Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem megy!
Létrehozva: 2011. február 9. 14:15
Sziasztok!
Aki kötekedni nézett be nyugodtan csukja be ezt az ablakot...
Mit tennél, ha már 2. éve nem találnál munkát, miközben mindent megteszel, beregisztrálsz sok álláskereső portálra, olvasol újságot, hirdetéseket ? Előveszed az ismerőseidet is ? Ha már az ismerőseid se tudnak segíteni ?
Amikor egy ismerős jó szándékkal megkeres, hogy igen kell nekik egy ember, leginkább azért ismerősök közül válogatnak, mert bizalmi ember kell és akkor a felettese fogja magát, amikor már minden biztos és beleéled magad, hogy igen, végre fordult egyet a kocka és választ egy teljesen más embert, aki még lehet ismerőse is, ami nem derült ki ?
Mit tennél, ha tényleg szeretnél egy bizonyos munkát és már több körön túl is vagy és bíztatnak igen, nekünk ilyen ember kell ? Aztán elhívnak különböző rendezvényekre hostesskedni, ami távol áll tőled, de megteszed, mert a mai álláskereső embernek meg kell tennie, mert akár ez alapján is választhatnak, ami végső soron egy zsarolás is egyben... aztán letelik ez a "munka" és eltünnek, majd keresed őket érdeklődve, hogy akkor most hogy állunk, majd közlik, ja még interjúztatnak, és nem történik semmi, majd 1-2 hónap múlva e-mailon merik közölni veled (bár ma már az is csoda, ha vmilyen visszajelzést kapsz) nem téged választottak. PErsze időközben lemondasz róla, nem éled bele magad, mert minek, nem szabad semmibe se beleélned magad a mai világba.
Mit tennél, ha jelentkezel (adminisztráció, HR asszisztens) különböző munkákra, amit egy füzetbe irogatsz, mert képben szeretnél lenni, hová is jelentkezel, majd fekhívnak, hogy de te jelentkeztél, ami végül kiderül nem is az a cég és nem is az a pozició csak valami ügynök, amit nem szeretnék semmiféleképpen.
Mit tennél már ilyen elkeseredettségben, amikor 28.500 Ft szociális segélyt kapsz, a rezsid 40 ezer és akkor még nem is ettél, szórakozásra, nyaralásra már jó ideje nem is gondolsz, csak próbálod átvészelni a mát és a holnapra nem is mersz gondolni, se bizakodni, mert beleélni magad nem szabad.
Annyira elkeseredett vagy már, hogy mindenhol az alap valamilyen diploma és beszélj 2 tárgyalási szintű nyelvet, átlat 1 nyelv, de már egyre több, hogy 2 nyelven, az egyik nyelv mondjuk még meg is van az angol, de otthon vagy és nem tudod gyakorolni, nem tudsz kivel beszélgetni és nem tudja senki neked kijavítani, max olvasgathatsz, hogy a szókincsed ne legyen passzív.
Aztán amint jelentkezel egy ilyenre és kérnek bérigényt és le mered írni, hogy netto 140.000 Ft akkor kiröhögnek, hogy ők nem ilyen sokra gondoltak és talán bruttoban megkaphatom ? Miért , miért és miért keresünk mi ilyen keveset ? Miért nem becsülik meg azt aki tanult és miért akarják ennyire leminősíteni ?
Teljesen el vagyok keseredve.... ez egy segítségkérés volt...
Én teljesen megértelek,csak nem reklámozom én sem,hogy azóta,mióta TE én is munkát keresek!Senki nem tudott segíteni és már nagyon rég nem is kérek segítséget ilyen téren.Az elején végigkérdeztük,hogy valaki tud-e valamit...de senki nem tudott!
Azótab én is csak küldözgetem az önéletrajzokat és választ sem kapok.Tavaly 1 helyre hívtak vissza össz-vissz!
Egyáltalán nem hangzik borzasztóan! :-)
Az önsajnálattal sincs semmi probléma, csak TUDJ róla, és ne tartson sokáig....
Az együtt érzéssel sincs semmi baj, csak az akit ezzel illetünk, az nemmegy vele sokra, mert együtt érzéstől még egyetlen probléma sem oldódott meg....
Igen, visszaérkeztünk a kiindulási pontunkhoz, az együttérzéshez. (Nem tudom, mennyit olvastál vissza. :)
Az elkeseredés ügyében inkább csak találgatok, mert nem tudom, milyen. (Ez borzasztóan hangzik, mondjuk.) Szóval az én esetemben a csalódottság, pesszimizmus, vagy nem is tudom mi a jó kifejezés, ha másokról beszélünk. Ha magamról, akkor tökéletesen jó az önsajnálat, azzal tisztában vagyok, és küzdök ellene. :)
De másokkal talán azért tudok együttérezni, mert tudom, milyen pocsék a bizonytalanságtól való félelem és az önsajnálat. És "elkeseredem" (helyette szeretnék inkább együttérezni), mert tudom, milyen nehéz ezeket legyőzni. Főleg, ha a környezet sem támogató, hanem ellenséges. (Előzőekben ez már leírtam, mit jelent egy támogató, és mit egy nem támogató környezet.)
Gratulálunk.
Megérett a gyümölcse a szenvedésnek... És csak ez számít! Megtette. Úgyhogy ne sajnáld, hanem légy rá büszke, mert átlépte a saját korlátait...
Az idealista lehet materialista... ;-) Az nem zárja ki...
Határeset nálam. Fontos, de nem mindenáron. Nem vagyok az a harácsolós típus. Nem vonz egy menő luxuskocsi, vagy yacht, vagy medencés ház... van rengeteg hely, ahol úszni lehet.
Persze, hogy nehéz. A világ legnehezebb dolga a saját gyengéinkkel szembenézni. A saját korlátainkkal.
Ha nem lenne az egonk, nem lenne nehéz, de van.
Az egész pusztán arról szól, hogy mindenáron bebizonyítsuk magunk számára, hogy van értelme a létünknek...
Pld. Anyám 56 éves. Mai napig okolja az anyját. Én már rég nem okolom őt. Az alaptulajdonságot, az "okolást" hoztam otthonról. Marha kemény démon, amivel nem volt könnyű szembenéznem, hát még legyőznöm...
Nyugi. A legkevésbé sem vagyok tökéletes. Korrekt méretű egom van, csak én már küzdök, hogy ne ő irányítsa az életem...
Sőt. Teljesen korrekt, tételes listát tudnék írni jókat röhögve magamon a hibáimról...
Párom igen hosszú idő után végre állást kapott. De hogy mennyit szenvedett előtte...
Szép estét!
Én mindenképen különválasztanám azt, hogy én érzem a keserűséget, mert velem történt valami "rossz", tehát emiatt sajnálom magamat vagy ha mással történik valami rossz, mivel azzal max. együtt érezni lehet, de keseregni nem, mert nem az én fájdalmam...lehet mondani, hogy jaj, de sajnálom, hogy így jártál, de tkp. ez nem ugyanaz a keserűség, mintha a sajátom......
Miért keserít el, ami a világban zajlik?
Mert félelemmel tölt el.
Mitől félsz?
A bizonytalanságtól.
Mit tesz a biznytalanság?
Elkeserít...
Vagy valami ilyesmi. Talán nem a legjobb kifejezéseket találtam meg :-D
"Ne okolja egy életen át a szülőket, mit rontottak el.."
Persze, ez így van, de szerintem ezt neked nem kell magyarázni, hogy ez milyen nehéz, és hény embernek nem is sikerül. Hiszen most a gyengék a téma, nem?
Azta, neked ezek szerint nem materialista a világnézeted? :) Azt hittem, kettőnk közül én vagyok az idealista...
Nem, vagy nem teljesen. Mi neveljük őket valamilyennek. De ez nem jeleti azt, hogy így is élje le az életét.
Betölti a 18-at és azt mondja, fenőtt vagyok, dönteni akarok. Rendben. De akkor ne jöjjön nekem azzal, mit hoz otthonról. Változtasson rajta. Ne okolja egy életen át a szülőket, mit rontottak el... De egyszerűbb okolni másokat, mint szembenézni a saját töketlenségünkkel...
Oprtimista én sem vagyok. A materialista világnézet nem a jó irányba viszi a világot.
A társadalom szemben senki vagy, ha nincs menő autód, kéród, stb...
És amit már írtam az előbb, hogy nincs egyéniségük, nincs tartásuk, ezért ezt be is nyalják, és csak ezért hajlandók tenni... ezért viszont bármit...
És majd a bömbi igazolja, milyen fasza csávók.
Van egy haverom, azért méltatott, mert nem bömbit vettem... Mert az autó. Elmondta miért. Kiröhögtem. Van egy autóm, belefér a család, műkik szépen... ja, hogy nem státusszimbólum? Lexarom :-DDD
Viszont Mazda6-ot nem látsz lefoglalva... bömbit meg kilóra... csak, hogy a komolyságot nézzük... :-DDD
"Ilyen utánpótlás mellett, ilyen "komoly" egyéniségek mellett mekkora segítség lesz a normális a társadalom részéről..."
Itt jönne be a nevelés. Mondjuk egyre kevésbé vagyok optimista. Nem a toleranciára való nevelés felé haladunk. A fiatalokkal egyébként nincs baj. Mi neveljük őket olyanra, amilyenek. És gyakorlatban látom mire képes a példamutatás. Csak milyen példát mutatunk?
Igen, ezek azok a kérdések, amiket nem mernek tisztázni, mert bizony mindegyik széles réteget érint, aki ha kikerül a "jóból" hangossá válna...
Természtesen nem a sérültekről beszélünk... ők vannak, amit lehet, meg kell tenni értük...
Alapvető ieológiai koncepci volt:
Te ne csinálj semmit, majd az állam mindent megcsinál...
Most nincs miből csináljon. Az egyén meg elszokott attól, hogy maga csináljon valamit. Mármint nem Maga, hanem önnön maga :-DDD
Ehhez tették hozzá, az oktatást, a Magyar módszert, a Bolognaival...azt is inkább szószba tették volna...
Nem azért rosszabb, mert rosszabb a helyzet. Emlékeim szerint 98-ban is ilyen szar volt. Azóta eltelt 12 év. Csak az egyén vár és vár és vár és vár, hogy jobb lesz. Na, ezért rosszabb.
Kritizálni mindent lehet.
Tudod mérnökként művezető koromben egykoron hazazavartam a szerelőt a területről, ha úgy ítéltem meg, nem teljesít. Ha azt mondta, hogy ezt, vagy azt nem lehet, vagy nem lehet gyorsabban, akkor fogadtam vele.
Ha én nyerek, haza megy és bukja a napi bérét, ha ő nyer, megkapja az enyémet és maradhat.
Vesztettek egytől egyig... mondjuk én jó pár fürdőt megszereltem míg végeztünk :-DDD
A mátrixban is ezt mondták: "Mutasd!"
"Csak azzal nem értek egyet, hogy mi az, amit "gyengének", "rászorulónak" ítél meg a jelenlegi sztereotip gondolkodás... Csak ezt mondom."
Igazad van, nem definiáltuk, ki a rászoruló és a gyenge. Nyilván nem a mozgássérültekre, betegekre gondolunk, mert az ő segítésük nem kérdéses a jelenlegi európai értékrend szerint.
Az érdekes (és megosztó) az, hogy hol a határ az erős, segítségre nem szoruló és a gyenge, netán "lumpen", sőt mi több, bűnöző között. Na ja. És ki érdemes társadalmi segítségre.
Nagy bizony.
Itt a 18 évesek képtelenek dolgozni, ott a 4 évesek igen.
Van egy indiai mondás, illetve kettő...
"Ha a gyereked be tudja kötni a cipőjét, nincs tovább rád szüksége..."
"Ahhoz, hogy gyereket nevelj, előtte önmagadat kell megnevelned..."
Szerinted a mi társadalmunk hány százaléka képes elengedni az utódot? Hány anya meri leengedni a lépcsőn egyedül a 2 éves gyerekét, análkül, hogy fogná a kezét...
Szerinted közre játszanak ezek a dolgok abban, hogy az egyén felnőttként is "istápolásra szorul"? hogy "fogni kell a kezét"?
A régi öregjeinke hasonló korban kezdték a munkát... 7-8 évesen pásztorkodtak... ;-)
Persze nem mondom, hogy ma is ezt kell csinálni. De kezdetnek nem lenne rossz...
Ezek ferde, kifacsart, eltorzult nézetek, képek, illúziók az életről...
Egy eset, ami tegnap történt.
Szerelmem kimenőt kapott, csajos buliba mentek. Elképedve ért haza hajnalban. Az oka, hogy bementek egy "buliba", ahol zsufólásig voltak a fiatalok, akik persze menők, májerek, és tudnak mindent...
A látkép az volt, hogy minden második "pasi"-n kalap volt... Ez ugye az 50-es években nem lenne túl nagy szám. De egy X-Faktor után egy csapat "Nikolas"-szal találkozni, enyhén szólva is röhejes...
Ok?
Birkák! Nincs egyénisége, ezért másol. És hogyan? Ahogy egy fénymásoló... Azt, amit látni lehet... a belső tartalmat nem. Ha én adok egy teli kancsórol készült képet, attól bizony Te még szomjan halsz... de ha adnék egy teli korsót...
Ilyen utánpótlás mellett, ilyen "komoly" egyéniségek mellett mekkora segítség lesz a normális a társadalom részéről...?
Hallottam. Elég öreg vagyok, abban nőttem fel, hogy "majd a gyerekeidnek jobb lesz." Agymosták az embereket, akik elhitték (az agymosás hatásos ám) hogy majd jobb lesz.
De nem lett, sőt rosszabb. És még most is nehezen hiszik sokan, hogy európa közepén, az Unióban arra kell gondolni, hogy az etióp szint felé közeledünk, és nem a német felé. És aki nem tud ebből kitörni, az pusztuljon. Mivel a mostani értékrend ugye az, hogy tegyél magadért, akkor jobb lesz neked. De azért nem restek a régi ideológiát felhasználni, hogy a tömeget megfékezzék, miszerint "majd jobb lesz, ekkor, meg akkor, meg amakkor, addig robotolj türelmesen.) Persze.
Én egy szóval nem mondom (mondtam), hogy minek a társadalmi segítség...
Csak azzal nem értek egyet, hogy mi az, amit "gyengének", "rászorulónak" ítél meg a jelenlegi sztereotip gondolkodás... Csak ezt mondom.
A videon láttál egy gyereket, aki tökéletesen mozgásképtelen. Ha a szülők életben tartják, rendben. Ha nem, az már nincs rendben.
A természetben a gyenge állat elhullik... nem kárba vész, hisz táplálékául szolgál más élőlényekmnek. Ezt mi anuláltuk, mint szabályt. És a természet válasza az elkorcsosult népesség. Pld, hogy átlag 30 éves, ha futva kellene elkapnia a "zsákmányt", éhenhalna...
De ha megfigyelted az arcát a fiúnak a videón, amikor a célba beértek, felemelte azt a kezét a magasba, amit mozgatni sem tud...ő is extra teljesítményt nyújtott önmagához képest...
Az egyed gondolkodása az alábbi helyzetben:
Az életszínvonalában lassú, de folymatos csökkenés mutatkozik.
Mit mond?
"Majd csak jobb lesz..."
"Bizunk benne, hogy jobb lesz..."
"Ennél lejjebb már úgy sincs..."
Mit tesz az élet?
Megmutatja, hogy van lejjebb...
Megmutatja, hogy így nem lesz jobb...
Megmutatja, hogy a bizalom kevés...
Mit tesz az egyed?
Semmit. Bízik tovább. Aztán kiabál.
Mit kellett volna tenni?
Nem bízni, hanem tenni ellene...
Ismerősek a szlogenek? Soha nem hallottad őket?
Lásd 260 hozzászólás.
Nem voltam még Indiában, de sok ismerősöm, baráraink igen. Az indiaiak boldogok. Állandó a helyzetük, amibe születnek, azt kell elfogadni, vallás, kultúra, minden ezt támogatja. Ebben ők boldogok, mert el tudják fogadni. Nem javulhat a helyzete, de nem is romlik.
Nálunk nem lehetsz boldog és sikeres, semmi vagy, ha nem tudsz a helyzetetden javítani. Akkor gyenge vagy, pusztulj. (Képletesen, persze.) Szerintem baromi nagy a különbség. :(
Gondoltam, ugyanaz a nevük. Amúgy egyetértek.
Csak annyi, hogy neki a fia, azt mondjuk, azért teszi. Nyilván, akihez nem áll közel, attól ez az emberfeletti dolog nem lenne elvárható. De minden "gyenge" ember (hogy visszatérjek az eredeti kérdéshhez) valakinek a gyermeke. (Hogy leegyszerűsítsem.) Hogyan mondjam azt, hogy lesz, ami lesz, minek a társadalmi segítség? (Ha a sajátjai pl. nem tudnak neki segíteni.)
Én nem tudom azt mondani, hogy nincs társadalmi felelősség. Persze megértem, ha valaki ezt nem így gondolja.
Látod?
Ezeken az emebereken nem segítünk. És az ilyen országok lakói szaporodnak a legjobban. Tudod miért?
Mert felfogták, elfogadták, hogy ez van...
Rajtuk épp ezért nem kell segíteni. Csak itthon kell segíteni (széttártkarú értetlenarcot vágó szmájli)
Ha nem az utcán alszol, ah van ruhád, és ha van minden nap mit enned, bármi is legyen az, akkor a föld népességének a leggazdagabb 10%-ban vagy.
Ez a legkevésbé sem a középmezőny.
Gyerekkoromban sokszor mondja jóanyam: "Tudd, hol a helyed!"
Tudom.
És mégis a nép az isten adta nép döntött.
Amikor azt mondom, hogy bevezetném a római demokrácia laptételét, hogy ki jogosult szavazni, akkor meg szoktak kövezni :-DDDD 35 éve vizelek a ventilátorral szemben.... ezt a maradák 165-öt már fél lábon is kibírom...
A birkák aranyos állatok, csak felfalja őket a farkas....
Nincs olyan, hogy időben. Sosem késő, és sosem lehet időben elkezdeni valamit...
Nincs?
Azoknak az embereknek, akiknek összedőlt a háza pl. édesanyám falujában, vagy akiknek nincs pénze fűtésre, vagy akinek hónapokat kell várakoznia egy vizsgálatra, azután azt mondják késő, azoknak azért ...
Tudom, ez nem az etióp szint. De az emberi természet olyan, hogy ha a helyzete romlik, akkor egy idő után elégedetlenebb, mint ha rosszabb a helyzete, de nem romlik tovább. Pont azért, mert a jövőbe vetett bizalom veszik el. :( Ilyenkor sokkal nehezebb pozitívan gondolkodni is. Ez pedig csak tovább lök a mélybe.
Ő a fia.
Egy mosolyért teszi. Van, akinek dolga, mert dolga, hogy megtapasztalja, de van, akinek nem dolga.
Jó, ha a lényeget látja az ember benne. Hogy "teherrel" 60 évesen képes 3,6km-t úszni, 182 km-t biciklizni, és majd 42 km-t futni. Arra tettem be, hogy mit jelent, amikor valaki "rengeteget teljesít". A világunk inercia alapú. Kérdés, hogy az egyén mit vesz origónak. Az ego által választott zérust, vagy mást...
Szuper ahogy fogalmazott... :D
"Azt kapod vissza jórészt, amit magad is adsz."
Bárcsak így lenne. De ez még a mesékben sem mindig van így...
Egyébként kár ragozni, különböző okokból, de én nem érzem jól magam ebben az országban, ezért elmegyek.
Felhozhatnék - mert fel tudnék - példaként számos üdítő kivételt pozitív kisugárzású, kellemes fellépésű, kulturált, korrekt, készséges, szociábilis emberekből itt is, de sajnos, itt (Mo-n) alapvetően nem az ilyenek vannak többségben. Ez van.
Ezt Woody Allen sokkal jobban megfogalmazta: A gazdagság jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is.
:))
Na ime ;
Két főnök beszélget ;
-Te a te munkásaid bejárnak dolgozni ?
-Persze
-És kapnak fizetést ?
-Nem dehogy ,azt nem !
-És mégis bejárnak ? Te nem kéne ezektől belépődijjat kérnünk ?
Tudom kicsit erős,és sajnos azt mondják minden vicc valami igazságra épűl...
Van azért roszabb is,van olyan aki semmiféle támogatást nem kap,és nincs melója...
Na ebbe gondolj bele...
Amugy tényleg a "csókosoknak" áll a világ..
És ha nincs pénzed nincs semmid sem...
Valaki azt mondta nekem egyszer (és szerintem nagyon igaza volt ) ;-A pénz nem boldogít,de nélküle nincs boldogság sem.
Egyettértek azokkal akik azt mondták vállald el akár a 140 bruttós állást, (ha jön megint egy ilyen) aztán közben nézelődhetsz másfele,jobb mint 28 ezren éldegélni....
Kitartás !!!
Más ugysem segít...
És fontos tudnod sok ember nem azért végzi azt a munkát amit mert ő abban annyira jó,hanem mert muszály,vagy mert volt ismerőse és nem baj ha nem ért hozzá annyira...