Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mennyit keresel??
Létrehozva: 2011. Április 27. 14:57
Sziasztok!
Csak egy kis közvéleménykutatást tartok azzal kapcsolatban, hogy ki mivel foglalkozik és mennyit keres a szakmájában?
Előre bocsátom, hogy aki sértőnek érzi a kérdést, annak nem kötelező válaszolni!
A topic -ot azért indítottam, mert rengeteg lébecoló embert látok a környeztemben, és kíváncsi lennék mivel keresik kenyerüket az emberek.
Tapasztalatom szerint tisztességes munkából nem sok pénz van :(
Na szóval várom a válaszokat, aki nem akar, nem válaszol :)
Szép napot mindenkinek! 
Tényleg nem nagyon hallottam még olyanról, aki sosem fogadta el -legalább a jómódú betegeitől- a paraszolvenciát:) Vagy legalább a többezres-tízezres ajándékokat..:)
Egyébként igazad van, szerintem is sz*r a rendszer (váltásnak ez a zöldkeresztes mozgalom jó lenne, nem tudom, lesz-e belőle valami), de én nem biztos, hogy egyéni lázadásba kezdenék, ha az egyet jelentene aztán kb. az éhenhalással. (Jó, Te mondjuk írtad, hogy más bevételeid is vannak.) Na mindegy, reméljük, egyszer megváltoznak a dolgok:)
Nem tudom, lehet hogy az adóvisszatérítés miatt, én nem kértem, majd egyösszegben küldik.
Tudom, hogy hihetetlen, de nem mindenki fogadja el a parát és a gyógyszercégek dolgait. Ez egy ördögi kör, amit nagyon nehéz megszakítani, de meg kell, mert különben sohasem fognak változni az eü bérek, hiszen ez bele van kalkulálva, hogy úgyis megkapja zsebbe......pedig nem, mert nemet kell mondani erre, meg kell állítani, de sajnos az emberekbe is ez bele van kódolva!!!És már én is jártam úgy, hogy összevesztem a beteggel, mert nem voltam hajlandó elfogadni, meg dugdossák a köpenyzsebbe, egyszerűen gáz az egész helyzet úgy ahogy van. Sok mindennek kellene változni, főleg annak a generációnak (orvos és betegrészről egyaránt) akiknél a para természetes.
Na de ez most nem ez a fórum, csak ezt szerettem volna leírni, mert már annyira unom ezt a hatalmas általánosítást, orvosellenességet, hiszen nem mindenki egyforma!! És lehet, hogy nagyon naiv vagyok, de hiszek benne, hogy változni fognak a dolgok és egyszer, talán nem olyan sokára minden jóra fordul és nemcsak anyagilag hanem erkölcsileg is újra megbecsült lesz ez a szakma!
Nagyobbik fiúnk is orvos szeretne lenni. Igaz, még csak most jön a gimi…
Van egy határozott elképzelése (már a szakágat illetően is), szorgalma, akarata, kitartása. Ha egy csepp esze van, nem marad Magyarországon. Ha eljut a diplomáig, és ha minden jól megy, így történik… bár akkor a szívem megszakad
, de Ő dönt jól… 
Ne bruttót, hanem nettót írj…
Ez hogy jön ki? Egy orvos családtagom még pályakezdőként is többet kapott pár éve alapfizetésül a közalk. bértábla szerint, kórházban, szakvizsga előtt. (A 2011-es táblázat szerint is majdnem nettó 100 ezer ez az összeg még az 1. kategóriában is, gyerek és miminden nélkül.) Persze ez ugyanúgy nevetséges, de ennek a 2-3x-osa is bejöhet simán parából, meg a gyógyszercégek juttatásaiból..lehet, hogy Neked pont nem, de azért az orvosok többsége (ismerek egy párat) finoman szólva sem csóró, és nem feltétlenül dolgozza halálra magát. Nem Téged akarlak piszkálni, csak nekem néha böki a csőröm az orvosok kollektív sajnálata, ennyi erővel a kutatók helyzete pl. sokkal rosszabb itthon:)
ez az igazi szégyen...Ilyenkor örülök, hogy butább vagyok annál, hogy orvos legyek - az szerettem volna lenni gyerekként
Én érettségivel keresek ügyfélszolgálaton 140nettót - amikor éppen nem itthon vagyok gyeden...
Ahonnan a fönököm nézi sok, ahonnan én, kevés....
„Nem feltétlenül itt láttam, hanem más topikokban is (és persze hallottam is). Ha itt volt is, kevéssé szúrt szemet.”
Látszik, visszafelé haladok. Már-már a párizsi-téli hozzászólás miatt vettem magamra a dolgot. Ha nem erre gondoltál, akkor az öröm! J
Nem igazán értem azt, hogy mire is gondolsz az „ennyi” fizetéssel, sem arra, hogy mit veszel panaszkodásnak?
Talán a középosztályos meghatározás nem stimmelt?
Vagy az, hogy azt mondtam, hogy
„Sajnos csak magasnak tűnik, egy, a harmadannyit keresőhöz képest.
Mondhatni mindegy (kvázi), hogy valaki 20 deka párizsit vagy 20 deka téliszalámit tud megvásárolni, ha közben a hó végi számvetéskor kiderül, létfenntartására szinte a teljes keresete elmegy. Mert csak a megélhetőség minősége más…”
Vagy az, hogy mi mennyiből tartunk el három gyereket, plusz panelt, autókat, fizetünk családi hitelt, miegymást?
Vagy hogy feleségem két diplomával, három gyerekkel csak jelképesen megfizetett állást talált?
Nem igazán volt számomra egyértelmű, hogy mire gondoltál e hozzászólásoddal…
Megtisztelnél, ha kifejtenéd.
Igen, anyukám most itthon van egy éve, most már tuti, hogy leszázalékolják, de tény, hogy ő is pénzileg jobban jár, de legalábbis minimum ott van, mint ha bejárt volna.
csak hát itt más is a gond: az egészség:(
Remélem, nálatok ezért midnen rendben.
Pfff, ez... eszem megáll.
A férjem volt cégénél egyszer egy ember pert indított, mert nem kapta meg a túlórapénzét.
Erre a munkaügy az egész céget elővette, s az össze dolgozónak ki kellett töltenie 5 évre visszamenőleg, mikor melyik kirendeltségen volt, mettől meddig tartott egy-egy szerződése.
Majd eltelt két év...közben a férjem másik céhez ment dolgozni, de egyszer csak jön egy levél a xy banktól, benne egy csekk, azon pedig a teljes kártérítés a túló ki nem fizetések fejében.
Ottagy történtek a dolgok, egy bejelenett, központilag kivizsgálták, majd mindenkinek, minden dolgozónak kikellett fizetni kamatokkal együtt az elmaradt pénzt.
Persze a szemfüles cég azóta felemelte a munkaidő kerete havi 303 órára, (igen háromszázhárom) ami azt jelenti, hogy csak ez felett adnak túlórát. Ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
Többen egyébként 250 órákat dolgoznak, s ez egy külföldi naaaagy nagy cég ám, mégis megtalálták a kiskapukat.
Most ugyanennél a cégnél de már más pozícióban dolgozik a férjem, itt korrekt minden, nincs ilyesmi lehúzá, mindent rendesen fizetnek.
Hozzáteszem, anyagilag ugyanott voltunk, mégha a táppénzes napokra kevesebbet is kapott, mert nem kellett tankolni.
Szomorú dolgok ezek.
A férjem tanár, a suliban már elég régóta likviditási gondok vannak és részletekben kapja a fizuját.
Március közepe-vége fele történt, hogy még mindig csak 40.000 lett neki elutalva, így felhívta a suliigazgatót, hogy kénytelen elmenni 2 hét táppénzre, mert egyrészt nem tudja a tankolást továbbfinanszírozni, másrészt legalább az otthoni munkákkal jobban halad.
Megértették, elfogadták. Igaz, matek-fizika tanár nemigen van a környékben, olyan könnyen nem pótolható, de nem volt se fenyegetés, se kirúgás. Nyilván, hisz nem kapta meg még azt a fizetést sem, amiért már régen megdolgozott.
tegnap derült ki hogy Gyes-t kapok, nem Gyed-et, így 28500+12200 brutál sok!!!!
még jó hogy a férjem külföldön dolgozik, és legalább ő keres, mert ez még éhenhalni is kevés!!!!!
és: jövő nyáron értesítenek, hogy felveszik -e a gyereket a bölcsibe!!! tehátmég 1,5 évig ez a nyomor van!!!!!
köszönjük kormány!!!!
Teljesen egyetértek.
Volt olyan ajánlat, amire ha csak a bért nézem, igent mondtam volna, de a napi 2.5-3 óra utazás, meg a szabadidő teljes elvérzése kiiktatta a dolgot.
Persze a környezet meg piszkált, hogy dehülyevagymá', hogy nem vállalod el, stb.
Annyi mindent kell mérlegre tenni és nem biztos, hogy a nagyobb fizetés a győztes érv.
Nálam ez bizonyítást nyert.
Huhh, ez is gáz:(
Ráadásul sokaknak tényleg nincs segítségük. nagyszülők, ilyesmi...
Most mondjam (szomorúan), hogy helyes?
paradox - de igen, (sajnos ma itthon ez a ) helyes.
Igazság szerint én sem (direkt) mondtam, hogy jobbe vagyok, sőt...egyszerűen az adott helyzetekben adta magát a dolog.
Nekem a munkám, és az ügyfelek elégedettsége, (mert az az igazán jó ajánló a cégről) fontosabb volt holmi belső vitáknál. (na jó nem részletezem tovább mert így, csak kiragadva dolgokat nem lehet teljes képet adni...főleg, hogy a teljes képhez nyilván jó lenne ismerni a mésik oldalt is, ez meg ennek hiányában szubjektívnek ható)
Persze a pénz sem mindegy, ez is tény. nekem már nem érte volna meg amúgy sem maradnom, mert nem volt jó a légkör.
Volt aki eltűrte a főnök dolgait, és az értekezletek után sírt (nekem, nem neki), hogy nem bírja ezt a nyomást, de tűrnie kell, mert más bevétele nincs:(
Én nem bírtam sosem, ha cseszegetnek, pláne, ha ok nélkül.
Csak addig csinálok valamit, amíg szeretem, ugyanis maximalista vagyok, de nem önkínzó jellem:)
A cégnél most ott maradt pár ember, a szakmaiság megkérdőjelezhető, de ez nem lényeg, mert ők jól bólogatnak, a vezetőnek meg ez kell.
Én meg nem szeretek tré dolgot kiadni a kezemből, így aztán ez a combo nálam nem jött be.
A konkurens cégnél pedig a volt főnököm hívott át - aminek nagyon örültem, hiszen ez sem általános manapság. Jól esett, hogy elismeri a munkám, ismeri a teljesítményem, a hozzáállásom:)
De nemet mondtam.
Aztán persze úgy voltam, hogy sok év után jót tesz majd egy sarkos váltás, meg az említett sokszor annyi pénz is vonzott, az új kihívás is jót tett.
De stresszesebb volt. Ott pedig konrétan rámmászott a főnök - fizikailag értsd.
Menekültem, megtettem a megfelelő lépéseket, megegyeztünk közösen kész, vége.
Számomra egyébként nagyon korrekt vége lett ;o)
na de hogy számok is legyenek...nagyjából leírom.
Első cég netto 100 alatt, de ennél a cégnél mellé bejöttek néha munkák, volt ami 40-et, volt ami 350-et fizetett havonta...ezek időszakos melók voltak.
Konkurens cég, ennek dupláját adta volna, amit elvállaltam, az pedig az első hatszorosát fizette. Mondjuk nehéz is volt az elején, de meg lehetett tanulni.
Volt sok képzés, külföldön is, de szerettem, csak volt némi kis stresszfaktor - a főnököm állandó közeledése, ami aztán konkrét ténnyé vált, s akkor mondtam azt, hogy elég.
ardian: A bajom csak az, hogy az előző kormánytól semmilyen reformot, kiigazítást nem fogadtak el (volt népszavazás 300 ft miatt, tüntetések,Bp szétverése), most meg minden mehet (magántulajdon ellopása, milliók nyomorba döntése, alkalmazottak rabszolgasorsba vitele srb.), az szép és jó.
Hát igen, ez nekem sem tetszik, de valahogy sejtettem, hogy ez lesz. Ha egy ellenzék kizárólag azzal van elfoglalva, hogy a kormánypárt minden döntését megtorpedózza, ahelyett, hogy a racionális, józan döntések némelyikét támogassa, együtműködjön, akkor mit lehet várni tőle kormánypártként?
"+az új munkatörvénykönyv (kevesebb szabadság, hosszabb munkaidő, kevesebb túlórapénz) arra ösztönzi a vállalkozásokat, hogy kevsebb emberrel végeztessenek több/ugyanannyi munkát,"
a múltkori topikot folytatva:
én igazából ezt nem látom ballépésnek, inkább a 6 hónap próbaidőt. Na annyi idő alatt kb egy házat fel lehet építeni stb.
Akkor inkább már a munkaerő kölcsönzésre kellene jó tv-ket alkotni. (nem ismerem sajnos,Te biztos tudod mi a hiba, de hallottam panaszkodni jópár közvetítő céget)
Hát én szakmailag jobb vagyok a főnökömnél, ezt ő is tudja.
Én hagyom, hogy ezt fenntebb fordítva gondolják. :-) Mert nem érdekel az ilyesmi. Nem vagyok karrierista típus, én csak végzem a dolgom, mégpedig jól.
Az előző munkahelyemen megtanultam, hogy nem feltétlenül jó elmondani, hogy mi mindenhez értesz még a munkakörödön kívül.
A jelenlegi munkahelyemen lassan két éve dolgozom de még mindig nem tudják, hogy beszélek németül és, hogy a felhsználói szintnél többet értek az informatikához.
"Mindkét munkahelyemen hres voltam/vagyok a harciasságomról a munkavállalók érdekeivel kapcsolatban. Egy csomó dolgot vívtam már ki azoknak, akik nem mernek szólni, mert fosnak..."
Sziasztok,
Na ezt, mintha csak én írtam volna:)
detto:)
Csak nekem úgy végződött, hogy behívtak fizetésemelés okán "meglepi beszélgetsére", s a vége az lett, hogy "bocs, válság van, és te mész, másik marad."
Mindezt úgy, hogy az a munkakör pénzért nem is létezett azlőtt, hogy én odakerültem, vagyis puszira ment, aztán kiharcoltam, hogy ha már tisztességesen becsületesen dolgoznak ott az addigi önkéntes segítők, kapjanak egy valamilyen jelképes összeget, csak amolyan ösztönzés-, elismerésképp, szóval a végén én voltam a zavaró körülmény.
Persze, értem én: nekem volt egyedül merszem dumálni, nem hajtottam le a fejem, mertem nem csak saját, de más kollégák érdekeit is képviselni, egyszóval asszem "túl jó" túl veszélyes munkaerő voltam.
De hogy tuti legyek a dolgomban, később felajánlottam hogy visszamegyek csinálom ingyen amit eddig, elfogadta a felettesem.
Majd másnap hirtelen meggondolta magát - mondva hogy ezt nem tartja túl jó öteletnek.
Persze - még a végén fentebbről rákérdeztek volna, hogy hogyan küldhette el ezt a tuti embert? (jópár ügyfél keres meg, hogy hová tűntem, miért nem dolgozom már ott, bennem bíztak, stb... hát nekik sajnos nem tudok semmi konkrétumot mondani, marad a dimplomatikus válasz, illetve a külföld - mint indok)
na hát ilyen is van.
Kirúgásomat követő ötödik percben máris lett volna állásom a konkurens cégnél, de végül más területen helyezkedtem el, hatszor annyi pénzért.
Időközben pedig külfödre költöztünk, a párom munkahelyéhez jóval közelebb, így most arra van időm, amire szeretném, hogy legyen.
Most pár hete itt vagyunk vakációzni Mo-n, és nagyon szomorú vagyok, mikor hallom az ismerősök történeteit:(
Az előzményekben olvastam, valaki írta már: kevesebb adóterhek kellenének, s idővel (miután rájönnek az emberek, hogy ez tartós állapot) leszoknának a mutyizásról is, s nyugodt szívvel adóznának, mert nem lennének elnyomva.
De erre szerintem sincs sajnos sok esély:(
A munkáltatók pedig nem szokták szeretni azokat az embereket, akik öntudatosak, gondolkoznak, vagyis tovább látnak annál, mint "hogyan fizessem a számláimat, jajj ki ne rugjanak, jajj örülhetek hogy van munkám, így kussolok" ...
Aki mer gondolkodni, aki kiáll a saját, ad abszurdum mások érdekeiért is, annak elég nehéz élete van ma itthon.
Arról már végképp nem beszélek, ha szakmailag jobb vagy a főnöködnél - az egyenlő a guillotine-nal.
Dehogynem, akkor kaphatsz segílyt.
Hamarosan többmillióan fogunk árkot ásni, utána betemetjük és kezdjük újra. :-)
Addig, amíg a munkavállalók hagyják magukat megfélemlíteni, addig semmi nem fog változni. Jöhet itt kolbászból kerítés, bármi.
Ugyanis munaerőből mindig több lesz (egyre inkább), mint munkahelyből. Ezért (is) kellene működnie az érdekvédelemnek. Olyan soha nem lesz, hogy a munkáltatók foggal körömmel fognak ragaszkodni a dolgozókhoz, mert nincs...
Amúgy igen, próbáltam már széllel szemben...
Annyi a titka, hogy minél hamarabb győzd meg a vezetőséget arról, hogy remek munkaerő vagy és nem biztos, hogy nyerő, ha levált. Ez rengeteg munka és energia befektetés, de utána lehet harcolni.
Az új munkahelyemen fél éve dolgoztam, amikor is el akartak küldeni az ország másik végébe egy 3 napos orientációra (nem a munkakörömhöz kapcsolódó, semmi szín alatt nem voltam rá kötelezhető), bementem az igazgatóhoz és szépen megmondtam neki, hogy nem fogok rá elmenni (indoklással) és nem erre, hanem egyáltalán nem, soha.
Ez pont azelőtt volt, hogy lejárt volna a szerződésem. Ennek ellenére nemhogy hosszabbítottak, hanem megkaptam a határozatlan idejűt.
Az előző munkahelyemen meg azért szivattak, mert közöltem, hogy 1 év múlva elmegyek.
Mindkét munkahelyemen hres voltam/vagyok a harciasságomról a munkavállalók érdekeivel kapcsolatban. Egy csomó dolgot vívtam már ki azoknak, akik nem mernek szólni, mert fosnak...