Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Hai!
Jó reggelt...
És még mindig ókori görögország....
A női lélek rejtelme megfejthetetlen...
Ezt támasztja alá az alábbi vicc is:D
Az idős 80 éves embert megkeresi Szt. Péter és kérdezi tőle!
Figyelj öreg, te még sosem kértél tőlem semmit, most itt vagyok, kérjél! Gondolkodik az öreg mit is kérjen. Aztán egyszer csak azt mondja: Azt szeretném, ha a falumból egészen a Déli sarkig menne egy autópálya. Mire Szt. Péter! Na, öreg ne csináld ezt, nekem is meg vannak a saját korlátaim, kérj valami mást! Jó!! mondja az öregember! Megéltem 80 évet, ennyi év alatt nem ismertem ki a női lélek rejtelmeit! Szeretném végre megismerni!!! Mire Szt. Pérer- Hány sávos legyen az autópálya???????
Tollasbál... beindult a fantáziám...
Álarcosbál, gyönyörű korabeli ruhák, hatalmas strucctoll legyezők, és simogatótollak...
Na megyek pihikézni...
Erotikus szép álmokat mindenkinek!
Esti műszak!!!
Tollasbááál!!!
igen, nem rossz téma, érdekes is...
De nem ez a kedvencem:D
A gép előtt ülök, és vadászom...
Ahogy a Maccsok szoktak... egerészem...
"igen, lassan Kelet - Európa szovjetizálásához látok..."
Őszinte részvényem...
Amúgy ez csak vicc volt, mint történelmi korszak az is érdekes... mindenhol mindig a mozgatórugókat az események folyását, menetét érdemes nézni, és máris izgis lesz a törilecke, nem száraz...
igen, lassan Kelet - Európa szovjetizálásához látok...
remélem az ágyban fekszel és úgy iszod a teát!!!!!!!!!!!!!!!!
s úgy pihizel!!!!!!!!!
tessék lefeküdni időben!!!! dádá lesz!!!!!!!!!!
Pussz itt is!
Részemről kaja ma nuku... iszom a teát literszám, ami nem esik nehezemre, mert imádom a teát...
Jobb ha tanulsz...
Annyiszor halogattam már tanulást, és minden egyes esetben ráfaragtam...
Szép estét!!!!!!!!!!!!!!!!!
Vacsira ettem egy almát, kompenzálom a tegnap esti sütizést:D
Fáradtka vagyok, legszívesebben aludnék, de még tanulnom kell, semmi kedvem...
Pusza Laki!
Köszönöm, tündér vagy...
Annyira aranyosak voltatok ma velem mind, nagyon jól esett...
Fura ilyet leírni, de szinte el is múlt minden bajom...
Mondjuk különösebben nem érdekel mit gondolnak rólam a verebek...
Nem én vagyok ostoba azért, mert elfogadom, mert felismertem, hogy a világ nem csak a szemmel látható dolgokból áll...
Szép jó estét Rosszcsontok,
Bekukk. Jó sok anyagot hoztatok.
Hát Mouna, te még betegen is így kiállni a csapatért, minden elismerésem.
Küldök neked szeretet csomagot de a pozitív fajtából.
A pergamoni Akropolisz (37. ábra) együttese a városi építészet nagyméretű alkotása volt. Az épületek elrendezése igen festői, a kompozíció látványos volt. Az együttes központjában a város tanácsháza és színházépülete állt. A görög színházakról tudni kell, hogy korábban vallási jellegű építmények - a Dionyszosz tiszteletére rendezett ünnepi játékok színhelyei - voltak, ezek a játékok később elvilágiasodtak. Az előadások egyre látványosabbá váltak, nagy tömegeket vonzottak, ezért gondoskodni kellett a közönség kényelméről. Az ókori görög színház félköríves, lépcsős nézőtérből (cavea), kör alaprajzú játéktérből (orchestra) és alacsony raktárból (szkéne) áll. Utóbbi a nézőtérrel szemben létesült, homlokzatára az előadás díszleteit rögzítették. A lépcsős görög színház elhelyezésére minden esetben a természetben kerestek megfelelő helyet: a félköríves nézőtér így a dombok oldalába simul. Több színházépület is fennmaradt, közülük a leghíresebb az athéni Dionyszosz színház és az epidauroszi színház.
Meg kell jegyezni, hogy a görög építészek szinte minden esetben a színházépületek elhelyezéséhez hasonlóan jártak el az épületek telepítésekor. A természet adottságait ügyesen kihasználták, de nem törekedtek a táj gyökeres átalakítására. A görög templomoknak a színházakhoz hasonlóan kerestek megfelelő helyet a természetben. A görög táj legszebb pontjaira, árnyas ligetekbe, fákkal övezett dombtetőre vagy éppen a tenger sziklás partára építették azokat. Az épület szögletes, geometrikus formáit körbefutó oszlopsor lágyította.
A görög templom körbefutó oszlopsorának azonban más szerepe is volt: a tornác lényegében "se nem belső, se nem külső" átmeneti térként vette körül a templomot. Kilépve a templomtérből az oszlopokon keresztül tűnt fel a környező táj és növényzet. Ellenkező irányból jőve pedig a körbefutó tornác köszöntötte és fogadta be a látogatót.
Az ókori görögség építészettörténete a hellenizmus monumentális alkotásaival zárul: Kr.e. 133-ban aztán az ország végérvényesen Róma tartománya - provinciája - lett.
Az Akropolisz együttesének kompozíciója elárulja, hogy a görögök a nagyobb együttesek megformálásában is nagy tudással rendelkeztek. Megmutatkozik ez városépítészetükben is. A legrégebbi városok alaprajza a természetes adottságokhoz, a domborzat jellegzetességeihez igazodtak. Ezek az organikus - a természeti adottságok szerint "szabályos" - települések később háborúk áldozatai lettek. Helyükre szabályos, hálós alaprajzú városokat emeltek. A kolóniák - gyarmatok - települései már eredetileg is egyenes, derékszögű utcákkal épültek, nagyjából azonos lakótömbökkel. A középületeket és a városi tereket egy-egy "kihagyott" lakótömb helyén létesítették. A legismertebb városrendező Hippodamosz volt: legjelentősebb műve a perzsák által lerombolt Milétosz újjáépítése volt.
Priene városa (36. ábra) már a hellenizmus korában, Kr.e. 4. évszázadban épült. Jellegzetessége, hogy bár erősen lejtős terepre épült, utcarendszere mégis szabályos, derékszögű. A tengerparttal párhuzamos széles utcákra lépcsős keresztutcákat építettek. Központjában oszlopcsarnokkal szegélyezett, nyitott városi tér - az agóra - állt. A szabályos tömbökbe épült lakóházak alaprajzi elrendezése továbbra is aszimmetrikus volt, - ez a görög lakóházépítés régi hagyományainak felelt meg - a lakószobák pedig belső udvarra néztek. Megnőtt azonban a reprezentálásra szolgáló helyiségek száma, ezek közül méreteiben kiemelkedett a fogadóterem, az andron. Később a fogadóterem előtti udvart oszlopsorral vették körül (perisztylium).
A hellenizmus az ókori görög kultúra utolsó, jelentős szakasza volt, virágzásának a római hódítás vetett véget a Kr.e. 1. évszázadban. A hellenisztikus társadalom felépítése a római világbirodalom kibontakozása idején már nem az önálló városállamok szövetségére, sokkal inkább erős központi hatalomra támaszkodott. A korszak legismertebb alakja, Nagy Sándor (Kr.e. 336-323) uralkodása alatt hatalmas emléképítmények - halikarnasszoszi mauzóleum, xanthoszi Nereida-emlék - épültek. A hatalmas építmények méreteiben a perzsa sírokra emlékeztettek, részletképzésükben a hagyományos görög templom formáira találunk.
Az athéni fellegvár története egészen a mykénei korig nyúlik vissza. Korábban palota állt a sziklaháton, e körül szentélyeket emeltek. Később az épületegyüttest többször átépítették, bővítették. Az Athénba benyomuló perzsák Kr.e. 480-ban teljesen megsemmisítették a templom-együttest. Egy ideig nem is gondoltak újjáépítésére: a görög államok szövetségében vezető szerepet játszó Athén végül is szükségesnek tartotta, hogy elsőbbségét szövetségesei között nagyméretű, pompás építészeti alkotással bizonyítsa.
Az együttes tervek alapján épült fel: központi templomának, a Parthenonnak (34. ábra), (8. kép) (447-438) tervezőit is ismerjük. Az építész Iktinosz volt, segítőtársai Kallikratész, a szobrász Pheidiász és Anaxagorász, a filozófus. A Propylaiát Iktinosz tanítványa, Mnesziklész tervezte. A kelet-nyugat irányú sziklahátat fallal vették körül, melyhez elegáns kapuépítményt (Propylea) építettek. A 8 x 17 oszlopos dór peripterosz, a Parthenon az együttes hossztengelyéhez igazodik. Az épületek elhelyezése a hossztengelyhez igazodik, de a kompozíció egészében mégis aszimmetrikus.
Az athéni Akropolisz épületeit a "kontraposzt" szabályainak megfelelően telepítették. A kifejezés az ókori görög szobrászatból ismeretes: az álló ember szobrának egyensúlyát a függőleges tengelytől mindkét irányban elmozduló testrészek, a teherhordó láb, a törzs és a kimozduló kéz adták. Hasonló módon mozdul ki a kapuépítmény által meghatározott tengelyből egyik irányban a Partheon, a másikba pedig a Erechteion épülete. A kompozíció így változatos, életszerű, az elrendezést mégis a tökéletes kiegyensúlyozottság és harmónia jellemzi.
A Partheon épületének megformálása során Iktinosz és társai az addigi templomépítészet minden tapasztalatát felhasználták. (9. kép) A látvány javítását - optikai korrekció - számtalan eszköz szolgálta (az alapsík domborítása, a vízszintes vonalak ívelése, a falsíkok enyhe megdöntése, a sarokoszlop megszélesítése). Az épületet finom szemcséjű pentelikoni márványból építették, rendkívül pontos munkával. A belső teret két, emeletes oszlopsor osztotta hajókra, az oszlopok a bejárattal átellenes, hátsó oldalon befordultak. Ebben a viszonylag tágas térben kapott helyet Pheidiász alkotása, az elefántcsontból faragott, arannyal díszített Athéné szobor.
Hasonló szemlélettel épültek az együttes további épületei is. A Propylaia oszlopos kapuépítményével a sziklaoromra helyezett, sudár jón oszlopokkal díszített Niké templom és a Pinakotheka tart egyensúlyt. Az Erechteion (10. kép) is jón stílusú templom. Hármas tagozódású tömegét egy függőleges központi tengely köré komponálták. Az épület változatos megjelenését fokozza, hogy zárt tömegű és nyitott tömegek váltogatják egymást: a Partheonnal szemben álló csarnok építményen a jón oszlopokat törékeny, kedves női alakok, a "kariatidák" támasztják alá (35. ábra), (11. kép).
A szicíliai Selinus templom főhomlokzata előtt kettős oszlopsor épült, a templom előtti tornác mélysége így megkettőződött. Ezzel a templom fő nézete többlet hangsúlyt kapott, a bejárat fontossága láthatóan megnőtt. Poszeidonia (Paestum) bazilikájának külső oszlopsora érdemel említést. A templom vájatolt oszlopai a magasság kétötödéig enyhén vastagodnak, efelett merész íveléssel szűkülnek: az oszloptörzs sudarasodása ezzel még erőteljesebbé válik.
Delphoban a városállamok - poliszok - közül nem egy emelt az istenek iránt érzett hálából egy-egy apró "kincsesházat". Ezek közül is kiemelkedik tökéletes arányaival az athéniek épülete. Az "in antisz" elrendezésű, kisméretű templom minden egyes kövét pároszi márványból faragták. Az athéniek kincsesházának ellenpárja, a sziphonsziak kincsesháza csak töredékeiben maradt fenn. Ennek a kisméretű szentélynek arányai nyújtottabbak voltak, formálása szabadabb szemléletű. A templom kialakításában a jón templomtípus egyik előfutára.
A jón oszlop - szemben a dór oszloprenddel - lábazaton áll. A nyúlánk, finoman sudarasodó oszloptörzs felületét - szemben a dór oszlopok 16 vagy 20 kannelúrájával - 24 mély vájat tagolja. A teherátadást a két oldalt csiga vonalban visszatekeredő volutás fejezet és az erre támaszkodó, ugyancsak lekerekített élű fejlemez (abacus) biztosítja. A jón stílus sajátos jegyeit mutatta egykor a mára csupán romjaiban fennmaradt epheszoszi Artemiszion. Az épület eredeti megjelenését rajzokon rekonstruálták. Ennek alapján jól összehasonlíthatók a dór és a jón templomok egymástól eltérő sajátosságai.
A dór templom kialakítása tömzsi, erőtől duzzadó oszlopai "férfias" vonásokat mutatnak. A jón templom a fa templomokra emlékeztető, nyúlánk arányaival inkább "nőies" hatást kelt. A dór templomtípust a Peloponézoszon kedvelték, a jónt inkább Kis-Ázsiában. A dór templom arányai szigorúak, formái elvontak és geometrikusak. A jón templom sokkal inkább dekoratív. A dór arányaiban, felépítésében következetes, a jón szabálytalanabb, de elegánsabb és sokkal egyedibb. A dór oszloprend kötött, a jón változtatható.
Aigina Aphai temploma dór oszlopokkal épült, felfogása azonban sokkalta közelebb állt a jón rendszerhez. Érdekessége, hogy a kőből készült tagozatok egy része megőrizte eredeti színeit. A görög templomokat ugyanis mindig színezték. Az oszlopok és a gerendázat fehér színű volt, a triglif sötétkék, a függőlemezek alsó síkja élénk vörös. A levéldíszes ornamentika kék és vörös színezést kapott.
Az ókori görög kor művészeti eredményeinek összegzése az athéni Akropolisz (Kr.e. 5. évszázad) épületegyüttese (33. ábra). Meglepő módon szinte "össz-görög" alkotásnak tekinthető, hiszen a dór és jón stílus jegyeit egyesíti. Athén fellegvárának - akropoliszának - újbóli kiépítését a perzsákkal megkötött béke tette időszerűvé.
Az oszlop feletti koronázó párkány lényegében az áthidalás, a belső födém és a tetőszerkezet ereszmegoldásából alakult ki. E jellegzetes, hármas tagolás a dór templomok koronázó párkányán mindenütt fellelhető. A párkány alsó sávja - gerendázat (architráv) - az oszlopköz áthidalását biztosítja (magassága1,5 modul). A födém fiókgerendái az oszlopok felett és az áthidalás középvonalában támaszkodnak rá az áthidaló gerendára. A feltámaszkodó födémgerendák bütüsorát a felületből kiemelkedő, álló kőlemezek jelképezik (triglif), közeiket vékony kőlapokkal rekesztik el (metópa). A kőlapok feladata csupán a térelválasztás, ezek a teherviselésben nem vettek részt: a párkány e felületeit díszítésre használták fel.
Az eresz formáját a merészen előrelépő koronázó tagozat (geizon) őrizte meg. A kiülő ereszt vízszintes kőlappal helyettesítették, amelynek kibillenését - nagyon hasonlóan a gerendavéges ereszmegoldáshoz - tartó kőtagozatok sora akadályozta meg. A függőlemez felett az esővíz elvezetésére szolgáló vízszintes csatornát végigfutó kősávval takarták (32. ábra).
A rövidebb homlokzatokat a nyeregtető oromzatát letakaró, lapos háromszög (timpanon) takarta. A templom alacsony alépítményen állt, a szintkülönbséget három fellépőből álló, körbefutó lépcsősorral hidalták át. A lépcsők a templomot körbefogó tornácra (pteroma) vezettek. A templom belső tere a templom tömegének egészéhez mérten igen kicsiny volt, csupán az isten szobor felállítására szolgált. Maga az istentisztelet a természetben folyt, a templom körül.
A felmérések során kiderült, hogy a görög templomok tele vannak apró szabálytalanságokkal: a méreteltérések azonban tudatos meggondolás eredményei voltak. Az apró "optikai" javításokkal az emberi szem és látás korlátaiból adódó, zavaró és bizonytalan torzulásokat korrigálták. Rájöttek például arra, hogy a templom alapsíkját akkor érezzük egyenesnek, ha az kismértékben domborodik. Az oszlopokat akkor észleljük függőlegesnek, ha azok kismértékben befelé dőlnek. A sarokoszlopok az erős ellenfényben látszólag "megvékonyodnak", ezért ezeket a közbenső oszlopoknál egy hajszálnyival szélesebbre faragták. A cél a látvány tökéletességének és zavartalan harmóniájának elérése volt.
Az olympiai Heraion templom tömör belső épületmagjának falai eredetileg még szárított anyagból készültek: a falak merevségét a főfalakra merőleges falnyelvekkel biztosították. A templom körbefutó oszlopsora eredetileg fából készült: ezeket fokozatosan cserélték ki kő oszlopokra. A korfui Artemisz templomon alakult ki végleg a rövidebb és hosszabb oldalak tökéletes aránya. A hosszoldalon a főhomlokzat oszlopainak számát megkétszerezték és az oszlopsort egy további oszloppal még kiegészítették (h = 2 * sz +1). A korfui Artemisz templom másik jellegzetessége a nyugati oromzat (tympanon) domborműve. Az oromzat tengelyében Gorgo Medusa félelmetes alakja trónol, két oldalán egy-egy párduc fekszik. Maga Perzeusz, Gorgo Medusa legyőzője nem látszik a domborműven. Dicső tettét azonban elvégezte, bizonyítja, hogy az oromzatban Gorgo mellett ott állnak már fiai: Pegazusz és Chryszaor. Ezeket a monda szerint Gorgo medusa akkor szülte, amikor feje lehullott. A dombormű a káoszt legyőző emberi értelem jelképes ábrázolása.
A görög templom alapformáját - hasonlóan a korábbi korok építészetéhez - a lakóház alaptípusából fejlesztették ki. A görög templom azonban nélkülözi a titokzatosságot, áttekinthetetlen misztikát: "mondanivalója" - üzenete - az istenekhez méltó tökéletesség térben és formában történő kifejezése. A legegyszerűbb templomtípus egyetlen, négyzetes alakú belső térből és ehhez ajtónyílással kapcsolódó előtérből áll - nagyon hasonlóan a már ismertetett mykénei kori fejedelmi lakóház típushoz, a megaronhoz. A négyzetes belső térben - naosz - helyezték el az isten szobrát. Az előteret a naosz két, kifutó oldalfala és a falvégei (ante-pillér) között elhelyezett két oszlop támasztotta alá. Az előtér elnevezése: pronaosz, az elrendezést megnevezése: "in antis".
Esetenként az apró templomépület hátsó, bejárattal átellenes homlokzatához is tornácot építettek (amphiantisz). Gyakran a falvégek elé még egy sor oszlopot állítottak: így alakult ki a prosztylosz elrendezés. Ha az oszlopsort az épület mind a négy oldalán körbevitték, peripterosz elrendezést kaptak. a legtöbb görög templom peripterosz elrendezésű. Az épület arányait leginkább a főhomlokzat oszlopainak száma határozta meg. 4,6,8,10 és 12 oszlopos homlokzatokat ismerünk.
A görög templomok közül a dór stílusú templom típusa alakult ki legkorábban. Lényegében a tornácos, oromzatos, lapos nyeregtetővel fedett fa templomot alakították át lépésről-lépésre kő szerkezetűvé. A fa templom szerkezeti felépítését és a konstrukció egyes elemeit megtartották, a tagozatok méreteit és arányait azonban az alkalmazott kő szerkezetek tartószerkezeti tulajdonságaihoz igazították (31. ábra).
A görög templomok alapegysége maga az oszlop: a templom minden egyes szerkezeti és formai eleme méreteiben és arányaiban az oszlophoz igazodik. E kapcsolatokat számokban fejezték ki: a szerkesztés mértékegységéül jellemző módon az oszloptörzs alsó keresztmetszetét választották, pontosabban az oszlop alsó, legszélesebb körmetszetén a kannelurákat (vájatok) érintő külső sugár méretét. Ez az alapegység a "modul": az egyes tagozatok mérete a modul tört része vagy éppen többszöröse.
A dór oszlop alsó harmada nagyjából függőleges, e felett a törzs "érzésvonal" mentén keskenyedik - sudarasodik - (entázis). Az oszlop törzsén függőleges irányban szegmens ívű vájatok - kannelúrák - futnak végig. E kialakítás szemléletesen mutatja az oszlop törzsében végbemenő erőjátékokat. Az oszlop és a rá támaszkodó gerenda kapcsolatát különösen biztonságosan kellett kialakítani. A gerenda nagy teherbírású, szabályos, négyzetes kőlapra támaszkodik (abacus). A szögletes formájú kőlap és a kör keresztmetszetű oszlop közé átmeneti tagozatot, az erő átadását jelképező, párnaszerűen szétterülő, kör keresztmetszetű "párnatagot" illesztettek (echinus).
Hai!
Jó estét....
Nagyjából a Kr.e. 7. évszázadra kialakult "Nagy-Görögország" területe. Ezután ismét kelet felé terjeszkedtek a görögök: ennek fő iránya ezúttal a Fekete-tenger partvidéke volt. Az ókori Görögország fénykorában már megközelítőleg ezerötszáz városállam létezett. Ezek mindegyike független társadalmi és kulturális egység volt, szabad görög polgárok önként vállalt szerveződése. A görög városok együttműködését egy-egy fontos, mindenkit érintő esemény - így a Kr.e. 776-tól négy évente megrendezésre kerülő olimpiai játékok - vagy rosszabb esetben az idegen barbár törzsek támadásai "aktivizálták". Ilyenkor a városállamok laza politikai és gazdasági szövetsége igazi "nemzet-állammá" alakult, amely hosszú időn át sikerrel vette fel a harcot a betolakodókkal.
Az ókori görögök és az őket megelőző elő-ázsiai és egyiptomi kultúrák között a világról alkotott kép tekintetében is nagy különbségek voltak. A korábbi kultúrák esetében nagy szerep jutott a papságnak. Lényegében az ő dolguk volt a világ megismerése: tudásokra, ismereteikre kínosan vigyáztak, azokat soha nem osztották meg az emberekkel. Görögországban a tudás demokratizálódott, a megismerés minden polgár elemi jogává vált. Sajátosan új és emberséges világkép alakult ki, melyet Pythagorasz és követői egyfajta "számelmélet" formájában foglaltak össze.
A görög világmodell lényege, hogy a minket körülvevő világ első látszatra áttekinthetetlen és zavaros: a "káosz" világa csak akkor válik értelmezhető, ha annak számszerű összefüggéseit megismerjük. A jelenségek kusza világába a "forma" visz rendet. A jelenségeket önálló formájuk - megformáltságuk - teszik értelmezhető, kerek egésszé: a "kozmosz" nem más, mint az egymás mellett létező formai egységek jól áttekinthető, harmonikus egysége. Így válik - hála a létező formák megismerésének - a káosz "kozmosszá", a zűrzavar jól áttekinthető, kerek és önmagában zárt világmindenséggé.
A forma pedig - vélték az ókori görögök - mindig arányokat és viszonyításokat jelent. Utóbbi pedig mindig lemérhető és számokkal pontosan leírható, majd rendezhető és értelmezhető. A világ tehát a számokra felaprózott jelenségek összessége, ebből pedig az következik, hogy a jelenségek számjegyekkel "felírhatók". (Ma ezen az elven működik a digitalizálás és maga a számítógép is.)
A fenti szemlélet már régóta ott lappangott a görög emberek szemléletében, és azt az érzést erősítette, hogy a természet harmóniája nem más, mint a természeti jelenségek ésszerű rendje, a természetben működő erők egyensúlya, mozgások kiegyenlítődése, tehát a tökéletes nyugalom. Pythagorasz nem tett mást, mint korának jellegzetes szemléletét számokba foglalta.
Ma már tudjuk, hogy a körülöttünk lévő világ teljes megismeréséhez ennél is több kell. A görögök világszemlélete ismeretében mindenesetre a görög művészet és építészet könnyebben megérthető és magyarázható. A művészeti alkotás feladata a világegyetem harmonikus rendjének megmodellezése és bemutatása. Mindehhez viszonylag kevés, jól megválasztott témára volt szükség. Így választotta ki magának a szobrászat az sportot űző férfi alak, az atléta témáját. Hasonló módon vitte tökélyre tudását az építészet a görög templom - ezen belül is a dór templom - hibátlan megformálásával.