Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kis esküvő
Létrehozva: 2007. július 12. 12:27
Sziasztok!
A párommal most döntöttünk véglegesen a kis esküvő mellett. Olyannyira kicsi lenne, h a rajtunk és két tanún kívül,más nem is lenne.
Ha van köztetek olyan, akinek szintén ilyen volt az esküvője, annak várom a hozzászólásait h hogy lehet egy ilyen kicsi esküvőt is bensőségessé és "hangulatossá" tenni?
Persze az is írhat, akinek nem volt ebben része, de van valami ötlete!
Köszönöm!
Szép napot mindenkinek!
A párommal most döntöttünk véglegesen a kis esküvő mellett. Olyannyira kicsi lenne, h a rajtunk és két tanún kívül,más nem is lenne.
Ha van köztetek olyan, akinek szintén ilyen volt az esküvője, annak várom a hozzászólásait h hogy lehet egy ilyen kicsi esküvőt is bensőségessé és "hangulatossá" tenni?
Persze az is írhat, akinek nem volt ebben része, de van valami ötlete!
Köszönöm!
Szép napot mindenkinek!
próbáljatok olyan házasságkötő termet keresni, ami nem nagy, mert az elég hülyén fest, hogy öten ácsorogtok egy nagy hodályban. ja és legyen valaki, aki fényképet, mert a tanúknak nem lesz rá módjuk.
A párommal mi is jövőre szeretnénk az esküvőnket, de a még a mai napig nem sikerült a szülőkkel (elsősorban a szüleimmel) megegyezésre jutnunk, hogy mekkora esküvő legyen és hol.
Én már egyre jobban hajlok arra, hogy legyen kis esküvő, mert félek, ha nagy lagzi lenne, akkor csak sok vita és veszekedés lenne, mert a szüleim mindenbe bele akarnának szólni, Azt meg nem szeretném. Ha valakinek volt kis esküvője, ahol csak a szűk család volt jelen és utána elmentek kajcsizni, kérem írja meg a tapasztalatait és hogy hogy zajlott, és hogy azért érdemes-e ruhát kölcsönözni? Én szeretnék fehér ruhát, de ha elmegyünk étterembe, nemtudom, hogy nem lenne-e furcsa, hogy fehér ruhában belibegek és lagzi nem lesz. Kicsit olyan hülyén érezném magam. Ha valaki Keszthelyen ismer esetleg olyan éttermet, ahol meg lehet oldani egy csendes családi vacsit elkülönitett teremben, annak is örülnék, ha megirnátok.
Üdv: Vica
Sok boldogság és sok bölcs döntés kísérjen utatokon!
Szülők, tesók plusz legjobb barátaink-egy pár-ők lesznek a tanúk.
Lesz kicsi ruhám-virágom.Utánna ebéd és ennyi!
Annyira boldog vagyok! Szép lesz, a miénk lesz, és azokkal akik fontosak!!
Csak a kiskutyámat nem vihetem magammal..
Sokat gondolkoztam már azóta és rájöttem h igazán és őszintén szeretem a páromat és hozzámennék akár 2 akár 200 ember előtt is- a lényeg kettőnkön van!
De azért majd ha már férjes asszony leszek
Sziasztok!
Szerintem az ember lánya férjhez megy, és nem férjhez jár. Egy és ugyanazon emberhez egyszer és nem többször. Szerintem vagy győzzétek kivárni, míg meglesz a megfelelő mennyiségű pénz, és letelik a gyászidő, vagy házasodjatok össze most, egyszer és mindenkorra. Mert szerintem az utólagos "második" esküvőnek kissé haszonszerzős íze van.
Jaj! Senki sem ítélt el!! Én csupán megosztottam veled az én élményemet ezzel kapcsolatban. Nem tudtam, mi a helyzet nálatok, mert azt még akkor nem írtad.
Egyébként totál ugyanebben a cipellőben jártunk mi is. Csak közben rájöttünk, hogy butaságot akarunk elkövetni, így még időben beláttuk, és sértődés sem lett a családban, illetve nekünk jobb érzés volt, hogy minket "ünnepelnek", és egy kicsit megadtuk a módját, mert éreztük, hogy ez az alkalom a Nagy Nap. Ráadásul Anyukám egyetlen gyereke vagyok, és soha egész életemben meg sem fordult a fejemben, hogy ne legyen ott az esküvőmön. Nem akartam neki fájdalmat okozni, hisz nem érdemli meg, ráadásul nekünk is jobb, hogy megoszthattuk az örömömünket a családjainkkal. De ez az én sztorim, és nem ítélet!
Na, szóval 25-en voltunk, szűk család, néhány nagyon közeli barát, ebéd egy étteremben, gyűlekező nálunk a lakásban. (már az is tök jó és izgis volt
) Este pedig a barátok ott maradtak, a pasik berúgtak egy kicsit, és végigvihogtuk a fél éjszakát. Mint egy házibuli csak kicsiben. A ruhám - pont a létszám és a felhajtás mértéke miatt - nem a klasszikus abroncsos álom volt, hanem vettem egy fehér együttest: nadrág, spagettipántos felső, és rá egy fehér, áttetsző, fehérrel hímzett mintás, térdig érő kis nem-tom-minek nevezzem. Valami lebernyeg. Fehér magas sarkú papucs. Menyasszonyi csokrom persze volt, amit a párom készíttetett és hozott el nekem az üzletből. Ez azért volt fontos, mert Anyukám esküvői beszámolójából nekem csak az ragadt meg, hogy a faterom nem törődött vele, még a menyasszonyi csokrát is saját magának kellett intéznie. Ez annyira bennem maradt a hosszú évek alatt, hogy a párom elintézte, nehogy rossz érzésem legyen, hogy úgy járok, mint Anyukám. 
(Hozzáteszem, ők már 2 éves koromban elváltak.)
Jelentem, 8 éve együtt vagyunk, most lesz a 4. ház. évfordulónk, és a fiatal házasok kedvezményes lakáshitelének köszönhetően már a saját házunkban lakunk több, mint 3 éve.
Kívánok Nektek szép esküvőt és hosszú, boldog életet!!
És még annyit: a templomba meg a házasságkötő terembe bárkit/mindenkit elhívhattok. Azért senki sem sértődhet meg, mert nem tudod megvacsoráztatni anyagi okok miatt, és nem csinálsz tüzijátékos zenekaros reggelig tartó felhajtást.
De legalább rendes esküvőd lesz, mégha szerény és kevés pénzből is, és nem kell azon paráznod, hogy vénasszony leszel mire egy 100-200 fős cirkuszra összegyüjtitek a pénzt a sok egyéb mellett.
Mert fiatalon nekünk is sokkal fontosabb az utazgatás, vagy hogy építkezzünk, bútorokat vegyünk, vagy akár autót, mert az életünket akarjuk élni, gyarapodni.
Nem az lesz a fontos, hogy többszázezer forintból megvendégelj rengeteg barátot, családtagot, és házasodjatok újra, mikor már úgyis házasok vagytok hivatalosan :-(
Sajnos...
Szia!
5 éve mi is ugyanígy gondoltuk, hogy a polgárira csak két tanu jön, mert az úgysem igazi esküvő... kiskosztüm, fehér tulipánok, és ezüst gyűrű.
Mi is úgy terveztük, hogy majd következő évben tartunk rendes templomit, szép fehér ruhás-konflisos-aranygyűrűst, az lesz az IGAZI, és majd jó sokan leszünk.
Akkor pénzünk se volt, meg az előkészüketekre sem volt időnk, ezenkívül a polgárit csak egy szükséges de szerintünk teljesen felesleges dolognak tartozzuk. Nem volt zene, pezsgő, csak aláírtuk a papírt és jónapot.
Aztán a következő években már kevésbé volt fontos a fehérruhás téma (már házasok voltunk, nem volt akkora súllya), inkább utazgattunk a pénzünkből.
Azóta párom mindkét szülője meghalt, nekem az apám és két nagyszülőm.... pedig csak pár év telt el. Még nem tartom kizártnak, hogy esküt teszünk (az Igazit) abban a formában, ahogy régen megálmodtuk, de végtelenül sajnálom, hogy ők már nem lehetnek velünk, nem lehetnek büszkék és boldogok azon a napon.
Igen, én megbántam. Nem kellett volna hajcihő, de fehér ruha, templom, és az a 15-20 fő, a szűk család igen!!!! Utána otthon egy szép díszes ebéd... ez nem kerül sokba, meghitt, de életre szóló élmény. Sokkal inkább, mint egy semmitmondó papíraláírás, miközben szüleink otthon ülnek, és egészen biztosan úgy érezték, kimaradtak valamiből, amiből nem kellett volna.
És ne mondd, hogy Nektek BIZTOS lesz nemsokára nagy esküvő is, mert nem tudhatod. Én is biztos voltam benne. Sőt a barátnőm ugyanígy járt, pedig őt is figyelmeztettem...
Három (!) baráti pár is tartotta így az esküvőjét, mindháromszor tanu voltam. 4-en elmentünk a házasságkötő terembe, ott 5 perc alatt összeadták őket. Olyan ruhát vettünk fel, amiben utáni be tudtunk ülni egy étterembe és ennyi volt. Az elősnél a menyasszony és a szülők viszonya volt "gyilkos", a második két esetben anyagi oka volt.
A mi esküvőnkön 13-an voltunk, velünk együtt. Egy szebb ruhát vettem fel, a férjem zakóban volt. Utána vacsora, majd mindenki ment haza aludni. Nekünk lett sértődés a dologból: távolabbi rokonok, néhány "barát".
Butaság ilyenen megsértődni. Ezeknek a kis sértődősöknek csak annyi mondanék: adjanak pénzt!
Az ingyenkaja varázsa...
Szia! Nálunk is volt egy esküvő a családban, pontosan azért, amit Te is irtál (szoc.,pol., hitellehetőség, stb.,) ők ugy oldották meg, hogy a szülőkkel és a testvérekkel tarották a polgári esküvőt és utána egy ebédet.
Utána kb másfél évvel volt a templomi esküvő ahova az összes rokont, ismerőst, barátot meghivták + a lakodalom.
Senki nem haragudott, mindenki elfogadta, hogy igy döntöttek. Viszont biztos nagyon rosszul esett volna a szülőknek, ha nem vehetnek részt a polgári szertartáson (főleg az Anyukáknak, mivel csak látni szeretnék a gyerekük boldogságát). Ugyhogy szerintem legalább a szülőket hivjátok meg....
Sok boldogságot kivánok!
Ezt nagyon sajnálom. Őszintén! Ebben az esetben igazad van: ez a Te napod, érezd jól magad!
Nem kell válaszolnod, csak úgy gondolkodom: Vajon mi vezethetett idáig?
Újra itt vagyok.
Tudom, h a pénz sok mindent elronthat így egy nagy esküvőt is.
A szüleink teljesen egyetértettek a döntésünkkel, persze azért az anyák mindig kicsit másépp látják a dolgokat így a lányuk esküvőjét is. A dologhoz hozzátartozik, h szeretnénk majd nagy esküvőt is, de jelenleg nincs rá keret, és a családban elég sok rossz dolog történt-halál, betegség-, ami miatt nem is lenne még illendő nagy mrit csapni.
Költözködés előtt állunk és szégyen nem szégyen, de ehhez sok segítséget jelent az ha össze vagyunk házasodva-hitel,kölcsön, szocpol stb....
A lényeg az, h lesz majd "rendes", nagy esküvőnk, templomi, nagy ruha, család stb, de még nem most.
Talán így már másképp látjátok a dolgot és nem ítéltek el miatta...
Természetesen a boldogságotok nem attól függ majd, hogy hányan lesztek ott a nagy eseményen.
Szerintem jópofa lenne, ha valamiképp összeöltöznétek a nagy napra a kedvessel: pl. azonos színű valami rajtatok, meg az a szín dominálna a csokrodban is. Esetleg készítsetek egymásnak személyre szóló meghívót! Örök emlék lenne az eseményről! Ha nem mentek étterembe, a lakást díszítsd fel kettőtöknek is!
Fényképet csináltassatok! Esetleg azzal lehetne utólag értesíteni a rokonokat, barátokat az egybekelésetekről. Ha nem akarjátok örök titokként őrizni az eseményt...