Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Váltás, szakma, 50 felé
Létrehozva: 2015. február 23. 09:11
Sziasztok! Vélemények, tapasztalatok érdekelnének 50 felé közeledők szakmaváltási, tanulási tapasztalatait illetően. Konkrétan...kell ma Magyarországon egy pályakezdő 40+ bárhol bárkinek? Mindenhol a tanulás, rugalmasság, stb. fontosságáról hallunk... de a gyakorlatban én nem látok pozitív példákat, a fiatal pályakezdők sem kellenek...miért lenne ez más gyakorlatiasabb, "kétkezibb" területek esetében. Szellemi, "egész nap a gépet verem" munka sok év után már nagyon frusztráló, szívesen tanulnék valami "szakmát", akár afféle tartalékként is, mozdulnék ki kicsit az irodai létből. Az egy dolog, hogy mennyire lehetne megélni belőle, de egyáltalán el lehet jutni odáig, hogy fel akarja venni bárki az 'idős" váltót... ? (Napközben dolgozom, de azért igyekszem benézni este előtt is...)
Üdv Mindenkinek!
Előre is bocsánat a nem idevaló posztért! Végzős pszichológushallgató vagyok és segítségre lenne szükségem!! Az alábbi linken található a szakdolgozatomhoz kapcsolódó kérdőív!
A jelenlegi tanulmányomban azt vizsgálom, hogy milyen hatással van a személyiségre a munkahelyi légkör, a szervezetek működési jellegzetességei, kulturális sajátosságai!
Ha valaki érdeklődik a téma iránt és van kb. 10 perce, töltse ki a kérdőívet! Nagyon nagy segítség lenne, hogy befejezhessem a szakdolgozatom! A kitöltés természetesen teljesen ANONIM!
Előre is köszönöm! :)
https://docs.google.com/forms/d/1UIWltu_Aud0RP6Y3n6LC8_sK 8NizY35LQ0KFGPcyqm0/viewform?usp=send_form
Szerintem Magyarországon akkor tudsz esetleg ilyesmiben gondolkodni, ha
nincs eltartandó családtagod
ha van, akkor elég összetartó a családod ahhoz, hogy átsegítsen a tanulási időszakon logisztikában, esetleg pénzügyileg
találsz olyat, amire kereslet van és meg is tudsz belőle élni, továbbá benyeled, hogy kezdőként alkalmaznak/kényszervállalkozó leszel
lehetőleg nincs hiteled vagy egyéb adósságod.
És ha már váltasz, érdemes olyanban gondolkodni, amit külföldön is tudsz használni, mert a helyzet olyan, amilyen és egyre romlik. Nyelvtanulás szintén jó befektetés lehet.
Bizonyára lehet Magyarországon is váltani, kérdés, érdemes-e. Én nem hiszek a nagy sikertörténetekben ilyen gazdasági és politikai helyzetben. Én hasonló dilemmában voltam pár éve, semmi értelmét nem láttam, lehúzás az egész, nagyon sokba került minden és utána ott a nagy elhelyezkedési/megélhetési csőd. Inkább külföldben gondolkodtam, itt nem számít, hány éves vagy. Otthon egy 45-50 éves nő munkaerőpiaci értéke kb nulla.
egy ismerősöm pénzügyi vezetőként fog váltani: coach akar lenni.
Tele volt már a hócipője a sok határidővel, meg mások hibáinak böngészésével....
No meg gyerek mellett ezt otthonról is lehet csinálni részmunkaidőben.
Szia! Hát gratula a rugalmassághoz, bátraké a szerencse, biztosan most is menni fog ez a váltás ! Milyen területen keresgélsz és amikor tanultál, az milyen szakma volt? Az biztos, hogy lejjebb kell adni, ha az ember "kezdő" egy területen, ezt nem lehet megúszni szerintem és önmagában nem is lenne baj, ha olyan béreket adnának úgy általában, amiből normálisan meg lehet élni. (Pl. érdekelne szociális terület, de az jelenleg és még gondolom sokáig tényleg az éhenhaláshoz elég talán...)
Értem, és gratulálok neki is, a főnöknek is, tiszta szívből! Tényleg. De ezek szerint ez az általam említett " lottóötössel egyenértékű szerencsével" megáldott történet :)
Én 42 vagyok, és állást váltani készülök. Eddig 10 elküldött önéletrajzból 7 interjún voltam. Ebből kettőre én mondtam nemet. Szerintem nem lehetetlen, ha "jó helyen" keresgél az ember. Én pl. csak oda küldök jelentkezést, ahová 100%-ig megfelelek. Nincs diplomám és nem beszélek nyelveket. Talán egyetlen "előnyöm" hogy a fővárosban élek.
36 voltam, amikor nemcsak állást, de szakmát is váltottam. Két évet tanultam estin munka mellett. Aztán az új szakmámban nagyon hamar találtam lehetőséget. A titok talán az volt, hogy elég keveset kértem, de mivel kezdő voltam, úgy gondoltam, ezt meg kell tennem. Nem a korom után fizetnek, hanem a tapasztalat után. S mivel az még nem volt, ugyanannyival beértem, mint egy 18 éves. Sajnos, ezt meg kell lépni. Talán ezért nehéz egy középkorúnak váltani, mert ugye harminc-negyven-ötven felé már van család, esetleg hitelek, amiket fizetni kell. Nekem nem volt egyik sem. De ha megvan a támogató háttér - mind anyagilag, de főleg erkölcsileg - akkor nincs lehetetlen egy középkorú nő előtt. Sok sikert, és kitartást! Sikerülhet!
Igen, a keresletet kitalálni..no az jó rejtvényfejtés és mivel elég drágák a képzések, a fizetések pedig egyelőre elég laposkák.. tényleg érdemes jól átgondolni. Pont olvasom, hogy bár a PLC programozás milyen keresett, sokan , akik elvégezték, nem találnak munkát, mert pl. mérnöki végzettséggel együtt kérik. Ugyanakkor azt gondolnám, műkörmössel már Dunát lehet rekeszteni..és ezek szerint még mindig nem.
Én is negyvenen túl tanultam szakmát és abban dolgozom azóta is nagy lelkesedéssel.
Csak azt kell kitalálnod, mit szeretnél csinálni és van-e rá kereslet?
De jó, hogy ilyen pozitív történeteket írtok! Meg voltam róla győződve, hogy majd kapok a fejemre, miért sírok itt, ha van munkahelyem, stb. Érdekes, hogy a műkörmös és gyógyszertári téma nekem is megfordult a fejemben , sok fórumon látom ... és ennek ellenére működik, még mindig van rá kereslet !
Nem, nem, nem, nem volt semmilyen kapcsolata, senki nem kommendálta be se patikába, se gyakorlati helyre, se a suliba. Ezt tudom biztosan, mert kéthetente szombatonként helyettesítek abban a patikában, ahol ő főállásban dolgozik, és ismerem őt.
Ebbe a patikába, ahol most van, oda is tök véletlenül, hirdetés útján került be. Feladott a főnök egy álláshirdetést, rengetegen, tényleg megszámolni se tudta a vezető, hányan jelentkeztek rá, és ennek a hölgynek, akiről írtam, hogy zenetanár volt előtte, neki volt a legszimpatikusabb a hangja, legrátermettebb a beszéde a telefonban. Főnök behívta, beszélgetett vele röviden, megnézte a papírjait, mindent rendben talált, és felvette.
Egyik legjobb munkaerő azóta is. Szeretik a betegek is, nagyon.
Ja, és tényleg, még azt elfelejtettem, hogy a szakmát három nagy gyerek mellett tanulta ki, plusz persze házimunka, utazás, ingázás, meg még meg volt a régi munkahelye és egyéb nehézsegei is voltak, és mégis megcsinálta. Ügyes volt, nagyon.
48 évesen végeztem el a műkörömépítő-kéz és lábápoló OKJ-t.
Most 2,5 év után kialakult vendégköröm van, a régi szakmámat is csinálom (grafikus-restaurátor), nem bántam meg.
Ez egy nagyon szép történet, és persze teljesen igazad is van. Ha nem érzi magát jól valaki az életében, akkor változtatni kell. De azt vegyük számításba, hogy az ismerősödnek valószínűleg vagy kapcsolatai voltak megfelelőek, vagy a lottóötössel egyenértékű szerencséje volt a munkavállalással kapcsolatban.
Most sokkal, de sokkal jobban keres, mint az ált. iskolában keresett, nem is bánta meg a döntését egy percet se, jobban élvezi a jelenlegi munkáját, tetszik neki nagyon, amit csinál, pedig még csak 3 éve van a patikus pályán.
Szóval, ha ez a hölgy 45 felett ekkora váltást tudott csinálni, Te is tudsz, csak akarni kell. Én támogatom az ötletet, szerintem mindeképpen lépj, ha nem szereted a munkádat, nem vagy Te még rozoga vénember, hogy beletörődj, elsorvadj a rosszba!