Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Közgazd-ként mit dolgozol?
Létrehozva: 2015. Április 8. 11:58
Közgazdászként végeztem sok évvel ezelőtt, előtte is csupa ebbe a sorba tartozó képzésen vettem részt, középiskolától kedve, ehhez kapcsolódó területen dolgoztam/dolgozom,
DE... egyre inkább azt érzem, hogy nem ezt szeretném csinálni. A közgazdász végzettség egy jolie-joker vmilyen szinten, de nem tudom, mihez is kellene kezdenem, amiből azért meg is lehet élni.
Informálódás miatt indítom ezt a topikot, hogy ilyen végzettséggel ki mivel foglalkozik, mi a munkája, hátha jó ötletet kaphatok.
Remélem sok hozzászólás lesz, eszmét cserélhetünk! Köszi!
A téma engem is foglalkoztat, szintén közgáz háttér HR-re nyergelve, non-profit, SSC, multi.. és mostanra kb. minden mást szívesebben csinálnék, mint ezt, csak azokból éhen lehet halni. Nem lehet, hogy nálad is ez a helyzet , egyszerűen lenyom az "iroda"..? Ha anyagilag megengedheted magadnak, hogy kevesebbet keress, akkor sok mindent lehet csinálni, akár némi átképzéssel vagy egyszerűen kitanulni egy szakmát - egyébként viszont nehézkes. Talán hallottál a solymári cukrász "csajokról" vagy a közgazdász hátterű pék "fiúk"-ról... vannak jó váltások, de ezek időbe és pénzbe kerültek (no meg rengeteg energia). Az is lehet, hogy beválna ugyanilyen jellegű munka, de teljesen más profilú cégnél, ahol legalább szellemileg inspirálóbb környezetben lennél ?
3 gyereke van lehet hogy nem nagyon er ra netezni.
egyebkent is cask kevesszer szokott hozzaszolni a topicokhoz, cask akkor nem kellene elinditania sem.
Mégis hol van T indító?
Ennyire érdekli a téma?
Valóban, sok a monoton munka. Meg az értelmetlen munka is. Mint például egy wordben megírt anyagot áttenni mondatonként egy excel tábla megfelelő rubrikáiba (nem 1 gépelt oldalról van szó), ilyenkor érzem igazán, hogy érdemes volt ezért éjszakákon át tanulni az egyetemen.
Hogy a kollégák megbecsülve érzik-e magukat, azt ők tudják, én nem érzem ezt a fene nagy megbecsülést. Nyilván igen, ha maradnak. Elég sokszor odatettem magam a munkának, többgyerekes anya létemre dolgoztam hétvégén, sátoros ünnepeken, éjszakába nyúlóan, vidéken több napon keresztül, és senkit nem érdekelt, hogy hogy oldom meg a gyerekfelügyeletet. Ha betegek voltak, sokszor anyám volt velük otthon, én meg dolgoztam, mert hát a munka ott volt, amit egyedül vittem, segítség nélkül... vártam, hogy na majd jön a megbecsülés. Hát nem jött, sem anyagi, sem erkölcsi. Ma már nem várok megbecsülést. Amikor elkezdtem az egyetemet az aktuális főnököm azt mondta: minek az neked? És nem engedett el a saját szabadságom terhére az előadásokra. Ekkor ott is hagytam a bankot, volt négy év szünet, de aztán visszahívtak (nem pont arra a területre) és sajnos visszamentem, először egy év határozott időre (akkor így is gondoltam) és azt követően itt ragadtam a jelenlegi helyemen. Rossz döntés volt. Különben nem vagyok diplomahalmozó, ahhoz, amit csinálni szeretnék valójában a gazdasági végzettség mellett kell informatikai is. Van olyanom is, csak már régi, az ismereteim nem korszerűek. Mivel kevesen vannak, akik mindkettővel rendelkeznek, remélem jók az esélyeim a váltásra, még ilyen korban is.
Egyébiránt ahogy írtam, sajnos az előrelépés kulcsa mifelénk leginkább nem a sugárzó intelligencia, hanem a barátok megfelelő kiválasztása, ahogy ez olyan gyakori ebben az országban. Mondjuk én nem szeretnék vezető beosztásba kerülni, pláne nem a bankban, nem is ez hiányzik nekem :) Sok más igen, de a vezetői beosztás nem, ezt őszintén mondom.
Neked talán előnyös is, hogy a fiatalabb kollégák nem annyira képezik magukat - könnyebb lesz jobb pozícióba kerülni, stb.
Bár véleményem szerint el kellene fogadni, hogy vannak, akik megelégszenek - karrier szempontjából is - kevesebbel. Furcsa volt olvasni a soraidat, ahogyan róluk írtál. Egy munkahelyen - főként gazdasági területen - nagyon sok monoton munka van, azt is el kell tisztességgel, odafigyeléssel végezni valakinek. Bár én nem dolgoztam a bankszférában, de gondolom, hogy ott ez még inkább igaz. Szerintem ők is megbecsülést érdemelnek.
Egyébként pedig az érvényesüléshez önmagában nem elég a diplomák és nyelvvizsgák számának a növelése. Persze, a kapcsolati tőke is fontos, de nem erre gondolok. Egy komolyabb, jobb pozíciót könnyebben elér az, akiben megvan az a vele született intelligencia, kellőképpen okos, vagy nem is tudom mi a jó kifejezés: szóval akiből sugárzik az ész-intelligencia-jó értelemben vett "erő" egysége. Ez keveseknek adatik meg, bármennyit jártak is iskolába. Egyszer felvettem egy fiút a régi munkahelyemre, akkor végzett a Közgázon. Ő rendelkezett ezekkel a tulajdonságokkal, engem lenyűgözött - a tudása mellett - a munkához való hozzáállása, egyénisége, stb. Szerencsére azóta szép karriert futott be - a mai napig büszke vagyok rá. És ráadásul megmaradt a szerénysége is - mert szerintem az igazán okos emberek megtehetik, hogy szerények maradjanak.
Nem is rólad szólt a sztori.
Nekem nem volt ilyen sima az életpályám, de ez hosszú história. Csórón kezdtük a párommal, ez sok lehetőséget behatárolt számunkra, kényszerpályákra kerültem a rendszerváltás és a három gyerekem miatt. Ezekből viszonylag jól jöttem ki, a saját hajamnál fogva rántottam ki magam, többször kellett újrakezdeni, nagy karriert emiatt nem futottam be. Kétszer ajánlottak egyetemen állást (na nem professzornak hívtak azért), és sajnálom, hogy családi okok miatt nem fogadhattam el. A férjem volt mindig az anyagi jólét megteremtője, ezt el kellett fogadnom. Ami nagyon frusztrál, az a jelenlegi munkahelyi környezetem. A bankban a kapcsolódó terület két főosztálya kb. negyven fős létszámából én vagyok a legidősebb a magam 53 évével. De úgy érzem magam saját osztályomon, mintha dinoszauruszok között élnék. A nálam tíz, de inkább tizenöt évvel fiatalabb (a másik három osztályon fiatalabbak is vannak) kollégák anno elvégezték a PSZF-et, beültek az állásukba és jól elvannak a langyosban. Semmi késztetést nem éreznek arra, hogy továbbképezzék magukat. Alapvető dolgokat megtanultak a számítógépen (excel és word) de ami azon túlmutat, az már probléma számukra. A főiskolán kipréseltek belőlük valamikor egy nyelvvizsgát, de biztosan tudom, hogy nagy bajban lennének, ha egy rövid levelet is angolul kellene írniuk. Más nyelvek ismerete fel sem merül számukra. Meg vagyok rökönyödve a hozzáállásukon. Én 53 évesen is beülök az iskolapadba, nemrég SQL tanfolyamon voltam, ősszel szakmérnöki képzésre járok, és folyamatosan tartom karban a nyelvtudásomat (orosz, francia, német, angol és kevés olasz), ők meg elvannak remekül, ahogy vannak. Mindemellett folyik a harc a pozíciókért, pénzért, amit viszont nem a szaktudás alapján osztanak, hanem hogy kivel vagy jóban. A szervilizmus magasiskolája. És hogy miért vagyok ott, ha ennyire rossz a közérzetem? A három gyerek... (akik már annyira nem gyerekek, egy már dolgozik, mérnökként, egy egyetemista, egy ősztől gimnazista). Bár korántsem olyan biztos a munkahely, mint az 22 évvel azelőtt volt, amikor a bankba beléptem először, de jelenleg még nehezen tudnának pótolni, rám szükség van egyelőre, mert elég speciális a munkaköröm, sok benne az informatika. Viszont tavaly ősszel elhatároztam, hogy megszerzem azt a szakmérnöki oklevelet és ha összejön, szerencsét próbálok máshol. Akkor még mindig lesz tíz évem nyugdíjig, hogy végre azzal foglakozzak, amivel mindig is szerettem volna... Ha kevesebbért, akkor kevesebbért, bár éppen az ellenkezőjére számítok. De nem lesz könnyű újra zh-kat és beadandókat írni vén fejjel. :))) Nálunk egyébként nem magas a régebben ott levők juttatása sem, ilyen a humánpolitika.
Tudom, hogy szerencsés vagyok ilyen szempontból, bár ennek is vannak hátulütői.
Pl. sokszor nem álltam fel, amikor valamiért méltatlan dolog történt velem, mással (vezetői problémák), hanem lenyeltem, mert tudtam, hogy máshol nem találnék olyan munkát, ami ennyire kielégít. De a rossz periódusok elmúlnak, vezetők jönnek-mennek, én meg csinálom a saját dolgomat, a számításomat is megtalálom, és, ahogy írtam, szeretem is, ezért összességében a mérleg pozitív.
Ardian05: Irigyellek, hogy ennyi év után is valóban élvezed a munkádat, és örömmel tölt el mindennap. Én magam is közgazdász vagyok: egy nagyon jól fizető munkahelyen vezetőként dolgoztam, ahol anyagilag és szakmailag is átlag feletti megbecsülést kaptam. Ráadásul még unalmas sem volt. Pár éve felmondtam. Senki nem értette, hogyan lehet egy ilyen munkahelyet otthagyni. Bevallom, engem már nem töltött fel az a munka - gyakorlatilag untam, kiégtem. Pedig a felmondólevelem benyújtása után azonnal átutaltak egy komolyabb összeget, csak hogy maradjak.
Azóta a magam ura vagyok. Szerencsére - kop-kop - jó döntés volt mindenféle szempontból. Élvezem, hogy nem vagyok munkaidőhöz, főnökökhöz kötve, és egész másfajta ez a sikerélmény. Mondjuk jó nagy adag bátorság kellett hozzá, hogy ezt meglépjem, de akkor semmi bizonytalanság nem volt bennem. Ma már lehet, hogy óvatosabb lennék (akkor még nem volt gyerekem, most már 3-an vannak, és valószínűleg nem mernék egy biztos munkahelyet kockáztatni).
Hálás vagyok a sorsnak, hogy ez a nagy váltás nem sült el rosszul. Viszont az nagyon rossz érzés volt, amikor az előző munkahelyemen egy idő után már nem éreztem azt a lelkesedést és örömet, amit Te még ennyi év után is megtalálsz a munkádban. Szerintem ez nagyon jó dolog, sokan irigyelhetnek Téged ezért.
ui ezzel nem kívántam leszólni azt, aki BSC-ben dolgozik. A férjem is dolgozott ott jó 10 éve, ezért is ismerem. A legtöbb embert nem elégíti ki az ottani munka, ez nem az ő hibája, hogy oda tud elmenni dolgozni, hanem a rendszer olyan, hogy főleg ilyen állások vannak.
Csak az igazi közgazdász munka szépségeire kívántam rávilágítani. Mert az szép, hasznos, értékes és még meg is fizetik. Csak kevés van belőle.
Én is imádom az enyémet, viszonylag jól is keresek, persze nem csak a főállásból. De az se nyitott bárkinek, nem is való mindenkinek.
Apropó: hol a TI??
Semmi kapcsolati tőke, meg szeretősdi: mi 1993-ban végeztünk. Mi voltunk az első évfolyam, aki modern közgazdaságtant tanult (1988-ban kezdtünk, a rendszerváltáskor), nyelveket beszéltünk és eleve jól el lehetett helyezkedni. Másrészt - számold ki -, a barátnőm 22 éve dolgozik, megmászta a szamárlétrát is. OK, abban szerencséje volt, hogy gyógyszeriparban kezdett, mert az egy zárt világ, oda azt veszik fel, aki korábban is gyógyszeriparban dolgozott. Zárt világ. Viszont jók a fizuk.
Amúgy a mostani fizuk nagyon a béka popója alatt vannak, abból nem lehet kiindulni. A 16%-os szja-val elérték, hogy a régiek fizuja jó, de az újakat csak nyomott áron veszik fel. Ezt keményen megtapasztaltuk, mert a férjem tavaly céget váltott. De ugyanezt hallom mástól is, aki munkát keres, a legtöbben le is tesznek róla, ha körülnéznek az álláspiacon, és maraddnak, ahol vannak.
A férjem eredetileg agrár- és kertészmérnök. Tehát nem elrugaszkodott ötlet annyira.
Én viszont közgazdász vagyok, de agrárközgazdaságból doktoráltam, e témában kutatok, ezért remek, hosszú érvrendszerem van, mibe bukhat bele és hogyan. :-)
Erre meg azt tudom mondani, hogy tényleg nem elég. Ugyanis gazdasági agrármérnök vagyok (vagyis agrárközgazdász másként), és tudom, hogy ezt csak igazi megszállottként lehet végezni, meggyőződésből, szakmaszeretetből. Hacsak valaki nem Csányi Sándor, aki hozza a fölös milliárdjait, mert úgy gondolja, hogy diverzifikálja a befektetéseit. Ebben a szakmában tényleg nem elég közgazdásznak lenni. Egy széles látókörű hajdani agrármérnök hamarabb lesz sikeres, vagy akár egy gazda. Jártam Ausztriában, magángazdaságban (tehenészet, tejtermelés) jártam Magyarországon is sok gazdaságban, minden ágazatban, növénytermesztésben, állattenyésztésben, kertészetben, szőlészetben, borászatban. Teljes embert kíván, aki éjjel nappal ebben él, és nem ez a meggazdagodás útja, de a sok munkáé.
Jó, maradjunk annyiban, hogy a barátnőd a ritka kivétel, aki erősíti a szabályt, jókor volt jó helyen és megfogta az isten lábát. A példaként felhozott férfiember is volt, hogy bruttó milliónál többet keresett, de akkor projektre volt alkalmazva, határozott idővel. Ennek megfelelően, amíg tartott a projekt, átlagon felüli javadalmazást kapott, de két projekt között volt nem ritkán egy év lauf is, amikor 0 jövedelme volt. Nem ez a tipikus kereset azért. Azért kell ezeket leírjam, mert a mai fiatalok (40-en innen) irreális jövedelemigényekkel bírnak. A net annyi hazugságot kibír... A kőkemény valóság pedig az, amit én tapasztalok, meg amit a KSH is kimutat - vagy egyes ilyen témájú portálok is :). Igen, még mindig vannak vattaemberek, akik nem tudnak, és nem is akarnak dolgozni, és vannak olyanok, akik tudnának és akarnának is, de nincs meg a kapcsolati tőkéjük ahhoz, hogy megkapják álmaik állását, vagy éppen az aktuális állásukban a lehetőséget a bizonyításhoz. Ezekről mondhatod te is, hogy lótifuti emberek... A valóság viszont tényleg az, hogy egy ma egy kezdő közgazdász kezdő keresete maximum bruttó 350 eFT, ami aztán évente emelkedhet 20-30 eft-tal, ha NAGYON jól dolgozik. Ennél többet akkor érhet el, ha van kapcsolati tőkéje. Saját tapasztalat: fiatal lány végzett 1999-ben a Corvinuson. 4 év alatt osztályvezető lett a bankban, mert sikeresen összejött az egyik felsővezetővel, majd újabb 5 év múlva már főosztályvezető. Nem állítom, hogy buta, alkalmatlan. De: átlagos képességű, viszont nagyon tudja, mikor és kinek nem szabad nemet mondani (nem a barátjára gondolok). Ismerek nála tízszer kompetensebb szakembereket, akik végzik a munkájukat és nem lett, nem lesz belőlük kiemelt vezető, de még meg sem fizetik őket. Csak szeretik és értik a munkájukat, és teszik a dolgukat, bagóért, ha úgy tetszik.
2 gyereke van, gyógyszeriparban dolgozik
azért controller és controller között is van különbség
van, akit annak hívnak, de gyakorlatilag szellemi betanított munkásként dolgozik egy nagy multi BSC-jében vagy épp bankban, ott is sok a loti-futi állás, de aki egy nagy cég valódi controllingjét végzi, az elég felelősségteljes pozíció és sok pénzt meg is tud takarítani a munkaadójának, tehát megéri alkalmazni :-)
Van ilyen is, de nem ez a tipikus. Nekem is van controller ismerősöm, de azért ennek ha a felét kapja, férfi létére. A bankunkban sem kapnak többet bruttó 600-nál a legjobbak sem. A barátnődnek kivételes szerencséje volt, és tuti nincs neki 2-3 gyereke.
a férjem szakterülete ne kisvállalkozás-képes
olyan ötletei szoktak lenni, hogy menjünk le vidékre gazdálkodni, nyissunk kertészetet stb.
ezt másodállásként pénz nélkül nem lehet :-) de tulajdonképpen megvan enélkül, elég neki a 450 m2-es kert is, ha nagyon magába néz :-)
barátnőm 1,5 millát keres controllerként. közgazdász.
Hát azt úgy szokták, hogy nem adja fel az állását, hanem mellette indítja el a vállalkozását. Külön jó, hogy a munkaadó kifizeti a tb járulékot, így már az is komoly összeg havonta.
Igaz, úgy sokat kell dolgozni, de több lábon állás hihetetlen biztonságérzetet ad.
Nem ez a kiindulópont. Az anyagköltség nem nőtt. A közgazdász azt mondja, ez a fajlagos anyagköltség magas, csökkentsük, használjunk olcsóbbat, mert az anyagaink között, raktáron van olcsóbb. A műszaki menedzser viszont fel sem teszi a kérdést, mert a műszaki paraméterek között el tud igazodni, és helyből tudja a választ. Alkalmasint a termelékenység kérdésére is helyből tudja a választ, mert ismeri a folyamatokat (erre is tudnék frappáns példát mondani). Controlling területen sokkal eredményesebbek.
Bizonyára van sok olyan kérdés, amiben egy közgazdász jobb, (például makrogazdasági kérdésekben, nemzetközi pénzügyekben) és nem is állítom, hogy egy nagy vállalkozásnál nincs szükség ilyenre, de kevés embernek van lehetősége megcsípni egy ilyen pozíciót. Saját tapasztalatból tudom, hogy a műszaki menedzser hamarabb talál állást a fenti előnyök miatt, és nem mellékesen több pénzért. Fiam kollégája gépészmérnöki Bsc. után egy műszaki menedzseri Msc.-vel 2 év gyakorlattal bruttó 550 000 keresettel ment át egyik multitól egy másik multihoz - vidéken.
Nézz szét, nem keresnek-e valahol pénzügyi projektmenedzsert. Általában olyan cégeknél, akik hazai v. EU-s pályázatokban vesznek részt. Mivel van hozzá pü-i alapképzettséged, nem nagy cucc megtanulni a speciális feltételeket. Persze angol nyelvtudás szükséges hozzá...
Talán egyetlen hátránya, hogy kisebb cégek nem vesznek fel határozatlan idejű munkaszerződéssel, hanem csak az adott projekt(ek) időtartamára. 3-4-5 év... De akik ilyen téren mozognak, az egyik projekt hozza a másikat, tehát simán hosszabbítanak...
az én férjemnek nem volt még 0 forintos ötlete
de ha lenne, akkor is bukhatna, mert ő túl jól keres informatikusként
a közgazdász nem mond semmit az eszközökről
azt mondja, 2 hónapja megnőtt az anyagköltség: meg kellene vizsgálni, mi az oka
a munkatermelékenység visszaesett: utána kell nézni, mi történt
stb.
A hatékony termelést ma már jobban átlátja egy műszaki menedzser. A közgaszdász azt mondja, hogy használjuk azt a másik márka forrasztóónt, mert az olcsóbb, vagy amazt. A műszaki menedzser pedig azt is tudja hozzá, hogy az egyik azért nem jó mert a viszkozitása nem megfelelő a felhasználáshoz, vagy a másik meg nem használható, mert az egészségre káros gőzök elszívásához addicionális berendezést kell felszerelni. Itt a nagy különbség a műszaki menedzser javára....
"A vállalkozáshoz nem kell semmilyen végzettség..." nem végzettség kell, hanem szakértelem. Komoly vállalkozáshoz legalábbis. Aki nem "társadalmi kapcsolatok"-ra alapozza a vállalkozását, mint pl. Mészáros Lőrinc, annak kell. Nem akarom lebecsülni a kereskedelem szerepét, de ha valaki nem abban gondolkodik, hogy valamilyen árut megvesz nagyban és továbbad kicsiben, akkor igenis kell szakértelem. Már ahhoz is kell, ha valaki szolgáltatást akar értékesíteni. Ha meg valamilyen komplex terméket, pl. áru+szolgáltatás, ahhoz meg egészen biztosan, különben garantált, hogy rövid időn belül bezárhatja a boltot. termelni pedig tuti nem lehet szakértelem nélkül, ahhoz pedig nem közgazdász szaktudás kell. A ma ismert nagy cégek közül egynek sem közgazdász volt az alapítója, vegyük akár a Zwack-ot, Richter-t, vagy akár a Google-t, Microsoftot, Apple-t...
Mint írtam anyagi befektetés nélküli vállalkozásba kezdtem már legutóbb is. Ami számomra azt jelenti, hogy a szaktudásom a fejemben, az internet kapcsolat pedig adott. Mit bukhatok? Az időmet? No, ja lemaradtam néhány tv adásról.
Látod ez az alapvető különbség, hogy a sikerre, a célra koncentrálok és számomra nem léteznek a buktatók.
A férjemnek van állása, állami szférában. A tavaly októberben és novemberben ledolgozott plussz munkáiért járó több százezer ft-os bérét, most, április elején fizették ki. Hát ma már ez is rizikós.
na, viszont egy nabbocska termelő üzemnél már nem árt egy közgazdász sem
fontos a jó mérnök, de nagy cégnél már ki kell elemezni, hogy kellően hatékony-e a termelés, el kell tudni adni a cuccost, ahhoz már profi marketinges kell, hr ügyeket kell intézni stb. stb. (ez mind külön szak-ember)
Így van, de már mérlegképes könyvelő csak felsőfokú végzettséggel lehet valaki, nem is beszélve a könyvvizsgálói szakmáról.
A családban van okleveles könyvvizsgáló is, saját céggel, de neki sem közgazdász az eredeti végzettsége. Én is csak egy töredékét használom a számviteli területen annak, amit az egyetemen hosszú évek alatt megtanultam, arról nem is szólva, hogy a hitelintézeti számvitel még annak is csak egy része. Nem is nagyon érzem a közgazdász szakmába tartozónak ezt a területet. Kollégáim túlnyomórészt a PSZF-en végeztek, de még az agyuk is másképp jár :)
A vállalkozáshoz nem kell semmilyen végzettség, csak csinálni kell, ez a titka! Ismerek érettségivel vállalkozót, több, különböző területen tevékenykedik: a lényeg, hogy amint valamiben lehetőséget lát, utánajár, érdeklődik, beszélget ismerősökkel = informálódik az adott területről. És aztán dönt és csinálja. Ha rosszul dönt, tanul belőle. Mivel sok emberrel kell kapcsolatot tartania, jól kell kommunikálnia. Szociális gátlásokkal ez nem menne.
Az sem árt, ha sikerül találni egy piaci rést, vagy valamit, ami az emberek életét alapvetően megkönnyíti, vagy amivel megoldod egy problémájukat. De lehet a klasszikus tevékenységeket is végezni pl. élelmiszerrel, ruházattal, ingatlannal foglalkozni is, csak akkor meg jó helyet kell találnod magadnak pl.! Vagy tényleg nagyon profin kell valamit csinálni - de ennek azért vannak korlátai (ár-érték arány).
Más: közgazdász tényleg sok van, régebben a kommunikáció szak is közgazdász végzettséget adott. Én kétszer is tanultam közgazdaságtant, két totál különböző területen, és mindig kettes voltam belőle. De pl. nem jelent gondot elolvasni pénzügyi dolgokat és értelmes kérdéseket feltenni egy bankban. Csak valahogy a tankönyvből nem szűröm le a lényeget...