Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anya-hiánya
Létrehozva: 2016. május 1. 23:20
Sziasztok! Nem tudom, ki hogyan birkózik meg ezzel. Most nem arról van szó, amikor valakinek a szeretett édesanyja meghal, hanem hogy soha nem tudod, nem ismered meg az ANYÁT. Csúnyán hangzik, nekem van anyám, de soha nem tapasztaltam meg az anyai szeretetet, mivel anyám soha nem szeretett. Így vagyok apámmal is, de ma anyák napja van. Gyerekként mikor már végképp össze voltam zavarodva, hogy nincsenek szüleim, mert igazi szülők ilyet nem tesznek a gyerekükkel, kimentem a temetőbe, s egy házaspár sírjánál elsirattam a szüleimet. Szóval hogy birkózol meg azzal a tudattal, hogy már soha nem fogod megtudni, milyen az igaz anyai szeretet, ölelés, nincsen kihez fordulj, hogy anya. Közben én is anya lettem, van egy csodás gyermekem, de ezt az űrt semmi nem képes helyettesíteni.
Szerintem teljesen egyértelmű.
és itt mit vársz?
Azt gondolom, a sajnálat a legrosszabb, amit ilyenkor az emberek önkéntelenül is tesznek. Lehet sajnálni a helyzetet, a szitut, de én mindig azt mondtam, hogy engem ne sajnáljon senki, mert a sajnálat visszahúz.
És főleg, ha már mentálisan is zavarrtá vált emiatt
akkor doktorhoz kell menni
az biztos nem segít ha az onsajnálatához klubbot nyit és 10-20 ember simogatja, hogy szegény de sajnállak
Koszi, hu de szepek, kiultetem oket a haz ele, hogy orokre megmaradjanak. En meg kuldok
.
köszönöm, kedves vagy
...várj, küldök neked virágot 
Nem baj, semmiseg, en orokbe fogadlak. Leszel a lanyom????
Nem gondolkodott, velunk beszelgetett.
Mi az, amit haasznositani tud, na ahhoz neked semi kozod. A te 'bolcsessegedet' egeszn biztosan nem fogja hasznositani. meg hogy te lennel a egbeszallt angyal??
Inkabb ez 
Hogy mit vontam le ebből a topikból? Bizony sok olyan ember van, akik szeretnek máson még egy kicsit lökni, ha azok kicsit a szakadék szélén állnak. Csupán egy kérdést tettem fel: hogyan lehet feldolgozni az anyai szeretet hiányát, amit az ember soha nem tapasztal meg? Nem kértem egy szóval sem, hogy akár mint embert, vagy mint anyát bárki is minősítsen. Nem vita témát indítottam, de mégis azzá fajult. De megtanultam azt is az életem során, hogy bizony az ember kap hideget is, meleget is. Engem ne egy ismeretlen minősítsen, hogy milyen anya vagyok, mert úgyis a gyermekemtől kapom a legőszintébb és legigazibb visszajelzést. Azért, mert gyermekként bántalmazásban éltem, nem kérem, hogy emiatt felnőttként is bántsanak. Bizony, sok hozzászóló plusz sebeket tud ejteni, s erre figyelni kéne....soha nem tudhatod, hogy te magad mikor gurulsz lefelé a lejtőn. Sehol nincsen szabályozva ezen az oldalon, hogy mondjuk lelki problémákat nem lehet megosztani. Tanácsos lenne olyan topikba menni és aktívan részt venni, ahol a témát magadénak érzed, s nem kötöszködni, gúnyolni, sértegetni olyan TI-t, amiről egyébként fogalmad sincsen.
En is kerek viragot. Pliiiiiiiiiiiiiiiiiizzzzzzzzzzzzz
Ne arra az érzésre gondolj, ami nem adatott meg, hanem gondolj a gyerekedre, és Neki add meg azt, amit Te nem kaptál meg! Hidd el, tudni fogod milyen érzés, ha látod a gyereked szemében a boldogságot, örömet- annál szebb dolog nincs. A múlt elmúlt. Hiába töprengenél, hogy milyen lett volna. Nem volt olyan. teremtsd meg a gyerekednek, és rajta keresztül megtapasztalod milyen az , hogy anyai szeretetben élni...!!!
Ahhoz valóban nincs,hogy mi a véleményed, de nem kötelező megosztani a véleményt másokkal. A moderátorok majd segítenek, hogy ezt a szabályt kicsit behatóbban tanulmányozd amíg nem írhatsz sehova...
volt miről gondolkodnod
mi az amit tudsz hasznosítani a hsz-okból
Teged meg nem nevelt, azert lettel olyan, amilyen.
Egy olyan felnőtt, akit gyerekként lelkileg megnyomoritottak, az nem tud átlépni a promblémán. Pont azért mert egy önbizalomhiányos, lelkileg összetört emberré nevelték. Aki jocsaladbol jön, annak könnyű mondani, h "felejtsd el". Mert nem lehet. Mert nem képes. És főleg, ha már mentálisan is zavarrtá vált emiatt. És nem azert mert ő gyenge jellem, hanem mert amkor szeretetre, törődesre lett volna szüksége vélten gyermekként, akkor kegyetlenül bántak vele.
olvass bele a bem oldalan a hozzaszolasaiba es rajossz hogy nem kell vele szobaallni.
nem erdemli meg ui. pasi letere olyan dolgokba pofazik bele amirol a legkisebb infoja sincs. ignoralas az egyetlen mod amivel kezelni lehet.
Erzeketlen fatusko.
Te meg unalmadban kb 80000000x olvastad.
Neked mibol all az eleted???????????????
ostoba vagy nem erdemes rad szot pazarolni.
nekem egyeduli hibam hogy idonkent feltetelezem forumozokrol hogy normalisak es azert jonnek ide hogy beszelgessenek nem azert hogy mint te pl. beletapossanak a ti. lelkivilagaba.
Beigazolodott amit gondoltam ostoba, alulkepzett erezeketlen figura vagy, nagy valoszinulseggel valami alantas neposztaly termeke.
szerencsere nem neked es nem rolad szol a topic ugyhogy a tovabbiakban mivel ugysem erted mirol van szo nem pazarolok rad szemely szerint tobb idot. ertektelen vagy emberileg nulla, kb annyi erzesvilaggal mint egy doglott patkanynak.
azert remelem a karma elhozza neked is amikor majd "nyignal" valakinek aki megertes helyett szembekop. erdemed szerint.
Mibol all az en eletem te lelki roncs? mit tudsz te rolam? senkirol se tudsz semmit, es irigyelsz mindenkit aki eros emberkent kepes a laban allni. nem ugy mint te.
Édesanyád jó munkát végzett.Felnevelt egy mocskos szájú némbert.
Csókold meg a ridiküljét hogy a családodban maradjon.
nincs közöd hozzá hogy kiről miről mi a véleményem és kiről miről mit tartok
ebből is áll az életed.bocsánat a szóért.
kb 800000000 x leírtad már ugyanezt.
nem lenne egyszerűbb megtanulni, hogy aminek már semmi jelentősége, annak búsulásának semmi értelme
és akkor nem kell színházat tanulni
Elmondom, hogy ide "bűűűgni" csak akkor szoktam, ha a gyermekem nincsen itthon, vagy már alszik, s elmondom azt is, hogy bizony, az évek alatt megtanultam álarcot viselni, s nem kimutatni a szomorúságomat.
nem hiszem hogy aki itt bűűűg bűűűg
az felkel és a hozzátartozóival meg happy
és egy gyerek mellé nem nyavalygó anya a jó
szóval ha itt írogat az csak előszedi azt amire már igazán semmi értelme gondolni