Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ha házasodsz, szülnöd is kell!
Létrehozva: 2014. augusztus 22. 11:16
A boldogító igen. Két ember legbensőségesebb ünnepe, szeretteik, barátaik körében. Illetve csak volt. Most már egy újabb lehetőség arra, hogy a kormányzat emlékeztessen hazafias kötelezettségeidre. A gyermekvállalás nemzeti érdek, de persze ők - ahogy anyósod - nem szólnak bele. Aham.
Nők Lapja Café: Ha házasodsz, szülnöd is kell!
Nők Lapja Café: Ha házasodsz, szülnöd is kell!
Így van :)
És azért szép a világ, mert annyifélék vagyunk!
Ne érts félre: nem vitatkozom veled, csak elmondtam, azt, hogy más oldala is van, ahogyan te nekem. Például:
A mell (és a test) állagának maga az idő sem tesz jót: ne vállaljuk hát az öregedést? :P
Háromóránként csak vagy két-három hónapig kell felkelni, ez azért nem egy etwas! És semmiképp sem valami végleges kompromisszum.
Minek úgy házasodni, hogy nem gondolom véglegesnek? Ezt sosem értettem. Mai vagy nem mai világ, az eleve nem véglegesnek kalkulált házasodás előre eltervezett pénz- és energiapocsékolás. Hacsak nem kifejezetten a másik pénzére utazik valaki, de akkor meg nem házasságról beszélünk, hanem szélhámosságról, tehát bűncselekményről. Nemde?
Áldozatot kell hozni? Mifélét? Nem. Egy percig nem gondoltam áldozatnak semmit a gyerekkel: minden vele töltött perc értékes volt.
Áldozat lehet egy szar munka, nos ilyesmibe fektetni marhaság. Áldozat egy hülye ügyfélre egy percnél több időt szánni. (Sosem leszek üzletember: túl nagy áldozattal járna, sok a hülye!) De a saját véremre időt szánni hogy lehetne áldozat? :D
Catilina: Szerintem egy házastárssal is meg lehet beszélni, hogyan létezzünk együtt úgy, hogy nemcsak h ne zavarjon, hanem még jó is legyen. Pl. én utálok egyedül aludni, nem szerettem a kis lakásomban egyedül elaludni. Nem volt jó környék, féltem is. Nagyon nagy biztonságérzetet ad, hogy a férjem velem egy szobában alszik.
De vannak házaspárok, akik külön hálószobában élnek, illetve vannak olyan szakmák, ahol évente hónapokat töltenek külön, v. évekig távol vannak (pl. katonáknál)
Egy házasság végleges - hm a mai világban? A házasságok nagy része válással végződik. De nem kötelező - nem értem, miért beszélsz róla úgy, mint egy szükséges rosszról - akinek ez túl nagy teher, túl sok kompromisszum, ne tegye. És ha valaki nem akar véglegeset, ne házasodjon.
Gyerek - lehet, hogy nagyon könnyű visszatornázni, de a mellemet pl. két gyerek szülése, szoptatása után nem sikerült.
A férjem még nem ébresztett óránként, háromóránként éjjel, mert éhes volt. ha ébresztett, más miatt, és nagyon szépen, nem ordítva;)
Nekem pl. tönkretette a memóriámat - szülés óta nem tudok tolmácsolni. Nekem a személyiségemhez hozzátartozott a spontanaitás, a szabadság, amit a férjem maximálisan tisztelteben tart. A gyerekek nem, nekik igényeik vannak.
Igen, a gyerek körüli mechanikus tevéknységeket más is meg tudja csinálni, szívességből (aminek ugyebár ára van), vagy pénzért. Mivel a gyerekek születése óta jóval kevesebbet keresek, nincs rá keret - szóval az én időmből megy el.
Mivel az első években úgy döntöttem, hogy nem bízom idegenre a gyerekeimet, elég tetemes jövedelem-kiesésünk volt.
Egy férj/feleség felnőtt ember, nincs szüksége pesztrálásra - önálló, független lény, nem kerül sok pénzbe, hanem még pénzt is keres (többnyire).
De röviden - szerinted, a te világodban egy házasság túl nagy kompromisszum, amit gyerek nélkül nem érdemes bevállalni. Másoknak meg a gyerek túl nagy áldozat - mert igen, sok áldozatot kell értük hozni, de nekem, nekünk megéri. Másnak meg nem, az ő álláspontját is meg lehet érteni. Legalábbis, én megértem.
Az más, ha az embernek „barátja” van: az nem olyan végleges.
Tehát: nem a monogámsággal van gond: a véglegességgel. És azzal, hogy valaki más is mászkál a szobában. Mindig. Az élettér a probléma.
Az alakod nem te vagy, az eszed, a szellemed az. Ja: és az alakot nagyon könnyű visszaszerezni: sportolni kell. És a gondok: nem kell napi 24 órát pátyolgatni egy gyereket: szét kell osztani az órákat a családban: etetni pl. más is tudja, egy rövid időszakot leszámítva, pelenkázni szintén, öltöztetni meg más egyebeket megint csak. Ezek mind mechanikus dolgok, egy gyerekcsősz is meg tudja oldani. Meg aztán nem azért kell összeházasodni valakivel, hogy ne kelljen 24 órázni? Valamint ott a család többi része – szülők stb. A fő, hogy te tanítsd, játssz vele, beszélgess vele. Az nem kompromisszum!
Egy férj/feleség sokkal több időt vesz el: nem bízhatod rá másra…
Azt mondtad: karrierista az osztálytársnőd: de a tudósok nem karrieristák, azok kockafejűek. A karrieristák azok managerek, üzletemberek, színészek mondjuk. Aki karrierizmusból tudós, azt nem a tudomány, hanem az előmenetel érdekli, az pedig nem nagy veszteség a világnak, ha mégsem marad a szakmában. :)
Nem azt nem értem, hogy valaki nem kedveli, ha gyerekek sikítoznak körülötte: egyáltalán szerintem ezt igazán kevés ember kedveli. Hangos és idegesítő tud lenni.
De a saját gyerek az nem olyan: annak minden új érve, minden új gondolata büszkeséggel tölt el: ha látod, hogy fejlődik a gondolkodása, az valami csoda! Amikor beszélgetsz vele, múzeumba, színházba, moziba viszed, és megvitatod vele a látottakat, amikor már látod, hogy nem kell segíteni neki egy játék szabályainak a felismerésében, ahogy nyílik a logikája, és az iskolában a tanárokat képes meggyőzni, végül már téged is! Az gyönyörű! Amikor látod, hogy a sok tudás: a mesék és a mondák, a játékos/beszélgetős filozófiai és pszichológiai okfejtések, a logikai játékok, a sportolás és a beszélgetések meghozzák a gyümölcseiket, amikor maga is keresi a művelődés lehetőségét, akkor úgy érzed, alkottál valami nagyot, magadból! Ez nagyon érdekes! És mindezt átélni nagyon egyszerű: csak beszélgetni kell vele, és játszani! A gyermek eszének fejlődésénél kevés érdekesebb dolog van!
Természetesen nekem, nem másnak. Én csak nem értem, miért mond le valaki erről az egészen egyszerűen elérhető és mégis nagyon jó dologról. :)
És sosem értettem azt sem: miért akar valaki csak azért, mert beleszeretett valakibe, együtt élni vele. Az együttéléshez nem szerelem, hanem harmónia kell, és hasonló gondolkodás, és igen: hasonló, illetve legalább áthidalható kulturális alapok. A szerelemtől nem fog tudni senki együtt élni sokáig, a szeretettől fog.
Pontosan. Bármennyire is természetes nekem, hogy csakis gyerekekkel tudtam elképzelni az életem, láttam nem egy példát értékes nőkre, akiknek soha eszük ágában sem volt szülni, és teljesen más dolgokban teljesedtek ki, váltak hasznos tagjává adott társadalomnak.
Nekem már nagyon régóta van egy ötletem.
Azok a nyugdíjasok, akiknek Magyarországon dolgozik és itt fizet adót a gyereke, kapjanak jelentős nyugdíj-kiegészítést az általuk befizetett adóból és járulékokból.
Minél több gyereket, hangsúlyozom hasznos, jól képzett aktív dolgozót nevelt fel egy szülő, annál többet tett le az asztalra.
Ezzel együtt legtöbbször alig gyűjtött saját vagyont, ingatlant, kiadható lakásokat stb. amiből öreg korára esetleg bevétele lehetne. Aki egész életében gyereknevelés terén az átlagon felül teljesített, sok értékes tagot adott a társadalomnak, az megérdemelné, hogy erről az asztalról nem csak a morzsákat kapná.
Azért, mert egy troll. Bevallottan az, szóval nem sértettem meg. Akik ismerik, már le sem állnak vele vitatkozni. Ugyanazt hajtja mindig, fáradhatatlanul, mint a pereces.
"Egyébként az ELUTASÍTÁST vettem alapul: tehát ha SOHA, SEMMILYEN körülmények között nem vállalják gyermek(ek) eltartását, mert nem, kész. Akik szeretik egymást, azoknak semmi okuk nincs arra, hogy elutasítsák ezt a lehetőséget."
Sosem értettem, miért gondolják az emberek, hogy mindenkinek úgy kellene gondolkodnia, éreznie mint nekik. Te miért gondolod ezt, például?
Miért akarod univerzális igazsággá kikiáltani azt, hogy ha két ember szereti egymást, azok gyereket is akarnak egymástól?
Mondok egy szentségtörő dolgot. Vannak emberek, akik nem szeretik a gyerekeket. Főleg a környezetükben nem. Borzasztó, de van ilyen. És az is előfordul, hogy két ilyen ember összetalálkozik, és egymásba szeret. Együtt akarnak élni, ketten, gyerek nélkül.
Lehet, hogy te nem tudod elképzelni, de tudod... "Több dolgok vannak földön és égen, Horatio, mintsem bölcselmetek álmodni képes."
Catilina: Hát, az ember már csak olyan, hogy társas lény. Én nem tartottam soha olyan bődületes kompromisszumnak, ha volt barátom - és a férjhezmenetelt sem. Nem értem, mi lehet olyan oltárian nagy kompromisszum? Az, hogy csak ő és más nem? Én eleve monogám típus voltam, szerintem még sokan. El kell viselni, hogy a másik ember egy önálló lény? Hát, ha szingli vagy, akkor is tolerálni kell egy csomó mindent - társasházban szomszédokat, családot, hogy mindent neked kell megjavítani egyedül stb.
A gyerek nekem inkább több kompromisszum - a testemben lakik ( a véremet szívja!) felerősíti a betegségeimet, veszélyeztet, eldeformálja az alakomat, az elején a nap 24 órájában igényei vannak, és olyan kötelességet eredményez, ami soha, de soha nem szűnik meg. Iszonyat költségei vannak - oktatás, szükségleteinek a fedezése stb. Nem egy 'racionális' döntés.
Az osztálytársamat a férje nem akadályozta a tudományos pályájában - sőt, szakmabeli volt, még meg is tudják beszélni a dolgaikat. Egy gyerek éveket vett volna el a karrierjéből, energiát vont volna el a kutatástól. A férje meg támogatta benne.
Mivel én nem tudományos pályára mentem, nem nagy veszteség a világnak, hogy évek óta részmunkaidőben dolgozom, és a régi karrieremet feladtam. De pl. anyagilag nagyon-nagyon megterhelő (itt Mo-n.)
Na azért valamiben akkor csak egyetértünk :)
Az a baj, hogy még az a 27%, aki szavazott rájuk is elég volt ahhoz, hogy tovább képzelődjenek a tündérországukról, és még kastélyt is vegyenek bele! Remélem abban legalább van éjjeliedény, jó közel a kezükhöz, hátha…
Így van: ki a kormánnyal a hálószobákból!
Ezzel mint látod egy a baj: magukat képzelik felülre...
Csak vicceltem, te :D
Igazad van, de nem mindenki ám ilyen szerencsés, azt tudod! Sokan házasodnak vakszerelemből, aztán meg pofára esnek!
Nézd, a barmoknak legyen az ő bajuk. Max megtollasodik pár válóperes ügyvéd, azoknak is élni kell valamiből.
Amúgy meg: ismerem a mondást, persze, de ez a szül vagy nem szül kérdéskör had legyen mindenkinek a magánügye, ahogy a házasság is. Legalábbis a mindenkori kormány ne akarja már se egyiket, se másikat kötelezővé tenni, inkább foglalják már el magukat valami tényleg hasznossal :)
Mi a fene ez a wikipédiabaromság már megint a végén? O.o
A férjemet én választom, a gyerekeim pedig önálló, kialakulóban levő személyiségek. Nem azt írtam, hogy ne szeretném őket rajongásig, de nem az enyémek, illetve a mieink (természetesen a mi gyerekeink, de nem a tulajdonunk, és nem az elvárásaink alapján formálódtak. Olyanok amilyenek, úgy kell őket elfogadnunk, szeretnünk, mégha néha furcsák is), hanem önálló emberek, saját személyiséggel. A genetikai kötődés nem jelenti azt, hogy alapból lélektárs is, a kötődés teljesen más, más gyökerekből. Ez nem jelenti, hogy nem annyira szoros, hanem más.
A férjemmel befejezzük egymás mondatait, ugyanakkor ugyanarra gondolunk, ugyanabban a pillanatban kezdünk röhögni valamin, ami másnak nem is nevetséges.. Sohasem volt nekem furcsa, veszekedtünk, de mindig tudtam a miérteket, néha végletekig összeszólalkozunk, de ettől marad a lélektársam. Mint ahogyan néha önmagam is a falra mászok magamtól, előre tudom, hogy hol fogok valamit elszúrni, vagy milyen heppjeim vannak, amitől hülyét kapok. Ettől még én vagyok, csak tisztában vagyok magammal, sőt nem is szeretek mindent önmagamban, de elfogadom.
A kormány eleve senkit ne basztasson semmiféle levéllel, hacsak nem az állampolgár valamilyen igénylésére válasz, merthogy a kormány a mi alkalmazottunk, nem pedig valamiféle felsőbb erő.
AWikipedia: A is the first letter and vowel in the ISO basic Latin alphabet. It is similar to the Ancient Greek letter alpha, from which it derives. The upper-case version consists of two more or less vertical lines, joined at the top, and crossed in their middle by a horizontal bar. →
Soha nem mondd, hogy soha! (Mert baromság, és felesleges kötöttséget okoz :P)
Másik: Lehet, hogy az ilyen barom embereknek eleve nem engedném, hogy egyáltalán házasodjanak (tudod, akik valami gyermekkori álom miatt tennék, meg a ceremónia miatt), sőt, azt hiszem, felügyeletet rendelnék melléjük, mert az életre is alkalmatlanok.
Erre nincs is...viszont ha ne adja isten két ténylegesen nem akarót hoz össze a sors azokat ne basztassák már ilyen levéllel.
Ez is az elutasítás egy formája. Csak itt adva volt hozzá egy magyarázat, hogy miért nem vállalják, még az előzetes szakorvosi procedúrát sem, pedig azért adott volt pár alternatíva ott is. Pl donor sperma, vagy ugyanúgy beülti mint lombiknál, ahol a beültetés előtt már szűrni tudták volna nagy százalékos pontossággal, hogy x embrióból van e olyan, ami biztonsággal beültethető, mert nincs jelen a sejtosztódáskor kialakuló rendellenesség. Ennyire már nem akartak gyereket. Szóval a dokufilm végére kimondták a döntést hogy inkább nem vállalnak gyereket.
A másik felvetésedre: amilyen világot élünk elég sok ilyen barom ember van.
( Írom mindezeket úgy, hogy nem vagyok és nem is leszek házas, mert kösz elvagyunk papír nélkül is. )
De hisz a férjed egy totál idegen ember, míg a gyerekeid a te genetikai folytatásaid, és a kezdettől veled vannak! Ez fura. :D
Be is tenne, ha pont éjszakásként nem dolgozhatnék terhesen, és komoly stresszt okozva magamnak és ezáltal születendő gyermekemnek, kényszeríteni kellene a szervezetemet a korai ébredésre! ;)
Számomra a férjem soha nem volt fura, pedig genetikailag semmi közünk egymáshoz. Gyerekeim már tudtak produkálni olyat, ami miatt csak lestem.
Más: én feltettem: hogy döntési jellegű az elutasítás, nem pedig kényszerű. Ha pedig döntési, a legritkább esetben EGYFORMÁN nem akar mindkettő, az egyik csak azért nem, mert szerelmes esetleg. De vajon van-e joga bárkinek megkötni valakit, akinek mástól még lehet utódja, és csak kompromisszumból egyezik bele, hogy ne legyen? Szerintem erre sem férfinek, sem nőnek nincs joga.