Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Baba vagy karrier?
Torolt_felhasznalo_643208
Létrehozva: 2005. november 28. 20:47
Sziasztok!
1 év munkanélküliség és sok csalódás után találtam egy végzettségemnek és szakmámnak megfelelő szakértői állást, ami viszonylag jól is fizet.
Ugyanakkor azt tervezzük, hogy jövő évben nekiállunk a babagyártásnak. Optimálisan 2007 szeptemberére szeretnénk, ha megérkezne, de 2007-ben gyakorlatilag bármikor jöhet. Azért 2007-re tervezzük, mert ha 2006-ban már megszületne, szinte semmi gyedet nem kapnék.
A véleményeteket várom ezzel kapcsolatban, ugyanis egy kicsit lelkiismeret furdalásom van, hogy ilyen hamar elmegyek szülni, félek is, hogy oda a jó állásom, viszont babát nagyon-nagyon szeretnék. 2007-ben 28 éves leszek és 2 babát tervezünk kb. 5 év korkülönbséggel, úgyhogy nem akarok tovább várni.
Ti hogy döntenétek? Hogyan látjátok?
Én meg rengeteg 35-40 feletti nőt ismerek akiket a párjuk azért cserélt le fiatalabbra, mert már kifutottak a korból és nem tudnak szülni... Kevés nyomorúságosabb dolog van ám ennél...
A nők mindenképpen kiszolgáltatottabbak. Akár szülnek, akár nem... Sőt, ha nem akkor mégjobban, mert öregkorukra tuti magukra maradnak...
Hidd el 10 év múlva te is másképp fogod gondolni... Még nagyon fiatal vagy!
Mivel az előttem szólók szinte már mindent elmondtak, csak megerősíteni tudom a leírtakat, s saját tapasztalatomat elmondani. A hozzászólók többsége a baba pártján van, mert akinek gyermeke van, az egész máshogy látja a világot. lásd luisz hozzászókását. Én a legnagyobb tettemnek és kihívásnak tartom, hogy vállaltam 3 gyereket, s ha az apjuk elhagyna, akkor is ők örökre megmaradnek mellettem. Kirúghatnak, elhagyhatnak, megbánthatnak, de vannak, akik szeretnek, s akiknek szüksége van rám. Nekem sem könnyű, hogy már 7. éve vagyok itthon, de közben én is elvégeztem a főiskolát, s talán így 35 évesen elkezdhetem a karrierem építését és a lelkem is nyugodt. Úgyhogy én is ezt tudnám Neked tanácsolni. Persze a jelenlegi munkáltatód hozzáállása is fontos, de ha nem állnának mellém, akkor hosszútávon talán nem is kötelezném el magam mellettük. Ma már Budapesten rengeteg kismamákat segítő lehetőség van, ami a munka és család összehangolását segíti, s egyre több ilyen program is lesz, hiszen ez egyre fontosabb téma Magyarországon és az EU-n belül is. A gyed alatt ingyen továbbképezheted magad, s így szakmailag sem fogsz lemaradni. Szakértőként meg talán a gyerekek mellett is tudsz dolgozni. Az 5 év korkülönbség szerintem is sok: gondolj bele, az 5 évest viszed reggel korán oviba, te rohansz dolgozni, meg még terhes is vagy. Szerintem kényelmesebb a gyed ideje alatt terhesnek lenni, s a nagyobbat ellátni. Ez éppen elég lenne Neked, s a nagyobbnak is lenne legalább jó 3, nyugodt éve, amikor ráértek egymásra. Mert azért igénylik azt is, nem csak a szülésre kell gondolni. Az a legkevesebb.
sziasztok.a tervezéssel i is így voltunk.meló,egzisztencia,lakás,gyerek.én 29 éves voltam,amikor a kisfiam megszületett.sikerült mindent megteremteni,hogy neki nagyon jó legyen.nagyon vártuk már őt,látszik is rajta,igazi szerelemgyerek.most tervezzük a másodikat,2006 telén,őszén szeretnék szülni.4,5 év lenne köztük,szerintem nem baj,ha az ember tervez előre.persze sajnos nem mindig úgy jön össze.a kisfiamnál összejött.a másodiknál nem tudom.2 éves volt a kicsi,amikor bölcsibe ment.viszamentem dolgozni és nagyon jót tett.hosszú a két év otthon, nekek szükség volt arra,hogy dolgozzam.most megint azt tervezem,hogy szülök.remélem összejön megint úgy, mint a kisfiamnál.
De ismerek, aki két gyereket úgy szült, hogy semmi kilátása semmire. Most épp anyaotthonban vannak. Biztos, hogy be kellett azt a másodikat is vállalni ilyen helyzetben?
Azért van határ.
Persze, ha már adják, nem szabad kihagyni!
Ha adnak - fogadd el, ha ütnek - szaladj el!!!
Ha már több adót fizettem, s nem mindegy, hogy mennyit kapok másfél évig.
Nem a babánál volt szempont, hanem már a terhesség alatt
Igen, így van. Húúú, ha nem így lenne nagy gondban lennék a második gyerekkel.
De ha most igy van, az jó!
Mindig azt válaszd, ami az adott feltételek között a legjobb döntésenk tűnik. A jövőben felmerülő problémát pedig nem itt és most, hanem ott és akkor kell megoldani, az akkori - most még értelemszerűen nem ismert - feltételek mellett.
Vagyis most válaszd a munkát, aztán - ha jön a gyerek - nyugodt szívvel vállad fel. Ez a élet rendje, hogy a nők szülnek. Nehogy már (jó előre!!!) neked legyen lelkiismeretfurdalásod!
Sok sikert!!!
Valóban nem fizetsz Tb járulékot ezért nem is képezheti a köv. gyed alapját.
A második Gyed alapja a besorolási béred lesz, vagyis ami a szerződésedben szerepel. Nemrég fárasztottam le egy nőcit ezekkel a kérdésekkel a TB-nél, és minden variációt megkérdeztem.
Binyek, nekem elég sok gondom volt a babatervezéssel: négy és fél év alatt jött össze a ded. Közben sodort az élet, változtak a munkakörök -- és elkezdtem életem legdinamikusabb, legjobb melóját, közel tíz évi kapcsolatépítgetés, tapasztalatszerzés után.
Az egész összeomlott, sok dolgot nulláról kell majd kezdenem. Ráadásul jó lenne egy másik baba is, esetleg még egy -- de fogalmam sincs, mikorlesz, lesz-e egyáltalán. Lehet, hogy izzadok még öt évet egy melón... és amikor beindul, megint kopogtat a babó.
Rohadt nehéz volt elrendezni magamban, mi indent kell föladnom.
Egy cseppet se bánom!!!
Azt hiszem, vállalj munkát, élj normálisan -- és örülj a babának, amikor beköltözik!
Felim, köszönöm
Neked is sok sikert, hátha jöhet mégegy baba. Kívánom, hogy sikerüljön!
nem akarlak elkeseríteni, de nem biztos, hogy elsőre mindenkinek összejön
én nem is szeretem a babagyártás szót, olyan, mintha csak csinálni kéne és felnevelni nem
Én is voltam egy darabig munkanélküli (évvekkel ezelőtt), úgyhogy megértem a lelkiállapotodat. Azt írod: "most újra érzem, hogy értékes vagyok" - ehhez csak annyit, hogy egy ember értéke nem függhet a munkahelyétől, még ha manapság ezt kommunikálja is a világ. És még egy: ha megszületnek a gyerekeid, akkor (remélhetőleg) azonnal érezni fogod, hogy mi a fontosabb...
Szia!! nem akarok illuzio rombolo lenni , csak a velemenyem mondom el!!
En jelenleg au-pair vagyok Angliaban,szoval szeretem a gyerekekt de sajatot szerintem soha nem fogok akarni!
Sok csaladot lattam/latok , kuzdeni, szenvedni a gyerekek vegedt!!
Sot sok egyedulallo anyat!!Ami mindig benne van a pakliban!!
Az en velemenyem errol a dologrol, ha jon a gyerek vege az eletednek es csak neki elsz , szoval nagy felelosseg , es nem tudhatod meddig akar ebben segiteni a parod!!Csak atlagosan beszelek , de a legtobb pasi csak odebball ha megunta a dolgokat(gyerekek, eppen 10-20kg-mal nehezebb feleseget)Szoval ezt jol gondold meg mert a mai vilagban nem egyszeru!!
De lehet eppen te leszel az eggyik legboldogabb csaladanya...
Szia!
Egyáltalán nem baj, hogy így tervezgetsz.Ez legalább megfontolt embert takar.A gyed jobb mint a gyes, tehát ezért érdemes "megdolgozni" az időt.És utána szerintem is szülj! Én ha mégegyszer születnék, huszonéves koromban tenném.Most van az első babám, 9 hónapos, 34 évesen szültem, és fantasztikusan jó, hogy van a kislányom. Szeretnék még egy babát, de a férjem, aki idősebb nálam, már szerintem nem.És nincs időm évekig várni, hogy meggondolja magát(amúgy imádja a lányát).
Ez persze az én véleményem, de sztem jól gondolkodsz.
Sok sikert!
Azt hiszem, mindent megoldana, ha ikreim lennének
DD
Hihi:-))
Valóban kicsit korai ezen aggódni, de tudjátok nagyon megviselt az 1 év munka nélkül. A korábbi munkahelyemről azért kellett eljönnöm, mert volt "pofám" elvégezni egy egyetemet.... és így magasabb végzettségem lett, mint a technikusi oklevéllel rendelkező főnökömnek. Aztán az 1 év munkakeresés alatt több alkalommal is elutasítottak a "túl sok" és széleskörű tapasztalataim miatt. Bár szerintem ezért vagyok szakértő, de mindegy. Szóval a mostani munkahelyemen pont ezt értékelik. Nos, most újra érzem, hogy értékes vagyok és nem akarom ezt elveszteni. De való igaz, hogy még elég fiatal vagyok ahhoz, hogy akár több karriert is kiépítsek magamnak a baba (babák) után.
Valószínű a munkából kiesett 1 év és csalódás, nyűglődés, kilátástalanság miatt akarom így betervezni a babavárást is. Köszönöm a véleményeteket, sokat segítetek vele:-)
Úgy beszélsz, mint aki valamely multinál dolgozik...
Amúgy a topikcímedre még egy gondolat: 36 évesen rájöttem, hogy még 25-30 évem van a nyugdíjig. Tehát nemhogy egy, de akár két karrier is belefér. Úgyhogy az én szavazatom: Baba ÉS Karrier! Csakhát nem egyszerre, hanem egymás után.
S újra ezt választanám.
Az tény, hogy 5 év itthon kemény. De most, hogy már nagyok a gyerekek, nem mernék bevállalni egy harmadikat. Bár van nosztalgia utána, de az is nagyon jó, hogy ennyire önállóak már.
Ja, nekem a kicsi 4 múlt, a nagy 5,5.
Köszönöm a véleményed. Tudod, olyan életet élek, amit sajnos ilyen precizen ki kell számítanom:-((( Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy nem történik minden úgy, ahogy azt én optimálisan szeretném. De ezt el tudom fogadni.
Mellesleg egészségügyi okok miatt is indokolt az 5 év szünet, de nem több. Szerintem jobb 2 év munka után ismét szülni, mint egyhuzamban 5-6 évet otthon lenni.
Igazábó csak kiváncsiskodtam, mert sok tervet hallottam már, de az 5 eddig kimaradt. S a favorit a 3, kicsit ritkább a 2 és a 4.
Amúgy nem egyszerű ez, mert ennyire nem lehet pontosan előre tervezni. Bármikor közbejöhet valami (betegség, nem jön a baba, cégnél gubanc, stb). Ezzel kalkulálni kell.
Hát ha már ennyire fontos neked, hogy ilyen dolgokat ily precízen megtervezzél (ámbár emlékezz: ember tervez, Isten végez), akkor csináld úgy, ahogy tervezed.
Kezdj el most dolgozni, van 1,5-2 éved. Gyed-ed meglesz, a tapasztalataid pedig akkor is fontosak lesznek, ha visszamész babázás után. Az öt év korkülönbségi elvárást nem értem, bár van annak előnye is, hogy dolgozol a két gyerek között, mert kevésbé maradsz le és kevésbé szoksz bele az otthonlétbe, ugyanakkor kb két évre elhelyezkedsz és aztán mindent kezdesz elölről?
Nagyon fontos, hogy ne legyél teljesen lemaradva a szakmádban, egyrészt képezd magad, másrészt próbálj legalább projektekben részt venni addig is, míg babázol. Ha egy-egy hónapig dolgozol pár órát naponta, nagyon felfrissít, és könnyebben meg is oldható, mint egy teljes elkötelezettség.
Aztán pedig legyél kész rugalmasan változtatni a terveiden, ha úgy hozza az Élet.
Minden jót, M. (egyébként kollega)