Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kedves SBoglarka!
Tudom, hogy az aradi 13-ról indított topik már régi, 2006-os, de én csak most olvastam, és nem is lenne vele semmi bajom, ha pontosan idézte volna a 13 aradi vértanú nevét! Egyébként csodálom, hogy senkinek sem tűnt fel a hiba!
Tehát most jelzem: Nem Knézich János (császárhű osztrák tiszt) volt a vértanú, hanem Knézich Károly tábornok (mellesleg én egyenesági leszármazottja vagyok, egy a több mint száz ma is élő között). Nem vigasztalásul, de láttam olyan listát is, ahol ugyanez a hiba szerepelt, ráadásuk Lahner Györgyöt pedig Lakner Jánosként említik.... Ezek a Jánosok!!!!
Bár nem konkrétan az aradi vértanúkkal, de a szabadságharc végével kapcsolatos az, ami gyakran eszembe jut. Az utolsó (mint ma már tudjuk: vesztes) csata előtt a vezérkari találkozón ott volt Görgey és Kossuth is. Az 'eligazításon' résztvevők között egyre több volt, aki sejtette-tudta a harc végkimeletelét és kételyeket fogalmaztak meg a folytatás, az öldöklés értelmében-hasznában. Akkor Görgey kijelentette, hogy ha a következő csata is vesztes lesz, ő vállalja, hogy leteszi a fegyvert és beszünteti a szabadságharcot. Kossuth erre kijelentette, hogy amennyiben elvész a szabadságharc, ő öngyilkos lesz. A csata, a szabadságharc további történetét és a két történelmi személyiség további életútját ismerjük.
Amit én ebben a történetben érdekesnek tartok, az a nép, a "köz szája" és a történetírók későbbi vélekedése a résztvevőkről. Görgey, aki hű tábornoka volt mindvégig a szabadságharcnak (és a harc vezetőinek) a fegyverletétel miatt árulónak kiálltatott ki. Kossuth, aki elmenekült az országból, kivonva magát az osztrák hatóságok ítélkezése alól, nemzeti hős lett. És ezt tanították-tanítják 150 éve (bár lehet, ma már nem, de 20 évvel ezelőtt, mikor én jártam suliba, még igen) . Görgeynek nem hogy elismernék azt a vezetői-emberi kvalitását, hogy felismerte a biztos vereséget és - az emberek további kínjait, veszteségeit megelőzve - vállalta a fegyverletételt (és esetleges kivégzését is! ) ; nem: ő az az áruló, aki végleg megbuktatta szabadságharcunkat. Kossuthban meg csak a szabadságharc szent vezetőjét látják a legtöbben a mai napig - taktikai, diplomáciai hibáit, néha naívan rebellis hozzáállását senki sem vizsgálja. Már a történészeken kívül.
ÉS NE ÉRTSE FÉLRE SENKI: nem Kossuthot akarom árulónak vagy hazugnak beállítani, sem pedig Görgeyt isteníteni. Csupán azon filozofálgatok, hogy mennyire hitelesek, mennyire jogosak mindazok a jelzők és gondolatok, melyekkel történelmi személyiségeinket leírjuk.
Elnézést a kissé OFF hsz-ért.
*"Mindenség Ura! Hozzád fohászkodom! Te erősítettél engem a nőmtől való elválás borzasztó óráiban, adj erőt továbbra is, hogy a kemény próbát: a becstelen, gyalázatos halált erősen és férfiasan állhassam ki. Hallgasd meg, ó, Legfőbb Jó, vágyteli kérésemet! Te vezettél, Atyám, a csatákban és ütközetekben - Te engedted, hogy azokat kiállhassam, és a Te védelmező karod segített némely kétes küzdelemből sértetlenül kilábolni - dícsértessék a Te neved mindörökké!
Oltalmazd meg, Mindenható, az én különben is szerencsétlen hazámat a további veszedelemtől! Hajlítsad az uralkodó szívét kegyességre a hátramaradó bajtársak iránt, és vezéreld akaratát a népek javára! Adj erőt, ó, Atyám, az én szegény Emíliámnak, hogy beválthassa nékem adott ígéretét: hogy sorsát hitének erejével fogja elviselni.*
*Áldd meg Aradot! Áldd meg a szegény, szerencsétlenségbe süllyedt Magyarországot! **Te ismered, Uram, az én szívemet, és egyetlen lépésem sem ismeretlen előtted: azok szerint ítélj fölöttem kegyesen, s engedj a túlvilágon kegyes elfogadást találnom. Ámen..."*
*Damjanich Emíliámnak vigasztalásul*
Az Aradi 13 Vértanu utolsó szavai:
AULICH LAJOS: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. Es halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom megértik azt a szolgálatot.
DAMJANICH JÁNOS: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
DESSEWFFY ARISZTID: Tegnap hősök kellettek, ma mártirok... Igy parancsolja ezt hazám szolgálata.
KISS ERNŐ: Istenem, az újkor ifjusága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjuság felett, hogy Krisztusé legyen a szivük és a hazáé az életük.
KNEZICS KÁROLY: Milyen különös, hogy Haynau biró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette igy össze a kártyákat.
LAHNER GYÖRGY: Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon. És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.
LÁZÁR VILMOS: Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke es bitófá tövben kell forradalmára éni a magyar lelkeknek.
LEININGEN KAROLY: A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.
NAGY-SÁNDOR JÓZSEF: De rettenetes volna most az elmúlasra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben. Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hősse, igaz emberré, jó katonává tett.
POLTENBERG ERNŐ: Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.
SCHWEIDEL JÓZSEF: A mai világ a sátán világa, ahol a becsletért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a vilag új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.
TÖRÖK IGNÁC: Nemsokára Isten legmagasabb itélőszéke elé állok. Életem aranyi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.
VÉCSEY KÁROLY: Isten adta a szivet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgalatáért lángolt.
Mivel nagyon sokan nem is tudják ma Magyarországon hogy miért is nem koccintunk, ezért ez már átment egy "szokásba" amit szerintem már néphagyományként megtartunk.
Én is olvastam, a legnagyobb gondot szegény Damjanich jelentette a hóhérnak, mivel a lába is el volt törve, nem állithatták könnyen a bitó alá. Egy horror-sztoriba is beillene, amit ott műveltek.
És biztosan azt is sokan hallottátok, hogy azért nem koccintanak a magyarok sörrel, mert az osztrákok koccintottak vele, a 13 vértanú halálos itélete után.
A témához: egyszer volt szerencsém olvasni arról, hogy azok a vértanúk, akiket felakasztottak, csak szörnyü szenvedés után haltak meg, ugyanis nagyon erös, szikár testfelépítésüek voltak. Név szerint sajnos nem tudom..
Félreértettél: nem Téged vagy topicodat neveztem nagymagyarkodónak - erre semmi okom nem lenne. Az emlékezést magam is fontosnak tartom, csak túl gyakran látok-hallok olyan megemlékezést, amely (szerintem) nem az aradi vértanukról szól, hanem arról, amit belemagyaráznak.
A kérdéseket, amelyeket feltettem, nem provokációnak szántam, hanem komolyan gondoltam. Előre is köszönöm a válaszokat!
Azt gondolom, hogy semmiképpen nem jogos tőled képmutatásos nagymagyarkodásnak nevezni azt, ha egyetlen valaki ezen a fórumon indít az emlékükre egy topicot.
Nem szeretnék távoli vizekre evezni, egyéb érdekcsoportok kedélyeit sem szeretném borzolni, de ha Magyarországon annyi helye, csatornája és képviselete van a holokauszttal kapcsolatos események és tragédiák megemlékezéseinek, akkor azt hiszem, nem nagymagyarkodás csendesen felsorolni 13 nevet.
Emlékezzünk!
(és aki napi politikára akarja a nevüket felhasználni forduljon fel!)
Hm... igaz, de hogyan? (már azon túl, amit képmutatásos nagymagyarvagyokságnak hívnak)
Kérdések: kinek mit mondanak ezek a nevek? Milyen következtetéseket, (követendő) példákat, gondolatokat ébresztenek ezen emberi sorsok bennetek? Mi az üzenete ma, 2006 őszén ezen történelmi eseménynek?