Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Orvos vagy sem? Mi a baj?
Létrehozva: 2021. november 21. 06:27
Az éjjel sikerült egy lépcsőfokról rosszul lépnem és alám bicsaklott a bokám. Hallani is véltem egy roppanó/pattanó hangot. Szinte azonnal el is kezdett fájni, de még fel tudtam menni a szobába. Nem sokkal ezután észleltem, hogy kicsit meg is van duzzadva, majd amikor újra ráakartam állni, már nem tudtam. A másik lábamon leugráltam a hűtőig jégért, majd vissza a szobába. Azóta jegelem és felpolcoltam a lábam. A duzzanat mintha kicsit apadt volna, viszont olyan mintha a bokám külső része be lenne kékülve, zöldülve. Ez mit jelenthet? Eltört vagy csak a szalag sérülhetett meg? Vasárnap révén hova forduljak?
17f
Tegnap reggel édesanyám bevitt a sürgősségire, ott megvizsgálták a bokám. Sajnos részleges elülső bokaszalag-szakadásom van. 1 hét gipszsín és kontroll jövő hétfőn délután.
Mivel lehetne eltölteni a tanuláson kívül még az időt? Mire számítsak a továbbiakban? Teljesen rendbe jövök vagy ezentúl könnyebben kifog menni majd a bokám?
Még egyszer: NE JÁTSSZ VELE, MIELŐBB NÉZESD MEG ORVOSSAL ÉS HOLNAP ESZEDBE NE JUSSON ISKOLÁBA MENNI ÉS NAGYFIÚSKODNI!
Kedves kérdező! Ha kamu, ha nem a kérdésed, akkor is megpróbálok rá válaszolni.
Tizenkét éve aktívan focizok. Amennyi edzésen, ill. meccsen csak lehetett ott voltam, ill. ott is vagyok.
2018. június 8. nagyon az emlékezetembe vésődött. Ezen a napon elmaradt az utolsó két óránk, valamint elmaradt a fociedzésem is. A szüleimmel megbeszéltük, hogy a páros héten szokásos 14:32-es helyett a 17:32-es vonattal megyek csak haza, hogy egy kicsit a haverokkal lehessek. Ez fociidény aktív része alatt igencsak ritkán történhetett meg. A park kb. félúton van a suli és az állomás között. Nagyjából 40 perccel a vonat érkezése előtt az egyik haver jelzi, hogyha nem akarunk rohanni, akkor ideje lenne szedelőzködni és elindulni az állomásra. Már éppen beléptünk volna a pénztárnak és a váróteremnek helyt adó épületbe, amikor elkezdték kiabálni, hogy érkezik a vonatunk. Legalábbis akkor azt hittük, mert nem néztünk rá az órára. A vonat a 3. vágányra érkezik. Futásnak eredtünk. Ahogy felértünk a peronra, akkor néztük, hogy csak 17:06 perc van, és ez „még csak” a 15:32-es vonat lesz. Velem a lépcsőn történt meg a baj, hisz ahogy leléptem az utolsó lépcsőfokról, a bal bokám kifordult. Fájni nem fájt és rátudtam állni, így nem szóltam senkinek. Ha cipőben lettem volna, akkor lehet, hogy meg sem történt volna, de én szandálba voltam. Éreztem egy pillanatra a szandál szélét a talpam közepén, ami nem éppen természetes dolog. Szóval, amikor megláttuk, hogy nem a mi vonatunk, vagyis nem az, amelyikkel mi menni szeretnénk és egyébként is óriási a tömeg a peronon, akkor visszamentünk a pénztárakhoz és megnéztük a kijelzőt, amely szerint a mi vonatunkon 45 perc késés volt. Ezután beültünk a váróterembe. Amikor aztán felakartam állni, akkor éreztem egy nyilalló fájdalmat. Egyedül a barátnőm vette észre, hogy valami nem stimmel. De persze tagadtam. A vonatra alig bírtam felszállni, majd onnét leszállni. Úgy kísért haza a barátnőm és az egyik haverom. Anyu még nem volt otthon, apu pedig éppen aludt, mert ment éjszakás volt és éjszakára ment. Nem szóltam egyiknek sem. Másnap elmentem a barátnőm öccsének a szülinapi partijára reggel, majd délután pedig moziba mentünk a csajommal. Szombaton fahordás volt a program. Hétfőn, mintha mi sem történt volna, elmentem iskolába, majd edzésre. Az utóbbinak már nagyon nehezen bírtam a végét. Ez így zajlott kedden, szerdán és csütörtökön is. Pénteken – mit sem sejtve arról, hogy az edzőm tájékoztatta édesanyámat a tapasztaltakról – úgyszintén suliból mentem edzésre, de anyám már ott volt. Letagadni sem tudtam, hogy fáj a lábam, mert alig tudtam a bal lábamra súlyt terhelni. Anyu ordított velem és azonnal vitt a körzeti gyerekorvoshoz. Aki szintén nem illetett dicsérő szavakkal, majd pedig rtg és UH vizsgálatot rendelt el. Az előbbit soron kívül még aznap este megcsinálták. Törés nincs, de zúzódás van. Hétfőn (jún. 18.) pedig az ultrahang vizsgálat során kiderült, hogy 10 napon keresztül részleges bokaszalag-szakadással mászkáltam, tesiztem, edzettem. 1 hét gipszsín és 5 hét járógipsz következett.
Nem ez volt az egyetlen ilyen sérülésem, de az egyetlen, amivel nem fordultam a lehető legrövidebb idő alatt a szüleimhez valamint legfőképpen orvoshoz.
A saját tapasztalataim szerint a szalagszakadás egyáltalán nem zárható ki. NE JÁTSSZ VELE, MIELŐBB NÉZESD MEG ORVOSSAL ÉS HOLNAP ESZEDBE NE JUSSON ISKOLÁBA MENNI ÉS NAGYFIÚSKODNI!
Teljesen egyetértek veled! Mielőbb orvoshoz kell vele fordulni.
Kórházi ügyelet. Felhívod a kórházat, amelyikhez tartozol, és elirányítanak.