Kedves Fórumozók!

A következő napokban némi ráncfelvarráson esik át az NLCafé, célunk a mostaninál könnyebben kezelhető felhasználói felület. Megeshet, hogy egyes funkciók átmenetileg nem érhetőek el, türelmeteket kérjük! A fórumon böngészni, hozzászólni, topicot nyitni természetesen továbbra is tudtok. Jó böngészést!

Lennél-e petesejt donor?

KerteszGabor
Létrehozva: 2010. október 22. 15:00

Kedves fórumozók!

 
Ha megváltozna a hatályos törvény, és nem csak rokonok között lehetne petesejtet adományozni, hogy döntenél: 
Lennél-e petesejt donorja egy rászoruló barátnődnek? 
 
Köszönöm a commenteket: Koronczay Lilla

231 hozzászólás
  1. 2016. Április 4. 18:40231.

    SZIASZTOK! PETESEJT DONORT KERESEK BARÁTNŐMNEK! FŐLEG BARANYA MEGYÉBEN! TERMÉSZETESEN NEM INGYEN KÉRNÉ!


    horvathbrigitta@citromail.hu

  2. 2013. Április 25. 16:41230.
    Igen! Túlvagyok egy petesejt adományozáson (iker babák születtek belőle  ) és nem bántam meg! Először tartottam tőle, hogy vajon lelkileg hogy viselem majd a dolgot, de mivel fejben a szülők és én is (mint donor) rendben vagyunk, nincs semmi probléma. Tartjuk a kapcsolatot is (persze ez egyéni, hogy ki-ki hogy szeretné a továbbiakat..), de esetünkben nincs más, csak boldogság!  
  3. 2013. február 28. 20:18229.

    Ami a magam károsodása nélkül adható, azt mind adnék: vér, csontvelő, petesejt.

    Ami a károsodásommal jár (vese, máj)  azt csak annak akit  ismerek és szeretek. 

    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
  4. 2012. július 7. 01:48228.
    Nem. Életem végéig gyötörne, hogy nem ismerem azt a gyerekem, aki az adományozott petesejtemből lett, hogy nem vigyázhatok rá, hogy nem dédelgethetem. Hogy nem tudhatom, hogy biztonságban van-e.
    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
  5. 2012. június 10. 03:11227.

    Adnék, igen, barátnak, vagy olyan rokonnak, akit közel érzek magamhoz - ebből a szempontból nem lenne fontosabb a rokoni szál, inkább az érzelmek - ha nem vagyok jóban egy rokonommal, nem vállalnám érte a herce-hurcát, kényelmetlenséget, kockázatokat, egy barátért viszont simán. (Még akkor is, ha tudom, mások ezzel másként vannak, és ennek is megvan az evolúciós alapja).

     

    Amúgy: az csak egy sejt, abból van sok, önmagában nem számít, maximum jó ha tudjuk, örökletes problémák esetére.

     

    Ami nehéz: a vele járó macera, hormonkezelések, nehézségek, egészégre veszélyes dolgok. Ezeket nyilván megválogatnám, kiért vállalom be. Azért ha nem is sokan, de akadnak olyanok, bár szerencsére az én közvetlen környezetemben senkit nem érint, és, ami azt illeti, az időből is kicsúsztam, úgyhogy nem is lenne lehetséges.

    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
  6. 2012. június 10. 00:31226.

    Nem.

     

    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
  7. Torolt_felhasznalo_847668
    Torolt_felhasznalo_847668
    2012. június 10. 00:07225.

    Végsősoron nem is tudom, miért pont a Te írásodra válaszolok, talán itt tört rám az a "nah, most  már mindenképp hozzá kell szólnom a témához" - érzés.

    Anno, 18 évesen, immáron hat éve hallottam először a béranyaság fogalmáról.


    Akkor még azt mondtam, nem vállalnám be, mert hát milyen az már, hogy más megtermékenyített petesejtjét hordjam ki, aztán meg adjam is oda a terhesség végén a kész "művet". És mi lesz, ha én addigra már nem akarom odaadni, nem tehetem meg egy már amúgy is lelkileg agyongyötört nővel (aki minden bizonnyal megfelelőbb anya lenne, mint sokan Magyarországon)....


    Most viszont azért mondok rá nemet, mert eltöltöttem egy teljes évet 'családdal együttlakós bébiszitterként' (három kisgyerek, a szülők csak hétvégente voltak otthon, illetve az anyuka néha esténként), és azelőtt is hihetetlenül egy húron pendültem a gyerekekkel, bármilyen félénk/ nagyszájú/ nevelhetetlen/ eleven gyerekkel megtaláltam a közös hangot, rájöttem, hogy hiába más megtermékenyített petesejtje, akkor is az én hordom ki, az én pocómban fejlődik 9 gyönyörű hónapig, teljesen mindegy lenne, hogy kinek a génjeivel.


    Aztán ezt is továbbgondolva, tán, ha nekem is már lesz(nek) gyermeke(i)m, akkor már a béranyaságot is másképp fogom látni...Mert azt szentül hiszem, hogy EGY NŐNEK ALANYI JOGON JÁR AZ ANYASÁG. És sajnos elég szomorú, hogy arra érdemes családokba nem jön a baba, bezzeg az arra nem igazán érdemesbe meg spanyol válogatottnyi lurkó van.


    Nah, és akkor a petesejtdonorság... Szóval mikor először hallottam erről, rögtön mondtam, hogy bármikor adnék. És ez azóta csak erősödött bennem. Pont a napokban olvastam ismét egy új javaslatot, hogy mik folynak otthon. Mármint, hogy megadóztatnák a gyermektelen nőket, kavarnának a nyugdíjjal ezáltal...stb...stb. Nem élek Magyarországon immár 3. éve (hála a Jó Égnek), nem vagyok ugyanis ekkora survivor, mint azok, akik otthon maradtak, mert komolyan minden elismerésem az otthon maradottaknak, igazi reality sztárok vagytok.


    Röhejes, vagy sem, én bizony mikor olvastam ezt a szemétkedést a gyermektelen "egyedekkel", rendesen elbőgtem magam. Az az aluliskolázott vén mocsok még biztosan nem töltött el 5 percet sem egy olyan nővel, aki épp a frissen felfedezett meddőségét próbálja elfogadni. Vagy épp az ötödik, egyben utolsó államilag támogatott lombikbeültetésre megy (ami ha jól tudom, korántsem olyan ingyenes a kiegészítő gyógyszerekre gondolván), az önbecsülése, lelkivilága meg valahol a béka segge alatt van mérföldekre.


    Szóval összességében, én biztosan adnék petesejtet egy előzetes ismerkedés után (ha nem barátról van szó, barát esetében azért feltételezem, tudom, hogy hova adom), de megnézném, hogy mégis milyen környezetbe kerülne.. (Nem APEH-ellenőrzés lenne...) Persze ez nem garancia, hogy tuti jó helyre kerül, de hiszek a megérzéseimben, még sosem hagytak cserben...


    Sőt, lehet perveznek hangzik, de valahogy engem még külön boldoggá is tenne, hogy tudom, az ÉN segítségemmel, általam valakik nagyon boldogok lettek. Hiszen sosem tudni, én leszek-e valaha ilyen kiszolgáltatott, nyomorult helyzetben.

    És leszarnám, hogy egy életen át együttmarad-e a pár. Már az is nagyban túlteljesíti a mai statisztikát, ha tisztességben, szeretetben felnevelik a gyereket. Senki sem garantálja, hogy egy életre tudsz választani párt. Emiatt nem érezném, hogy rosszul döntöttem anno, hogy odaadtam nekik a sejtet.


    Remélem, megváltozik a hatály. Én ingyen, szívesen adnék petesejtet, akár haza is utaznék egy kisebb időre (nem tudom, hogy hogyan zajlik), mert onnantól, hogy leszívták belőlem, valaki más férje/párja fogja megtermékenyíteni, akihez semmiféle szerelmi/komolyabb érzelmi szál nem fűz, és ami a legfontosabb, onnantól már a másik hölgy fogja a szíve alatt kihordani, simogatni a pocakját, becézgetni, érezni a rúgásait. 9 hónap hosszú idő, sok-sok mindent fognak együtt csinálni már az idő alatt is a bébivel a pocijában, örökre megbecsétlődik a viszonyuk :) . Én abból úgymond teljesen kimaradok, én nem érezném úgy, hogy odaadom a gyermekem.

     

    Más megtermékenyített petesejtjének a kihordásánál viszont szinte biztos Isten, hogy MOST nem tudnék tőle megválni, mégha egy akármilyen kinézetű, akár fekete nő petesejtét termékenyítenék meg a férjem spermájával. Mostani állás szerint :)

    előzmény:
    Kiscsillag77 (190)
    2011-04-20  08:36
  8. pbd
    pbd
    2012. Április 7. 20:09224.

    A leszívás fájdalmassága nyilván nem arra vonatkozik, akit altattak.

    Akit nem altattak, annak viszont eléggé fáj- barátnőm szerint, aki átesett rajta.Konkrétan végig sírta az egészet.

    előzmény:
    morciborci (143)
    2010-11-19  21:42
  9. 2012. Április 7. 11:10223.
    Én örülök ha nekem lesz egyszer egy működő petesejtem... de ha abból indulok ki hogy lehet donorra szorulnék, akkor én is segítenék másokon ha tehetném.
  10. 2011. október 12. 16:01222.

    Nem!

    Lombik program kereteben meg kellett csinalnom ezt az operaciot es mindazt ami elotte van. Sajat magamnak vegigcsinaltam, de masnak nem tennem.

     

    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
  11. 2011. szeptember 28. 13:54221.

    Hát nem is tudom.Igen is meg nem is.

  12. 2011. szeptember 26. 15:07220.
    nem. tudni akarnék, hogy hová kerül a sejtem, csak  az én génjeim...
    idézet:
    KVirág (218)
    2011-09-17 13:04:25

    a géneket csak hordozod, de nem a tieid... bele van égetve az emberbe, hogy az örökítő anyagot tovább kell adni, de birtokolni mégsem tudjuk...

    előzmény:
    KVirág (217)
    2011-09-17  13:04
  13. 2011. szeptember 21. 10:55219.

    Biztos jó helyre, olyannak akinek szüksége van rá és akin segíthetsz!

     

    előzmény:
    KVirág (217)
    2011-09-17  13:04
  14. 2011. szeptember 21. 10:53218.

    Egyértelmű igen!

     

     

  15. 2011. szeptember 17. 13:04217.
    nem. tudni akarnék, hogy hová kerül a sejtem, csak  az én génjeim...
  16. 2011. augusztus 9. 12:43216.

    létrehoztunk egy olyan tematikus oldalt, ahol lehet társalogni, ez egy független, önkéntes, reklámmentes, önszerveződő forum:

     

    http://www.petesejtdonor.hu/

     

    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
  17. 2011. augusztus 8. 00:03215.
    Biztosan sikerülni fog... Biztosan! 
    előzmény:
    regicu77 (206)
    2011-07-07  00:22
  18. 2011. augusztus 2. 12:51214.

    Petesejtet gond nélkül adnék, a gyerekemet örökbe nem!

    Két gyerekem van, nem kellene harmadik. Ha mégis besikerülne, vállalnám. Nagy nyomásra talán elvetetném (életveszély, ilyesmi), de inkább védekezünk, örökbe sosem tudnám adni.

    A petesejttel viszont nincs ilyen problémám. Van elég.

     

    Ez számomra olyan, mint a tojás és a kiscsirke. A pindurka csibe nyakát nem tudnám kitekerni, a tojást szívfájdalom nélkül felhasználom.

  19. 2011. augusztus 1. 17:51213.

    Már eljátszottam a gondolattal: mi lenne, ha kiderülne, nem az enyémek a gyerekeim...(amikor arról cikkeztek, hogy elcserélték a kórházban az újszülötteket) Szóval nagyon nehéz lenne, mert szeretem őket, tehát ha az édesanya akarja és oda kellene adnom, hát belepusztulnék. Viszont azt hiszem, akarnám azt is, amelyiket én szültem...mindegy, ez nem egyszerű, na. 

    Ezek szerint én nem lennék alkalmas donornak.

    A nevelés-öröklés téma meg azért foglalkoztatott, mert akartam örökbe fogadni gyereket. A nálam okosabbak/hozzáértők mondták, hogy igenis számít, ki milyen géneket örökölt, hiába nevelem én tegyük fel kifogástalanul, példásan, akkor is lehet belőle egy szar alak.

    Én inkább azt mondom, hogy anyává válni sokkal könnyebb, mint apává. Hiszen amíg a szíved alatt hordod a csemetédet, már imádod. 

    előzmény:
    morciborci (212)
    2011-07-30  22:12
  20. 2011. július 30. 22:12212.

    RE: Azt mondják, az ember jelleme, tulajdonságai, tehát hogy milyen lesz valójában, nem sokban a neveltetéstől, hanem inkább a genetikától függ. 

    A developmental pszichológusok alapvető dilemmájára utalsz itt. ez pedig messze nincs eldöntve: a fele szakértő a génekre esküszik, a másik fele meg a neveltetésre. Nature-nurture dilemma a hivatalos neve a vitájuknak. Nyilván az igazság a kettő közötti középúton lehet elásva és ezt a pszichológusok maguk is bevallják.

    Mit szólnál, ha kiderülne, hogy az egyik gyerekedet elcserélték, nem is a tiéd genetikailag? Visszaküldenéd a genetikai felmenőhöz? Vagy odaadnád a genetikai anyukának, mondván semmi közöd hozzá, hiába te nevelted egy évtizeden át mondjuk?

    Valójában petesejt donor az lehet, aki tud különbséget tenni saját gyermek és genetikai örökös között.

    Férfiaknál egyszerűbb az ügy, de anyává válni nagyon nehéz, hosszas út. Aki ehhez pár petesejtet megérlel, az még messze nem éri el, nem éli meg az anyaságot. Ilyen erővel minden tűzkeresztségen átesett fiúcska menten apává válna. Párszáz milliószorosan...

     

    előzmény:
    Anda39 (210)
    2011-07-29  18:30
  21. 2011. július 29. 18:38211.
    en lennek. de mar nem lehetek:(
    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
  22. 2011. július 29. 18:30210.

    Amíg az ember nem tapasztalt meg valamit, nem nagyon tud róla felelősen nyilatkozni. Most jelen pillanatban a következőképpen vélkekedem: még senki nem kért tőlem petesejtet, de azt hiszem, nem adnék. 

    Írták itt lejjebb, hogy az csak egy sejt, és ez nem olyan, mint az örökbeadás. Hát szerintem meg igen. Tulajdonképpen lenne a gyerekeimnek féltestvére. ( Az meg most ebben a pillanatban jutott eszembe: mi van, ha véletlenül egymásba szeretnek, mert nem is tudják egymásról, hogy egy anyától vannak...)

     

    Azt mondják, az ember jelleme, tulajdonságai, tehát hogy milyen lesz valójában, nem sokban a neveltetéstől, hanem inkább a genetikától függ. Tehát inkább az én gyerekem lesz az a valaki, aki megszületik, mint azé, akinek adom... 

    Hát ezek miatt döntenék úgy, hogy nem adnék. 

  23. 2011. július 29. 17:53209.

    Igen, adnék petesejtet a sógornőmnek, sőt, neki ki is hordanám, megszülném, csak lehessen babája. Szeretetből.

     

    Másnak pénzért kedvességből nem, sajnálom. Max. azt tudom elképzelni, hogy megszorulunk, és eladok petesejtet, de úgy tudom igazából nagyon veszélyes, rosszul is elsülhet, akkor meg mit csinál két gyerekkel özvegyen a férjem???

    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
  24. pbd
    pbd
    2011. július 29. 01:19208.
    Nem, soha, csakis a testvéremnek adnék petesejtet.
    előzmény:
    KerteszGabor (1)
    2010-10-22  15:00
1 2 3 4 5

Legnépszerűbb cikkek