Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Boldogságot venni
Létrehozva: 2008. november 10. 18:10
A régi nagy sláger hallgatva elgondolkodtam, hogy mennyi igazság van benne... Azoknak az embereknek, akik szinte mindent megvehetnek, sokkal könnyebb az élete... de vajon boldogabbak is???
Tudnak -e igazán örülni pl. egy nyaralásnak??? Nem válnak e megszokássá, mivel bármikor megtehetik? Bármikor elutazhatnak bárhová...
Milyen dolgok nyújtanak igazán örömöt??? (kézzel fogható dolgokra gondolok) Mennyivel kell óvatosabbnak lenni az emberi kapcsolatokkal?? MEnnyivel jobban kell félteniük a társunkat egy párkapcsolatban??
Várom véleményeiteket, és tapasztalataitokat :-)
Egy egészen régi emléket idéznék fel a kérdésedre: talán óvodás vagy kisiskolás lehettem, álltunk anyukámmal Budán, a Böszörményi úton és vártuk a kettes buszt a megállóban, és volt ott egy írószerüzlet, mindenféle kis bigyó volt a kirakatában, amit nézegettem, és volt ott valami kis papírzacskó és én azt fantáziáltam, hogy puszit lehet benne kapni. Hogy csak be kell menni az üzletbe és megvenni a puszit. Aztán ahogy gondolkodtam ezen, megértettem, hgoy az nem lenne jó.
"egy jómódú ember nem tudja, hogy ki az, aki csak azért nyalizik, mert érzi a pénz szagát." Ezzel szemben számtalan ember ámítja önmagát, hogy a személyét tartják nagyra, nem más külső tulajdonságát.
Nagyon sok ember nem éli azzal a tudatossággal az életét, amit te valószínűleg megélsz. Nekem sincs problémám alkalmazkodni nagyon különböző státuszú emberekhez, a munkámban is szükségem van erre; bár azok, akiket igazán barátaimnak mondhatok, kétségkívül nagyjából azonos társadalmi helyzetben vannak velem. Vagy pedig hasonlóan képzettek.
Mo-on egyelőre több az újgazdag, mint az, akinek már a dédszülei is fényűzésben éltek. Úgyhogy van elég, aki fitogtasson.
Amúgy a jelenség nem új, a tékozló fiú kétezer éves történetében már le van írva a jelenség, amikor a hirtelen elszegényedő volt gazdag mellől eltűnnek a barátok. Nagyon nehéz a jómód mellett megőrizni az embernek a szívét. Nem mondom, hogy lehetetlen, de nagyon nehéz.
A pénzen megvehető dolgok által kiváltott érzésekre gondolok...
Részben igen... de talán inkább megszokássá válik, és már nem látod olyan szépnek...
"a pénzért megvehető dolgok hogyan veszítik el értéküket"
Arra gondolsz, h. azért becsülök meg jobban valamit, mert nehezen jutottam hozzá? Szóval, ha sokáig kellett spórolnom a tengerparti nyaralásra, akkor szebbnek látom, mint ha csak úgy csettintésre összejön? Ez szerintem szimplán kognitív disszonancia - "ha már ennyit áldoztam érte, akkor muszáj élveznem", ilyesmi.
Nem nem haragszok :-))
Csak látok magam körül olyan embereket akik mindent megtesznek azért hogy még még még.... és közben kiégnek...
És igen: sokan hülyeségre is képesek ezért....
Erre egy történet jutott eszembe.
Évekkel ezelőtt egy szép, hangulatos szállodában töltöttem pár napot. Egyik reggel a szállodatulajdonossal (akinek Mo-n több ingatlana van) beszélgetésbe majd ping-pong meccsbe keveredtünk. Semmi stressz, telefoncsörgés, üzleti ügy, csak békés beszélgetés, izgalmas játék órákon keresztül. Másnap is így folytatódott, amikor is felajánlotta, hogy ha Bp-en leszek, az ott lévő szállodájában találkozhatnánk. Kezembe nyomta a névjegykártyáját, amin egy vezetékes telefonszám szerepelt. Meglepődtem, de nem szóltam semmit, majd későbbiekben, amikor Bp-en találkoztunk, rákérdeztem, hogy téged mobilon nem lehet elérni?
A választ azóta sem felejtem el: vagyok olyan gazdag, hogy nincs szükségem mobilra. Az csak a kisemberek eszköze, egy bizonyos gazdagság felett, már megteheted, hogy mobil nélkül élj.
Beképzelt szöveg, de igaz.
Á,értem...egy csomó nőnek tényleg fontos az anyagi biztonság,én hálistennek elértem magamnak,úgyhogy nem kell erre "gyúrnom" a párkapcsolatban,de régebben több olyan topik volt,ami arról szólt,hogy "jól menő vállalkozó" pasi folyton dolgozik,folyton fáradt,folyton ideges és ez milyen rossz a barátnőnek-feleségnek.
De abban valószínűleg igazad van,hogy többen környékeznek meg egy gazdag pasit,mint egy viráglelkű éhezőművészt.(Akkor már leginkább a pasin múlik,hogy megy-e)Viszont embert és pénzét nehéz különválasztani,ugye elég sok gazdag ember rinyál azon,hogy csak a pénze miatt szeretik,stb.,de ezek olyan teóriák,amikkel csak önmarcangolni lehet.......ha megjelensz egy puccos estélyen egy négymillás ruciban,azt árasztod magadból,hogy gazdag vagy.Valamilyen szinten megmutatja az életedet.És valószínű,hogy nem a pincérrel kezdesz majd Platónról beszélgetni a pálma tövében,vagy a vécésfiút nézni,ahogy többismeretlenes egyenletet old meg fejben.(Ha erre vágynál,valószínűleg pincérnőnek öltözve érkeznél meg)Tehááát,ha valaki nem akarja,hogy az anyagi háttere befolyásolja a megítélését,az ne hivalkodjon és ne akasszon táblát a nyakába "Kőgazdag vagyok" felirattal.
Pontosabban leirnad , mennyire gazdag emberre gondolsz ?
Mert az az erzesem , hogy az altalam gazdagnak nevezett ember nem a Te altalad gazdagnak nevezett ember.
Leirnad , kb mennyit keres havonta az a gazdag ember , akire gondolsz ? Igy konnyebb lenne felelni
Jóóóóóóóó!!!!!!!!
(Teher alatt nő a pálma és egyebek)
Párkapcsolati dolgok: arra gondoltam, hogy a jól menő vállalkozók mindig kelendőbbek :-))))) NEM AKAROK ÁLTALÁNOSÍTANI!!! Ez is beállítottság kérdése, de mintha én ezt látnám körülöttem
Nyugodtabbak??? Hááát ezt nem jelenteném ki egyértelműen....
NEm szeretném kimondatni :-)))))) És én sem mondom azt, hogy nem szeretnék sokkal jobb körülmények között élni :-)))
a penzet fitogtato ujgazdaggal ez megtortenhet , fitogtatashoz kell kozonseg..
Ez a szituacio inkabb US sorozatokban lathato , a valodi eletben kulonbebbek a "gazdagok" a Dallastol - gondolom , Ti is tudjatok , nem is kene ezt irnom
Persze nem lehet általánosítani, de bennem mégis általánosságban fogalmazódott meg a kérdés... a pénzért megvehető dolgokról... arról, hogyan veszitik el értéküket....
Hajrá munkások
Jótékonykodni kell,annak sose lesz a vége infarktus,meg agyvérzés!
(És legalább nem kavicsként születünk újjá,haha)
Ezektől nem boldogabbak, nyilván. De az anyagi biztonságtól például nyugodtabbak, ebből adódóan sokszor derűsebbek.
Ha azt szeretnéd velünk kimondatni, hogy a pénz nem boldogít, akkor íme: a pénz nem boldogít. Viszont boldogtalanná sem tesz, ezt azért ne gondold.
Azok az emberek,akik "szinte mindent megvehetnek" nagyon kevesen vannak.És valóban nem vehetsz pénzért boldogságot,de mindenesetre megkönnyíti az életet,ha nem kell számolgatni a boltban,hogy futja egy májkrémre a két zsemle mellé.Én voltam nagyon szegény,enni is alig jutott,de mindent összevetve boldog időszaka volt az életemnek.Most úgy gondolom,hogy jól élek az átlaghoz képest,de összeségében véve ismét boldog vagyok......
Emberi kapcsolatok:jólesik a tudat,hogy segíthetek a barátaimnak,ha megszorulnak,sose okozott semmiféle összeomlást,paranoiát,stb.
A párkapcsolati dolgot nem igazán értem.....félteni mitől?
És akiket ismersz boldogabbak attól, hogy mindent megvehetnek?? Boldogabbak attól, hogy több vállalkozásért kell aggódniuk? Boldogabbak attól, hogy nincs egy nyugodt pillanatuk a telefontól? (Még a nyaralás alatt sem??) Boldogabbak attól, hogy állandó fejfájással/ gyomorfájással élnek?
Emberi kapcsolatok: pl: érdek barátok..
Szerintem akinek van pénze, az még többet akar, mert akkor ha elér ill. megvett valamit, akkor álmodik még nagyobbat.Ez részben saját tapasztalat, meg különben is erre jutottam.
De nyílván boldogabbak, mert legalább pénzük van , és ha azt maguk teremtik elő akkor munkájuk is van és nem betegek például.Persze ez így csak általánosítás.