Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
"Katedrára" visszatérni
Létrehozva: 2015. július 15. 12:18
Sziasztok!
Kislánykoromtól kezdve mindig tanár szerettem volna lenni, tudatosan készültem erre.
Aztán diplomával a kezemben fél év tanítás után mégis a versenyszférára váltottam, egyértelműen anyagi okokból.
Sikeres lettem, de azt a boldog bizsergést sosem érzem, mint amikor a tábla előtt álltam.
Van még esély közel negyven évesen, 15 év kihagyás után, szinte nulla gyakorlattal visszatérni?
Szívesen fogadnék gyakorlati tanácsokat.
a második mondatom nem a személyes életedről szólt! (gondolom tanárként ez kellene rendesen értelmezni)
és azt is tudni, hogy nő ha szül, azt szinte csak a saját zsebére kalkulálva teheti, mert mutatja az élet, milyen kevéssel marad meg az a pasi, aki a gyereket csinálta
egyben igazad van de erre is utaltam (utolsó mondat)
kevés tanár alkalmas vállalkozónak, mert aki fiatal korában erre a pályára készül, abban meg van az a hatalmas szolgalelkűség, rizikó nem bírása, ami KELL mindenféle alkalmazotti munkához
ugyintezo.a: már megint turmixolod a szezont a fazonnal...
Hogy mennyire támaszkodhatok a gyerekeim apukájára, azt talán jobban el tudom dönteni... De igazad van, ez lutri - de ennyi erővel engem is elüthet holnap egy úthenger, és akkor mi lesz a pulyákkal... tehát ha valaki minimum nem halhatatlan, akkor ne szüljön.
Van iskolai tanár, van nyelviskolai tanár és magántanár. Ezeket lehet külön-külön is csinálni, de tipikusan kettőt-hármat ötvöznek. Pölö letanítja a maga óráit egy gimiben, este meg nyáron nyelviskolában tanít+ innen-onnan szedi a magántanítványokat.
Így már nem is annyira szegényes a fizetése se (dolgozni kell, persze) - ezért sem szeretik annyira a nyelvtanárokat a többiek.
'Elmegy állásba' - látod, ez is nehezen értelmezhető. Sokféle állásba lehet menni, sőt, az iskolai tanárság, ill. a nyelviskolai oktatás is lehet állás. De vannak cégek, akik teljes állásba vesznek fel tanárt, aki tanítja a munkaerőt, képzési terveket készít stb.
De egy tanári végzettséggel még sok más helyen is ki lehet kötni - sok projekt manager, account manager, HR-es végzett tanárként eredetileg. De tud gondolkodni, emberekkel bánni, ügyfelekkel kommunikálni és nyelveket. A szakirányú végzettséget meg közben megszerzi.
Ki kell, h ábrándítsalak, a nyelviskolák tulajai nagyon ritkán tanárok - a tulajok azok, akiknek pénzük van - az egyik helyen, ahol tanítok, a tulaj éppen őstermelő. Talán krumplit termeszt, de nem vagyok benne biztos. Bár kisebb nyelviskolákat szoktak tanárok csinálni, de ezek olyan spéciek, ill. kisebb területet fednek le. De ők általában nem annyira tőkeerősek, h a nagyokkal versenyezzenek - egy csomó marketing és informatikai beruházást igényel, az akkreditáció is horror összegbe kerül.
persze lehet, csak nem sok észre vall ha az elégtelen a gyerek maikori megfelelő életéhez
az apukák ra nem túl sokan támaszkodhattok, mert nem olyannak szültök akikkel egy élet kivitelezhető, általában
a tanárság milyen minőségben dolgozik azt jó megmutatja a nagyon ciki érettségi eredmény
persze a tanár se tud hülyegyerekekből zseniket csinálni
pölö a nyelvtanárok nagy réssze elmegy állásba és él a maga szegényes kényelmében
pár belőlük magántanárnak áll és lesz nyelviskola tulaj egy idő után
a szakma egy, csak az EMBER teljesen más
Hát, ha magadra vetted, az a te bajod!
Én azt döntök el, amit akarok. Ha nem tetszik, leírhatod, de ettől még én is leírom. Ez van, úgy hívják: fórum!
Ha meg annyira imádod ügyintézőt, udvarolj neki!
sulser: Elég árnyalt a kép persze, mint mindenhol.
Egy kisvárosban tanítottam egy általános iskolában. Gazdasági területen azt láttam, h volt mindenféle ember, volt, aki szeretett és tudott dolgozni, volt, aki nem. De az érték az volt, h haladjon előre az ember.
A tanáriban (ott és akkor) volt, akinek jól kereső férje volt, másnak meg nem. De az ottani hangulatban erény volt, ha valaki minél csóróbb és elesettebb volt. A nyelvtanári csoport vezetője elvált nőként két gimnazistát nevelt egyedül, az iskolai óráin kívül még minden délután és hétvégén is magánórákat tartott. Na, őt rendszeresen megszólták, mert 'különjövedelme volt'. Ha valakinek autója volt, szintén megszólták. (És mindenkit megszóltak, mindenkit kibeszéltek - gyereket, szülőt, egymást).
De a jót is leírom - voltak nagyon életvidám, jó humorú, talpraesett emberek is, akik tojtak az egészre. És a szakmai vezetőmmel nagyon jóban voltunk, meg általában a nyelvtanárokkal.
És sok tanár csinos - sokan öltöznek turkálóból - a szakmai vezetőm is - tudott varrni, és simán magára alakította a ruhákat. Meg nem mondtad volna, mennyire olcsón vette a cuccait.
ugyintezo.a:
De csak annyi kellett, h saját kéróm legyen, meg némi megtakarítás, kis biztonság. Attól kezdve nem érdekelt.
de erre nem lehet gyerekeket szülni (tudom szakmanélküli munkanélküli is szül) de most a tök hülye réteget hagyjuk
Miért ne lehetne? Tudod, sokféleképpen lehet.
Szerintem ha valakinek a mai világban saját lakása és megtakarítása, valamint több szakmája, az nem feltétlenül semmi, pláne, ha a gyerekeknek van apjuk is, akinek szintén van lakása, megtakarítása és magasabb fizetése.
Ráadásul a szülők szeretik a gyerekeket, egymást, a munkájukat, és jól érzik magukat a bőrükben. Emellett a szükséges dolgokat meg tudjuk adni a gyerekeknek, beleértve a különórákat, közös nyaralásokat.
én soha nem értettem meg ha valakinek nem volt mersze saját üzletet csinálni
Látom, h nem érted. Itt nem arról van szó, h van-e mersze valakinek v. nincs (az üzleti szférában sem mindenkinek van saját üzlete), hanem mert attól érzi jól magát, hogy valami plusz dolgot adott másoknak.
Vicces, mert a felnőttképzésben nagyon ütközik egymással az üzletember és a tanár mentalitás - az üzletember termékben gondolkodik, hogy lehet ugyanazt minél drágábban, minél kisebb bekerülési költségen eladni, minél több embernek. A tanár meg azt nézi, hogyan tud a legtöbbet kihozni a tanítványból. Míg az üzletember azon agyal, hogy tudja legjobban pozícionálni magát, a tanár azt nézi, hogyan tudná minél hatékonyabban megtanítani a diákot minél több dologra.
Szerintem azt, hogy kinek mi az értékrendje, igényszintje, azt hadd döntse el mindenki maga. Szóval ne te, ha kérhetem.
Nem olvastam végig a hozzászólásokat, csak az elejéről egy párat. AZ én tanácsom: ha tanár akarsz lenni, pályázz meg tanári állásokat. A végzettséged megvan hozzá. Sok tanári állás van, mert azt nem nagyon szeretik. Aztán hátha felvesznek valahova! Onnantól kezdve meg már tudod gyűjteni a tapasztalatokat.
Vágj bele! Itt csak lehetséges forgatókönyveket vázoltak neked, amik nem túl pozitívak, de az, hogy valójában mi fog történni, csak akkor tudod meg, ha elkezded megpályázni az állásokat!
Mindent bele! Kellenek az elhivatott tanárok!!!
hallottam félfüllel mennyire tré az érettségi eredmények
lenne mit tanítanod
Szerintem ezzel a szakpárral egészen jók az esélyeid, de inkább egy közgazdasági szakközépiskolában, én most azt gondolom. Nagyon nehezen találnak gazdasági tanárokat és itt igencsak pluszpont a tapasztalat. És simán tudsz szaknyelvet is tanítani.
A tanári közösségek különbözőek, nem lehet általánosítani, nekem aztán van tapasztalatom. Ez alapján döntést hozni nem szabad. Simán lehet, hogy egy tök jó kis csapatba csöppensz, a tanárok is emberek, ugyanúgy mint a versenyszférában.
A gyerekekkel nekem az a tapasztalatom, hogy nem lehet már annyit követelni, mint 15 éve és azt a szigort és vasfegyelmet sem lehet elvárni, mert ha annyira vaskalapos valaki, akkor még nagyobb ellenállásba ütközik. Erre valahogy rá kell érezni.
Melyik másik nevemre gondolsz?
a több eszed miatt nem lesz baj köztük, mert ugye azt a gyerekek között fogod csillogtatni
mert az se jó ha okos bekerül az átlagosba
Ha matematikailag nézem, egyetértek veled.
A tapasztalatom némileg mást mutat. Persze sosem elemezgettem ilyen szempontból a tanár ismerőseimet, csupán az összbenyomásom volt az, hogy vélhetően elfogadható színvonalon élnek.
A napokban néztem rá a bértáblára, és meglepődtem, pont a fentiek miatt. Lehet, hogy pont a jó példákat láttam magam előtt, és tévesen általánosítottam.
én mondjuk nem figyelem a tanárokat, de hallom a bért és abból nem jön ki számszakilag egy rendesebb életszínvonal
bankos csajom van, náluk látom a jóval jobb fizetés áldásos hatását
de akkor szerinted irigyeid nem lesznek, szóval ez a probléma pipálva
nem úgy teszek
hallom a bérük mennyi
és nem hiszem, hogy a vastagabb pasik kirívóan magas arányba tanárnőket vennének el
de most ezt a topicot a másik neveiden írva ne vidd a szintedre le
Ezt túlzásnak érzem. Tudom, hogy kevés a pedagógusfizetés, de - a fiam iskolájában legalábbis - kifejezetten azt látom, hogy jólöltözött tanárok dolgoznak, akik el tudnak menni nyaralni, és legalább átlagos autóval járnak. Ha jól meggondolom, semmmivel sem tűnnék jómódúbbnak náluk...
Külföldre nem szeretnék menni, ez meg sem fordul a fejemben.
Hát, mondjuk gazdaságtan tanárként nem ártana esetleg kipróbálnod a "több lábon állást" - manapság ezt is oktatni kéne! hogyan lehet passzív jövedelmet szerezni hosszútávon, ilyesmik... (bár ne legyünk szigorúak, általánosban még talán nem olyan sürgős)
Nem a mercivel, meg a rózsadombbal van baj, hanem azzal, ha valakinek megborult az értékrendje - khmmm, mondjak példát, vagy mindenkinek egyértelmű?!
A suli mögött mindig egy csomó új tipusú gépkocsi parkol - mindig gondolkodtam, hogy van erre pénz tanári fizuból, gondoltam, biztos vállalkozó a házastársuk, de ki tudja?
A tanárnénik nagyon is csinosak - a gyerekeknek ugyanis példát kell mutatni! Gyakran járok kínai boltba, de tanárral még nem futottam ott össze, viszont jól kereső apucival és kislányával igen!
Egyébként szinte minden ruha Kínából jön. Néha még az is, ami nem. Semmi gond a minőséggel! Viszont láttam én már márkás boltból felmosórongyot venni valakit!
idegen nyelv, a másik pedig "gazdasági ismeretek"
mind a kettő nagyon kellene már az apróknak is
mára a 15 év alatt te is megtanultad
így már tudnád is tanítani
diploma után te se nagyon tudtál sokat
ha nem kínaipiac vagy gagyi new yorker a kinézeted, akkor már nagyon kilógsz
és ha van egy kellemes kis házad
valaki írta az alapítványit
én is jobbnak gondolom, mint ha a közbe mennél be
esetleg külfüld ahol sok a magyar, trendy náluk magyarral taníttatni
Persze, hogy változatos. Szerencsére. És véletlenül sem olyan skatulya, ahogy itt a kolléganő előadta.
:) Nem, a merci, meg a rózsadomb az nem jellemző...
Szerény, normális életre rendezkedtünk be, némi megtakarítással, nem jellemző rám a hivalkodás.
Ebben biztos vagyok, hogy ilyen probléma nem adódna.
Autó-lakás-öltözködés terén is teljesen visszafogott vagyok - nem vagyok igazi "üzletasszony-típus".
Meglátásom szerint a versenyszféra sem arról szól, hogy 15 év alatt az ember hatalmas vagyonokra tehet szert. Inkább csak arról, hogy némi biztonsági alapot tud teremteni. Persze nyilván nagyon változatos lehet a kép.
az 1000% ha te "mercivel a rózsadomról" jársz dolgozni a szegény tanárok közé, akkor maradásod nem nagyon lesz
anyagilag nem azon szinten lévők ebben az országban nem valók egy helyre
az egyszinten lévők is marakodnak filléreken ha valamelyik többet kap
viszont a gyerekeknek jó volna olyan tanár aki a valóvilágban is sikeres volt
Esetleg alapítványi iskolák? Talán jobban vevők az újdonságokra... (aminek persze ma már inkább természetesnek kéne lennie!)
Érdekelne, amit a dekadens életérzésről írsz... annak idején, mikor magam is tanítottam, vélhetően az idő rövidségének, még rózsaszínben láttam mindent, ha volt is furkálódás a kollégák között, nem nyomasztott, hiszen engem még nem találtak meg, illetve még szinte "gyerekfejjel" szemlélődtem.
Mi az, ami más a pedagógusközösségben, mint egy céges környezetben?
Az egyik szakom idegen nyelv, a másik pedig "gazdasági ismeretek" - valaha készültek arra, hogy ilyen tantárgyat is oktatni fognak általános iskolában. Azóta nem nagyon hallottam arról, legalábbis a környezetemben, hogy ez meg is valósult volna, így - sajnos - nem tűnik szerencsésnek...
Nagyon örülök a hozzászólásaitoknak :)
Tegnap kicsit elment a kedvem, most viszont jó látni, milyen jó kis beszélgetés kezd kialakulni :)
Vannak bennem félelmek, érzem én is, hogy más ma már az iskola hangulata, mint 15 éve volt... Félek attól is, hogy szembesülök azzal a hozzáállással, hogy "biztosan bukta lett a versenyszféra..." nagyon rossz volna ilyen előítélettel szembesülni.
Amikor huszonévesen tanítani kezdtem, úgy éreztem, hogy hiányzik még belőlem valami: megvolt a szakmai tudásom, ismertem a tanítási módszereket, viszont nem volt semmilyen élettapasztalatom.
Úgy éreztem, hogy emberileg nagyon keveset tudok adni a gyerekeknek, mert még én magam is olyan keveset tudok a világról. Akkor megfogalmazódott bennem, hogy minden pedagógusnak előnyére válna, ha az aktív tanítási évei előtt 1-2 éven át teljesen más területen próbálná ki magát. Nálam aztán 15 lett az egy-két évből, de úgy érzem, előnyömre vált, segített, hogy ne csak "ismeretanyagátadógép" legyek, hanem pedagógus (=gyermekvezető)...
Szia! Írtam privit!