Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szabadságról berendelés
Létrehozva: 2015. július 16. 16:00
Munkajogokban hozzáértőt kérdezek!
A munkaviszonyom egy közalkalmazotti jogviszony.. (25 év után minimálbérért) A munkahelyemen elég felelősségteljes a munkaköröm...
A munkahelyem a nyári időszakra bezár. Ezt már előre kb. márciusban közölték, hogy mikortól meddig leszünk zárva. Ez a szabadságunk nagy részét fel is emészti nagyjából az enyémnek a 80%-át... Fiatal kollegáknak nagyjából az egész szabadságát...Tehát máskor nem nagyon tudunk kivenni szabadságot... Ezt már megszoktuk, évek óta így van...
Viszont most átalakulások vannak a cégnél és itt van a kérdésem.Hétfőtől kezdődne a szabadságunk... Ami már ugye nagyjából mindenkinek be van tervezve..
Ma kérdezte meg az igazgatónk, hogy a kollegák közül 4-en (tehát nem mindenki) adjuk meg a mobilszámunkat és írjuk le mikor hol tartózkodunk...
Kérdésem az lenne, hogy köteles vagyok-e bekapcsolt állapotban tartani a saját (nem céges) mobiltelefonomat illetve köteles vagyok-e állandóan magamnál tartani pl. ha elmegyek egy egész napos strandolásra???
Illetve hogy van e valami speciális szabálya a szabadságról visszarendelésnek? (Azt tudom, hogy milyen költségeket visel a cég!) A hivatalos formájára lennék kiváncsi, hogy pl. küldenek egy sms-t és ugrani kell rögtön???
Kérek mindenkit hogy negatív kommentektől kiméljenek meg... Nem csak magam miatt kérdezem, hanem a másik 3 kollegám nevében (mindannyian családosok) és idáig ebben az évben 1 napot voltunk szabadságon (nagypénteken) tehát már nagyon ránk férne...
Előre is köszönöm...
De igen, elvette az önbecsülését, egóját, önbizalmát. Nem a család, nem a férj vette el, hanem a munkaadó.
Tipikus hatalmi (főnöki) beszéd: ha nem tetszik, odébb lehet állni.
Igen, odébb lehet állni, a munkaadó talál a helyére 50 agilis (ugráltatható) munkaerőt. Ez így van. Annak a munkavállalónak viszont elég lesz 1 olyan munkahely (ha kell a pénz), ahol a főnök nem a saját (vállalat) tulajdonának tekinti az alkalmazottat. És a főnököt érdekelni fogja, hogy XY elmegy?
Egyébként ti nem látjátok, de ez már a nagy magyar valóság. A nők felháborodnak azon, hogy idegen országokban, idegen kultúrákban mit művelnek a nőkkel, de azt nem látják tisztán hogy velük is hasonlót művelnek. Mert ők ezért fizetést kapnak, eladják magukat. És nem a tudásukat adják el, hanem az egész lényüket akarja a vállalat. Bekebelezik őket, rágódnak rajtuk, majd ha a nő nem bírja a gyűrődést, akkor kiköpik őket.
Topic indító megemlítette, minimálbér...miféle munkavállalás az, amit minimálbérért végez valaki, és retteg hogy még meg is tartsa azt a fantasztikus állást? Egy bizonyos szint alatt a munkaerő piac=rabszolga piac. Az lenne a nők álmainak netovábbja, hogy lecserélhetőek lesznek? És ha ők ezt megengedik egy idegen embernek, akkor a társuk, gyerekeik hogyan vélekednek ezekről a nőkről? Lelkileg gyengék, a család számára ugyanúgy lecserélhetővé válnak.
Értem mit mondasz, de szó sincs feláldozásról, önbecsülés feladásáról. Család oltáráról meg pláne nem.
Én csak leírtam hogy mi a fontos az életben, egy boldog, kiegyensúlyozott nő, aki tudja hogy mi a fontos az életben, nem a munkaadója csicskája.
A karriert építő anyukák nagyon kedvesek, bájosak, de egy valamit nem tudnak. Egy fenékkel két lovat teljességgel megülni lehetetlen. Ők legfeljebb csak megpróbálják, de nem megy. A külvilág felé a látszat megvan, hiszen mindent megadnak a családnak, viszont képtelenek kikapcsolódni, rágörcsölnek mindenre hogy működjön.
Én olyan családos karrierista nővel még nem találkoztam, aki maradéktalanul boldog és kiegyensúlyozott lett volna.
De nem is az elhanyagoltságról beszéltem. Lényegtelen. Hanem arról az egyszerű tényről, hogy X ideig élünk, és feleslegesen csinál némelyik nő munkarabszolgát önmagából. Képtelenek fontossági sorrendet felállítani. Amiről te beszélsz, az megélhetési, esetleg luxusra való pénz megkeresése. Mit tesz az a karrierista nő, akinek a gyereke beteg, esetleg műtét előtt áll, és nem engedik el a munkahelyéről, mert ő egy dolgozó nő, aki pótolhatatlan? Belenyugszik. Karrierista, de nincs szava a munkahelyén. Beszélhetnénk a törekvő anyákról, akik bemutatják a gyereknek hogy igenis értékesek és képesek a fejlődésre, de szomorú dolog, ha némelyik nő a saját értékeit kizárólag a munkájában képes meglátni, megélni. A te szavaidban nem látom a család fontosságát, sőt, egyáltalán nem látom a férjek fontosságát, mint a nők társáét. Mintha a család egy mellékes díszlet lenne, a főnök pedig a rendező, aki megmondja hogy a főszereplő mikor mit tehet. Egy egészséges nő a családjában teljesedik ki (férfi szintén), a munkáltató a mellékszereplő. Egy egészséges nő ettől még lehet vezető beosztású, karrierista, de képes arra hogy fontossági sorrendet állítson fel. Nem akarok belemenni abba a témába, hogy mennyi fiatal kallódik el, hány nőt csal meg a férje, és a nő mintha nem venné észre hogy gond van a családban. Ha nem érezteti a családdal hogy fontos, akkor ő sem lesz fontos senkinek. És ne karrierista nőkben gondolkodj, ez a férfiakra, férjekre, apákra ugyanúgy érvényes.
A nagymamám korában ha egy nő dolgozott, az vagy feminista, vagy pedig szegény volt. A férjeknek pedig szégyen volt az a szituáció. És nem tudom mennyi férfivel beszélgettél erről, de igen sokan mondják, hogy ha találnak egy számukra megfelelő nőt, akkor mindent megadnak neki, eltartják, hogy ne kelljen idegeneknek dolgoznia. És ahogyan beszélgettem velük, nem, nem egy háztartásbeli alkalmazottat akarnak, hanem nőt, asszonyt, aki nem lesz egy elnyűtt hárpia az évek múlásával. És ezt nem én mondom, ezt a férfiak többsége szeretné. És ebben az is benne van, hogy annyi fizetésért akarnak dolgozni, amiből az asszonyukat jólétben el tudják tartani. Megjegyzem, akikkel beszélgettem, többségük jól szituált, gazdag férfi. És az az elképesztő, hogy a kívánalmukat a nők félreértik, nem kérnek a jóból, kényeztetésből. Brutális férfiak esetében érthető, de olyanok esetében nem akik érzelmesek, és csak annyit szeretnének hogy valakit dédelgethessenek. Nem a feleségük munkája ellen lenne kifogásuk, hanem az ellen, hogy a nők eleve úgy állnak a témához, mi van ha nem sikerül a házasság? Bebiztosítják magukat. Márpedig egy épkézláb férfi van annyira okos, hogy tudja, az a nő aki így indít, soha nem lesz szerető feleség, emberismeretből nulla.
Kérlek, hogy ne beszélj így magadról. Nekem fáj...
A munkáltató semmit nem vett el sem ettől a nőtől sem senki mástól. Az egy lehetőség a munkavállalásra és ha nem tetszik, akkor tovább lehet állni. Lesz a helyére 50 agilis, magasabban képzett, nagyobb munkabírású fiatal nő.
A te nagymamád az akkor úgy élt, ma már semmi nem olyan mint akkor volt. Attól, hogy valaki feláldozza magát,még az önbecsülését is a család oltárán még egyáltalán nem biztos, hogy áll valaki is mellette élete utolsó éveiben. Az érzelmi kötődést ki lehet alakítani, független anyu munkájától.
Nagyon nagy tévedés, hogy a karriert építő anyák elhanyagolnák a gyerekeiket és a családot. De beszéljünk inkább törekvő anyákról, akik azt a példát mutatják a gyerekeiknek, hogy ők maguk is értékesek, képesek a fejlődésre, a továbblépésre.
Erről beszéltem, az önbizalmat veszi el az ilyen munkáltató, hogy a munkavállalóval egy idő után már a saját tulajdonaként rendelkezhessen.
Nem hiszem el, hogy semmi másra nem lennél jó, ezt szerintem a lelked mélyén te sem gondolod komolyan.
Amit most érzel, az az, mintha szemellenzőt vettél volna fel, egyetlen utat látsz magad előtt, hogy folytasd azt ami most van. Nem megsérteni akarlak, de ez kábé olyan, mint amikor valakinek nagy problémája van,. és arra az egy témára beszűkül az agya. Ebből kellene kilépned, a nyaralás épp jó lenne. De milyen nyaralás az, amikor arra kell gondolnod, hogy bármikor behívhatnak? beszélj erről a férjeddel, gyerekeiddel, kérd meg őket hogy segítsenek, ki tudsz lépni ebből az ördögi körből, biztosan. És ha rájössz hogy másra is alkalmas vagy, máshová is felvennének, már megnőne az önbizalmad. nem is kell váltanod, csak nézz körbe, telefonálj, keresgélj.
A 40 év, az még az élet dereka, ne viccelj!
Ezekkel a gondolatokkal vitába szállnék.
Ehhez viszont mélyre kell lemenni, az emberi halandóságig. Senki nem él örökké, és egyáltalán nem mindegy, hogy az életnek a minősége milyen, és mennyi örömöt ad. Természetesen vannak akiknek a karrier építése a fontos. Másoknak pedig a családdal való minőségi (érzelmi) együttlét, amikor tudják hogy 100%-ig számíthatnak a másikra. Hiába épít valaki karriert, az csupán anyagi hasznot hoz, minőségi megélhetést, de az ember az élete vége felé már csak azokra számíthat, akik mellett ő is kiállt. Ez pedig csak a családja, házastárs, gyerekek, unokák. Sokan mondják, hogy a pénz boldogít, ez nem igaz. Ha nincs legalább egy ember, aki miatt élünk, akkor a pénz nem boldogít.
Az én nagymamám még háztartásbeli volt, a nagypapám annyit keresett, hogy bőven átlag felett éltek. És az utolsó éveikben nem magányosak voltak, a család OTT volt.
Az emberek, főleg a nők engedik magukat kihasználni, akár a család rovására is. Velem egyszer próbálták megtenni, hogy jönnek a nagygórék, nem mehetek el egy napra. A társammal kellett volna lenni az a nap, mellette volt a helyem. A munkahelyen szépen nyugodtan elmagyaráztam a főnöknek, hogy LESZAROM a nagygórékat, ha nem enged el, azonnal kilépek, nekem nem kell ilyen munkahely, ők nekem egyáltalán nem fontosak. A társam viszont igen. A kollégáim legnagyobb döbbenetére, perceken belül kiírtak szabadnapra, és semmi következménye nem lett a nagy pofámnak. De én akkor úgy is gondoltam, és itt a lényeg. Ha valakinek nem tudják letörni a szárnyát, és én erre értettem, akkor nem fél.
Az, hogy egy anya feláldozza magát az álmait a családért messze nem garancia arra, hogy ez a család együtt marad.
De az viszont tény, hogy az ilyen anyák messze a legkiszolgáltatottabbak, és amint látjuk az önértékeléseddel is komoly gondok adódtak mára.
Köszönöm a válaszodat.
40 felett vagyok már... és pont ugyanez fogalmazódott meg bennem tegnap...
8 éve vagyok itt és azóta semmi fizetés emelés, csak a juttatásokat vették el...
Lépni kéne, de tényleg nem érzem hogy bármi másra jó lennék :(
Sajnos nem csak az én érdekem...
A családomé is elsősorban...
Általában hogy egy család együtt maradjon az egyik szülő építheti a karrierjét (ez sokszor a férj) a másik szülő meg intézi a gyerekek/nagyszülők/háztartás körüli dolgokat... Ebbe ne menjünk bele részletesen..
Szívesen szárnyaltam volna hidd el...és hidd el így sem kényelmes...
Senki nem törte le a szárnyát, csak félti a jó munkahelyét ez az ő saját érdeke.
Ha a repülést szerette volna kipróbálni, akkor karriert épít és nem kényelmet választja. Mindennek meg van az ára.
Két dolgot említenék meg, az egyik, hogy topic indító főnöke nem minimál bérért dolgozik, és sokkal több juttatásban részesül.
A másik pedig az, hogy a munkaidő az elnevezéséből adódóan, munkával töltendő idő. A "családbarát" munkahelyek, ahol a dolgozó munkaidő alatt a családi ügyeit intézi, arra szolgál, hogy a dolgozót lekötelezze.
Hiába jó hely és "szép pénz"', ha emberek odáig süllyednek hogy az emberi kapcsolataikat összekeverik. Munkahelyet bárki bármit bármikor találhat, de a családtól elvett idő megfizethetetlen.
Topic indító 40 köröli. Szomorú dolog, hogy ennyi idősen már letörték a szárnyait annyira, hogy ne is merjen többet remélni az élettől. Merni kell nemet mondani bárkinek, a saját érdek mindig az első.
Annyira azért nem rossz hely az a minimálbéres állás némi plussz juttatásokkal
"dáig minden okés volt, nyilván azért is dolgozunk itt család anyák ennyi pénzért, mert nagyon családbarát munkahely...
és ha valami családi probléma van akkor napközben is el lehet intézni)"
No manapság ez már nem jellemző, hogy munkaidőben egyéb teendőket is el lehet intézni.
Szóval ez felfogható egy béren kívüli juttatásnak is.
A fejedben két dolgot válassz szét, az egyik fontos, a másik a megélhetéshez szükséges. Ameddig a munkavállalók azon stresszelnek amin te is, addig gátlás nélkül behívják őket. De ha szépen kijelented, hogy te a szabadságodat a családoddal szeretnéd tölteni, és nem vagy hajlandó egy másik ember (aki se nem családtag, se nem barát csak munkaadó) tapsára ugrani, akkor semmit nem tehetnek. Kivétel azokban az esetekben, amiket itt már felsoroltak. Az én társam nem tűrné el hogy engem bárki ugráltasson, egyetlen ember sem alattvalója, szolgája a másik embernek.
Nálad a minimálbér a gond, a sok-sok év alatt az rögzült benned, hogy a minimál béreddel értéktelen vagy, azt tehetnek veled amit akarnak. Illetve ebből kifolyólag...amit eltűrsz...
Köszönöm
A többiek már nagyjából leírták a dolgokat, de azért én is megteszem.
A munkáltató két okból rendelhet be szabadság alatt: kivételesen fontos gazdasági érdek vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok miatt. Na most ezek egyike sem látható előre, így esetedben nem erről lehet szó. Ha előre látható, akkor a munkáltató nem ad ki szabadságot, ill. joga van arra, hogy a már közölt, de még meg nem kezdett szabadság időpontját módosítsa.
Amit a munkáltatód kér, hogy add meg a számod, legyél bármikor elérhető, és ugorj, ha kell (már ha ezt akarja), azt készenlétnek hívják, és az Mt. 110-112. §-a tartalmazza a főbb rendelkezéseket. Amit kiemelnék, hogy szabadság időtartamára nem lehet készenlétet elrendelni, egyébként meg bérpótlék jár érte.
Remélem, most már tisztábban látsz :)
De, az Mt is vonatkozik rá.
Köszönöm a választ!
Előre látható volt, hogy átszervezés van felsőbb körökben... Tehát ez nem indok... Csak nehéz helyzet, mert ha nyáron nem adják ki a szabadságot akkor ősszel már nem vehetjük ki a minden napi munka miatt...
Köszönöm a választ! Idáig minden okés volt, nyilván azért is dolgozunk itt család anyák ennyi pénzért, mert nagyon családbarát munkahely...
Én már 40 felett nem nagyon találnék olyan helyet ahova én is kellek és nekem is megfelelne pedig nem nagyok az igényeim (mondjuk nem reggel 7-től este 7 ig kell dolgozni és ha valami családi probléma van akkor napközben is el lehet intézni)
Alapvetően előre nem látható oknak kell lennie annak, amiért visszarendel. Ugyanis ha előrelátható volt, akkor minek engedett el szabadságra. Egy munkaügyi perben a munkáltatónak kell bizonyítania a különösen fontos érdeket és körülményt - mivel csak ő van abban a helyzetben, hogy ezt bizonyítani tudja.
Ezen kívül nem szükséges, hogy 24 órában elérhető legyél. Mondhatod azt is, hogy minden nap reggel 8-9 között felveszed a telefont, egyébként nem.
A régi cégemnél csinálták ezt egy darabig. Meg megadtuk a számot, csak egyet tévesztettünk el. De csak rendkívül indokolt esetben hívhatnak vissza. Sőt, ha neked ezzel költséget okoznak a munkáltató köteles megtéríteni.
Őszintén megmondva garantált minimálbér 25 év után, meg még ezzel is riogatnak, elgondolkodtató, hogy másik állást kellene keresni.
a TI-ra nem a MT vonatkozik, hanem a KJT.
Köszönöm ezt én is tudtam... Csak tényleg mi van akinek nincs mobilja...
Egyébként a városban leszek, sajnos nyaralásra nem futja...
De már nyugalom kellene egy kis időre és nem attól rettegni hogy mikor szólal meg a mobilom vagy hogy meghallom-e...
Hát én se nagyon hiszem el magamnak :(
Bocsánat rosszul fogalmaztam garantált bérminimum 122.000 bruttó
Sajnos meg lehet nézni a közalkalmazotti bértáblát E/9-ben vagyok :( 25 év után...
"Visszahívható-e a munkavállaló a szabadságról?
A munka világában is előfordulhatnak váratlan események, melyek azonnali intézkedést igényelnek. Abban az esetben, ha a munkavállaló éppen szabadságát tölti, a munkáltató csak törvényben meghatározott esetben szakíthatja meg a szabadságát.
A Munka Törvénykönyve a következőképpen határozza meg, hogy mely esetekben hívható vissza szabadságról a munkavállaló:
- kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy
- a munkáltató működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén.
Azt, hogy milyen események felelhetnek meg a fenti két kategóriának, igen nehéz előre megmondani. Mindig az adott körülményektől függ, hogy egy-egy helyzet valóban kivételesen fontos-e, és így a munkáltató jogszerűen élhet-e a szabadság megszakításának jogával. A váratlan természeti vagy súlyos munkahelyi katasztrófák azonban ebbe a kategóriába eshetnek. Gondoljunk csak a vörös iszap katasztrófára, vagy akár egy árvíz fenyegetettségre."
Dr. Kocsis Ildikó, ügyvéd írta a cikket HR Portal-on
a teljes cikk itt olvasható:
http://www.hrportal.hu/hr/visszahivhato-e-a-munkavallal o-szabadsagrol-20140711.html
Talán figyelembe veszik, ha azt mondod, hogy nem vagy a városban vagy külföldre utazol.
Ha nem veszed fel a telefont utólag számonkérhet a munkáltatód és az rosszul veszi ki magát. De szerintem nem fog behívni benneteket, csak a biztonság kedvéért kérdezte. Attól is függ milyen területen dolgozol.
Azért kellemes szabadságot és próbálj meg ne gondolni arra, hogy talán megcsörren a telefon.
Visszarendeléssel kapcsolatban: a munkáltatónak bizonyíthatóan kell ezt dokumentálnia.
Nem kötelező mobiltelefonodnak lenni. Az elérhetőségedet meg kell adnod, de ez nem jelent automatikusan mobil elérhetőséget.
A 25 év munkaviszony utáni minimálbér, még közalkalmazottként is kevéssé hihető.
Köszönöm a válaszodat! Azt hiszem én sem viszem be a vízbe magammal egy egész napos viziparkozásnál, be a széfbe és egész nap ott is marad... :)
Hosszú, de
Nézelődj a Munkahelyi Terror blogon. Addig is add meg nekik a számodat, húzz el külföldre (papíron legalább), a telefont meg ejtsd le, éppen pár hét, míg meggyógyul;-) Én pl. nem vagyok szimbiózisban a telefonokkal, emailben könnyebb utolérni - kivéve, ha nem;-)