Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Tűréshatár
Létrehozva: 2014. augusztus 12. 08:49
Sziasztok!
Sajnos úgy látszik nem kaptam elég szolidáris nevelést. Munkahelyem alkalmaz különböző megváltozott munkaképességűeket ilyenolyan bajokkal, gondolom máshol is van ilyen, tekintve hogy sok cég rákényszerül. Nem is a munkával van a gondom, hanem azzal, hogy meddig kell a lelki szemetesláda a "kéretlen bizalmas" szerepét játszanom. (az már mellékes, hogy az egyik a közösen használt bögrés-kávétárolós fiókban kívánja tárolni a vizeletűrítésre szolgáló katéterjeit)
Ha bármit szólok jön a fogyatékossági törvénnyel etc. , de kérdem engem ki véd meg a "hazafelé már megint beszartam" kezdetű sztoriktól?
Köszi ha valaki helyrerak
Sajnos úgy látszik nem kaptam elég szolidáris nevelést. Munkahelyem alkalmaz különböző megváltozott munkaképességűeket ilyenolyan bajokkal, gondolom máshol is van ilyen, tekintve hogy sok cég rákényszerül. Nem is a munkával van a gondom, hanem azzal, hogy meddig kell a lelki szemetesláda a "kéretlen bizalmas" szerepét játszanom. (az már mellékes, hogy az egyik a közösen használt bögrés-kávétárolós fiókban kívánja tárolni a vizeletűrítésre szolgáló katéterjeit)
Ha bármit szólok jön a fogyatékossági törvénnyel etc. , de kérdem engem ki véd meg a "hazafelé már megint beszartam" kezdetű sztoriktól?
Köszi ha valaki helyrerak
A fogyi tv-t annak megsértésekor lehet emlegetni, ill. betartatni. Ha közlöd valakivel, hogy magánemberként nem hoznak izgalomba a sztorijai, az még nem tvsértés. De, ha azt mondod egy fogyatékkal élőnek, hogy lesz@rod a nyomorék életét, az tv sértés.
Kultúráltan és határozottan meg lehet oldani az ilyen helyzeteket sztem...
Azt hiszem, soha többet nem fogok panaszkodni a munkámra (munkahelyemre). Ehhez képest én álomvilágban élek.
A többi lelkizésre meg mondd meg nyugodtan, hogy nem tudod meghallgatni, mert nem érsz rá/nem érdekel/ nekem is van bajod/esetleg azzal fárasztod, még ha kitalált akkor is.
Szépen finoman meg leget mondani, hogy nem óhajtod más terhét is a válladra venni, megvan a magad baja.
Egyszerűen mondd meg, hogy nem vagy kíváncsi rá.
Természetes folyamat..., persze. De ugye én sem sz@rok az asztalra és nem állok neki gyereket csinálni az íróasztal közepén. Szóval nem kell a másik arcába dörgölni az ember aktuális nyomorát:-(((