Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Munkát váltani
Létrehozva: 2014. október 12. 19:21
Sziasztok!
A történetem a következő: Idén januárban, sajnos 28 éves fejjel rájöttem, hogy mi az a munka ( munkakör), ami számomra nem munka. Sikerült elhelyezkednem fuvarszervezőként, ami "nulla" szakmai tapasztalattal 1 évig tartott. Folyamatos interjúk, sok helyen az utolsó köröket buktam el, majd jött egy olyan cég, ahol igazából a nyelvtudás és az számított, hogy minél kevesebb munkabért kelljen fizetni az alkalmazottnak. A munkakörülmények mondhatni szörnyűek voltak, ami már az interjú során is egyértelmű volt számomra ( nem jelentettek be, 80.000.- Ft-ot kaptam, reggel 7-től este 8-ig ültem az irodában), de mindenképpen szükségem volt szakmai tapasztalatra. Már az első naptól úgy tekintettem a munkahelyemre, mint egy ugródeszkára. Közel egy évig dolgoztam itt, aztán elegem lett abból, hogy teljesen kihasználnak, és nem becsülnek meg semmilyen szempontból. ( Én azt vallom, hogy nem minden a pénz, tehát ha a főnököm elismeri a munkámat, akkor az számomra ad egy kis "plusz"-t.) Egyszer aztán azt éreztem, hogy akármennyire is imádom a munkámat, muszáj váltanom, mert idegbeteggé válok. Állandóan úgy éreztem, hogy adok, adok és cserébe még egy vállveregetést se kapok. A váltás könnyen ment ! Beleírtam a cég nevét az önéletrajzomba, és nem volt olyan megpályázott állás, ahová ne hívtak volna be, és mivel rendelkeztem már kellő önbizalommal ( nem úgy, mint régen), meggyőzően szerepeltem az interjúkon, több helyre felvettek. Ennyit jelent az, ha az ember rájön, hogy mi az, amiben jó, valamint az, hogy látják rajta, hogy ez az ember nem munkát akar, hanem egy bizonyos munkakör érdekli csak.
Felmondtam, rá 1 hétre már az új munkahelyemen voltam, és vagyok. A megpályázott állás ugyanaz, mint az előző, viszont nagyon keveset kell dolgozni. ( Tudom, vicces, hogy valaki ezért panaszkodik, más meg munkahelyet keres.) Nem hazudok, ha azt mondom, hogy napi 9 órából 4-5 órát nem dolgozok, csak netezek, és ez engem teljesen lehúz. Unatkozok, és nem tudom megszokni. A cég jól fizet, és a főnökömet nem érdekli, hogy a munkaidőm felében csak ott vagyok. Neki így is jó, meg van elégedve velem. Engem viszont nagyon zavar. Váltani szeretnék, mert nem érzem itt jól magam, nagyon nem. Viszont félek attól, hogy ha most kezdek álláskeresésbe, akkor már nem fog ilyen egyszerűen menni, mert 2 hónapos munkaviszonnyal ( annyi ideje vagyok itt), semmi jót nem fognak rólam gondolni.
A kérdésem a következő: Ti mit tennétek? Maradnátok, és próbálnátok megszokni a helyzetet ( annak ellenére is, hogy tudjátok magatokról, hogy ez kb egyenlő a lehetetlennel)? Vagy kockáztatnátok?
Szerintem embere válogatja, hogy ki mit gondolna rólad a 2 hónap miatt, de ez akár 6 hónapra is igaz lehet. Lehet, hogy azt gondolnák, hogy a valódi ok, hogy próbaidő lejárta előtt ki lettél rakva, míg lehet, hogy másoknak meg tetszene, hogy fel mertél állni, mert nem voltál megelégedve azzal, hogy malmozzál a munkaidő felében. Ha férfi vagy, akkor valószínűleg nem lesz nehéz újat találni, hát ha nő, akkor ugye közel a 30-hoz gyerekkel vagy nélküle ez mindig nehezebb lehet. Ebben az esetben érdemes meggondolni a felmondást, mert aztán meg lehet, hogy évekig nem találsz a végén semmit. Persze ha az embernek van sok pénze, akkor ez sem feltétlenül gond.
Ha van egy kis pénzmag amivel át tudsz vészelni néhány évet, ha nem sikerül a munkahely változtatás, akkor, igen.
Ha nincs, akkor kicsit be kellene tankolnod a zsozsóból, hogy fentieket megtehesd.
Én egyszer egy munkahelyen egy perc alatt felálltam, otthagytam őket.Kutya nehéz volt, mert mindenki beszélni akart velem hiogy maradjak.Csak már késő volt számomra, én már elhatároztam magam......
Nem bántam meg, de talán szerencsém is volt, mert olyan helyet fogtam ki ahol lubickoltam a munkámban.
József Attila: Ne légy szeles...
Ne légy szeles.
Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.
(1936)
Én biztos, hogy tovább állnék. Mivel az ébrenlétünk jelentős részében a munkahelyen vagyunk, így (persze ha már a megélhetés biztosított) sokkal többet számít az, hogy értelmesen töltsük az időnket, és megfelelő légkörben. Máskülönben sima zombik leszünk csupán.
adjon fel hirdetést: sztahanovista munkát keres!
Én mondjuk eleve a 9 órától kiakadnék. Nem lehetne valahogy átmenni 6 órásba? Vagy Te vagy az üzenetrögzítő... a telefonnál?
En nem maradnek! Vagy te eleg okos es vagany egy valtashoz!
Es a sajat tapasztalataim is azt mondjak, menj! Amikor megfogalmazodik, hogy "Váltani szeretnék, mert nem érzem itt jól magam, nagyon nem.", akkor menni kell!
En oktober 1.-e ota dolgozom uj munkahelyen es azert valtottam, mert nem ereztem jol magam.
Es most sodornak az esemenyek, aktivan alakithatok egy uj munkahelyet, ismerkedek es elvezem, hogy elek, hogy alkothatok, hogy hasznos lehetek!
Porfogonak jo leszel majd 50 evesen. Ha akarod!
Vedd végig az eshetőségeket:
mennyi az esély rá, hogy megtalálod, amit keresel?
mennyi arra, hogy kifogsz egy ezerszer rosszabbat?
megéri kockáztatni 2 hónap után?
erre mondják, jó dolgában elcseszte, mert semmi sem volt elég jó neki.
Várj, és foglald le magadat hasznosan.
Amikor már nem azt tükrözi, hogy komolytalanul ugrálsz, keresd meg azt, amit szeretnél.
Sok sikert hozzá!
Nem vagyok a te cipődben, így csak azt mondom, amit én gondolok.
Ha jól érezném magam a munkahelyemen, kellemesek a körülmények, jól kijönnék a főnökömmél, meg lennék elégedve a fizetésemmel, azért biztosan nem váltanék, mert kevés a munka. Ha annyira unatkozol, akkor tanulhatsz online nyelvet, végezhetsz online tanfolyamokat, rengeteg lehetőséged van arra, hogy elfoglald magad valami hasznossal.