Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Van élet szakítás után
Sziasztok, kérlek segítsetek!!! Az én történetem is szokványosnak mondható, de nem tudok túllépni rajta, teljesen egyedül maradtam úgy érzem nem bírom tovább.
Huszonévesen férjhez mentem részemről órási szerelem, született két gyönyörű gyerekünk. A házasságunk soha nem működött, semmibe nem nézett, nem szeretett, megcsalt, csak úgy el volt a maga világába, mellette azonban éjjel-nappal veszekedett, féltékenykedett, kissé agresszívnek is mondható. Egyszerűen belefáradtam az egészbe, mikor is jött egy munkahelyi szerelem. A nős férfi mindent ígért nekem szerelmet, boldoságot, soha nem fog elhagyni, stb..... Én elváltam, a két gyermek velem maradt, lakáshitelt vettem fel az új élet reményében. Erre az új kapcsolatra építteme fel mindent, barátaim elmaradtak, munkatársak nem értettek meg miért válok el, stb.... És közben kérdeztem a kollégát mikor leszünk már végre egy pár? és közölte velem, hogy Ő nem fog elválni, bár nagyon szeret-imád, de a családja.....
Nem kérek olyan kommentekből hogy megérdemeltem, minek mentem bele ilyen kapcsolatba, ezt már megkaptam. Én csak szerelmes lettem, végre egyszer az életben boldognak, és nőnek éreztem magam mellette. De sajnos nem tudok túllépni rajta, mindenhol őt látom, őt keresem, úgy érzem nem tudok nélküle élni, bár ott vannak a gyermekeim még nincs erőm, egyedül maradtam.
Kérlek segítsetek hogy tudnék kimozdulni ebből az állapotból
Köszönöm
Ki fogsz belole mozdulni, lesznek meg melypontok, de talpra fogsz allni. Egy eve en is hasonlo cipoben jartam, azzal a kulonbseggel, hogy az en "hazudoskam" nem nos, hanem egyszeruen csak megfutamodott. Raadasul idegen orszagban, 40 felett kellett egyedul talpra allnom. Nem volt konnyu, rengeteget sirtam, (na nem a pasi miatt, hanem a sajat hulyesegem miatt, meg nalunk a fiamat az apja elegge ellenem hangolja )
A nagy szerelem elmult, oszinten szolva nem ertem, hogy tudtam igy elvesziteni miatta a fejem, az egyetlen amit sajnalok, hogy a fiammal megromlott a kapcsolatom.
Ahogy szamolom, az irasod alapjan te voltal a 2. szamu exfeleseg.
Akkor vegy peldat a harmastol es te is kerj szepen bocsanatot az egyestol.
Miért itélkezel mikor semmit nem tudsz részletében az életemről?
Egyébként a feleség megkeresett és azt mondta hogy mikor költöztetem már el a férjét, minél hamarabb annál jobb lenne??? Csak az embernek van lelke és gondol másokra is!!!
Az en exferjem most mar exfelesege, a 3. a sorban 10!! ev utan vette a faradtsagot hogy rovid uzenetben bocsanatot kerjen tolem. Nekunk nem volt gyerekunk nekik viszont volt 2 kozos es megirta h szivbol sajnalja. Sokan nem tettek volna meg ezt a lepest es en tudni akartam az okat. Felajanlottam neki h talakozzunk de nem valaszolt. Akkor igazolodott be amit sejtettem. nem engem sajnalt, nem az okozott kellemetlensegeket, nem azt h 25 evesen derekba tortek az eletem h egy elvalt emberre tettek ...azt sajnalja hogy ot jobban megszivattak mint engem. Ez az egesz a martiromkodasrol szol :" hogy megszivattal amikor en mindent megtettem"
Sose voltam anyamasszony katonaja. Kicsi vagyok, mint a bors, es eros, annal sokkal erosebb. Annyira nem hagyom magamat elanyatlanodni, hogy barmit vagy barkit is hagyjak magam folott uralkodni. En nem tudtam, hogy az urge raadasul nos, amikor megtudtam, mar nemigen erdekelt. Mert rajottem, hogy kifele mifele o. A volt ferjem is kajtatott utanam,de nekem nem kellett mar o sem. Gyermekem volt, az o erdekeben, na meg a sajat erdekemben is elnem kellett tovabb, ahogy most is elnem kell.
Szoval nem ijedek meg a sajat arnyekomtol, az biztos.
Ide semmivel jottem ki, se penz,de semmi, se nyelvtudas, se semmi. Ma diplomam van itt is, meg sajat hazam. 6 evig dolgoztam ejszaka, nappal meg fosulira jartam. Meg aludtam meg tanultam. Meg tv-t is neztem,meg mindent elinteztem,amit kellett.
Szerencsés vagy, egyetlen problémád az az hogy nem látod ezt. :-)
- Van két szép gyereked
- Simán el tudtál vállni
- Sikerült a lakás kérdést is megoldanod (ok hitellel, de sokaknak még azzal sem megy egyedül sem, nemhogy két gyerekkel)
- Volt egy helyes kis románcod, amit jól ki tudtál használni, mert erőt adott a válláshoz pl
- Tuti csini vagy és jól tartod magad, ha sikerült bepasiznod (két gyerek után is)
- Készen állsz egy új és remek kapcsolatra (ha jön a herceg, akkor már nincs ott a volt férjed, nem kell a vállással terhelni, stb)
- Vége a válásnak, van idő a barátokra újra (legalább az apukás hétvégéken)
Szerintem sokan irigykednek a fentiekből legalább egyre.
Nős pasinak pedig sose higgy a jövőben :-)
Az újnak te legalább nem szültél, AHOGY az sokan meg szokták tenni.
És akkor még több szerencsétlen gyerek van, már nem csak 1 apától.
"Hogy volt erőd és kitartásod végigcsinálni. Főleg az elején, mikor az embernek az ágyból sincs kedve kikelni?????"
Az ilyen ember beteg, orvos kell neki, nem a többi hasonló rizsája.
Itt az újabb példa, egy trágya alakkal dugott évekig, még szült is neki.
Már 2 kérdésem lett. A születendő gyerekekre ki gondol? Mert az anyjuk nem törődik azzal, hogy mibe szüli őket.
Akik hasonlóan hülyék, hogy tudnának segíteni, ha magukon se tudtak.
Itt az ideje, hogy rájöjj ki vagy és mit is szeretnél igazán az életben az élettől.
Hálás lehetsz a volt férjednek mert már tudod, hogy mit nem akarsz egy kapcsolatban.
Hálás lehetsz a link kollegádnak mert segített ki jönni a rossz házasságodból.
Hálás lehetsz a gyerekeidnek mert van miért rendet tenned az életedben és van kikről gondoskodnod.
Ha van rá lehetőséged foglalkozz kicsit saját magaddal, a vágyaiddal. És próbáld meg egy kicsit ne a másik nemtől függővé tenni a boldogságod és a céljaid. Döntsd el te mit vársz az élettől. A gyerekeidnek mutass példát egy önálló, erős, független nő képében.
Megelőztél.
Innentől irányítsd TE saját magad az életed.
Sok mindenen mentél keresztül, ezt fordítsd a javadra.
Nézz előre, csak a gyerekeidre gondolj, egyelőre.Aztán még sok minden alakulhat nagyon jól.
De, innentől kezdve nem számítanék senkire a családtagjaimon kívül.
Megízleled majd az önállóság ízét és ez nagyon jó lesz, meglásd.
Sikeres döntést kívánok.
Üdv.:Cs.
Én is csak azt írnám, mint az előttem szólók.
Ne keseregj, mert épphogy mázlid van!
Új életet kezdtél, egyedül a gyerekeiddel és ehhez nem kell senki, aki kihasználjon!
Éld az életed!
Szerelem..pfff...ugyanmár! Jön-megy, nem kell ebből ekkora ügyet csinálni.
Élvezd, hogy végre a magad ura vagy és nem függsz senkitől!
Légy vidám és boldog!!!
Semmi másra nem volt jó "hazudóskám", csak arra, hogy kirángasson egy rossz kapcsolatból. Ha előbb "tetemre hívod" kiderül, hogy esze ágában sincs kicsiny családját magára hagyni és akkor maradsz egy rossz házasságban. Szóval nagyon jót tett Ő neked.
Mostantól te irányíts az életedet és ne mondj olyat, hogy nem tudsz élni hazugságdömbing nélkül, mert te is tudod, hogy az a másik kapcsolat csak abból állt.
Közhely, amit írok, de elképzelhető, hogy még nemigen ismered, és segít.
A szerelmet egy feromon okozza, ami tulajdonképpen egy szagmolekula. A másik nem genetikai állományával van összefüggésben, és az összeférhetőséget hivatott jelezni.
A kémiai megközelítésen túl az érzelmi töltésnek is óriási a jelentősége, esetedben az, hogy a csalódásodat egy másik férfi szerelme oldotta. Sajnos, nem jött össze a kapcsolat, és most egy érzelmi függést /= kábítószer függés/ kell feldolgoznod.
Ez hasonlóan az alkoholfüggéshez egyáltalán nem egyszerű. Engem annak idején kórházba utaltak - más kérdés, hogy az egészségügy messze nem volt már akkor sem a helyzet magaslatán. De vannak erre szakosodott intézmények, jó szakemberek - sajnos nem olcsók - és ha másképpen nem, az ő segitségükkel gyorsabban lehet a válságból kikeveredni.
Szorítok Neked!
Rosszul állsz hozzá a dologhoz.
Kiléptél egy rossz kapcsolatból és egy másik rosszba nem léptél be.
Karma? Sors? Előző élet? Rossz döntések miatt? Ki tudja ezt megmondani.
Van akinek flottul megy mindig minden, másnak meg göröngyösebb az életútja. Sajnos senki nem ígérte, hogy az élet igazságos lesz.