napra ébredő reggelnek,
A neked köszönő embernek,
S minden ártatlan gyermeknek.
Örülj a feléd küldött mosolynak,
A hozzád szóló szavaknak!
Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak,
Ha valahol éppen tereád várnak!
Örülj, ha megfogják a kezedet,
Tanítsd meg örülni gyermeked!
Örülj és te is tárd ki szívedet!
Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.
Örülj az ősznek, a tavasznak,
A fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!
Nyáron a rekkenő melegnek,
Télen a hóval borított hegyeknek.
Örülj, ha jön egy zivatar,
Ha örülsz, akkor nem zavar.
Örülj a megkonduló harangnak,
A felröppenő sok-sok galambnak!
A felhangzó zenének!
Örülj minden csendes estének!
Örülj a farkát csóváló kutyának,
Örülj az egész világnak!
Hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,
Örülj, ha valakivel törődhetsz!
Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ér!
Örömöt adj minden kicsi örömért!
Az öröm az egy jó dolog,
akik örülni tudnak, azok boldogok.
Te is az lehetsz, ha akarod!