Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kései boldogság
Torolt_felhasznalo_730927
Létrehozva: 2008. november 2. 16:54
Sziasztok!
Van egy barátnőm, 39 éves, pár napja szakítottak vele. Gyermeke nincs, de már nagyon szeretne. Egy koránál jóval fiatalabbnak kinéző hölgyről van szó. Az immár exszel két évig próbálkoztak gyerekkel, de nem jött össze. Orvosnál ugyan nem voltak, de amilyen stresszes életmódja volt, egyeltalán nem csodálkozom rajta.
De a lényeg: teljesen össze van törve, hogy neki már soha nem lesz gyereke, családja, többet nem lesz boldog. A szakítás utáni lehangoltságot ez eléggé súlyosbítja.
Gondoltam hátha segít neki, ha lát olyan történeteket, hogy nem dől össze a világ, más is lett már boldog 40 év felett, hátha ad neki egy kis erőt.
Ha valakinek van ilyen története - saját, környezetében történt, kérem, hogy írja meg, megpróbálok összeállítani neki egy válogatást ezekből, reménykedve, hogy ad neki egy kis jövőképet, ráférne.
Igen ezek a bőven ráérek szoktak később kapkodáshoz vezetni.
Most nem jósolgatni akarok neked.
Igazából sajnálom azokat a nőket akik nem tudják, megtalálni a társukat. És nem értem. Ma ugyanúgy, mint régen 24 éves korban általában befejeződik a tanulás. Aztán kezdődik az egzisztencia megteremtése. Hogy az meddig tart egyénenként változó.
A korombeli családos emberek /40/ vagyok mind 20 körül már "oltár előtt álltak". Pedagógus, orvos, szakmunkás van közöttük. Tehát van aki csinált karriert gyerek mellett van aki "csak" dolgozott.
Most kicsit fejreállt a világ. az emberek mindent szeretnének és utolsó a család és gyerek. Akár nő akár férfi. Aztán ketyeg a biológiai óra. A 30 asok találnak 50 feletti már egyszer elvált pasit akinek megfelelő az egzisztenciája és gyorsan szülnek neki gyereket. Aztán gáz az ex, az ex gyerek a 40 évesen öregecske pasi mellett.
Tk. tök mindegy. Egy eszmefuttatás volt. Nem irigylem azokat akiknek manapság kell párt keresniük.
A barátnődnek pedig azt kívánom találja meg a társát és legyen gyerekük. Azt is szokták mondani, h ha nincs gyerek meg kell keresni abban az életformában az örömet. Ja. ezzel is úgy vagyok, h addig amig nem nekem kell róla döntenem. Ugyanúgy, ahogy az örökbefogadással kapcsolatosan érzek. Nem tudnám tiszta szívemből ajánlani senkinek. mert nem tudom átérezni a felelősséget. Hála Istennek.
Valahol megértem, mert nekem is időnként eszembe jut, hogy de jó lenne gyerek meg család, csak mivel még 25 vagyok, ott van a megnyugtató érzés, hogy még nem késtem le semmiről. Lehet, hogy 40-hez közel már én se fognám fel ennyire lazán.
Saját példámat meg nem mondhatom neki, mert jogosan mondja, hogy én még bőven ráérek.
Egy nagyon okos, tanult hölgy, jó megjelenésű, fiatalos külsővel (min 10 évvel szokták fiatalabbnak nézni). Kicsit lelkizős, hajlik az ezotéria felé, de nem elvakultan, mert pl én kifejezetten realista vagyok és teljesen jól megvagyunk, nem győzködjük egymást.
A kapcsolat azért ment gajra, mert nem egyformák voltak az elképzeléseik (én mindkét felet ismerem és egyiket se tudom hibáztatni), viszont rettentően működött a kémia közöttük.
Most érthetően maga alatt van, hiányzik neki a srác, meg a szokásos dolgok, amik egy friss szakítás után szoktak lenni az ember lelkében. Sötét gondolatok, rátörő sírógörcsök, stb, de ennek ilyenkor így kell lennie.
Én csak történeteket gyűjtök neki, hogy lássa, másnak is sikerült, hátha kicsit jobb kedvre derítem vele.
Azt a filmet talán nem kellene most ebben az állapotában.
az örökbefogadás pedig addig teljesen kézenfekvő dolog amig nem a saját esetében kell róla döntenie az embernek. Ahhoz is két ember kell.
Ha most tették lapátra akkor kicsit hagyd, hogy nyalogassa a sebeit. Mindenhez idő kell. annak pedig, h ketyeg a biológiai óra nem most van itt az ideje. Ha 40 akkor már néhány éve ketyeg neki, ne most pánikoljon e miatt.
Szerintem ne görcsöljön most olyanokon, mint nagybetűs boldogság meg egyebek.
Cipeld el egy táncklubba, vagy fitnessterembe vagy futni simán. Fel kell szabadítani egy csomó boldogsághormont - pl. sporttal.
Ja, ha ennyi is elég, megírhatom, 40-en túl is van még élet. De azt hiszem, ennyi kevés.
Örökbefogadást én is felvetettem, de ő elsősorban a rendes családmodellt szeretné megvalósítani.
Ha nem tartanám pofátlanságnak, a kezébe nyomnám a "Csak szex és más semmi" c. filmet :)
Csak o tudja sajat magat a hajanal fogva kihuznia godorbol, senki mas. Tamogatni lehet, elcipelni szorakozni lehet, de ha o maga nem nyit, akkor ha beleszalad valakibe, akkor sem fogja eszrevenni, mert nem akarja.
Jo, ketyeg a biologia oraja, de annyi mindentol lehet boldog az ember...es vegul is orokbefogadni is lehet.
A gyakorlati tanácsokra nem annyira fogékony most - de ezt megértem, amikor én voltam ilyen helyzetben (pedig jóval fiatalabb vagyok) három napig tajrészeg voltam, pedig amúgy nem vagyok egy nagy alkohol fogyasztó. Akkor én is kacsingattam a késekre a konyhában és biztos voltam benne, hogy itt és most vége a világnak.
Csak az a módszer (pár nap önpusztítás, utána ajtó bezár és bőgés napokig, utána életmódváltás és munkaterápia) ami nekem bevált, neki nem fog, mert más a személyisége, mint nekem.
Adjon a baratnod maganak mondjuk 1 honapot, addig legyen NAGYON- NAGYON szomoru!!! Sirja, beszelje, irja, zokogja el a banatat!De tenyleg!! Szedje ossze a pasi holmijat, rakja ki, fizikailag is, meg lelkileg is . Egy nagy, nagy takaritas, esetleg festes a lakasban. Aztan irany egy jo furdo(akar otthon, akar barhol) fodrasz, kozmetikus, egy uj ruha, egy nagyon nagyon vagany uj frizura. Aztan johet a vilag!!! Korulottem ,mar 5o felett,
IS talalnak uj kapcsolatot , tarsat a lanyok. Nagyon szeretnenek 38 evesek lenni !
Szia!
Azt szoktam mondani,amikor a kolleganőim szurkáltak,hogy menjek már férjhez,hogy:AZ ÉN RÉSZEM FÉLRE VAN TÉVE!
Igaz,nem először,de tizenhárom év egyedüllét után először,43 éves koromban fejestugrottam egy házasságba,és azóta boldogan élünk a férjemmel...
Miért ne lehetne?
Oh, dehogynem, lehet boldog az ember 50 felett is!
Mivel par napja szakitottak vele, teljesen ertheto, hogy most soteten latja a dolgokat. Gondolom, ugysem fogod magara hagyni, es ra fogod tudni venni arra, hogy ne adja fel. Minden lehetoseget meg kell ragadnia.
Sosem torodtem bele a boldogtalansagba, igy soha nem is adtam fel a torekvest arra, hogy boldog legyek. Kerestem, es talaltam megoldast ra, nem is egyszer. (az mas kerdes, hogy en is ugy szerettem volna, ahogy a nagykonyvben meg van irva, holtomiglan-holtodiglan, csak te, meg en, stb. de hat nekem sem sikerulhet minden
)
En 16 eve voltam 39, megis az utobbi 16 evem volt boldogabb es mozgalmasabb, mint a korabbiak. (azert a teljesseg kedveert hozza kell tennem, hogy ket gyerekem szuletett 30 eves korom elott)
Szia!
Késői? Azt hitemm kb. 70-80 éves akiről szó van!
Én is 39 éves vagyok és lehet, hogy most találtam meg az igazit!!!
Ugyan gyereket már nem szeretnék (van kettő, 19 és 7 évesek)akinek még nincs, pont belefér!
10 évig férjnél volt, de válás lett a vége, aztán pár év kihagyás és utána találkozott a "mostani" úriemberrel.
Egyetemista korában lett volna gyereke, de akkor nem volt abban a helyzetben, hogy megtarthassa (kb 20 éves lehetett), most viszont már nagyon szeretne és nagyon el van keseredve a kilátásai miatt.
Szia!
37 éves koráig mit csinált?
Ó, az én exsógornőm anno 43 éves korában ment férjhez, mégpedig úgy, hogy egyik napról a másikra találta meg az élete párját. Az exszomszédasszony (ők még egy faluban laknak, én nem) pedig 43 éves korában szülte utolsó gyermekét a már meglévő 16 és 18 éves mellé.
39 az nem kor, ezek a legszebb évek, én pl még sosem éreztem ennyire jól magam. Az ember lánya már elég tapasztalt (hogy ne mondjam, realista, tehát nagyon már nem tudják megvezetni), ebből fakadóan laza, ettől vonzó.
Most az előbb pl voltam a boltban, jött szembe az 1 éve nem látott edzőtársam (pasi), és közölet, hogy szebb vagyok, mint valaha.
Még nem volt ennyire sötét. Irány a sétatér!!
Nekem van egy barátnőm, aki 29 évesen vált el a férjétől és utána 10 évig nem talált társat. De az a lány soha nem volt egy besavanyodott uborka. Úgy vette az életet ahogy jött és abban a 10 évben is boldog életet élt, függetlenül attól, hogy azt azért nem titkolta, hogy azért szeretne társat. Nagyon válogatós, igényes és szép nőről van szó, aki ráadásul okos is. Aztán mit ad az élet megismerkedett egy férfivel. Szerelem első látásra, 1 éven belül házasság és 3 éven belül 2 gyerek. Ma már ötven körül jár és minden kerek körülötte a mai napig.
Hozzáteszem ez a barátnőm soha nem engedte meg magának, hogy elhigyje azt, hogy neki se gyereke, se családja nem lesz és soha nem kötött kényszerkompromisszumot, hogy ne legyen egyedül...
Ha a barátnőd elhiszi, hogy ő már soha nem lesz boldog, akkor úgy is lesz, ha meg nem hiszi el, akkor nem úgy lesz... Nem láttam még pasit aki bepenészedett depressziós nő lelkivigasza kivánt volna lenni... Ellenben aki életvidám - és ez nem korfüggő - az előbb-utóbb társra talál...
