Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Álarc nélkül
Torolt_felhasznalo_770932
Létrehozva: 2008. július 14. 17:30
Nagy a világ,
de én kicsi vagyok.
Millió ember közül
csak egy vagyok.
A világnak nem számít
ki vagyok.
De a barátoknak igen,
hogy igaz barátjuk vagyok
Nos akkor evvel a mottóval megnyitom a topikunkat,melyhez kívánok sok sok vidámságot, boldogságban eltöltött kedves perceket szeretetben, Veletek!
Szép jó reggelt kivánok a Csipet Csapatnak sok szeretettel
Milyen szépséges irásokat olvasok, hogy ti honnét tudjátok,hogy ma mi van nekem? mán meg összeálltatok pletykálni a verebekkel, ugye? 
Mert azok csinálják ezt, felverik az embert, azt még össze is állnak vele dumálni,hordják,viszik az üziket, és ebből lesz a pletyka, bizony ám.
Nem tudtátok? hát most elárultam,mert jóban vagyok a madarak anyjával, Szent Annával, és ő mesélte nekem hajdanában danában
Kivánok valamennyiünknek nagyon vidám,mosolygos,kedves,nyugodt,békés szép napot szivem minden szeretetével és NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM NEKTEK A KÖSZÖNTŐT, igazán meghatódtam,hogy erre kellett kinyitnom a topikot, KÖSZÖNÖM DRÁGA BARÁTAIM, ti vagytok a családom után a legfontosabbak nekem, és ez remélem még nagyon sokáig igy marad
Most meg vagyok illetődve és hatódva, de azért egyenként meg fogom köszönni minnyá
Édes Bözsém az én Istenem, adjon Neked még sok erőt és egészséget, örömet
Isten éltessen sokáig
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Drága BARÁTNÉM! Születésnapodon kívánom, hogy a BOLDOGSÁG és EGÉSZSÉG kísérje hosszú-hosszú évekig ÉLETED! Kívánom, hogy a SORS adja meg mindazt azt NEKED amit nagyon szeretnél!
BarátnémnekBoldog, s gyönyörű nap virradt ránk.
A nap is előbújt, s ragyog már.
Remény sugarait ontja feléd,
Áldását szórja neked az ég.
Több vagy nekem mint egy barát,
Nővéremként szeretlek téged ám!
Édes barátném Lys, drága nővérem!
Melletted leszek, míg dobog a szívem!
Nagyon boldoggá tett, hogy megszülettél!
E szép napon ünneplem születésnapod én,
Kérem az Istent, hogy mindig boldog legyél!
Mindenkinek nagyon jó regelt és vidám szép napot kivánok szeretettel
Ma megyek fog dokihoz nem tudom mikor érek vissza
Rózsika te aztán korán ébredtél nem mondom! Köszike a finomságokat meg a szép versikét
BÖZSÉNEK SZERETETTEL
BÖZSIKÉM ! SZÜLETÉSNAPOD ALKALMÁBÓL NAGYON SOK SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK ÉS NAGYON JÓ EGÉSZSÉGET KIVÁNOK SZIVEM MINDEN SZERETETÉVEL.!
A Bazár nyitva! Lehet jönni beszélgetni, vidámkodni, gondot, bánatot megtárgyalni! A kávé, tea, reggeli kész! Teeék heyet foglalni és beszélgetni Ünnepelni!
Kellemes lbredést és gondtalan vidá napot kívánok Minden Bartátomnak és ide látogatónak!
József Attila
RÖVID ÓDA A KELŐ NAPHOZ
Ó örökszép Nap, te erős, hatalmas
Antik istenség, örökifjú Élet!
Fellobog most dús ereimben orcád,
Zendül a vérem.
Fölkelő Nap, nem borulok elődbe,
Rég-pogányosan dalolok Neked most,
Égfelé tartott tenyerekkel, arccal
Állok előtted.
Őseink, ó ládd, Neked áldozának,
Mért hagyod hát el megesett Hazámat?
Adj erőt e bús magyarokba, Élet!
Élni meg élni!
Ősapámnak bús fia lettem én is.
Rám örökségnek csak a Név maradt már,
S én köszöntlek: ím kiiszom Nevedre
Friss-vizü kancsóm
Somogyváry Gyula: Jó éjszakát...
Nézem az égnek legszebb csillagát
s megcsókolom a messzeségen át:
jó éjszakát!
Ha nem volna a kettőnk lelke - egy,
azt mondanád:
szellő suhant a rózsabokron át...
és sápadt arcod s lehunyt két szemed
eléje tartanád.
De mert a kettőnk lelke egy:
érzed, hogy csók ez. Titkos üzenet.
Üzenet, csók. A csillagnéző lelkem
szerelmes, vágyó, tikkadt sóhaja.
Sötétben állok. Köröttem és fölöttem
bús vakhomály a kietlen éjszaka.
De éjszakából, süket vakhomályból,
borún, ködön és fellegeken át:
nézem, csak nézem mozdulatlan szemmel,
didergő kínnal, sajgó gyötrelemmel,
s megcsókolom - szemed szép csillagát.
Jó éjszakát..
valamennyiünknek nyugodalmas jó éjt kivánok szeretettel, elmegyek,mert ehhez nincs türelmem tovább, sziasztok
Valahol, távol a való világon,
Messzi túl a Képzelet-Határon,
Van egy egészen piciny ország.
Az a hely, ahol az álmokat írják.
A szép álmokat zsákokba varrják,
S aztán kis manók mind széjjelhordják.
Viszik a világ minden részére,
S belehintik az élők szemébe.
Egy álommanó hozzád is elért.
Leteszi zsákját, bedugja kezét
És belemarkol a tündérporba,
Hogy a csillámot szemedbe szórja.
Csipetnyi manó, vajon hol lehet?
Nem látod őt, de hallod, hogy nevet.
Óvatosan homlokodra lépked,
S arcod simogatja. Ugye érzed?
Kicsiny manó, tenyerét kinyitja,
S az álomport szemeidbe szórja.
Mosolyogva nézi, amint lehunyod őket,
És füledbe súgja: Álmodj szépeket!
Köszöntlek, halvány szép fehér királynő,
Köszöntlek, szelíd nyájas holdvilágom!
Tiéd a föld, a rét, a tó, az erdő,
Tiéd az árny, a csöndesség, az álom.
Mikor az égnek kéklő magasságán
Leomlik finom, ezüst fátyolod,
Tündöklő kedves isten-arcod látván,
a mindenségnek szíve földobog.
Új fényre lángol a csillag az égen.
A fák egymásnak súgják a neved.
S a vadgalamb az erdő kebelében
Hozzád a ringó lombról fölnevet.
A mezők, erdők milliárd virága
Feléd fordítja illatos fejét;
A gyönyörben, hogy lát, reszket a nyárfa,
S a nádak ezre meghajlong feléd.
A tó tenéked tükröt tart remegve,
S te leemelve aranykoronád,
Kibontod. - reá jósággal nevetve, -
Sugárzó hajad lengő sátorát.
A fűz a parton rádmélázva áll.
A sás térdelve hajlik le eléd.
A fülemüle a hársfa-lombra száll,
S elkezdi hozzád édes énekét.
Mi szép is vagy te! Mindenki szeret,
Mindenki csupán mosolyogni lát.
Békéangyalként jársz a föld felett,
Fehér királynő, kedves holdvilág!
Én is szeretlek! Mért? Nem tudom én!
Boldog félálom mámorával nézlek,
Az én szívem is tükröd Égi Fény!
Te kedves jóság! te tiszta igézet!
... Mikor belépsz a felhő-palotádba,
Az éj beborul: minden bús, setét.
A mezők, erdők millió virága
A fűbe hajtja harmatos fejét.
Szeretet nélkül
A kötelesség szeretet nélkül kedvetlenséget támaszt.
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenséggé fajul.
Az igazságosság szeretet nélkül nem más, mint keménység.
A nevelés szeretet nélkül ellenkezést vált ki.
A bölcsesség szeretet nélkül ravaszságot szül.
A kedvesség szeretet nélkül képmutatás.
A rend szeretet nélkül aprólékosság.
A tapasztalat szeretet nélkül önteltség.
A hatalom szeretet nélkül kevélységet szül.
A birtoklás szeretet nélkül fukarsággá válik.
A hit szeretet nélkül
az elkerülhetetlen végzet hiedelmének szintjére süllyed.
Az élet szeretet nélkül teljesen értelmetlen.
J. Machalke
Halkan, most halkan beszélj!
Csak az őrület szül vad hangokat...
Finoman érlelt, lágy szavakkal
öleljen át a pillanat!
Ne mondj semmit, csak nézz rám!
Talán szemed beszédesebb,
és mindent jobban megértek,
ha lelked tükrébe nézhetek.
Túl sok a zaj - belefáradtam.
Simogasd hát a lelkemet!
Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy,
ahogy az égett, lüktető sebek.
Gyógyírt keresek, vigasztalást,
szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát...
Valamit, amitől újra vonzó lesz
ez a forrongó, vad világ.
Veruskám
osztom a véleményed, gondolkodjunk el azon,hogy a topikunkat átvisszük egy másik forumba,ahol nincs ennyi gond, beszéljünk róla,mert ennek a világon semmi értelme nincsen.
Puszikállak és nyugodalmas jó éjt kivánok neked is sok szeretettel,vigyázz magadra
igen átjött, szedjétek mindannyian a bogyót, mert muszáj,én elfelejtettem bevenni, de most kimegyek a konyhába, és becsapom őket, isten ugyse
eriggyél jóccakát és gyógyulj meg
Rózsikám
ezt ne csináld nekem, méghogy egy ilyen hülye vendéget beengedtél? Esküszöm nem kellett volna, a francé kellett kinyitni neked az ajtót? hiába ugatok,hogy idegent ne engedjetek be? tisztára feleslegesen tépem a pofámat, teljesen mintha falnak ugatnék, igaz, ugatok de minek.
Ne csináld, rázzad meg magad, és tegyed helyre a gondolataidat, de tüstént, csak tudnám,miért jön rád a roham,mikor nem igazán kellene, ha rajtam lenne, megérteném, de hát igy? jol felidegesitettél, sikerült.
Meg a gyerekeid? Ez a hülye idő az oka, tudom én, annyira ne engedd mán eluralkodni magadon, tessék hatalmas zenéket hallgatni, jo hangosat ha lehet, mert az eltereli a figyelmedet, ne a csendben kukkoljál, hanem hallgass zenét, nézzél filmet, TV-t, mindent, ami elvonja a figyelmedet, jobb ötletem nincs, de hogy ilyet irni,hgoy nincs kedved élni, ezt még egyszer nem akarom hallani,mert közéd csapok, ebben biztos lehetel.
Nem elég ez a sza*, amit elqurtak megint alaposan, akkor még ilyeneket kell olvasnom? bejön leirja a hülye látogatoját, és itt hagy bennünket, azt hiszed ezt lenyelem, nem nyelem, visszautasitom, sőt nagyon is
Kapjad össze magad, és nem lesz gond, nézzenek mán oda, de ha nem akarsz kijönni közénk,akkor nézzed a TV-t, adj neki hangot, hogy elvonja a figyelmedet, véagy vegyél be nyugtatot és alugyál, de ne bőgj, mert elverlek
kész most alaposan lecsesztelek, de szerintem nem haragszol meg rám, ha igen, azonnal mond meg,ird meg, szakitsd meg velem a kapcsolatot, csak ne rijjál, mert az engem nagyon megbánt
Rózsika, Vera, Bözse..és akik még itt
vannak de már nem tudok visszagörgetni..ne hari!!
Jó éjszakát kívánok mindegyikőtöknek!!
A kép átmegy-e???
Kislányok, úgy látom, nyugaton a helyzet változatlan, egyszerüen nem értem.. legalább négy fórumban szóltam hozzá, mind gördülékeny.. csak azt tudom mondani, hogy szégyeljék magukat, hogy lassan egy éve nem tudnak rendet rakni...
Jó éjszakát nektek, azért aludjatok jól..
Kedves Lányok! Bejöttem köszönni. Még élek/de minek/. Már ezzel Bogit felbosszantottam. nincs kedvem, úgyhogy nem is maradok Veletek, mert nem akarom elvenni a hangulaot. Vendégem van, de nemsokáig lesz nálam, remélem. Depi Dávid. Bőgök, mint egy szamár és nem tudom miért. Semmi sem érdekel. Majd jelentkezem, ha elment a látogatóm! Vigyázzatok Magatokra! Cupp-cupp!
Fjodor Tyutcsev:
A szép őszi estében
A szép őszi estében valami
titokzatos és megható varázs van.
A fák rikító, szilaj színei,
a harsányrőt lomb a halk hervadásban,
a komorodó, fáradt föld felett
a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán,
a le-lecsapó borzongó szelek,
melyek mögött már tél sejlik s vad orkán:
mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt
élet szelíd mosolya, búcsúfénye -
az, amit embernél úgy nevezünk,
hogy: a fájdalom fenséges szemérme. /Szabó Lőrinc fordítása/
Ezt a Zene Világnapjára!
Ez meg az Idősek Világnapjára!
Juhász Gyula: Az öregségről
Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Fáradt tekintetében
Kihúny a vak mohóság, kapzsiság
S szelíden pislog az emlék világa.
A keze nem szorul konok ökölbe,
De símogató békélten pihen meg
Az ifjúság fején és vállain.
A haja őszén megcsillan mosolygón
A verőfény, mint a havas mezőkön,
Melyek fölött a kéklő végtelen van.
Halk léptei a temetőbe visznek,
De nem sietnek és gyakran megállnak
Egy kedves arcnál, egy hervadt virágnál,
Egy pohár bornál és egy bús zenénél.
Az ember sokszor megszépül, ha eljő
Az öregség. Hadd szépüljek meg én is!
Szia!
Ez már több a soknál ami itt van
csak kinlódunk minden este
Nekem most csak mozillám van.
Az xp nem jó a fiuk szerint.
Szia Drága ECY
igazat mondol te is, de tudod mikor az ember nagyon sok éve itt netezik,akkor miért a francé kellene egy ilyen sza* miatt elmennie, pedig logikus lenne, mert ez már tényleg gyötrelem és kinlódás, soha ilyen gond nem volt,
puszikállak, és köszönöm,hog yjöttél hozzánk, vigyázz magadra nagyon
Sziasztok Lanyok; lattom ma nagyon duhosek vagytok, nyugi nekem mar reg nem tesz ki SIMIKET akarmit is probaltam ;
Volt aki engem nezet benanak miert nem sikerult ki tenem ;
az otleted kulonben nem roszz hiszen tenyleg naprol napra egyre tobbet vacakol ez ma tenyleg nem szorakozas , hanem VACAKOLAS !
Azert vigyazatok a vernyomas felszokik meg sza,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,sabb lehet a helyzet ;
Legyettek szeretve ; pusz ,pusz ECY'
Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam:
ahány darabja, annyifele van.
Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet
és csorbát nem szenved a szeretet.
Hittem, hogy minden darab új egész
s akit szeret, azért mindenre kész.
Mindenre kész, - de ah, - erőtelen
e balga, szétforgácsolt szerelem.
Ez a tudat éget, mint a kereszt
én Istenem, nem így akartam ezt.
Nem így: kapni más lelke aranyát
s cserébe tarka rongyot adni át.
Arany lélekkapun menni által
s fizetni pár színes szóvirággal.
Egyformának lenni mindenkihez:
emberfeletti nagy szív kell ehhez.
Én a szívemet szétszakítottam
ahány darabja, annyifele van.
Pár rongydarab jutott mindenkinek
és nem jutott az egész senkinek.
Nem vagyok jobban.Reggel megyünk vásárolni apával..muszály.
Délután megyek dokihoz..az is muszály!
A fiuk szerint akkor is lelassul a gép hogyha sokminden van feltéve rá.Szóval ha egy kicsi vinchesterre soktöbb minden van rátéve mint amit bír.Neked 3 féle verzió van rátelepítve?
Valahol messze szól a zongora.
Bús régi nóta lágyan száll tova.
És mint az álom, mint a sejtelem:
Egy régi érzés meglep hirtelen.
A lelkemen minthogyha átsuhanna
A rétek lelke, az erdők sugalma.
Ah, szárnyra kelt az erdő, rét, halom,
S besurrant hozzám a tárt ablakon.
Valamit suttog bús akácfalomb.
Távoli dallam halkan egyre zsong.
Sík Sándor
Őszül az erdő
Tegnap százszinű
libegő láng volt,
ma földszagú szél
karjaiban táncolt,
holnap, ha itt jársz,
s felfelé nézel,
elárvult nagy fák
üzennek a széllel.
Arannyal öntve
az erdő alja,
kusza virgács
a bokrok barna gallya,
tüskés ág megfog
s bús őszi jajjal,
elhullt virágát
követeli rajtam.
BARÁTOD AZ...
Mondják egyesek: barátod az,
Ki melletted őrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz,
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is,
Mindenben segít neked.
Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.
Ő kölcsön adja két szemét neked,
Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged ő! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messziről jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedő
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja őt,
Nem úgy dob el Téged, mint
Kiszolgált, megunt keszkenőt.
Sziasztok lányok!
Pár hsz-t olvastam vissza...elég is volt!
Én is visszasírom a régit
Elnézést kérek, de nincs tovább türelmem, majd még visszanézek, de így nincs értelme tovább az időt tölteni...
CUPP_CUPP
Boldogság és annak madara
Nem biztos, hogy kék.
Nem biztos, hogy madár.
Nem biztos, hogy boldogság.
De felröppen az égben, s folytatja útját a levegőben,
és a legnagyobb hiányérzet legapróbb kielégülése
is képes megteremteni ezt a
- csupán pillanatokban mérhető-szárnyalásra késztető állapotot.
A tibeti mesék között bukkanhatunk hasonlóra.
"az emberek éheztek, fáztak, és nem tudták, milyen az: boldognak lenni"
A boldogság madara énekel, hangjaival teremteni tud.
Eljutni hozzá, meghallani dalát-ehhez minden kínok kínját járva vezet az út.
A megpróbáltatásoktól való félelem, a megalkuvás gyávasága,
az emberi akarat s az ezt tápláló hit feladása maga a halál,
mert süketté lesz az ember.
Nem hallhatja meg a madár énekét.
Mert a madarat nem kívül kell keresni,
repülni nem lehet az égben,
dalt hallani, megérezni a boldogság ritmusát nem lehet
- csak legbelül igazán.
Barátaimnak
Drága barátaim, a mienknél
Szebb kor is volt - kétség ehhez nem fér!
S egy nemes nép élt itt valaha.
Ha a történelem hallgatásba
Burkolná, föld méhéből kiásva
Kövek ezre erről vallana.
Letűnt - már csak nyoma van e fajnak,
amely kegyben állt mindenkinél.
Mi, mi élünk! És örökkön annak
Van igaza, aki él.
Barátaim, tűrhető vidék ez,
De boldogabb égövekre érhetsz,
Mondják világ-járta vándorok,
Bár a Természet szűkmarkú hozzánk,
A Művészet nyájasan hajol ránk,
Meleg fénye szívünkre csorog.
Bár a babérnak másfajta föld kell,
S mirtuszunkat elviszi a tél,
Halántékunk koszorúzni zöldell
Itt a víg szőlőlevél.
Életét a nép pezsgőbben éli,
Hol kincseit négy világ cseréli:
Themze, világ piactere, te!
Ezer hajó köt ki s bont vitorlát,
És láthatsz ott mindenféle pompát,
Trónon a pénz, földünk istene.
De nem zavaros patakban, melyet vad
Eső duzzaszt, iszaposra csap -
Sima felszínén csöndes pataknak
Nézi képmását a nap.
A mi lakunk Északon nem oly dús,
Mint örök-egy Rómában a koldus
Laka az angyal-kapuk előtt!
Körülnyüzsgi tündöklőn a szépség,
És az égbe második merész ég:
Péter csodás dómja belenőtt.
Ámde Róma s minden ragyogása
Sírbolt, múltakat termet;
a zöldellő óra friss virága
Illatoz csak életet.
Másutt tán nagyobb dolgokra látni,
Mint minálunk - életünk parányi;
Újat - sose lát a nap.
Hisz a világot jelentő deszkák
Higgadt bölcsességgel idehozzák
Minden korból mindazt, ami nagy.
Merő ismétlődés csak az élet,
Örök-ifjú a fantázia;
Csak a sehol-se-volt események
Nem avulnak el soha!
(Ford.:Eörsi István)
Könyvek és könnyek
A könyvek boldog városában éltem,
Hol gót eszmék, görög romok,
Reneszánsz kupolák, rokokó csarnokok
Rejtettek el bíztatva és kevélyen.
Nagy voltam én és törpe e világban,
Enyém volt minden korok vígasza,
A nagy világ, a kis haza,
Enyém volt asztalon és ágyban.
De egyszer utam innen kifelé vitt,
Az élet szele örökre elszédít,
Azóta véres és rózsás nyomon járok,
Enyémek az új arcok és új álmok,
Enyém a könny, láz, gond és szerelem
S könyvek igazát seholsem lelem!
Pillantás a folyóba
Ha boldogságod elhagyott
és vissza sose tér már,
nézz a folyóba, nézd, ahogy
lenn hömpölyög a mély ár.
Nézd, nézd csak omló habjait,
s már gyászát nem is érzed,
bárhogy szeretted azt, amit
a szívedről letéptek.
Nézz mereven a mélybe hát,
míg megered a könnyed,
úgy nézd útját, e fátylon át,
az elfutó özönnek.
A szív sebét a feledés
majd behegeszti lágyan;
s tovasuhan a kínod és
a lelked is az árban.
A tündér rózsája
Tündértó tükrén ringatózol.
Reád ömlik az alkonyat.
Míg csónakod csacsogva csobban,
kezed leszirmolt darabokban
egy sárga rózsát tartogat.
Titok muzsikál a rózsában,
valami halkult élet-szikra,
de azt csak az hallhatja meg,
akinek az ajka remeg
s erősen rászorítja.
A Napkirály szeme-lehunytán
kihalnak a pompás színek -
Borzasztó a tónak tükre,
hináros, csúf, iszapos, szürke
és hideg, dermesztő hideg.
Hallgass reám, csónakos tündér,
könyörgés ez a nóta?
Forró kezed számkivetettjeként,
azt a lesápadt, tört rózsát, szegényt,
bele ne ejtsd a tóba!
Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten,
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem,
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom, vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott.
És azt, Aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
Valami nagyon nem stimmel... fehér a képernyő, nehezen jön be az NLC, majd a fórum, nem viszi az egér csak akadozva az oldalt, már kétszer kidobott... Három újság fórumát néztem meg, mindegyik remekül működik, csak ez az NCL szarakodik megint... bosszantó, hogy még mindíg nem tudták normálisan megcsinálni..
Kinek van így kedve beszélgetni, ha mérgelődik közben????
Lehet vissza sem tudok jönni....
Az állattól, mely ágaskodik bennem,
Futva futok a növényvilághoz,
Halkabb, ősibb élet üteméhez,
Titkos, bűvös mozdulatlansághoz.
Mert állat bennünk minden, ami rút,
És minden, ami szép, talán növény,
Erdők suttognak bennünk, s nádasok,
S vizirózsák a nádasok tövén.
Mi szebb: csattogó tigris-foggal járni
Vérre és kéjre mindíg-szomjasan, -
Vagy óriásfaként nyugodtan állni,
Mindegy, hogy lombosan, vagy lombtalan?
Ó, Növényország, minden szebb tebenned:
Szebb a gyümölcs, mely kín nélkül terem,
Szebb a halál és szebb a születés,
És sokkal, sokkal szebb a szerelem.
Az emberre; ki bűntől, bajtól, két víz között
Az emberre; ki bűntől, bajtól senyved,
Csak azt ne mondjátok, hogy vegetál,
Mert vegetálva százszor szent az élet,
S ahogy mi élünk: százszoros halál.
Reményik Sándor
EZ MÁR NEM NYÁRI ALKONYAT
Még ifjúságával tüntet a nyár,
Még dagadóra szítt kebel a domb,
A rácskerítés peremén
Még csókolózni könyököl a lomb.
Még titkolják sóhajuk a szelek,
S mint a hancúzó gyerekek,
Rugdalják a napozó utakon
A furcsa ördögszekeret.
De estefelé hirtelen
Elkomolyodik a világ -
Ez többé már nem nyári alkonyat,
Fájdalmasak a fák.
Összebújt testük sötét és hideg,
Csak felsovárgó csúcsukat
Ragyogja be nagymessziről
Valószínűtlen fényével a nap.
Valami fáj a tájnak. Csattanó
Izzása merengésbe hal,
Érzi a vén föld, mily rég volt szegény
Igazán boldog s fiatal.
Most álmodja mélázón vissza tán
A nyolcvanmillió éves nyarat,
Mely eónokkal ezelőtt
Ontotta rá az ifjú sugarat.
Az volt a nyár! Tüzelt a fény
A dinozaurusz páncélos övén,
S az élet boldog szörnyalakokat
Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.
De aztán jött a vénség, és a föld
Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,
Jött a jégkor, s az ember jött vele,
A boldogtalan szörnyeteg!
A természet még kisérletezik,
Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,
Élni, boldognak lenni még,
Ó, ragyogjatok ősi sugarak!
Hiába. Elszalad a nyár.
Bús ember, megállok a fák alatt.
Elkomolyodik a világ,
Ez többé már nem nyári alkonyat.
A csókrahajló lomb közül lehull
Egy koraősz, rozsdásodó levél.
Az ördögszekér megáll az uton,
És feljajdul a szél.
Szia drága Bözsém!
kialudtad magad délután???
Örüljél, hogy ilyen népszerű vagy
és hívnak, keresnek... nem érezheted magad egyedül...
Szia Bözsikém!
Szép estét neked is.Itt nagyon szomorkás az idö fej is fáj egésznap.Csak tengek lengeg ami nálam ritkaság.
Szeretem ezt a földgolyót, igen,
szelét, mely épp az én mellembe röppen,
a csöndet, mely a tág egen pihen,
s a nap csöndes sikamlását a ködben.
Szeretem ezt a csodás csillagot,
itt kezdődött az út, mely mind tovább vág;
vágyom kezed, ha reszketőn adod,
s a tiszta forrást - úgy hívják: barátság.
Szeretem ezt a bolygót, szeretem,
ahogy nagy álmok alkottak nagyobbra;
a földlakóknak jó bölcső legyen,
nagy, szelíd gyöngyszem, békében ragyogva.
/Franyó Zoltán fordítása /
Istenasszony! felhőd kárpitjában
Sokszor könnyes szemmel néztelek,
Képét láttam arcod súgarában,
Sóhajtási voltak a szelek.
Karjaim kinyíltak, hév keblemre
Hogy szorítsam a szép ideált,
Ah, de halhatatlan gyötrelmemre,
A Hevűlő megcsalatva állt.
Istenasszony, képed sugarától
Most elvált a kínos ideál,
S képe helyett Evan nektárától
Vígan habzó rózsás kelyhem áll.
Csendes éjjelimnek szent homályán
Szívok lelkesítő cseppeket,
Istenasszony, fuss az égi pályán!
Nem nézem már sírva képedet.
Szia Verus
mit hangoskodol de annyira, el nem tudtam képzelni,hogy honnét jön a hang, aztán rájöttem,hogy a net közeléből, itt vagyok mán, de mióta felvertek a csengetéssel,egyfolytában cseng a telefonom is, mán attól félek,átmegyek Erzsibe
de egyenlőre most ide tudtam ülni, kellemes estét szeretettel neked
Áramlanak az érzések akár a vér,
Mely egyik csatornából a másikba tér.
Szívünk szeret majd csalódni kénytelen,
így haladunk végig e becses életen.
Régen érték volt egy-egy szerelem,
Elveszett a látásmód, az ilyen érzelem.
Váltakozik minden, ütemesen mozog,
ami biztos: a barátok s rokonok.
Ők melletted lesznek, bármi történik,
Jó tanácsot adnak s utadat kísérik.
Kihez mész, ha kapcsolatodban fájdalmak érnek?
vagy épp bizonytalannak tűnik léted?
Ahhoz, ki meghallgat és őszintén figyel,
ki tisztán és emberként kezel,
kinek nincs előítélete múltad felett,
igaz barátod csakis az lehet.
Van három barátom, kikben mindig hittem,
Beszélgetéseink alatt igaz volt minden.
Egymással vagyunk ha fájdalom vagy öröm ér,
Összeköt minket a hasonló vér.
Nem is barátok, testvérek vagyunk,
Nem adjuk fel soha ezt, amíg meg nem halunk.
Látunk a jövőben egy gyönyörű képet,
Nyaralunk, gyermekeink együtt nevetgélnek,
Feleségeink egymással főzésről beszélnek.
Mi, a srácokkal csak egymásra nézünk,
sörünket emelve éneklünk,
mint régen, mikor nem kellett rá ok,
"Azért vannak a jó barátok..."
/ Gulyás Gábor /
Haihóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó!
Bujjatok már elő!!!!
Képesek vagytok itt egyedül hagyni???????????
No Drágáim
elálmosodtam itt a keresgélésbe, felállok, előre megyek, aztán elfordulok balra, és leteszem magam az ágyra,melyen alszom egy haalmasat
kivánok mindannyiunknak kellemes délután pihenést, sok szeretettel
a betegnek gyógyulást
Sellő lebegett telehold idején
a folyón, csupa hold, csupa fény,
s fröcskölte a holdig a kék legen át
az ezüstszinü hab taraját.
Görgette a víz, forgói felett,
tükrében a fellegeket,
s dalolt a leány és a víz, meg a part
hullámoztatta a dalt.
Dalolta: ,,A mélyben, a felszín alatt
ott ég igazán csak a nap,
odalenn legelésznek aranyhalaim
kristálypaloták falain;
S odalenn az ezerszinü, lágy fövenyen,
- sürü nádtorzs védi hiven -
ott alszik a víz-lesodorta vitéz,
idegen táj küldte vitéz...
Fésüljük a sűrü, a gyűrü-haját
ezer égszinü éjjelen át,
s délben az ajkait és a szemét
csókoljuk, oly csodaszép.
De a lángtarajú vágy csókja hiú:
csupa jég, csupa csönd a fiú,
hiába lesem, keblemre veszem,
nem száll lélekzete sem."
Ime, így dalolászta a bús habon át
a titokteli lány a dalát,
s forgatta a víz, örvénye felett
tükrében a fellegeket.
/ Mihail Lermontov- Nemes Nagy Ágnes ford
Október reggel ezernyi színnel
Búcsúzik a nyártól a fény,
Vad felhők rongyán átküzdve lángját,
Csillan a tó tört tükörén.
Október eljött ónos esőkkel
S szobámba kényszerít a szél,
Elbúcsúzott a kedves ágtól,
És sárba hullt egy falevél.
Október itt van, hűvös a hajnal,
Telet idéz a fagyos éj,
A galagonya izzó ruháját,
Pirosra csókolta a dér.
Október estén sárgán világol
Ablakok párás üvegén,
Meleg otthonok szeretet-mécse.
Csak kint van fagy, csak kint lesz tél.
/ Hajas György /
Mosolyra biztató dal
Hozok neked galagonyát.
-Sírsz-e még?
Hozok neked kerek almát.
-Rísz-e még?
Egyet nevetsz; kettőt adok.
-Hadd látom:
Érik-e a piros mosoly
orcádon?
Piros mosoly: piros alma
itt terem.
Mosolyogj hát! Hadd legyen bő
szüretem!
Ákombákom
Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra az irkámon,
úgy indul el ákombákom.
Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdot járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.
Szólok hozzá: "Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eso esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom...
Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!"
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom.
Mese, mese: hadd mesélek.
Hajdanában, hol volt, hol nem,
Vagy valahol, vagy seholsem,
Volt egy szép királyfi, Rózsa,
Gyenge, mint a nyílott rózsa.
Szem nem látott nála szebbet,
Olyat is vagy - vagy se többet;
A nap meg-megállt csudára,
Ráfelejtkezett sugára.
Hát a lyányok - napraforgók,
Véle forgók, rámosolygók!
De neki lyány egy se kellett,
Hagyta mind a fakép mellett.
Járt vadászni minden reggel,
Sok kutyával, nagy sereggel,
Zöld erdőbe, sík mezőre;
Akkor osztán: haj előre!
Nem maradt meg tőle béken
Őz vagy szarvas a vidéken:
Hanem a lyány ő miatta
Ülhetett az istenadta.
Egyszer is vadászni ment -
Rekkenő volt a nagy hőség,
Szomjan égett a mezőség -
Zöld ligetbe' megpihent.
Barna szikla hűs tövében
Tiszta forrás buzga épen;
Megmerité - - -
Rainer Maria Rilke:
ŐSZI NAP
Készülj, Uram. Nagy nyáridőd letelt.
Napóráinkra jöjj el árnyvetőnek,
s a mezőket szélbe borítva szeld.
Késő gyümölcsöt sürgessen szavad;
add, még két napjuk délszakibb lehessen,
s amit kezdtél velük, kiteljesedjen,
csöpp el ne vesszen dús fürtből zamat.
Nem épít már, ki most hajléktalan.
Hosszú magányra vár, ki most magányos.
Virraszt: olvasáshoz, levélíráshoz,
és az allékat járja nyugtalan,
mikor a szél hullt lombot hajt a fákhoz.
(Fordította: Tandori Dezső)
Drága Banyácskám
hát nagyon hamar gyógyuljál meg,mert ha kidőlsz, a család mit fog enni? ezt nem teheted meg velük
vigyázz magadra, és csak van valami, amit be tudol szedni, de az orvoshoz feltétlen el kell menned ,akár holnap is
Sík Sándor - A hajnal szerelmese
Azt szeretem, aki nevet
akinek rózsaszín az arca
aki örül, aki kacag
aki dalolva megy a harcra.
Enyém az áprilisi szellő.
A feslő bimbót szeretem
a hasadót, a harmatosat.
A hajnal a szerelmesem.
Az én emberem a gyerek
a nagyszemű, nevető gyermek
akiben szűz, minden-csírák
ezer erők rügyezve kelnek.
Az én emberem, aki fölkel
az induló, az ébredő
akinek győzelem az álma
akiben dalol a jövő.
Szeretem azt, aki akar
aki remény, aki ígéret.
Az enyém a vér és a tűz:
a fakadó fiatal élet.
Az ébredő Napot imádom
megyek a virradat elé.
Az én lelkem a tüzek lelke
az én dalom a hajnalé.
Mártikám
nagyon szépek az idézetek, már körül kell járnom máshová,mert egy két helyen már lefogyasztottam az idézgetéseket, ugyhogy más helyen kell kutakodnom
"Szeretni annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt, figyelemmel fordulni felé. Tisztelni úgy, amilyen; sebeivel, sötétségével, de képességeivel és rejtett adományaival is.
Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon. Bolondul remélni; 'Te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni, szép dolgokat csinálni - én bízom benned.' Örülni jelenlétének és szíve szépségének, akkor is, ha még nem látszik. Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele; gyöngeségei és sebezhetősége ellenére."
(Jean Vanier)
Juhász Gyula - Október
Szüret tüzei égnek,
Szólnak szüreti nóták
S a szőlőhegyek hátán
Venyige lombja pirkad
És megszépül csöndesen
Az egész mulandóság.
Szüret tüzei mellett
Próbáljunk melegedni,
Szüret nótái mellett,
Míg venyigelomb pirkad,
Próbáljuk meg csöndesen
A tavaszt elfeledni!
Enyém e dalos ősz most,
Enyém az őszi pompa,
Enyém e bús mosolygás.
Venyige lombja pirkad
És megszépülsz csöndesen
Bánat, nagy őszirózsa!
Lányok
valamennyiünknek jó étvágyat kivánok sok szeretettel az ebédhez
aki beteg, azonnal kezdje el a gyógyuláshoz vezető utat, mert itt agyon fertőzitek egymást, engem is, és nem kéne, nincs tüsszentés a gép előtt,mert még képes azon keresztül is átjönni a baci, értve vagyok?
Vigyázz magadra gyogyulást
