Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Zéró teljesítmény
Létrehozva: 2015. július 29. 21:14
Sziasztok!
Amióta második gyerkőcömmel visszamentem dolgozni, de már előtte is kezdődött, úgy látom teljesen meggajdult a világ.
Azt én értem, hogy nem lehet élet- és versenyképes az a cég, vagy gazdaság, ami úgy működik, mint régen: azaz irodások bementek dolgozni, és a sok kávé és cigiszünet és traccsparti közé beiktattak egy kis munkát...
Manapság viszont úgy látom ennek a brutál ellenkezőjét éljük. Minden normázva, s nem csak a tárgyakkal való foglalatosság, hanem az emberekkel való is, ami nem túl életszerű.
Mostanában, kiindulva a saját munkámból és az ottani elvárásokból, már bárhol járok azon gondolkodom, hogy vajon az ott dolgozók is normában vannak-e? Vajon már a pénztárost is "mérik", hogy hány vevőt szolgált ki, netán hány árut húzott át a kasszaszalagon?! És büntetik, ha alulteljesít? Vagy a hentesáru eladó teljesítményét is értékelik aszerint milyen gyorsan szeletel vagy vágja fel a húst?!
Tudtok példákat valós helyzetekre, amik be vannak normázva, s aminek a teljesítési kényszere állandó nyomás alatt tartja a dolgozókat?!
És tudtok olyan foglalkozásokat, ahol nem halsz éhen, van egy tisztes kereseted, de nem suttognak 8 órán át a füledbe, hogy még, még gyorsabban?!
Valóban egyéniségtől függ. De amit írtam az abszolút jellemző.
A munkaadóra nézne nem igazán jó, ha nagy fluktuáció, egyrészről költséges, más részről nem vet rá jó fényt. De ezt is meg kell tanulni, hogy hogyan szürje ki a munkaadó már az első körben azokat, akikre nem lehet hosszútávon számítani. pl.: ahogyan írtad, az aki évente vált, nekem biztos, hogy nem kellene alkalmazottnak, legyen bármilyen jó is. Az utóbbi 5 évben én már csak 40 fölötti nőket alkalmazok, akiknek nincs kis gyermekük, meg általában nem buliznak hét közben.
Van ismerősöm aki a T áruházban pénztáros volt, aztán szült 2 gyereket, közben 1 évre visszament és a gyes alatt elvégezte az egyetemet. Alig 6 év alatt egész magas pozícióba került, szóval lehet ha ugrál néhány ezresért, még mindíg ott tartana ahol a kezdetekkor.
Vannak ilyenek is, persze, de ez egyéniségtől függ talán...? Van, aki hűségesebb típus és tovább kitart (na azért nem örökké...:), van, aki évente, pár évente vált. A trend az utóbbi, már csak azért is, mert bizonyos munkakörökben ha körbejárod az ugyanolyan típusú munkáltatókat, fel tudod tornászni a fizudat elég szépen ... és amikor egy fiatal pl. lakásra gyűjt, ez nem hátrány, plusz ma már nem árt formában maradni interjúzás témában, így aztán valóban akadhat jobb ajánlat. Meg hát...ki akarna megragadni egy szint alatt ? Pont a bolti dolgozókra gondolva..azért abból nem lehet olyan rózsásan megélni. De a nyakig sárga nyállal (bocs) és sörrel töltött kosarakon én is el szoktam mélázni, hogy vajon honnan van rá pénze sokaknak...
"Többet fizettem nekik mint amit ebben az üzletágban szokásos volt, mert tudom, hogy az aki azon tököl, hogy miből ad a gyereknek holnap ebédet, az nem fog őszintén mosolyogni, sőt sehogy."
Nekem egy kicsit más a tapasztalatom. Az a munkaerő aki csak azt nézi, hogy mennyit keres, bárhonnan tovább áll mert mindíg lesz aki egy picivel többet fizet.
A másik dolog, amit én magam nagy megdöbbenéssel szemléltem mindíg, hogy azok az emberek (ha nem is mind, de nagyon, nagyon nagy része) akik napról napra élnek elég sajátos a pénzhez való hozzáállásuk. Ha akad néhány tízezer plusz valahonnan azt azonnal elköltik valami eszement dologra (pl. 3 évesnek 25 ezerért táblagép, egyik héten eltapsolnak 200 ezer ft-ot nyaralásra, másik héten meg ki kell számolni még a kiflire valót is.) Tehát hiába fizetsz nekik többet, az csupán ideig, óráig tart.
"(Egyszer régen szólt érte egy csaj, elég hamar a másvilágra is került, úgy látszik, fog az átkom)"
:-o ahh, undorító jellem. pfejj.
Azt hiszem én voltam a másik oldalon:))
Volt saját üzletem 9 alkalmazottal, bár én munkatársaimnak neveztem őket. Azzal kezdtem, hogy összeszedtem egy ütőképes csapatot, nem volt egyszerű, de sikerült. Többet fizettem nekik mint amit ebben az üzletágban szokásos volt, mert tudom, hogy az aki azon tököl, hogy miből ad a gyereknek holnap ebédet, az nem fog őszintén mosolyogni, sőt sehogy.
Akár milyen pipás voltam egy-egy ballépésért soha ki nem ejtettem azt, hogy "100 másik van a helyedre"
Mert hiába, ha nem rátermett, nem érti, hogy mit kell csinálni, hiába ütöm a fejét, nem lesz jó a munkája.
Attól, hogy a holtidőkben együtt viháncoltunk, dumáltunk nem lett kisebb a forgalom, nem került egyikünk zsebébe sem kevesebb pénz akkor miért ne tettem volna? Ha valamelyiknek problémája bármikor oda jöhetett, megbeszéltük, megoldottuk.
Attól, hogy emberként tekintetem rájuk, azt hiszem sokkal jobban haladt a munka, sokkal jobb volt a hangulat. Jobb volt így dolgozni nekik is, nekem is.
Ezt az excatedra általánosítást én sem szeretem, amivel komplett korosztályokat írnak le, mondván, a szocializmusban senki sem dolgozott... Én is dolgoztam még pár évet az előző rendszerben és mondhatom, nem lógattam lábat. Inkább jó volt, hogy sok munka volt, fiatal voltam, bírtam még bőven - főiskolai tanulmányok mellett is. A rendszerváltás hozadéka, a munkanélküliség sokkal jobban megviselt.
Szerintem voltak emberek, akik régen is sokat dolgoztak, ahogy a mai világban is vannak szerencsések, akik jó pénzért lábat lógatnak.
A közigazgatás is elég sokszínű. Biztos ott is vannak fejesek, meg olyan beosztások, ahol nem kell megszakadni. Egyik barátnőm dolgozik a közszférában. Neki pl. rengeteg melója van. Általában haza is viszi egy részét, mert azt mondja, különben sose érné utol magát. Olyan is volt, hogy a kettejükre kiszignózott munkát közel egy évig egyedül csinálta, mert a kolléganő tartósan táppénzen volt. Biztos nagy boldogság lehetett, pláne hogy akkor még egyedül nevelt két gyereket.
Hát persze, ez így van ...de muszáj ezt embertelenséggel összekötni ? Szerintem a topic indítója valami ilyesmire gondolhatott..hogy valamiféle határnak azért léteznie kellene, már csak azért is, mert bármennyire igyekszünk, két ember nem lesz belőlünk..
Anyukám a szocializmusban dolgozott normára és soha, de soha nem lógázta a lábát. Apukám fizikai munkás volt, egy percet nem állt, ült tétlenül, tönkre is ment bele. Nem sírom vissza azt, ami akkor volt, de ami most van, kicsit 'ugyanaz pepitában' ..nem lehetne valami a kettő közt ? A piacon verseny van, alkalmazkodni kell hozzá.. én inkább azt mondanám...muszáj ennek ilyen mértékben így lennie ?
Anyum még ebédelhetett, nem rúgták ki, ha beteg "mert" lenni és tisztességesen beszéltek vele - ezek az alap dolgok ma sok helyen nincsenek. Nem hiszem, hogy rendszer kérdése , hogy pl. gondolva a meghalt szegény rokonra lemondok az adott síelésemről és elviszem szerencsétlent a kórházba.. (ez konkrét eset volt, azért emlegetem). Az sem, hogy magyar cégvezető szó szerint a dolgozók fizetéséből vonja le , amikor sz*r a gép, aminek a javítására ő nem szán pénzt (ez is konkrét eset). Vagy multicégnek munkaerőt kölcsönző cég a melósok használt , kitaposott, büdös, bakancsait adja oda tovább a következőnek, és az adott cég tulajdonosa vajon biztosan éhen halna és megszűnne a cége, ha ez nem így lenne ?
Azért arra kíváncsi lennék, ha te a másik oldalon lennél, akkor mi lenne a véleményed ezekről a dolgokról...nem kötekedni akarok, csak a piacon verseny van, alkalmazkodni kell hozzá...a szocializmus már elmúlt, ott még meg lehetett tenni, hogy egy munkát hárman végeztek, de az az idő elmúlt :) Theatcher is megmondta, hogy szép dolog a szocializmus, de egyszer elfogy a mások pénze :)
Ja, az természetes, zöldség-gyümölcs csak a csarnokból. (bár már sajnos egyre drágább) Tojást sem vettem még boltban talán soha. Sőt, egy időben mézet is ott szoktam venni, de már egyrészt iszonyat drágán adják, másrészt a kedvenc mézes bácsim már vagy féléve nem látom. Szerencsére a párom egy kollégája másodállásban méhészkedik, így viszonylag emberi áron tudunk tőlük rendelni. De a boltban majd hanyatt vágom magam a méz árának láttán.
Mikor mi kicsik voltunk, emlékszem, azok ettek lekváros kenyeret meg mézes kenyeret, akiknek még parizerre se nagyon futotta. Hát most marhára nem így van. Hiába na, változnak az idők.
A meló utáni - ban én csak pár dolgot veszek.
Nagybevásárlás szombaton reggel..
rászoktam a vásárcsarnokra....
először beugrom a tescoba.. ha kell valami vegyiáru, egyébként minden más a csarnokból jön.
Ha valami vendégség jön akkor kimegyünk a hipertescoba, vagy a nádor- lidlbe..
Ez azért logikátlan, mert a bevásárló kocsit egy százasért ellophatja valaki... Pedig az szerintem ezres nagyságrendű érték, míg a vacak műanyag-kosárnak nincs értéke.
Lilla, ha itthonról indulok bevásárolni, én is a saját kosaramat viszem és már senki sem szól érte. (Egyszer régen szólt érte egy csaj, elég hamar a másvilágra is került, úgy látszik, fog az átkom). De ha pl. a melóból jövök haza, általában csak reklámszatyor van a kocsiban, kosár már nincs. Akkor viszont szükséges a bolti kosár.
Vajon lehet ebből még az eredeti témáról szóló fórumot varázsolni a pénztározás után ?
A téma egyébként jó, ez van a kereskedelmi cégeknél, gyártósorokon, a 'flancos' , jól fizető multiknál is. Átesett a világ rendesen a ló túloldalára, nem elég a munkahely, ahol van, egy embert vesznek fel 2-3 helyett, lehet választani, hogy a munkanélküliségbe, pénztelenségbe jobb belepusztulni vagy az agyondolgozottságba és stresszbe. Ez persze egyre rosszabb lesz, hiszen egyre kevesebb munkahely teremtődik, mostani becslések szerint 10 év múlva egy jó adag munkakör már nem is fog létezni, éljen a virtuális mindenség... Elképesztő módon dolgoztatják az operátorokat, gépkezelőket, nagyjából állatként van kezelve rengeteg ember ...és nem arra gondolok, hogy csak 20 perc a kajaidő, vannak helyek, ahol 12 óra alatt van 5 perced itt-ott ... most munkavédelemről ne is beszéljünk. Meg törvényekről, szabadságról, minimum pihenőidőről...stb. Arról, hogy a te teljesítményedből vonják le, ha pl. a cég nem tartja karban a gépet és nem tudsz termelni... vagy amikor kéthavonta síelő és szigeteken nyaraló vállalkozó rabszolga bácsit (szegény rokon...aki bele is hal..) tart .. Mondanám, hogy elszigetelt példák... de sajnos nem.
Megoldást nem látok, ahhoz olyan változásnak kellene generálódni a világban, amire kb. semmi esély, bár vannak páran, akik igyekeznek tenni érte, közgazdászok, stb. elmélkednek erről, meddig mehet a növekedési kényszer, globalizáció, stb. megvitatják...aztán az történik, mint a környezetszennyezéssel, energiatakarékossággal..túl sok érdeket sért a változás. Nem lehet mindenki vállalkozó sem, ráadásul a vállalkozáshoz is kell vevő és sok esetben alkalmazott is..
További okosságok híján :))) várom az észrevételeket a hiper-szuper munkahelyekről (a cég neve és címe kéretik...) :))), ahol emberként kezelik a munkaerőt, viszonylagosan meg is lehet belőle élni, ahol nem okoz katasztrófát, ha valaki beteg vagy szabira megy, (mert már mindenki eleve 2-3 embernyi munkát csinál...).
Mert kivettek a boltbol a kosarat a kedves vevok es nem hoztak vissza, hanem be a kocsiba es viszlar. Szerintem ez a magyarazata, h nem lehet penztaron tul vinni.
Szeritem en ertem. En ha megteszek mindent a bepakolasnal, hogy ne tartsam fel a sort, azaz nem szoszolok, nem akkor keresgetem pl: a lyukat az egy szem szaryromban, h mit hova tegyek,hanem pakolok, akkor nem fogom rosszul erezni magam, hogy nem soprom be a kocsiba a bevasarolt cuccot. A tobb szatyrot meg gyorsitaskent irtam. Hiszen, ha a liszt a joghurtom ala kerul, a penztaros gyorsasaga miatt, akkor maris nem problema, mert nem egy szaryorba teszem oket. S innentol mindegyhogy par termek nem az en altalam kivant sorrendben jott le a szalagrol.
te irtad, hogy hulyet kapsz a rohanastol. Ha nem almodozol, hanem pakolsz normalis tempoban, akkor az szerintem teljesen rendben van. Nem az a tobbiek feltartasa.
En tuti nem cseszem szet rohanassal az idegeim :) s ki is birom varni mig bepakolnak. Megszoktam, ahol eltem sokszor nem is fizetett addig a nenike mig mindent sorban be nem pakolt a szatyraba. Na ez pl. az ami feltartja a sort.
Nem is nagyon lehet mit csinálni. Ha a bizt. őrnek nem tetszik, szerezzen neked kosarat.
Nekem is van fonott kosaram meg lidlis zárható fedelü, összecsukható, de ezekkel nem szoktam menni vásárolni, mert saját kosár + a bolt kosara már elég hülyén fest, ahhoz meg nem vagyok elég vagány, hogy saját kosárba vásároljak, igy többnyire a boltokban marad a bevásárlókocsis verzió, a kosarakat pedig piacolni használom.
én meg többnyire fonott kosárral megyek és abba pakolok..
eddig még sosem szóltak érte.
Régen így volt, de hát újítani kellett. Az meg gyakran rosszul sül el. Sőt, még egy jó oldala is volt a dolognak. Hogy ha épp nem volt a bejáratnál kirakva kosár, akkor bejöttek oda a vevők, onnan elvették és mehettek vásárolni. Most meg ugye már nem ott van, hanem a kasszák előtt. Ha meg nincs idejük összegyűjteni és visszavinni a bejárathoz, akkor a vevő leshet, meg vadászhat kosarat. Mondjuk én nem szoktam, mert szerintem nem a vevő dolga a kosárvadászás. Ha az üzlet előírja kötelezően a használatát, akkor biztosítsák is. Ilyenkor szívbaj nélkül vásárolok a saját szatyromba. Volt, mikor oda is jött a biztonsági őr pampogni. Én meg elmondtam, hogy miért.
Egy bazi nagy baromagyú marketinges találhatta ki.
szerintem aki kitalálta még életében nem vásárolt.
ha vásárolt volna, akkor tudná, hogy ezzel nem járnak a vevő kedvében.
Nálunk is a szülőknek kellett intézni.
én a kórházban mászkáltam éppen-- ide- és oda-- vizsgálaton, amikor eszembe jutott a Lurkó alapitvány. Ők végeznek önkéntes munkát a gyerekosztályon.. és simán megcsinálta a lányom náluk azt a 2X25 órát. Szépen elosztva... őszi- téli - tavaszi és az érettségi szünetben. Mesét olvasott, meg játszott a kicsikkel. kitakaritották a játszószobát-
Próbáljatok ilyet nézni.. szerintem minden kórházban van hasonló
Igen.. az a CBA-
szeretem itt a lányokat.. nagyon kedvesek.
A totojázás, a totojázás.. NEM az amikor valaki elpakol, hanem az amikor nem pakol, hanem alszik.
Alszik amikor kérni kéne amikor ő kerül sorra és alszik még percekig, miután a kasszás bemondta az összeget,
Az a legrosszabb verzió, amikor a boltban csak kosár van és azt is le kell tenned a futószalag alá, miután kipakoltál belőle, a pénztár utáni pakoló rész pedig kicsi (pl. az Aldi-ban)
Még az is szerencsésebb megoldás, ha a bevásárlókosarat nem kell letenni, hanem abba vissza lehet pakolni, fizetni, aztán félrevonulni rakodópulthoz és ott nyugodtabb körülmények között elrendezni a dolgokat.
Na, igen...
Na látod. :) És bizony néha érezni a levegőben a feszkót, hogy a pénztáros már befejezett engem, de én még mindig pakolok, a többieknek meg várni kell 1 percecskét.
Szerencsére nagyrészt ketten megyünk, úgy azért elég gördülékeny tud lenni a dolog.
Én rendszerezve teszem fel a futószalagra, de onnan már nem úgy kerül le, hisz ahová a pénztáros húzza, rakja, sokkal kevesebb a hely, tehát megy egymás tetejére, meg össze-vissza, ahol hely van.
De ezeket már mind leírtam.
Az a baj sajnos, hogy a másét is szétcseszi. Bár én igyekszem nem csatlakozni senki hisztijéhez, de azért emberből vagyunk, nem mindig sikerül.
ja, így már én is. :)
hát szerintem nem lassítod a sort, hanem a pénztáros (akármilyen okból is) igyekszik gyorsítani. na de.. hiába, ha nem hagyja magát az ember.
Nem söprök, és meg tudom oldani. Annyi, hogy a pénztáros már végzett, én meg még nem. Ezért - egyesek szerint - lopom más idejét.
Kocsit tolok és abba pakolok egyből. De nem össze-vissza. Tehát, hiába baszta rá a pénztáros a joghurtjaimat a liszt tetejére, csak azért sem fogom először a joghurtot levenni, majd rá a lisztet, mert úgy gyorsabb. Tehát, lopom más idejét... Lecsupaszítva.
"ne szoktasd hozzá a söpréshez a pénztárosokat. ha a tempódban pakolsz, kénytelen lesz lassítani, a földre mégsem szórhatja le. aki meg anyáz a sorban, azt úgyis leszarod."
Pontosan ezt teszem. :) Nem arról szólt a fáma, hogy nem tudom megoldani, hanem arról, hogy ezzel lassítom a sort, és ez milyen idegegesítő.
Borsódomb megértette a mondandóm lényegét.