Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Visszahuz a mult
Torolt_felhasznalo_118526
Létrehozva: 2016. július 6. 20:26
A tortenetemet szeretnem leirni abban a remenyben hogy tudok a temarol beszelgetni olyanokkal akik hasonlo dolgokat eltek meg. Kerem azokat akik csak azert szolnanak hozza hogy kritizaljak a tetteimet hogy inkabb ne tegyek. A ketkedes es onvad mindennapi tarsam, tehat erre nincs szuksegem. Amire lenne az olyan emberek hozzaszolasa akik mar megtapasztaltak az eletben hogy semmi sem fekete feher, hogy a legjobb szandek mellett is kovetunk el baromsagokat, hibazunk es sokszor hibat hibara halmozunk es utana viselnunk kell a kovetkezmenyeket.
Kozepkoru no vagyok, negyed evszazadot eltem le a ferjemmel. Boldog csaladi eletunk volt, ket mara felnott es kirepult gyerekkel.
Az elmult par evunk nehez volt, szulo elvesztese miatti gyasz, es a mi kapcsolatunk fasultsaga miatt ugy ereztuk valahogy valamit tennunk kell hogy a regi erzelmeket es vagyat felebresszuk ujra. A legrosszabb verziot valasztottuk, megallapodtunk hogy mindketten elkalandozunk es kiprobaljuk a nyilt kapcsolatot.
Nem tudom hogy ez valaha valamilyen hazassagba hozott e eredmenyt, a mienket pillanatok alatt tonkretette. A ferjem megannyi szexualis kalandja mellett sem lett boldog, en pedig beleszerettem egy masik ferfiba es ez teljesen veget vetett a hazassagunknak. Elkoltoztunk, eladtuk a hazunkat amit imadtunk, es mindezt 6 honap alatt tettuk. Mintha valami megszallottsag vett volna erot rajtunk, szaguldottunk a vegzetunk fele es nem sikerult megallitani a robbanast.
Azota kulon elunk, immar egy eve. Az en kapcsolatom a megismert uj szerelemmel megvan, bar nem elunk egyutt a ferjem ugy tudom nem el tartos kapcsolatban.
Az elmult egy ev alatt probaltam megerteni hogy mi is tortent. Probaltam pszichologiai magyarazatot talalni arra hogy mi is allt a hatterben. A keplet talan egyszerunek tunik megis komplex. Az egyszeru verzio hogy ket kozepkoru ember jodolgaban nem tudja mit csinaljon, a komplex hogy vajon mi is hianyzott a kapcsolatbol hogy ezt megtettuk, es lehetett e volna a kifejletet megmasitani?
A szetvalasunk nem tradicionalis. A koltozeskor egyutt butoroztuk, festettuk ki a lakasat, majd az enyemet, eljarunk egyutt vacsorazni es talalkozunk mint jobaratok es beszelunk es megosztunk dolgokat egymassal. Egy bizonyos szintig. Az elmult egy evben tobbszor voltunk azon a ponton hogy majdnem visszamentunk egymashoz aztan megsem. A vergodes ket erzes kozott, a regi es az uj kozott felorol. Nem tudok uj eletet kezdeni igazan, mert a regi erzes visszahuz, de ugyanakkor nem tudom vissza tudnek e menni es tovabb elni abban a kapcsolatban.
Csak logok a levegoben, erzelmileg hol ide hol oda lengedezve es keptelen vagyok iranyt adni a torteneseknek.
Mindig azt hittem hogy eros no vagyok, hogy tudom mit akarok. Nem vagyok eros es nem tudom merre visz az elet, csak hagyom hogy sodorjon.
Kedves Eska,
Nyilván Téged nem vigasztal, de érdekes volt olvasni a történetedet. És valamelyest meglepő is. Meg persze elszomorító. Nem is tudom mit gondoljak, mert egyfelől nevezem naivságnak azt, hogy az 5. x körül közös megegyezéssel így nekifutottatok a falnak, másfelől meg becsülöm azt, hogy volt merszetek felrúgni az állóvizet. Mert erre sokan nem lennének képesek és nem azért mert olyan bölcsek, hogy tudják, ennek nem lehet jó vége (vagy legalábbis igen kicsi az esélye...) hanem mert a megszokás, a kényelem nagy úr.
Ugyanakkor megértem, hogy ez volt az a kor az életetekben, amikor úgy éreztétek, hogy még van egy (utolsó) alkalom az újrakezdésre.
Furcsa, hogy mindketten nagyjából egyszerre jutottatok el oda, hogy kölcsönösen engedjétek el egymás kezét, ez általában féloldalasan szokott megtörténni, az egyik lépne, a másik nem.
Arra azért a többiek figyelmét is felhívnám, hogy - ha jól értem - ti nem a békés elválásban állapodtatok meg anno, hanem "csak" kinyitottátok a házasságotokat, hogy ez hozzon valamilyen új színt az életetekbe. Háát, hozott. Nem azt a színt, amit reméltetek.
Én úgy gondolom, hogy a szerzett tapasztalatok fényében, ha mindketten hasonló (keserű) tapasztalatokkal (is) gazdagodtatok, akár a közeledést is megkockáztathatjátok. Sok veszítenivalótok nem maradt és ha volt lelkierőtök ellépni egymástól, akkor még lehetne erő ahhoz is, hogy újra közeledjetek.
Most jól elbizonytalanodtam, hogy mondjam-e, ez kicsit ellenkezik az elveimmel, mert tudom, hogy világlátást nem lehet parancsszóra befolyásolni, de azt hiszem, hogy ha már ennyi mindent megéltetek, ennyi csapást elviseltetek, jót tenne nektek, ha sikerülne elhinni azt az estimesét, hogy van az életnek egy spirituális szelete is, amiben az a nagyszakállú figura kellő karakánsággal tudja megmondani azt, hogy az életetekben mi az ami igazán fontos és mi az ami nem. És ha sikerül hallgatni erre az évezredes praktikára és elfogadni hogy nem csak az van, hogy ti szeretitek-e egymást vagy sem, hanem van valaki, aki benneteket is szeret, ráadásul úgy, ahogy arra az emberek nem nagyon képesek, nektek pedig lehetőséget kínál, hogy ne csak egymással bíbelődjetek, hanem ezt vele hármasban tegyétek, az nagy segítséget adhat. És akár feloldhatnátok ezáltal azt a hiábavalónak tűnő keresgélést, amit mások karjaiban és ágyaiban reméltetek. Mondom, megtalálhatnátok külön-külön vagy közösen azt a harmadikat, aki nem szétválasztana, hanem összehozna benneteket. Az esetetekben én ezt el tudnám képzelni.
Persze, azt kérem, hogy aki ezt az estimesét rühelli, az most nézze el nekem, hogy ezt szóba hoztam! Nem vagyunk egyformák, van akinek szüksége van ilyen segítségre és van aki képes leélni enélkül az életét.
Szóval, akinek nem inge, ne vegye magára :)
Kedves Eska! Olvastam elég sokan szóltak hozzá eddigi életed történéséhez, és szeretnék én is pár mondatban reagálni. Amit elsősorban nem értettem, hogy ha boldog párkapcsolatban éltetek 25 évig, két felnőtt gyerekkel immár, akkor a boldogságot mi tette tönkre. A szülők elvesztése inkább összekovácsolja az embereket, hiszen rá kell jönniük, hogy már csak egymásnak és gyermekeiknek vannak. Ha boldog egy házasság és igen vannak hullámvölgyek, akkor meg kell érte dolgozni hogy ne hulljon szét. Igaz, ezt csak akkor érdemes, ha némi szeretet a szerelem után megmaradt, ha tényleg számítanak az együtt töltött évek, az átélt küszködésekkel, bajokkal, örömökkel együtt. Én a helyedben, ha még érzel vmit volt férjed iránt, ha szükséged van a biztonságra és úgy érzed tőle meg is kapod, ha ő is érez irántad vmit, megpróbálnám helyre hozni a dolgokat. Igaz, nem mennék hozzá -legalább is egyenlőre biztos hogy nem- de megpróbálnám az együtt élést. Mivel nagyok a gyerekeitek, mehetnétek gyakran közös programokra, egy-egy hetes kikapcsolódásokra, olyan helyekre ahol sok a látni való, sok programot lehet beiktatni. Nem tudom hol laksz, de biztos sok egyéb programot is lehetne szervezni, közben beszélgetni. Minden házasságban vannak mélypontok és ezek azért vannak hogy az emberek megoldják azokat, és nem rögtön válással, vagy egy bevállalt nyílt kapcsolattal, ami szerintem a legveszélyesebb egy párkapcsolatban. Remélem sikerül megfelelő döntéseket hoznod, és jó irányba kerül az életed/életetek.
Egy szakember közreműködése szerintem nem ártott volna, mert nyitva maradt az, hogy mi miatt fásult el a kapcsolat. /Lehet, hogy még most se késő/
Én megkérdezném a volt férjemet, hogy erről mi a véleménye.
Koszi mindenkinek a hozzaszolasokat :-)
Rossz döntést hoztatok, mert nem lett jobb az életed, nem úgy néz ki.
Életed végéig nyomasztani fog, erre számítanod kell.Egyre inkább jönnek majd elő részletek ami miatt nyugtalanabb és nyugtalanabb leszel.Sajnos. A feladott és küzdelmes élet élet romjai kísérteni fognak, az biztos. A házasságod és a családi életed túl hosszú ideig tartott ahhoz hogy mindenre csak rossz színben gondolnál/éreznél.Igen, van/lesz visszavágyódás az " elveszett paradicsom" felé...........
Viszont nagyon szimpatikus
ahogy leírod a történteket.Mindkettőtök hibáit elismerve.Bár kissé keserűre sikeredett a topikindító, nagyon értékelem azt hogy nem "rinyálsz".
Szerintem sok nyugtalan év vár még rátok.De, ez a megtett vagy nem megtett lépések konzekvenciája ............................................
Hozzáállás kérdése, én láttam rá példát, hogy megszakadt kapcsolat újraindult és jobb lett, mint valaha. Igaz, akiket én ismerek, ők mostanság töltik be a 30-at. Adott egy diákkori szerelem, egyidősek, kb. 17 évesen kezdtek együtt járni. Aztán egyetem közös albérletben laktak, 4 évig, még el is jegyezték egymást, aztán ötödévesként mindenkit ér a döbbenet, hogy szakítottak. Mindkettőnek lett új kapcsolata, a lány együtt is lakott az új partnerrel, a srác nem, de állandó barátnője volt, szóval nem váltogatta a csajokat. Eltelt másfél év, ők kiderítették, hogy igazából mindig is együtt klépzelték el az életüket, és újrakezdték. Össze is házasodtak, azóta gyerekük is van. Nem lehetetlen az újrakezdésha viszont valaki rászánja magát, akkor szerintem jár a tiszta lap. Mivel a topikindító esetben gondolom együtt döntötték el, hogy nyitott kapcsolatban élnek, és mindkettőnek volt más partnere, így a megcsalás, mint olyan nem játszik, illetve bizalmi kérdést sem lehet ebből kreálni, mert nem egymás háta mögött jártak félre.
Ez nem jelenti, hogy mindenkinek újra kell kezdeni, meg nem is mindig van értelme, de nem lehetetlen a dolog.
De itt nem az történt, hogy egyik becsapta a másikat. Ketten döntöttek egy nyitott kapcsolatról. Az szerintem egészen más mint a bizalom vesztés.
Nem hiszek abban, hogy ami megtörténik, azt idővel lehet úgy kezelni, mintha nem lett volna.
A megtört, megroppant bizalmat nem lehet megragasztani, mert ahhoz nincs ragasztó.
Lehet színlelni, de a lelke mélyén mindenkinek ott marad az, ami nélkül lenne csak szép, és felhőtlen
Aki be tudja csapni magát, az tegye, de számomra hiteltelen, hogy utána ismét nagyon boldogok tudnak lenni.
Bizalom, feltétlen bizalom nélkül semmi sem működhet!
Nem konkrét ötleteket,megoldást vár a topikindító.
Valami olyasmit szeretne,mint a 8-as komment!
Arra kíváncsi,hogy mások is átéltek-e hasonló szituációt és azt ők miképp oldották meg,mi történt velük,mi a véleményük,tapasztalatuk.
Az emberek általában nem konkrét megoldásokat várnak másoktól. Sokszor az is elég és segíthet,ha csak leírja,elmondja a dolgokat és esetleg kap pár kedves,biztató,gondolatébresztő szót is.
Amit biztosan nem akarnak egy fórum közönségétől sem,az az alpári durvaság,cinizmus,rosszindulat,valamint azt sem,hogy egyre több olvasni,értelmezni képtelen eszement,gondolkodás nélkül eleve kétségbe vonja pl. a téma valódiságát. Pedig ez itt az Nlc-n mindennapi probléma és a legtöbb békés beszélgetéssel induló bármilyen témájú(!) topik a pszichopaták azonnali megjelenése miatt pillanatok alatt vérre menő,alpári veszekedésbe fullad és ez sajnos már az NLC fórum specialitása lett. A legtöbb topik a fentiek miatt "meghal" és kihalt a fórum régi,értelmes közönsége is.
Külföldi fórumokon lehet beszélgetni és ha egy-egy féleszű,alpári nick megjelenik,azt azonnal törlik,kitiltják és sokáig nem tud oda ismét regelni sem.
Bocs az Offért!
ameddig csak baszni járnak el, addig nem túl nagy a gáz
akkor van ha valamelyik az újba szerelmes lesz
előre megmondom mindig, csak fakk és semmi más, ha ez nem megy akkor kerülj el
és így is nem kevés kezd el menetközben variálni
és akkor ki van rúgva, utána meg búsulkodik valakinek
csak nagyon hidedfejűeknek való a mókázás másokkal
Hát igen így elég nehéz belelátni ebbe a sokszereplős szituba.
A házasságodnak valamiért vége lett, ezt csak Ti ketten tudjátok, hogy miért. Talán a szürke hétköznapok, a megszokás, a taposómalom nem tudom, új közös célok hiánya...próbáltatok erről a férjeddel beszélni?
Valamiért úgy gondolom, hogy az új kapcsolatod sem az igazi, akibe beleszerettél, hiszen Te magad sem vagy biztos a döntésedben. Ha ő lenne az igazi, nem kételkednél magadban.
A nyitott kapcsolat anno kinek az ötlete volt? A férjed jelenlegi érzéseiről tudsz valamit? Írod, hogy rendszeresen találkoztok. Az új párod ezt hogy viseli?
Regebben tobbszor voltam itt en is de amiota elkoltoztunk jo ideig nem volt kulon gepem nem nagyon forumoztam sehol. A regi nevemet is feladtam bar a legtobb ember akikkel kapcsolatban voltam mar nincs itt. Igaza van annak aki azt mondja ez mar teljesen mas kozosseg (ha annak lehet nevezni), mint ami volt regen.
Elolvastam a tortenetedet es bar a mienk jobban vegzodott, vannak hasonlosagok, ezert ugy gondoltam leirom a velemenyemet neked.
Kb. a 10. eveben jartunk a hazassagunknak amit erosen megviselt hogy egy faluban laktunk az anyossal es a ferjem osszes rokonaval. Anyosom nem nagyon kedvelt engem es sokat uszitotta a ferjemet ellenem. A lanyunk akkor volt 7 eves alig latta az apjat mert allandoan dolgozott a 2 allasaban hogy rendesen eljunk. En egy ruhatervezo cegnel dolgoztam akkor es az ott levo nok elegge kalandos eletet eltek fuggetlenul attol hogy ferjnel voltak vagy nem. Nekem is tetszettek a munkaido utani iszogatasok nevnapi bulik stb. egy ido utan en is elkalandozgattam a csaladi agy mellol.
Aztan ugy dontottem hogy elvalok, de a ferjemet annyira megviselte a dolog, foleg mivel nem nagyon titkoltam hogy vannak barataim idonkent hogy belebetegedett, kapott egy kisebb infarktust. Ezert visszaleptem a valastol de kozoltem hogy adjuk el a hazat (mi is imadtuk a hazunkat az volt az elso igazi otthonunk) es koltozzunk el messzire a csaladtol.
Eladtuk a hazat de en mar az eladaskor megbantam az egeszet.
Vettunk az orszag masik feleben egy masikat szeretjuk es visszatert az eletunk a normalis kerekvagasba. Mar nem szeretem annyira a ferjemet mint a kezdeti idokben (elso par evben) de meggyogyult, a lanyunk egyetemista es kisbabat varnak a ferjevel, mondhatom hogy minden rendben van. Ma sem dontenek maskent nem valnek el, de soha nem leszek mar olyan boldog mint amikor azt a hazat felepitettuk es bekoltoztunk oda. Nem tudom mit tudsz hasznalni a tortenetembol, en azt szurtem le (bar en nem voltam szerelmes senkibe, csak szex volt a kalandjaim lenyege) es a ferjem tudomasom szerint nem csalt meg hogy a kovetkezo sem lett volna jobb. Az ember eleinte uszkal a rozsaszin felhokon aztan a felhok elfakulnak legtobbszor. Ha meg szereted a ferjedet es ugy gondolod van ertelme hogy visszamenjetek egymashoz talan erdemes meg egy eselyt adni magatoknak. De ez csak az en velemenyem.
Szerintem pont arra lenne szükséged, hogy időt hagyj magadnak. Nem "kell" valamerre elindulnod, nem kell mostmost döntened.
Az élet sokszor váratlanul kínál megoldást. Ez nagy közhely, de tényleg igaz. Próbálj meg nem tépelődni, hanem csak hagyni, hogy sodródj az eseményekkel.
Bár én csak pár éve vagyok jelen itt, de én is látom a változást. Megtanultam, megtapasztaltam milyen is fórumozni. Igazad van, lehet(ne) jókat beszélgetni, tanácsokat adni, eszmét cserélni....de most ebben a történetben is hogyan? Meghallgatod amit a topikindító leír, de számtalan dolgot nem tudsz róla, róluk, nem ismered őt, őket. Így érdemben a nagy általánosságokon kívül mit tud mondani az ember?
Igen,egyrészt valószínű,hogy nem a legjobb pszichológusokkal akadtál össze. Másrészt meg az emberek azt hiszik,azt várják el a külső segítőtől,szakembertől,hogy konkrét tanácsokat adjanak,ami lehetőleg meg is oldja a problémát.
De ezt várni óriási tévedés! Ez a téves elvárás az oka,hogy az emberek rossz véleménnyel vannak a pszichológusokkal szemben. Egy pszichológusnak nem az a feladata,hogy konkrét tanácsokat adjon,kvázi ő oldja meg a problémát,mert ilyet sem ő,sem más nem vállalhat fel,ugyanis az felelőtlenség lenne,mivel ez nem az ő élete. Ő nem vállalhatja át senki problémáját,nem oldhatja azt meg senki helyett. Ő csak rávilágíthat,feltárja,rávezethet,szembesíthet a problémát kiváltó okokkal és ezzel rá tud vezetni embereket,hogy önmaguk képessé váljanak,megoldják a dolgot. Ez pedig egyéntől függő,intelligencia kérdése miképp értékeli,hogy képes valaki ezzel a segítséggel élni.
A "szembesítés" általában igen kemény dolog,szinte mindig fájdalmas az egyén számára,ezt nagyon utálják az emberek és ezért nem szeretik,kerülik a "lélekbúvárokat".
Manapság egyre nagyobb gond az is,hogy széthullanak,lélek nélkülivé válnak,váltak az emberi kapcsolatok. Az emberek egyre inkább társas magányban élnek,kevés kivételtől eltekintve érdekből barátkoznak.
Egyre kevésbé vannak őszinte,jó szándékú barátok,régi jó ismerősök,összetartó családtagok,akiktől szintén lehetne segítséget,tanácsot kérni,ha gond adódik. Nincsenek megértő családi barátok,rokonok sem,nénikék,bácsikák,akiknek csak úgy kiönthetnék néha az emberek a szívüket,nincsenek őszinte,érdek nélküli beszélgetések sem. Pedig régebben ezek az emberi kapcsolatok, beszélgetések nagyon sokat segítettek. Egy okos,józan paraszti ésszel megáldott barát,rokon ért annyit,ha nem többet,mint manapság egy külső segítő szakember.
Ha egy kapcsolat,házasság megingott,valahogy mindig akadt egy józan,türelmes segítő,akivel meg lehetett beszélni dolgokat. Az emberek nem azonnal arra gondoltak,hogy lecseréljük,kidobjuk aki,ami elromlott,hanem legalább megpróbálták helyre hozni a dolgokat. Persze ez sem mindig sikerült,de legalább megpróbálták.
Manapság a személytelen,arctalan netes fórumok léteznek,ahol jobb híján vadidegen emberek mondanak el olyan belső,személyes dolgokat,hogy megáll az ember esze és néha még a monitor is belepirul. Aztán meg jönnek,gyűlnek a félművelt,"jóakaratú",lelkileg is sérült,frusztrált egyének is és nagyobb bajt okozhatnak,mint ami eredetileg volt.
Nagyon drukkolok,hogy ez a topik ne váljon a fórumon egyre erőszakosabban garázdálkodó őrültek martalékává!
Olyan jó lenne megint értelmes emberekkel beszélgetni,értelmes,tanulságos dolgokat olvasni.
Koszi a hozzaszolasokat.... Igen, termeszetesen igazad van a pszichologussal.
Tudom en hogy ez nem a megfelelo forum, es kabe tizenot eve nem voltam fent az oldalon :-)
Viszont meg regi tapasztalataim azt mutattak, hogy bar ritka, de nagyon ertelmes emberekkel is ossze lehet akadni ezen a forumon es sokszor az embernek az is segit amikor hasonlo sztorikat hall, vagy olyan emberek szolnak hozza akik szinten vegigeltek hasonlokat.
Pszichologusokkal nincs kulonosebben jo tapasztalatom, eddig kettohoz jartam meg amikor az egesz dolog zajlott nem most, de azaltal hogy elhataroljak magukat mindenfele velemeny nyilvanitastol azzal a felkialtassal hogy valojaban magadnak kell a problemat megoldanod, le is korlatoznak. Van amikor az embernek ertelmes eszmecserere van szuksege. Bar az is lehet hogy nem botlottam bele a megfelelobe :-)
Miért nem kerestek egy párkapcsolatokkal foglalkozó,segítő terapeutát?
Ha még hivatalosan nem váltatok el,csak külön éltek egy-egy új kapcsolatban,ahol - úgy tűnik - egyikőtök sem felhőtlenül boldog,talán mégis érdemes lenne szakember segítségét kérni. (Igen,érdemes lett volna inkább ezt a verziót választani először,de talán még most is segíthetne).
Vagy neked kellene elmenned egy szakemberhez (pszichológus) és elmondani,megbeszélni,kielemezni vele(!) azt,amiket itt leírtál. Szerintem többet segítene rajtad,ha egy kívülálló szakemberrel beszélgetnél,mint itt,ahol rengetegen az arctalanságot kihasználva csak blöffölnek,rosszindulatúan és durván,közönségesen beszólnak,leszólnak bárkit akkor is,ha valaki konkrét dologban kérdez,naivan itt kérne tanácsot. És addig nem tágítanak a pszichopaták a topikoktól,amíg szét nem robbantják,bármi is volt a téma.
Ez a fórum már rég nem az a fórum,ami induláskor és évekig volt,amely nagyon klassz embereket,igen gyakran egymást segítő,értelmes nőket hozott össze.
Amúgy a legtöbb és megfáradt kapcsolat,házasság szétrobban,ha egyik vagy mindkét fél tudatosan,nyíltan,mint nálatok,vagy titokban kitekint és bejön a harmadik. Ritka az amikor akár átmeneti vagy tartós szerető megjelenése inkább összekovácsolja,felfrissíti a kiégett,javíthatatlan vagy csak annak vélt(/) házasságokat. Általában a nők nem képesek többé bízni,hinni a férjükben a szeretősdi után.
Szerintem hagyd, hogy most csak úgy sodorjon az élet. Nem kell mindig erősnek lenni. Az érzelmek letisztulását nem lehet (és nem is kell) sürgetni.
Hogy ez a kalandozás több kárt okozott, mint hasznot, ezzel sem nagyon érdemes már foglalkozni, megtörtént, nem lehet visszacsinálni... Vedd úgy, hogy most vagy a startvonalnál, és ne nézz hátra.