Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Sikersztorik
Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni! Nagyon sok ismerősöm van, akiknek meddőségi problémáik vannak, és a jelenlegi helyzet (lombikok számának tervezett csökkentése, gyógyszerár-támogatás csökkentése) a sok sikertelen mesterséges és természetes próbálkozással együtt hajlamossá teszi őket a negatív hozzáállásra... Olyanok hozzászólását várom, akiknek sikerült mesterséges beavatkozás vagy spontán baba akkor, amikor nem is számított rá... szóval, akivel megtörtént a csoda, és szívesen megosztaná azokkal, akik mostanában kicsit padlón érzik magukat.
Előre is köszi Mindenkinek a hozzászólást és remélem sok lánynak fog erőt adni ez a topic!
Szia Gizi!
A többiek nevében is köszönöm, hogy megosztottad velünk a Te történetedet! Kételkedsz abban, hogy ez sikersztori??? Hát mi, ha nem ez?!? Remélem ez a történet (is) erőt fog adni azoknak, akiknek épp szüksége van rá! A Te történeted is azt bizonyítja, hogy SOHA nem szabad feladni, mert BÁRMIKOR megtörténhet velünk a csoda!
További minden jót!
Zsuci
Sziasztok!
Tegnap még úgy gondoltam, hogy nem kotyogok bele, de felpiszkáltál ezzel a kérdéssel, hogy nincs tovább? Dehogy! Nagyon sok sikersztorit lehet hallani.
Az enyém pl. a következő. Van egy 16 éves lányom, de nem akart jönni a kistesó. Sok-sok sort követelnének az okok, hogy miért, de inkább csak szárazon: 11 lombikunk volt, amiból a TB 8-at támogatott. Csak a 11. sikerült, de az a baba 10 hetesen elhalt. Azt sem írom le, mennyi minden egyéb orvosi, kuruzslói, természetgyógyászati, stb. tuti-tippel erősítettünk, most nem ez a lényeg. A vetélésem után 3 hónappal spontán terhes lettem, a kisfiam lassan 5 éves. Szerintem ez is belefér a sikersztorikba. Sok SIKERT mindenkinek!
Látom azért tegnap óta összegyűlt itt néhány sikersztori, meg néhány gyönyörű baba. Nekem úgy látszik a közvetlen környezetemben mostanában valahogy nem alakulnak ezek a dolgok, meg hát most mi sem próbálkozunk, de azért jó olvasni ilyeneket! Jó ötlet volt a topic!
Viszont eszembe jutott még egy! Ugyan régebbi történet, de igazi siker! Amikor elkezdtem a meddőségi kezelést pár éve, akkor ismerkedtem meg egy lánnyal az I. Női klinikán. Ő 6 év próbálkozáson és 5 inszemen volt túl akkor, éppen azt beszélték meg az orvosával, hogy nyáron pihennek, aztán ősszel elkezdik a felkészülést az első lombikra, amikor spontán terhes lett! Azóta már meg is van a baba!
Én is mindig valami ilyesmiben reménykedtem, de eddig minden (inszem, lombik) sikertelen volt. Írjatok még sok ilyet!
Hónapokig nem jártam erre, és most azt látom az inszemes topikban, hogy sikersztorikat gyűjtesz. Őszinte elismerésem a kitartásodhoz. Csak így tovább!
A mi sikersztorink a fentiekhez képest nem nagy dolog, de számunkra maga a csoda! 5 év alatt sikerült összehozni a babánkat, akivel a 34. hetet tapossuk. Már hiszem, hogy egészségesen fog a világra jönni, és márciusban boldog szülők lehetünk. Az 5 év alatt sok mindent végigcsináltunk: spontán próbálkozások, stimulációk clostival, injekciókkal, természetes gyógymódok, 2 babát elvesztettünk. Végül nem egészen 1 éve a BMC-ben kötöttünk ki. A 2. inszemináció sikerrel járt. Bemutatom az eredményét.
Mindenkinek kívánom, hogy mihamarabb teljesüljön a vágya!
Sziasztok,
csatlakoznék egy sikertörténettel, ami közvetlen közelemben van.
egy régi kamaszkori barátnőmmel múlt év végén találkoztunk újra hosszú idő után. Elmesélte, hogy van egy kislánya, de a 2. gyermek már 2 éve nem akar összejönni és nem tudja hova forduljon, mit tegyen.szomorkodott
Na hát elvittem magammal a Szabolcs u-ba január elején./ merthogy én oda járok és már 4 inszemen vagyok túl/ A mai napi uh-n egyértelműen kimondta a doki, hogy már 3 mm-es embrió látszik és kb 5-6 hetes. dec-ben még összehozták spontán, de ugye ezt jan elején még nem tudta, mikor eljött velem a Szabolcsba. biztos beijedt a kis petesejt, és gyorsan elkezdett beágyazódni.
Nagyon gyöngyörű kislány! Gratulálok hozzá!
Egyébként ez nem is rossz ötlet, hogy ha valaki a saját történetét meséli el, akkor csatoljon egy képet a "csodá(k)ról"!
Szia!/Sziasztok!
Végig olvastam a topikot és nagyon örülök+gratulálok minden csoda-babához!
Mi a leírtakhoz képest azt gondolom nagyon szerencsések voltunk. 2004-ben esküdtünk és 2006-ban már meg is született a kisfiunk, Dávid. A fogantatását megelőzően már tudtuk, hogy kettősüregű a méhem+van egy anyagcsere betegségem. Igyekeztünk felkészülni minden lehetőségre és minden pocakosan eltöltött hét után fellélegeztünk egy kicsit.
A 29. héten kórházba kerültem, mert egy anyagcserés roham miatt /előzőleg sosem volt/ kisfiunk is útnak indult....
Végül a 33. hétig sikerült eljutnunk. Július 11-én megszületett a mi "csodánk". Kiderült, hogy a méhemet ketté választó sövény durvább volt, mint gondolták /emlékszem mindenki érdeklődve lesett belém /. Dávid mégis megfogant és annak ellenére, hogy az üres üreg rátekeredett az Ő lakrészére 1990 grammosra és 44 centisre nőtt.
Tudom, hogy borzasztó lehet esetleg hosszú éveket is várni, de maximálisan megéri!
A terhespathológián egy lombikos anyukát ismertem csak meg. Viszont az ikresek közül Ő volt az egyetlen, aki időre szült és ráadásul szép nagy babákat!
Egyébként én nagyon sok hasonló sztoriról tudok, egyáltalán nem esélytelen a dolog.
Ismerek két házaspárt is, akiknek nem sikerült a baba, aztán sajnos elváltak, de utána mindkét esetben mindkét félnek spontán lett babájuk. És nem azért mert nem voltak összeillőek...
Egyik rokonfélémnek, meg 15-20 év próbálkozás után született meg a kislányuk, miután egy műtétet végeztek az anyukán. (Az anyukának az ikertestvére maradványa volt ránőve a méhére.)
Igen, én is hasonló gondokkal küzdök, csak én most nem vagyok padlón, viszont ismerek olyanokat, akik nem nagyon mernek bízni.
Nekem is endom van/volt, elzárta mindkét petevezetékem. Volt két műtétem, először csak az egyik, majd a másik petevezetékemet tudták átjárhatóvá tenni. Az első után én is klimaxoltam fél évet. Túl vagyok négy inszemen, ami sajnos nem sikerült, de a maradék kettőt nem szeretném csak úgy "elpazarolni". Várom azt az alkalmat, amikor úgy érzem, hogy MOST sikerülni fog! Szerintem fog jönni olyan... És mivel most nem vagyok elég hiteles a sorstársaim számára, mivel mi most konkrétan nem próbálkozunk, ezért szeretném, ha mások tudnának egy kis lelket önteni beléjük! Ehhez kellenek a Tiédhez hasonló sikersztorik!
Mint Te is láttad, sikerült feltenni a képeket a gyerkőcökről. Nagyon tündériek!!!
Szia ZSuci,
volt endom, meg szerintem minden amit a szakirodalmak emitenek. Türelem babát teremt:D Te is hasonló gondokkal küzdessz? Megpróbálok a gyerekről feltenni egy képet, nem csináltam még ilyet, de remélem sikerül.
Szia:Gabi
Egy idős munkatársnőmtől hallottam a történetet:
Volt egy 30 körüli nő, aki szintén a munkatársa volt. Sajnos nem lehetett gyereke, mindent megpróbáltak, de az orvosok reménytelennek ítélték. A férjével örökbe fogadtak egy testvérpárt (már nagyobbacskák voltak, azt hiszem az idősebbik már kiskamasz), akiknek édesapjuk nem élt, édesanyjuk pedig rákban haldoklott (ő keresett új szülőket a gyermekeinek).
Megtörtént az örökbefogadás, szépen nevelgették a két gyereket, majd egyszer csak terhes lett a nő! Most már nagycsaládosok
Ez tényleg egy sikersztori! Nagyon örülök, hogy sikerült, csak sajnálom, hogy ennyit kellett várni rá.
(Endod volt? - a ciklusleállítás miatt kérdezem...)
A saját sikersztorim:
A párommal 15 évig próbálkozunk, hogy babánk legyen. Volt 6 inszemináció, volt 3 lombik, volt 3 nagy műtétem, volt hogy a mensimet gyógyszerekkel leállították, volt gyakorlatilag minden. Testileg lelkileg milliószor a padlón voltunk,de valahogy mindig mentünk tovább. Nem volt könnyű, sőt néha azt éreztem, hogy nem birom tovább és feladom, nem csinálom tovább. Aztán 2003. nyarán belevágtunk a 4-ik lombikba (én azt mondtam, hogy ez az utolsó, és hát 2004. februárjában születtek meg a babák. Ikrek, Dávidka és Jázminka, és most 23-án lesznek 3 évesek. Furcsa, én is mindig pesszimista voltam, én is milliószor feltettem a szokásos kérdéseket, hogy miért nem sikerül, de egyszer csak meglett az"eredmény". Mindenkinek kitartást, rengeteg erőt, türelmet és pocakosodást kívánok.
Kérdezettek nyugodtan, ha tudok segítek,
Sziasztok:Gabi
Éppen a 35. hetet töltjük, az első babánkkal. Az első beültetés eredménye Ő.
Sosem szabad feladni , és mindennél fontosabb a pozitív hozzáállás.
Sajnos nem saját sztori, én még várom a csodát, de talán örülni fogsz ennek is:
A Duna tévén volt egy dokumentumfilm erről pár éve... a BMC-ből válogattak néhány párt, ha jól emlékszem, az ő történetüket mondta el a film. Az egyik közülük, akiknek egy lombik sem sikerült az 5-ből, nagyon szimpatikus volt. A nő tanárnő volt, a férjére már nem emlékszem. Anyagilag is nagyon megerőltető volt nekik az 5 próbálkozás, nagyon el voltak keseredve utána. A film végén mondták be, hogy utána SPONTÁN kisfiuk született!