Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Állásváltási dilemma
Létrehozva: 2014. június 8. 09:54
Állami cégnél dolgozom vidéken határozatlan szerződéssel.A párom szomszédja Pesten ajánlott egy munkát szintén a cégemnél határozott gyesen lévő kismama helyére jogviszonnyal, és sokkal magasabb presztizs és fizetéssel.Ez a hely a szervezet csúcsa, és azzal érvel, hogy ezután bárhova átvennének, ha jó vagyok véglegesítenének is, de nem ígér semmit...és valóban ez egy nagyon jó hely, szakmailag és fizetésben is a legjobb.Szakmailag sokat "dobna " rajtam, és nem utolsó sorban a 2 éve tartó távkapcsolatom is helyére kerülne ha egy városban élnénk, dolgoznánk.A leendő főnököm nagyon szimpatikus, mikor először 1 hét után visszamondtam az állást, értetlenkedve fogadta, sőt felajánlotta még a pünkösdi hétvégén azért gondoljam még át, ők nagyon várnak.Közreműködnének a betanításnál, és egyszerüen nem érti a fenntartásaimat.Persze 2 év után sok minden változik ez tény.Nagyon szimpatikus volt már az interjún is és mivel ismerős ajánlott csak engem hívtak be.Jelenleg folyamatban lévő tanulmányaim vannak, és azért félek mi van ha nem válok be, és 2 év után "helloszia" azért bennem van.Gyereket is tervezünk, pont 2 év után nem lenne rossz, tanulmányaim akkor 3. évben lennének, nem lenne kellemes ha megszakadnának.Azonban 6 év munka után csak lenne valahol állás?Szerintetek mik az előnyök és hátrányok?Elvállalnátok a munkát?Határozatlanból határozott?
Szerintem is, de az alom nem eleg. Tenni kell erte. A legtobb ember ugy eli le az eletet, hogy dagonyazik a langyos pocsolyaban. Nem mer. Nem mer lepni, nem mer elni. Tulajdonkeppen ugy kellene elni az eletunk minden napjat, mintha az lenne az utolso. Minden lehetot kihozni belole. Topikindito is majd ott ul 70 evesen a masologep mellett,es abrandozik, hogy micsoda lehetosege lett volna Pestre koltozni a parjahoz, az uj allasban jol keresni, kozben befejezni az egyetemet, aztan gyesre menni, gyereket szulni, majd jobb allast kapni. Mindez alom. Hogy Pesten ne lehetne allast talalni, amikor az uj fonok meg fel sem vette,de mar tamogtasarol bizonygatja. Az meg ketseges, hogy elvegezven az egyetemet, ott kinn falun majd lesz diplomas allas. Na mindegy, en nem restelltem az elso diplomamat megkapni 23 evesen,a masodikat 41 evesen,a harmadikat meg 58 evesen, raadasul ezt mar idegen orszagban, aminek a nyelvet azelott sosem tanultam. Ejszaka dolgoztam, reggel indultam a fosulira. Elvegeztem, igen jol, es igen jol elek.
Van egy nemet tanlecke, ha ismeritek. Egy ember elindult megkeresni az o elete celjat, ertelmet, hogy mi az o dolga itt a foldon. Egyszer egy varhoz ert, ami magas kofallal volt korulveve. Tovabb mehetett volna, de mindenaron meg akarta tudni, mi van odabent. Be akart menni, de egy fegyveres or utjat allta. O marpedig a fejebe vette, hogy o ide mindenkeppen bemegy, mert tudni akarta, mi van odabent. De az or minden egyes alkalommal utjat allta, nem mehet be. Lefekudt a fal melle es varta az alkalmat. Aztan mar nagyon megoregedett es vegre megkerdezte az ort, hogy mondja meg, mi van odabent, mert o mar ugyis nemsokara meg fog halni. Az or azt felelte, hogy ez az egyetlen kapu, ami csak neked volt fenntartva,de soha semmifele erofeszitest nem tettel, hogy engem felrelokj es bemenj. Anyam borogass.
Én 22 évesen a szintén "biztos", jó irodai munkámat hagytam ott a külföldi
páromért, pedig tudtam, hogy kint nem hogy hasonló munkát nem fogok találni, de mindent a nulláról kell majd kezdenem, mert még a végzettségemet sem fogadják el (igaz, még csak egy közgáz érettségim volt akkor). Egy évig kerestem munkát, mire el tudtam helyezkedni betanított munkásként egy gyárban. Az iroda elött fakadtam sírva, amikor mondták, hogy felvesznek, de nem az örömtöl, hanem attól, hogy megláttam, hova kerültem.
Késöbb újra beültem az iskolapadba, elölröl kezdtem azt, amit már egyszer megtanultam, közben voltam párszor munkanélküli is, voltak jobb és rosszabb idöszakok, de mára szakmailag olyan messze jutottam, amiröl még álmodni sem mertem. Jó munkahelyem van jó fizetéssel, megbecsülnek, támogatnak, egyre feljebb jutok. Ha 22 évesen nem dobbantok, akkor tudom, hgy még mindig ott ülnék a minimálbérért, mert lehetöséget sem kaptam volna feljebb jutni és ahogy írod, még vonatra se lenne pénzem.
MERJ NAGYOT ÁLMODNI!
pentameter: Nem béna, csak átgondolod, mert van vesztenivalód.
Nem mindenkinek toltak a feneke alá mindent, és nem könnyű, basszus nagyon nem könnyű egyedül zöld ágra vergődni.
Egyébként, én rengeteget bénaztam (bénázok), mint mindenki más (szerintem én azért az átlagnál többet). Emberek vagyunk.
Sok sikert, én szorítok, hogy jól dönts.
pentameter: Ha vígasztal, én is csóróként kezdtem, vidékiként egy pesti albérletben. Nekem mákom volt, h az első munkahelyemen legalább egy kis pénzt tudtam spórolni, de nem volt fáklyásmenet az életem, most sem az.Viszont én olyan ahogy esik, úgy puffan típus vagyok, nem sokat mérlegelek, emiatt jó párszor pofára estem, de máskor meg bejött. Legalább ti a pároddal közös albérletben lakhatnátok, ez csökkenti a költségeket (én egyedül voltam).
29 éves vagy, még nem vagy lekésve semmiről (gyerekről pláne). Gépirni könyvből is megtanulhatsz magadtól, némi gyakorlással, a gyorsírást már szinte sehová nem kérik, a magabiztos számítógéptudást viszont igen.
Tolmácsszintű nyelvtudás sem kell (már kérdés, hogy szakfordítóként látom, hogy sokszor spórolásból titkárnőkkel fordíttatnak, tolmácsoltatnak szakszövegeket, elég vicces eredménnyel...), úgy általában egy magabiztos középfokú angollal már el lehet helyezkedni. Ha emellett megbízható, kedves és precíz vagy, sok lehetőséged van.
Az a baj, hogy alulértékeled magad. Budapesten több lehetőség van még mindig, mint vidéken, és bár sok egyetemista lány vállal munkát asszisztensként/titkárnőként, a többségnek nem fűlik hozzá a foga, nem dolgozott még irodában, sokan megsértődnek, ha dolgozniuk kell.
Ha egy határozott idejű szerződést aláírtál, tökmindegy, szeretnek vagy nem, nem tehetnek ki. És addig is, járj nyitott szemmel, végső soron talán a mostani munkahelyedre is visszamehetsz.
Engem már úgy fogadtak az első munkahelyemen,hogy köcsögök voltak, szivattak...amíg nekem pisilni alig volt kimenni időm, ök kacarásztak a konyhában, kávézgattak, és értetlen fintorral konstatálták a másik kínlódását.Ó, az emberi együttérzés.Igen, a főnökasszonynak vissza is beszéltem ,hogy nem bírom, volt is egy ominózus konfliktusom erre a válsz: "el lehet innen menni"---és igen határozott munkaviszonnyal voltam, nagyon jól tudta miért mondhatja ezt.Ha megpróbáltam volna, egyoldalúan felbontani, még én fizethettem volna...na oda egy rabszolga kellett.Volt aki fél évig volt pszichiátrián, mert kicsinálták.Nekem a rabiga jut erről eszembe.
A jelenlegin sokkal "elviselhetőbb", mert tudom azt "jobb", mint az előző és azt is kibírtam valahogy.
Itt azért nem beszélnek úgy , mint egy kutyával,és vannak akikkel jóban vagyok és szeretnek.
Az volt a legalja mindennek!!!Tudod ha az ember kiáll magáért, az elsülhet szarul is.Nekem anno csak tetézte a kikészítésemet.
Eredeti diploma büfé szak, azzal semmit nem találok mióta lediplomáztam...amit most tanulok annak lenne haszna, de még sok van hátra belőle.
Nekem a fiatalkori rossz élmények miatt nem merek váltani.Mindig ott van a kérdés bennem ha elbukom, mert nem vagyok szimpatikus akkor majd verem a fejem a falba, hogy se suli, se gyerek semmi.Akkor megint kezdhetem előről...mert ugye ha új munkát találok, akkor megint be kell dolgoznom magam, nem "pattanhatok" meg szülni.Minket nem vet fel a pénz, nincs tartalékunk, sokszor a vonatra is alig van pénzem.Pályázgattam már máshova, de általában mivel nincs majdhogynem tolmácsi szintű 2-3 nyelvvizsgám, gyors - és gépírás tudás stb. nem hívnak sehova.Volt ahova behívtak, de arra folyton szabit nem tudok kivenni a suli miatt.Titkárnő meg annyi van, mint égen a csillag.Most nem a kifogásokat keresem, de engem nem tud a párom és egyik szülőm sem eltartani ha munkanélküli leszek emiatt.
pentameter: Ha nem tanulsz meg kiállni magadért, ha nincs benned kezdeményezőkészség, akkor lehet akárhány diplomád, nem fognak megbecsülni, és maradsz 'titkárnői' pozícióban, vagy mindenhol a leglenézettebb feladatok fognak nálad landolni.
1. Mégis mi van, ha elcsúszol egy évet az egyetemen? Hát semmi, egy évvel később végzel.
2. Fix nap szabi - hát nem túl kellemes, de valamit valamiért. Lehet, hogy van valaki, aki tud és hajlandó veled cserélni.
3. Ha jelenleg lenézik a munkáadat, az azért van, mert hagyod, vagy mert eleve köcsög a gárda. Ha az előbbi, akkor lécelj le, vagy állj ki magadért. Ha köcsögök, akkor jobb otthagyni, mert kiidegelnek.
pentameter: A határozott idejű munkaviszony/kinevezés a határozott időtartam lejártával megszűnik - tehát nem könnyen megszüntethető, hanem alapból megszűnik.
Ha a babával valami történik, akkor sem bonthatják fel a te munkaviszonyodat egyoldalúan, vagy ha igen, akkor ki kell fizetniük a hátralévő időtartamra való munkabéredet (nem emlékszem, h az egészet, vagy egy részét, de mindenképpen fizetniük kell - vagy megegyeztek, és akkor esetleg pénzt és/vagy másik pozíciót kérhetsz tőlük).
Bizonyos értelemben a határozott időtartam - a fennállása alatt kiszámíthatóbb, több biztonságot ad, mint egy határozatlan. Persze, ha véget ér, akkor a munkáltatót az égvilágon semmi nem kötelezi arra, hogy tovább alkalmazzon - de ez nem azt jelent, hogy ha beválsz, megszeretnek, jónak tartanak, és van rá lehetőségük, akkor ne segítenének. Meg erre fel lehet készülni és te is keresgélhetsz máshol.
Ahány munkahely, annyi szokás - lehet, hogy rosszabb lesz, lehet, hogy jobb. De ha a mostani nem jó, akkor nekem baromi furcsa, hogy meg sem próbálsz mást keresni? Két éve éltek távkapcsolatban, és nem teszel meg mindent azért, hogy közelebb legyetek egymáshoz?
Ha jó diplomád van, most csinálod a másikat (nem büfészakon), akkor csak van más lehetőséged is? Vagy ha maradni akarsz, akkor minek egyáltalán tanulni még, hiszen már most is túlképzett vagy.
Komolyan, nem értelek.
egyk kollégám is megerősített, hogy majdhogynem "biztos" egy ilyen hely, és nem mernek kirúgni csak úgy valakit, mert simán per lehet belőle.Nálunk egyik munkatársam akit szintén szid a főnök, mert gáz, 1,5-2 órákra kilóg munkaidőben, olykor 6-7 órákat dolgozik 8 helyett.Sőt rendszeresen 8,30-ra ha beesik, volt amikor 9,15-re esett be, és nem égett a pofáján a bőr, mert megteheti.Nos ezzel szemben a határozott helyen, egyből fix napos szabim lenne az adott évre leosztva.Bukom az idei nyaralást, mert KI TUDJA kiét keresztezi, merthát ezt januárban mindenki leadta.Persze nem kérdés ki alkalmazkodik.Jelenleg 220.000 a tandíjam egy félévre.Ha határozott időm nem hosszabbítják meg, munka nélkül hogy fizetek még ki négy szemesztert?Akkor csúszok azt egyetemen is.Hogy vállalunk gyereket egy keresős családba?
Szóval nem biztos,megéri.Az meg,hogy jelenleg lenézik a munkámat az jellemzően egy "titkárnőbetegség"...más ilyen beosztottól másik osztályon is hallottam hogy ilyenek vele a csoporttagok,ebből csak akkor török ki ha lediplomáztam.
bukmor=pentameter
Haaaat, igy meg nagyobb gaz, hogy gondolkodsz a munkahelyvaltason, hiszen a bukmorkent inditott topicjaid szerint tenyleg borzalmasan erzed magad a munkahelyeden...
Komolyan erthetetlen szamomraegy ilyen helyzetben gondolkodni.
Még hány topicot szórsz tele a hirdetéseddel?
Úgy látszik ilyenkor a modik sem dolgoznak, csak akkor, amikor ügyintéző autó és előző nickjeit leleplező hozzászólásokat törlik.
Jesszum papi, senki sem kapott a szuletesi igazolvanyaval jotallast vagy garanciat, semmire. A leendo fonokod hogy igerhetne mar barmi is, mikor semmi sem biztos az eletunkben. Garancia semmire sincs. Eloszor is meg kell latnia, hogyan dolgozol, bevalsz-e nekik. En gondolom, igen, ha szorgalmas vagy. Magasabb fizetes, megbecsules, ott a parod, a maganeleted is alakulhat, Pest, ahol ne lenne konnyebb munkat talalni, mint barhol az orszagban? Itt van pl egy hirdetes az ehenhalas ellen. Jo, ez nem Pest, de a hirdeto megy a maga utjan kerdes nelkul, es megszerzi, ami neki jar. Torvenytelen, mir torlik, megkapja,amit akart. A masik akerdoives szinten kerdes nelkul. Te akarsz azokkal meg 10-20 evet? ledaralni, amire szinten semmi garancia, azokkal, akik ki nem allhatnak, leneznek teged?
Leendo fonokod nagyon rendes, meg fel sem vett,de mar megoldasokon gondolkodik, hogyan tud majd segiteni rajtad, ha ugy alakul, meg segit a tanulasban is. Mi van pl, ha mire a gyeses visszamegy, te megy gyesre? stb...
Most itt van a csak a te szamodra ajanlott eletlehetoseg. Vagy megragadod, vagy nezed, mint a moziban, hogy megy el melletted az eleted, amit elhettel volna.
Elmondok neked ket sztorit. Az egyikben Mariat beadtak a zardaba. Szabira hazamehetett, mert meg csak novendek volt meg, es egy pasival halalosan egymasba szerettek. A pasi konyorgott, hogy ne menjen vissza a zardaba. O visszament, csak ugy, gyavasagbol? nem mert lepni? Aztan banataban elfogyott, mar csak a gyonyoru nagy szemei voltak, es nezte veluk az ablakon at, hogy a pasi milyen boldog az o testverevel, Martaval, akivel osszejott azota .
Masik: egy szep kis no, valami huvos, esos orszagban, o egyedul dolgozott a csaladjukban, a penzet haza "kellett" adnia a ferjenek, aki nem dolgozott, hanem a feleseg penzet elte fel az o csaladjaval, akik szinten nem dolgoztak. Ettek, ittak, mulatoztak. Aztan a no beteg lett, megfazott a buszokra varakozas kozben, mikor ment munkaba. Szanatoriumba kellett mennie, ahol egy helyes pasival melysegesen egymasba szerettek. Idovel a no is beleegyezett, hogy elvalik es elmegy a pasival,aki szep eletet tudott neki biztositani,es nagyon szerette, megbecsulte ot. Mar ugy volt, hogy elmennek egyutt, amikor is megjelent a no csaladja, hogy mostmar viszik ot haza, ugye elfogyott a penz. A not felnyalaboltak, aki annyira gyava volt, hogy el sem bucsuzott a pasijatol. Aztan hazamenven allt ki ujra az esobe, varta a buszt, es ment dolgozni egyedul a csaladbol.
Egy eletunk van, nekunk kell eldonteni, mi a jo nekunk.
Szívesen!
A félsz azért van Benned, mert akit nem becsülnek meg, az előbb-utóbb bizonytalanná válik a képességeiben, és maga is elkezdi nem becsülni magát. Az ilyen helyről okosabb bárhová elmenni, és ez a felajánlott meg nem is "bárhova", igaz?
Az, hogy tanulsz, is mutatja, képes vagy a többre!
Higgy Magadban, vágj bele, és az új helyen állj úgy hozzá mindenhez, hogy "képes vagyok rá, megy ez nekem", és becsülni fognak, meglátod!
Az meg természetes, hogy egy új munkakörben kell egy kis idő, amíg mindennel megismerkedsz, és belejössz a feladatokba.
Én menekülnék ilyen helyről.
Mint ahogy tettem is 23 évesen.
Szakmát is váltottam.
Életem legjobb döntése volt.
Hajrá! Sok sikert!
pentameter: 29 éves vagy és gyerektelen. Mikor fogsz kockázatot vállalni, ha nem most? Mikor akarsz előrébb jutni szakmailag, ha nem most?A két éves távkapcsolatból mikor akarsz valódi kapcsolatot, ami előre lép, és nem stagnál, ha nem most?
Figyelj, csendben meghúzni magad és örülni, hogy egyáltalán van munkád ráérsz majd akkor, ha 3 gyereket kell eltartanod vagy 55 felett leszel. Addig nehogy már....
Én 26 évesen váltottam nagyon jó fizetés, 'biztos' határozatlan idejű szerződésről, mert emberileg lekezeltek, szakmailag meg stagnáltam. 2 évig bírtam, de pályakezdőként tudtam, h nem ugrálhatok.
Voltak ott emberek több évtizede is, akik csak panaszkodtak, áskálódtak, de a kisujjukat sem mozdították, áldozatot nem voltak hajlandók hozni azért, hogy változtassanak. Én nem akartam ilyen lenni.
Az új munkahelyről 1,5 évvel később leépítettek, de addigra már elég jó voltam a szakmában ahhoz, hogy váltsak, és volt félretett pénzem, hogy kibekkeljem az átmenetet.
Ha úgy veszed- h atározott idejű szerződés - azaz, közben nem mondhatnak fel rendes felmondással. Legyenek terveid arra, mi lesz, ha visszajön a kismama. Keresd a lehetőségeket.
Az a lényeg, hogy szakmailag sokkal többet adna neked az új munkahelyed.
Ha időközben mégis visszajönne a kismama, majd akkor meglátod, mit csinálsz. Ha némi tapasztalatot szereztél addig is, erről a munkahelyről sokkal könnyebb lesz továbblépni, ha muszáj.
Szerintem ne habozz, fogadd el minél előbb az ajánlatot.
Ezeket olvasva, én sem értelek, miért dilemmázol??
Az új munkahely előrelépés lenne szakmailag is, anyagilag is, fejlődnél a szakmádban, tanulásodat támogatnák, és a párkapcsolatodnak is jót tenne.
Új munkahelyen/lakóhelyen új ismeretségi körre tennél szert, új kapcsolatokra (a szakmaira gondolok.)
Nem minden nap adódik ilyen lehetőség!
A helyedben én azt tenném, hogy:
- Belevágnék!
- Az új helyen nagyon igyekeznék tanulni, és így szakmailag fejlődni .
- Amennyivel több fizut kapnék az új helyen, mint a régin, azt a pénzt SZIGORÚN eltenném! Azért, hogy ha mégis munkát kell majd keresnem, legyen tartalékom. (Persze, ne kerüljön rá sor, és azt a pénzt költhesd másra majd!
)
Módszer:
Vegyél elő egy darab papírt, egyik felére írd, mi szól a váltás mellett, a másikra, mi ellene, így kiderül számodra, merre billen a mérleg!
úgy érted vállaljam el a határozott magasabb presztizsűt a jelenlegi "biztos" határozatlan szerződéssel szemben?köszönöm neked is a választ
Nem tudom, valamiért bennem van a félsz.Nálunk ebben az államiban vannak akik 10-20 éve nem robbanthatók ki.Munkaügyi pereket nem is nagyon mer vállalni a cég, és egy kollégám is mondta,hogy nem nagyon lehet határozatlannal kitenni innen valakit.
Nem kell kicsinálni.
Elég egy általános létszámleépítés (mint írtad állami cégnél dolgozol, rezsicsökkentés és társai) és már kint találod magad, bármennyire is jól dolgozol.
Én elvállalnám, manapság a határozott sem biztos, bármikor leépíthetnek.
Ezzel nem téged akarlak rábeszélni, de én ezt tenném. (meg tettem is párszor már)
Bátraké a szerencse!
Határozatlan idejű szerződést is minden tovább nélkül megszüntethetnek a felmondási idő (általában 1-2 hónap) betartásával.
Tehát egyáltalán nem garancia.
Én váltanék a helyedben.