Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Várjak a boldogságra?Seg ít
Létrehozva: 2006. augusztus 6. 10:12
Szóval nem is tudom, hogy kezdjem!? Talán a legelején. Házasságom évek óta megromlott, régóta fontolgattam a válást, de a gyerekek miatt nem léptem. Mígnem az ősszel kedves férjem örömmel újságolta fűnek - fának, hogy megcsalt. Na ez volt számomra a jéghegy csúcsa. Közöltem vele, hogy mennie kell. 3 hónap huza-vona után sikerült kitennem a szűrét. Közben én összejöttem egy pasival aki történetesen a szomszédom és nős, és már régóta adta számomra a jeleket csak én nem vettem a lapot. No de ezen a téli napon áthívtam magamhoz. Nagyon zavarban voltunk mind a ketten, hebegtünk-habogtunk. Aztán megcsókolt. telefonszámot cseréltünk és úgy beszéltük meg, hogy majd a többit, a folytatást telefonon. Akkor elindult bennünk , köztünk valami. Úgy éreztem 38 évesen megtaláltam életem párját. Azóta együtt vagyunk de csak még titokban (8 hónapja). Mindkettőnk többet szeretne de még nem mer Ő lépni. A feleségével már 4-5 hónapja nem fekszik le. Nagyon őszinte a mi kapcsolatunk, azt mondja úgy érzi én vagyok a párja, és én jelentem számára az életben a boldogságot és a szerelmet, de még nem mer lépni. Néha óriási depresszióba esünk esünk és reménytelennek látjuk a helyzetünket, de aztán kikeveredünk ebből és bízunk. Én már nagyon szertnék vele felhőtlenül együtt lenni, nem bújkálni. Azt mondja ő is szertne már végre vacsorázni vinni, moziba menni, sétálni velem a városba. De fél meglépni az első lépést. Fél otthagyni a gyerekét, mert a felesége "kissé keményen" neveli. A gyerek szabályosan fél az anyjától./ PL. nem engedi sírni mondván uralkodjon az érzelmein( 2és fél éves kisfiúról van szó
. /
Annyira szeretem nembírok nélküle meglenni. "Csak" türelmesnek kéne lennem? Az vagyok. Nem akarom siettetni sem a dolgot, de azt nem értem ha én jelentem számára a boldogságot akkormiért kellene ezt kizárni az ember életéből. Azt mondta eddig azt hitte, hogy a felesége a párja a világban, de most már rájött, hogy nem. Meg fél attól is , hogy az én gyerekim majd nem fogják elfogadni, és ez megrontja a mi kettőnk kapcsolatát. Én mondtam neki, hogy azt vallom ez kettőnkön ál. És ha a gyerekeim látják, hogy boldog vagyok mellette akkor el fogják fogadni.
Most azt tervezzük, hogy nyitunk egy magánóvodát, közösen. Ez után járunk most. Megpróbáljuk így elindítani a közös életünket, egyenlőre külön és mégis együtt.
Szóval ennyi a történet. Együtt szeretnénk leélni az életünket, mégis megfosszuk magunkat a boldogságtól. Az ő szavaival élve ha együtt vagyunk az nagyon jó, sőt túl jó, de amikor külön akkor 80 méter mélyen vagyunk a padló alatt. A lényeg csak egy szó SZERETEM. Szerintetekez nagy baj? Lehet így élni? Várjak a boldogságra ami nem csak futó és gyorsan múló órákat jelent majd?
. /Annyira szeretem nembírok nélküle meglenni. "Csak" türelmesnek kéne lennem? Az vagyok. Nem akarom siettetni sem a dolgot, de azt nem értem ha én jelentem számára a boldogságot akkormiért kellene ezt kizárni az ember életéből. Azt mondta eddig azt hitte, hogy a felesége a párja a világban, de most már rájött, hogy nem. Meg fél attól is , hogy az én gyerekim majd nem fogják elfogadni, és ez megrontja a mi kettőnk kapcsolatát. Én mondtam neki, hogy azt vallom ez kettőnkön ál. És ha a gyerekeim látják, hogy boldog vagyok mellette akkor el fogják fogadni.
Most azt tervezzük, hogy nyitunk egy magánóvodát, közösen. Ez után járunk most. Megpróbáljuk így elindítani a közös életünket, egyenlőre külön és mégis együtt.
Szóval ennyi a történet. Együtt szeretnénk leélni az életünket, mégis megfosszuk magunkat a boldogságtól. Az ő szavaival élve ha együtt vagyunk az nagyon jó, sőt túl jó, de amikor külön akkor 80 méter mélyen vagyunk a padló alatt. A lényeg csak egy szó SZERETEM. Szerintetekez nagy baj? Lehet így élni? Várjak a boldogságra ami nem csak futó és gyorsan múló órákat jelent majd?
Szióka Lányok!
olyan régen voltam már itt...lassan két éve...azért írok, hogy lássátok hogyan alakul a sorsunk....igen még meg vagyunk egymásnak...ezalatt a két év alatt sokat szenvedtünk...de szakítani nem tudtunk, és nem is akartunk...most meg már nem is fogunk...ők épp válnak, de nem miattam...most fordul egyenesbe az életünk...a topic indításakor még kérdés volt, hogy várjak-e...most már nem kérdés...érdemes volt...ezt a sok szenvedést, amit a hiánya okozott hamarabb elfelejtem mint gondolnám...a jót könnyebb megszokni...
Írjatok, s majd jelentkezem én is...
Nézd én azt gondolom erről, hogy mégis azt akarja, hogy együttéljünk, és meg akar ismerkedni az életem minden részével. Vagy rosszul gondolom?
Azt hiszem ez jó dolog, hogy bemutathattam az anyukámnak. És ő is akarta, nem csak én rágtam a fülét, most volt itt az ideje, szerintem. Véletlenek márpediglen nincsenek
Szia!
Örülök, hogy jól alakulnak a dolgok!
Az nagyon jó jel, ha érdeklődika családod iránt, főleg az hogy megismerkedett az anyukáddal...
Ezután jön az az időszak amikor TE teljesen beengeded az életedbe, jóban lesz a családodda,l ismerőseiddel stb.
Csakhogy a te számodra mindig ott lesz az a küszöb amit nem léphetsz át. Se a szüleit, se a gyermekét nem is merheted meg addig amíg szerető vagy.
Ez egy darabig nem fog zavarni téged de az idő múlásával egyre fájdalmasabb lesz, hogy ő mindent tud rólad, mindenbe belelát, te viszont zárt ajtókba ütközöl...
Itt vagyok újra.Gondoltam írok nektek pár sort a sorsunk alakulásáról.
Először is köszönet mindenkinek aki azt tanácsolta próbáljam örömként megélni ezt a kapcsolatot és ne szörnyűségként. Hát megpróbáltam ...és sikerült, most tök jól érzem magam, reggelente nem gombóccal ébredek a gyomromban, tudok enni, mosolyogni, jól érzem magam.
Ott tartunk, hogy kibeszéltük kb.3 hete magunkból, hogy mi okozza a feszültséget bennünk, mi az amiért előjön az "inkább szakítsunk", most az időre hagyjuk a kapcsolatunk alakulását...
Egyébként ma bemutattam az anyukámnak is...jól érezték magukat, szerintem jól sikerült...pénteken elmegyünk együtt meglátogatni az unokatesóm kisbabáját-ez az ő ötlete volt, hogy eljön velem...én álmomban sem gondoltam arra, hogy ilyet kérhetnék tőle, de nagyon örültem neki. Szerintetek mit jelent ez, hogy szeretne megismerkedni a családommal?
Nagyon szeretem. Ma volt egy ilyen mondata.....".azért jött elő a szakítás gondolata, mert bizonytalan vagyok, de rájövök mindig, hogy nekünk együtt kell lennünk"
Szerintem az abszolút természetes, ha valaki - egy nem pokoli házasságból - nem lép ki 8 hónap után, mert fél, mert bizonytalan, mert még nem látja a hogyant.
A nagy döntések meghozatalához IDŐ kell, és főleg: egymás alapos kiismerése. Ez nem lehetséges 8 hónap alatt.
nézd tényleg nem ismerem ezt a férfit....
de ha annyira jó és őszinte lenne a kapcsolatotok akkor nem írnál ide.....
akkor ELHINNÉD neki hogy idővel elhagyja a családját...
csak ugye itt valami sántít....
azt mondja:"fél meglépni az első lépést. Fél otthagyni a gyerekét,"
nos ugye itt van a kutya elásva.....anyuka kissé keményen neveli a gyereket....jó szöveg...ezzel az erővel a gyerek 18 éves koráig is otthon maradhat a gyerek miatt....mert ugye anyuka és a nevelési módszere nem fog változni...és mi az hogy fél megtenni az első lépést?????ne féljen!!!!ha szeret és veled akar élni ha volt ereje megcsalni a feleségét a gyerekét akkor most ne féljen !álljon a sarkára!!!
én kívánom neked hogy légy boldog ezzel az emberrel és azt is kívánom hogy elsősorban a gyereke és a felesége legyen boldog....
mindenesetre nekem van itthon eg y ilyen félős párom....
remélem te nem ilyet fogtál ki
igen nyugodtan írd meg hogy alakul a sorsotok
minden jót!
Ha ismernéd ezt a férfit akivel most nekem "viszonyom" van nem írnál ilyeneket, teljesen őszinte hozzám. A mi kapcsolatunk ezen alapul, ugyanis van egy közös titkunk a szerelmünk, így más titokra nincs szükség. De ha gondolod majd időnként írok, hogy alakulunk.
félreértessz....én nem azon vagyok felháborodva hogy mosni kell rá
megalázni is csak azt lehet aki hagyja magát...
én azon háborgok hogy a szeretők a feleséget fikázzák.....
én is voltam szerető, tudom mennyire más....de én már akkor sem hittem a férfinak aki akkor a feleségét szídta...mert akkor ugyan miért volt vele????és nem hittem hogy nem szexelnek és nem hittem a csalóka érzésnek és szavaknak hogy én mennyivel jobb vagyok!!!
ja és gyorsan rájöttem hogy ez nem járható út és leléptem...mert miattam az én boldogságomért ne szenvedjen egy feleség és pláne ne a gyerekek...
megjegyzem igazam volt, ők még mindig együtt vannak!!! 6-7 éve történt mindez!!!csak nem olyan rossz akkor az a felség ugye???
Igazad van, a sorrendet nem árt betartani, de ha már ennyire szeretik egymást, akkor legyenek tényleg boldogok!
Azt hiszem, ha a férjem elémállna, hogy szeret valakit, neki is ezt mondanám, mármint, hogy legyen vele boldog!
mert egy nő képes mindent elviselni..és mert elhitetik velük hogy egyedül nem mennek semmire....és mert nem tudunk veszíteni és mert annyira naívan hiszünk a férfiakban..megjegyzem ez az egy szerencséjük...
ettől félek én is....hogy tartok el két gyereket.....lakás kell, arra hitel...
de nem baj..megcsinálom
Jól tetted, hogy kiszálltál, bárcsak nekem is lenne hozzá bátorságom! Bár nálunk nem ilyen durva a helyzet, 3 éve "csend" van, ami azt jelenti, hogy állítólag azóta hűséges a férjem.
Viszont van egy ismerősöm, aki évek óta tűri a férjének, hogy egyszerre több szeretője is van, sőt, a feleség készíti ki a férj vasalt ruháját, mikor az elmegy nőzni, hogy nehogy már megszólják bárhol is, hogy az ő férje nincs rendben tartva! Van 3 nagy gyerekük, az asszony dolgozik, pedánsan rendben tartja a házat, és a férjet is... A férj meg mindenhol megalázza az asszonyt, olyanokat mond rá, hogy inkább le sem írom, és mások előtt leordítja a fejét. Én sem értem, miért jó ez így neki.
bocs csak azt olvastam hogy sok boldogságot kívánsz nekik...valaki már leírta itt a sorrendet...
először feleség elé állni
kettőjük +gyerekeik életét rendezni
aztán ballagni szeretőhöz...
azért mert nem a szeretőjénél lakik...ő az ország másik felén él...
a párom meg eddig itthon lakott és egész jól elvoltunk.....megtettem neki mert természetesnek tartottam....ezidáig...nálam tegnapelőtt telt be a pohár....amikor kiderült hogy már azért nem jön haza napközben se mert meg van tiltva......hát tudjátok, legyen csak dróton rángatott bábu..én meg kiszálltam..kész
mielőtt annyira belemelegedtek, itt vagyok én egy megcsalt feleség.....
elmondjam mit érzek????hogy a férjem a lányom egyéves korára talált egy szeretőt és mivel a lakás az ővé én mehetek a büdös francba????
igen én is nagyon szemét voltam, mert nem tudtam nézni hogy lóg a belem neki meg minden nap jut a háton heverészésből a haverokkal sörözésből, viszont ha segítség kellett akkor oldjam meg és a család csak nyűg volt a nyakán!
elmondjam milyen érzés két gyerekkel munka nélkül kilátások nélkül?????
miközben a mai napig is én mosok főzök takarítok rá????
hogy hazajön, mert a KEDVESE már azt sem engedi hogy itt lakjon, és bepakolja a tiszta inget gatyát amit 40 fokban vasaltam és lelép ahhoz a nőhöz???soroljam???
és mindez csak azért teszem mert szentül hiszek a családban???hogy a gyerekeimnek apát akarok és biztonságot????
siránkozzatok csak milyen sz@r nektek a feleségek meg dögöljenek meg...csak nehogy öt év múlva ugyanígy végezzétek!!
bocs a személyeskedésésrt mindenkitől de fel vagyok háborodva!!!
Én már arra gondolok lehetünk úgy is boldogok ha nem válik el. Csak hát mit szól ehhez egy FELESÉG????
Erre már csak azt tudom írni, hogy legyetek nagyon boldogok!!!
Én is szeretnék boldog lenni, csak nekem nincs kivel, és könnyen adok másnak tanácsot, csak a saját életemet nem tudom rendbetenni - sajnos.
Egyébként az egyik szomszédos ház eladó nálunk, majd odafigyelek, ki költözik ide, hátha épp a nagy Ő... De nekem biztos nem lesz ekkora szerencsém. Azért örülök, hogy Te megtaláltad a párod!
ezért akarok elköltözni innen
no nem a városból, csak kicsit messzebb
meg különben is azt terveztük, mert tervezzük a közös jövönket is, hogy ha ő elköltözik, először albérletbe megy, vagy vesz magának egy saját lakást, aztán szépen fokozatosan építjük fel az életünket
már az is előrelépés lenne ha akkor tudnánk találkozni amikor akarunk és nem az órát kellen figyelnünk
egyébként egész nap telefonálunk a szó szóros értelmében, vettünk olyan telefonkártyát amivel egymás közt ingyen beszélhetünk, így egésznap a fülében vagyok miközben dolgozik és beszélgetünk
Sziasztok!
edenkert pont ebbe a cipőbe járok 14 éves házasság boldogtalan vagyok.2hónapja szerelmes lettem nagyon mindentéren jó vele nagyon.De nem akar válni ő se a gyerekek miatt őszinte legyek én se tudnák dönteni ./gyerekek/Hogy birod 6éve ?Mi hetente csak egyszer találkozunk messze lakunk egymástól de minden nap hiv e-mailt ír.
most akkormi van?
itt vagyok!!!!!!!!!!!!!
Csak közben egyéb teendőim voltak. Köszi a hozzászólásokat, tudtam,hogy kapok pro és kontra. Azt azonban tudnotok kell (ChatNoir, Sandra53) főleg nektek mondom, hogy nem amiatt váltam el hogy megcsalt a férjem, ez érdekelt a legkevésbé, mert azt vallom ez minden kapcsolatban benne van, és nem rárepültem a szomszédra, csak fogtam az adását.. Az ilyen kapcsolathoz ketten kellenek. Az ő házassága sem olyan jól működik ha én belefértem. És most olvastam egy felmérést miszerint a férjek 50%-a csalja a feleségét. Csak van aki eltűri és jóképet vág hozzá, van aki kilép a házasságból. Én azért húzztam fel magam annyira ezen mert az én "drága férjemet" én mindenhogy kiszolgáltam/11évet éltünk együtt ebből ő 5-öt nem dolgozott/. Mindent megtettem érte, szembeszálltam miatta az egész családommal, elviseltem a lelki terrort, majd egyszer egy hideg zuhanyt is mert beletett a kádba, a kezem tele volt kék foltokkal , ez már azután volt hogy kértem költözzön el. De tudjátok ezt az egyet nem viselem el, egy pasi sem teheti hozzám a kezét, apámnak megvolt rá a lehetősége, ő sosem bántott, más meg nem fog.
6 évet nem biztos, hogy tudnék várni, de ezt csak 6 év múlva tudom megmondani. Most egyenlőre jól érzem magam vele, szeretjük egymást, az idő majd tesz valamit.
Egyébként a felesége tisztában van vele, hogy van valakije, sőt szerintem azt is tudjahogy én. De egyenlőre várakozó állásponton vagyunk. Majd időnként jelzem, hogy alakul a kapcsolatunk.
Államigazgatási fősulira járok. Igaz, most építik le a közigazgatást, de azért bizakodom, szerencsére nincs túl sok ilyen végzettséggel rendelkező a környéken.
A szüleim már 22 éve elváltak, apukám szokott vigyázni a gyerekekre, ha kell, de hozzá nem költöznék, mert ha nincs bébiszitter státuszban, bizony nem veti meg az italt. Anyukám másfél szobás panelben lakik az élettársával, és bár nem vagyunk rossz viszonyban, soha nem volt köztünk olyan igazi anya-lánya kapcsolat. Volt egy szellemi fogyatékos hugom, aki pár éve meghalt, és én mindig úgy éreztem, hogy őt szereti jobban anyukám. Különben is úgy érzem, hogy már nem tudnék szülőkkel lakni. Ráadásul a fiam ragaszkodik az iskolájához, a barátaihoz, és nem is szeretne ebből a faluból elköltözni.
"Kicsit" kilátástalannak találom a helyzetemet, fogalmam sincs, hogy fogok ebből az egészből kikecmeregni. Nem tudom, segítene-e, ha mégis rátalálnék az álomlovagomra (amiben sajnos nem bízom), akkor talán mernék változtatni, mert lenne mire, kire alapozni. De így?