Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.

Vers születésnapra

scher1
Létrehozva: 2006. november 23. 11:18

Sziasztok!

Édesapámnak az 50. születésnapjára keresnék egy szép verset, az ötleteket szeretettel várom.

Előre is köszönöm a segítséget!

  1. 2006. november 23. 11:462.
    Születésnapi köszöntő

    Volt ----- Lesz ,
    ennyi és nem több.
    Ha megállunk egy pillanatra
    számot vetni,
    vissza és előre nézni,
    nincs jelen,
    két idő van :
    Volt --- Lesz
    ennyi és nem több.


    A múlt szürke árnyait
    az emlék homályából idézni
    vajon érdemes-e
    behegedett sebek,
    felejtett harcok vereségei
    keserű pillanatok könnyei
    halott szerelmek kínjai
    mind - mind múlt árnyai már
    kár vele kedvet rontani.
    Nézni s emlékként idézni
    a napsugarat kell.
    A győzelmeket a derűt
    a szép perceket,
    a beteljesült szerelmeket,
    a sok boldog pillanatot,
    mely most évekké olvadva össze
    most mind itt tolong
    hogy köszöntse a születésnapod.

    Jelent idézni úgy kell
    mint múlt eredményét,
    melyet a ma hordoz magába.
    A láncolt folyamat így egész.
    Belőle kiragadni eseményt
    „ mi lett volna ha......"
    ez nem dialektikus.
    Az indulással az érkezést
    összevetni így kell,
    s közte ott van mindaz
    mi volt,
    s meghatározza
    a lesz folyamatát.

    Élt éveid a múlté már
    jutni honnan s hová
    a terv az álom
    hogyan sikerült
    s mi lett végül a valóság
    sikerült-e mindig
    EMBER -nek maradni,
    olyanok között is
    kik ösztönlényként élnek,
    hol a becsület nem számit
    erénynek.
    Megtettél-e mindent
    barátaidért
    amit megtehettél értük.


    Tudtál-e szerelmet adni
    önzetlenül, szívedből
    tisztán és egyszerűen.
    Megtaláltad-e
    cselekedeteidben
    önmagad
    s a tükörbe egyedűlnézve
    visszamosolyog-e rád
    egy ismerős arc?
    Hagytál-e már „nyomot"
    magad után a végtelenben
    hány ember őrzi féltve
    a Tőled kapott álmot ?
    A bajban hány embernek
    nyújtottál kezet
    és vajon hányan lennének
    kik utolsó falatjukat is
    boldogan osztanák meg
    Veled.

    Ha sor kerülne rá
    lennél-e hajléktalan
    vagy van-e ajtó
    mely nyitva áll biztosan,
    feltételek nélkül mindig.


    És most a Kérdés
    súlya nyom:
    Hogyan tovább ?
    Megtaláltad-e már az
    OKOT
    amiért lelked
    tapasztalatot gyűjteni
    e világon öltött testet.
    Mi vár még rád
    amíg utoljára hajtod
    a ‘Nagy’ álomra fejed.
    És van-e elég erőd
    hogy mindazt megtegyed.
    Ki vagy mi mutat utat ?
    Bűneid alól ki ad feloldozást ?
    kinek tárhatod ki
    lélek kapuidat
    ha már minden perc fáj.


    Elröppent e néhány év
    számot vetni érdemes.
    A tovább-ot meghatározza majd
    a józan ész s a szeretet,
    s a tetteid felett
    ítélkező lelkiismeret
    hallgass rá
    ott van mindig veled.

    Mert ne feledd
    ez a TE életed.
    Buzgó tanácsnokoknak
    lehet ötlete száz meg száz
    s ha nem sikerülne
    ők félre állnak
    „ nem úgy gondoltam"
    „Mért nem így csináltad"
    Döntened mindig magadnak kell,
    és megélned is!
    Mert jóban még sok a társ,
    de bajban, fájdalomban,
    kevés ki ajtót nyit rád.

    Vágyódhatsz többre, másra,
    milliókra, gazdagságra,
    kesereghetsz hogy neked
    csak ennyi, csak ennyi,
    adatott meg,
    Azért azt ne feledd !
    az élet is olyan mint a szerelem:
    „ és hiába vágyódsz a halálba,
    hát élj ! s tanuld meg elfogadni,
    hogy nem tud ennél többet adni! „
    NEKED !


    Mert léted egyszeri és
    megismételhetetlen,
    Mit most elmúlasztassz
    holnap már elérhetetlen.
    S nincs mód tanulni
    mert holnap már
    minden másmilyen.

    Mert e porszem Te vagy
    a végtelen létben,
    a Te részed végét nem tudhatod,
    de része vagy,
    így „Ő" sincs nélküled,
    számára azonban nem vagy más
    mint lélegzetvételnyi
    múló pillanat.

    Élvezd hát ki életed
    minden percének
    minden üzenetét.
    Mert bár léted a
    végtelenhez mérve
    bólintásnyi csak
    Neked ÉLETED !,
    visszahozhatatlan
    lehetőséged
    marad.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  2. 2006. november 23. 11:473.
    Születésnapodra

    Született a Vízöntő havában
    egy szép napon...


    Botlik a kéz, akár a gondolat
    hogyan is lehetnék én a verssel
    köszöntő, ki születésed napját
    harsány pirossal bekarikázza.
    Napok-hetek húznak felettem, mint
    szökő űrhajó az áttört atmoszférán,
    s míg megjárnak más dimenziókat
    vagy épp a szomszédos utcát
    minek jeges hátán csúszik a láb,
    mint szívemben e tétova szándék….
    Mi lehetne számodra a legszebb
    ajándék, már csupán gondolom,
    de át nem adhatom, hiába raktam
    volna kincsekkel tele kezem.
    Búvó rejtelmeidet megérintettem,
    ahogy vízbe ejtett tükrön csillan a fény,
    sejtés maradt, ki lehetsz igazán.
    E nap lesz az egyetlen talán, s az év
    hogy gondolok Rád, midőn szemem
    elől eltakar majd a jótékony feledés.
    Így most köszönöm csillagunknak,
    hogy megszülettél, pár órát voltál nekem
    lépésed igazodott léptem üteméhez
    rövid utunkon, s megszerettelek.
    Legyen tiéd az öröm, zengő muzsika,
    simogató napfény, szívednek nyugalma,
    kedvesed szerelme, gyermeked mosolya.
    Siker hulljon rád, a sors adja, mire vágysz.
    Ha gond zörget, házadban ne találjon szállást…
    Zsáknyi a jókívánság szokás és szív szerint.
    Repül tovább a gondolat, szavam halkul,
    hátha űrbe vagy csendben szívedre hull.
    Isten éltessen sokáig – már csak ennyit –
    s élj nagyon boldogul.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  3. 2006. november 23. 12:054.

    Köszönöm szépen, igazán szépek.

    előzmény:
    Torolt_felhasznalo_603598 (0)
     
  4. 2006. november 23. 13:105.
    Fél évszázada, hogy megláttad e szép világot,
    Azóta szővögetsz, s dédelgetsz sok álmot,
    Sok idő, de számunkra mégis nagyon kevés,
    Hisz nekünk Belőled soha nem lesz elég!

    Elértél mindent, amit egy ember csak elérhet,
    Átéltél sok rosszat, láttál hamis képet,
    De talán a jóból mégis csak több jutott Neked,
    S ez erőt adott, hogy a rosszat feledd!

    Mindig igaz ember voltál, néha fájón őszinte,
    Ezt szüleidtől hoztad, s szíved őrizte.
    Maradj meg ilyennek nekünk még jó sokáig,
    Ezt szeretné férjed, lányod, vőd és unokáid!

    Most itt állunk Veled szemben, meghatódva,
    Régóta készülünk már erre az alkalomra.
    Szemünkből könny folyik, az öröm könnyei,
    Eljöttünk Téged ünnepelni, köszönteni!

    Nem kellenek a szavak, beszélnek szemeink,
    S majd ha elmegyünk, nem is hallod lépteink,
    Hisz itt maradunk, örökké Veled, Melletted,
    Hogy továbbra is nyugodtan élhesd életed!

    Végül születésed napján mit kívánjunk Néked?
    Gyönyörűt, egyedülit, nagyon-nagyon szépet?
    Amit csak mi kívánunk Neked, és senki más,
    Ami egyedi, akárcsak Veled a nagyvilág

    Talán azt, hogy sokáig maradj meg nekünk,
    Hogy legyél itt mindig, egészen mellettünk
    Ez a kívánság is önző… Látod, édesanyám?
    Most, ma is csak magunkra gondolunk talán.

    Megáll a tudomány, a szavakat hiába keresem,
    Akkor egyszerűen, de szívből: : Az Isten éltessen!
    előzmény:
    scher1 (1)
    2006-11-23  11:18

Címlap

top