Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Fogorvos-Deadalon-szájzár
Létrehozva: 2016. október 5. 21:00
A múlt hétfőn betömte a doki az egyik fogamat. Aznap estétől küzdök nem túl komoly szájzárral. A nem túl komoly azt jelenti, hogy kisebb falatokat tudok enni, tudok beszélni, de nem tudok pl. egy jóízűt ásítani, vagy mondjuk egy almát harapni, és a fogmosás is nehézkes. Napról napra jobb, de még fáj a fülem és a mandulám irányában, és korlátozott a szájnyitásom.
Az a gondom, hogy holnap megyek vissza, és elvileg lesz egy bölcsességfog műtét. Pontosabban azt mondta, kicsit meg kell metszeni az ínyt, mert nem fér hozzá a foghoz. Jelenleg nem tudom akkorára nyitni a számat, hogy akár csak a közelébe is férkőzhessen a hátsó fogamnak. Tud ezzel a fogorvos valamit kezdeni? Vagy meg kell várni, amíg magától elmúlik a szájzár?
A Deadalon kérdés pedig arra vonatkozik, hogy nem bírom elviselni, ha a számban turkálnak - hánynom kell. Vagyis még egyszer sem hánytam ilyenkor, de küzdök a hányingerrel, és így lassú, körülményes a beavatkozás, mert a dokinak mindig félre kell állni, és megvárni, amíg lecsillapodik a gyomrom. Ez nagyon kellemetlen, de nem tehetek róla. Ilyen vagyok, amióta az eszemet tudom.
Múltkor azt javasolta, dobjak be előtte 2 szem Deadalont. Mondtam neki, hogy szerintem az nem fog segíteni, mert ez a hányinger nem olyan, mint egy utazási rosszullét. 2 szemet biztos nem fogok bevenni, mert attól el is aludnék, de egyet igen, teszek egy próbát. Szerintetek is hathat? Én valahogy nem hiszek benne, de a doki állítja, hogy jó lesz. Az igaz, hogy elbódít, és ettől talán kevésbé fog érdekelni, hogy a számban van a doki.
Ja, és még annyi, hogy nagyon félek. 
Ugyes vagy! Remelem azóta jobban
Nem írt ugyan senki, de ha már itt éktelenkedik ez a topik, akkor leírom a tapasztalataimat, hátha egyszer jól jön valakinek.
Csütörtök este tehát átestem a bölcsességfog eltávolításon. Örökre beégett az esemény a legrosszabb emlékeim közé, de meg kell jegyeznem, hogy a fogorvosom és az asszisztensnője kivívták a maximális tiszteletemet és a hálámat is. Nagyon aranyosak voltak, nyugtatgattak, terelték a gondolataimat, a dokinak a műtéttel párhuzamosan arra is volt energiája, hogy mindvégig figyelje a reakcióimat, kérte is, hogy azonnal jelezzek, ha valami nincs rendben. Tette ezt úgy, hogy szemtelenül fiatal, ránézésre még 30 sincs, mégis olyan határozott, magabiztos, empatikus és profi, hogy ihaj.
A szájzár kérdést megválaszolva: ez semmiképpen nem okozott volna problémát. Van erre egy megfelelő eljárás (talán injekció), amivel oldani tudják a szájzárat, de nálam erre nem volt szükség. Csütörtök délutánra szinte teljesen feloldott magától.
Deadalon: Úgy volt ahogy gondoltam. Önmagában nem csillapította ezt a típusú hányingert, viszont kicsit elbódított, ettől pedig kevésbé irritált, hogy 4 kéz van a számban. Párszor azért öklendeztem, de nem volt vészes. A doki addig félrehúzódott, megvárta, amíg túl leszek rajta, s amikor intettem, hogy oké, akkor nekiesett újra.
Ha valaki a fájdalomtól fél, azt megnyugtathatom, hogy szemernyit sem fájt a beavatkozás. Kaptam két szurit, és nem éreztem mást, csak rángatást, rezgést, szorítást, és hasonlókat, ahogyan a doktor úr küzdött a fogammal, de semmi nem fájt.
Azért volt szükség az eltávolításra, mert csak részben tudott előtörni a fog, és néha fájdogált, meg vérzett fogmosáskor. Én mondjuk ezer évet leéltem volna vele, de a doki szerint ez egy sor komplikáció táptalaja lehet, ezért jobb, ha "kidobjuk". Később aztán óvatosan megjegyezte, hogy "De ez kisműtét lesz ám", meg, hogy "fel kell nyitni az ínyt". Gondoltam persze, kicsit bemetszi, aztán kihúzza, mint bármely más fogat.
Na, ez a valóságban úgy történt, hogy felmetszette az ínyt, aztán közölte, hogy "Akkor most szétfűrészelem, mert össze van nőve a szomszédos foggal", aztán meg "Kettévágom a fogat is, mert túl nagy, hogy egyben kijöjjön"... Kb. 40 percig tartott az egész, közben végig arra gondoltam, hogy már zajlik, tehát egyszer véget fog érni, és minden perccel közelebb kerülök ehhez a pillanathoz, minden rendben van, mert a doki a gyerekkori kacsázó járásáról beszél, amit nyilván nem tenne, ha éppen az arckoponyámat zúzná széjjel... A szomszédos fog melletti darab nehezen jött ki, akkor volt egy mélypont, amikor azt éreztem, hogy ez még órákig eltarthat, és most nem tehetem meg, hogy felállok, és kisétálok.
Aztán a végén volt még egy, amikor a doki elveszítette a tűt az ínyemben. "Szívjál, Melcsi, mert annyi itt a vér, hogy nem találom!" Magamban egészen rácsodálkoztam, hogy "Jéééé, ezek szerint vérzik?" Persze gondoltam, de nem éreztem semmit.
De eljött a pillanat, amikor hátrébb lépett, és kimondta a varázsszót: "Kész!" Azonnal leugrottam a székből, úgy toltak vissza, hogy helló, ez azért nem ennyi, mert ad még gézcsomót a sebre, és átnézi még egyszer, és különben is csupa vér az arcom.
Búcsúzóul elmondta, hogy ez egy csont alatti fogeltávolítás volt, és minden volt, ami ilyenkor előfordulhat (vágás, fúrás, fűrészelés), ezért az utóhatások tekintetében is számíthatok mindenre. Na, van is minden. Először is nagyon fáj, bár már nem annyira, mint az első este, amikor kiment az érzéstelenítő hatása. Egyelőre napi 2 Cataflammal elvagyok, remélem, rosszabb már nem lesz. Kaptam antibiotikumot, 1 hétig kell szednem. Hazaérve azonnal elkezdtem jegelni, ennek ellenére rondán fel van dagadva a fél arcom, sőt be is kékült az állcsont fölötti részen. Mindezt elmondta, tehát nem lepődtem meg, de azért rossz. Enni nagyjából tudok, óvatosan, a másik oldalon.
Belülről, ha megnézem, semmi különös, egy szép kis varrat látszik. Kívülről, hát kicsit olyan, mintha összevertek volna. Nagyon várom, hogy jobb legyen, állítólag a 4. nap után már egészen emberi formám lesz.
Nem kívánom senkinek, hogy ilyenben legyen része, de, ha már muszáj, azt javaslom, hogy keresse meg a legjobb helyet, akkor is, ha sokba kerül (ez 25.000,- Ft volt), mert nagyon nem mindegy, hogy milyen ember, milyen szaktudással szabdalja szét az arcunkat.