Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Pániknyavalyák
Létrehozva: 2015. november 18. 08:52
Üdvözlök minden kedved fórumozót!
Már rengeteg topik nyílt hasonló témában, bár az utóbbi időben nem aktívak ezek a fórumok. Szeretnék tanácsot, segítséget kérni, mert nagyon el vagyok keseredve. Röviden a történetem a következő: még 17 éve napszúrás következtében elájultam a Balatonon.
Rengeteg ember látta, másnap már nem tudtam emberek közé menni. Akkoriban még nem is hallottam pánikbetegségről, rengeteg orvosi vizsgálat után derült rá fény, hogy nekem is ez van. Miután az egész gyógyszerpalettát végig szedették velem, beállt két gyógyszer és ezek segítségével tudtam ezzel együtt élni.
Nem voltam " toppon " tömegben, temetésen, piacon, de megtanultam kezelni. Ha voltak jobb időszakok, akkor szép fokozatosan elhagytam a gyógyszert, ha éreztem, hogy visszatér a szorongás reggelente, akkor elkezdtem szedni. Ez így ment tavaly Karácsonyig. Akkor épp nem szedtem semmit, és felmerült egy nőgyógyászati gond. ami miatt azóta is itthon vagyok. Elveszítettem a munkám és előjött a régi pánikbetegségem. De már nem használtak a régi gyógyszereim, háromszor is nekifutottam, de nagyon depresszióssá tett mindkettő és nemcsak pár hétig.
Kórházba kerültem, megint kísérleteztek egy csomó gyógyszerrel és kaptam kétfélét, ami semmit sem használ, sőt egyre rosszabb. A szorongás tönkreteszi a mindennapjainkat, már itthon sem vagyok jól, felőröl ez a kétségbeesett érzés, rosszul nézek ki, karikás a szemem, sápadt vagyok, enni csak este tudok , mégis híztam sokat a gyógyszerek miatt. Elmenni már szinte sehová sem megyünk miattam, mindenütt rettegek, hogy elájulok.
Azt hozzá kell tennem, hogy külföldön élek egy nagyon ingerszegény környezetben. Három éve új párom van, aki a világ legrendesebb és legoptimistább embere. Az új családom is kétségbe van esve, ők még a stresszt sem ismerik hírből sem, nehéz megérteniük a betegségemet. Nekem semmi gondom nincs, anyagilag jól élünk, szeretetben, békességben.
Mégis itt ez a betegség. Nem tudom, mitől szorongok, talán a jövőtől, félek, hogy nem találok munkahelyet, vagy, ha igen, mi lesz, ha megint rosszul leszek és mindenki arról fog beszélni. Az előző munkahelyemről nem szépen jöttem el, az utolsó két hétben végig pánikrohamom volt, úgy dolgoztam végig a nehéz fizikai munkát, mégis megharagudtak rám a főnökök.
Tudom, hogy emberek közé kellene mennem, azért vágyok is nagyon, de félek is elhagyni az otthonomat hisz még itt is többször le kell ülnöm, ha valamit csinálok. Régen tele voltam energiával, pörögtem, imádtam a házimunkát, híres vagyok a főzőtudományomról. Manapság gyorsan összedobok valamit , de közben is szorongok, nem tereli el a figyelmemet semmi. Az a baj, hogy lassan egy éve senkivel sem találkozok, minden nap ugyanúgy telik, várom haza a családot.
Nincs egy barátunk sem ( itt nem járnak össze az emberek ) ,se egy rokon vagy valaki, aki elterelné a figyelmet magamról. Egy idősebb magyar barátnőm van, vele szoktam havonta egyszer beszélgetni, de hát neki is megvannak a maga problémái.Minden nap fogcsikorgatva sétálok, szédülök, ájulásérzetem van, mégis megyek, néha bemerészkedek egy boltba, kiver a víz, remegek, mégis megyek, csinálom.
Rengeteg motivációs tréninget nézek a neten, relaxálok , tornázok, mégsem segít semmi. Voltam magyar pszichológusnál is, nem lett semmi eredménye. Mit tudnátok tanácsolni, mit próbáljak még meg? Pszichoterápiát nem tudok csinálni, mert nincs magyar pszichiáter sehol, az itteni nyelvet meg még nem értem annyira, hogy ilyen mély dolgokba belemenjek.
Hazaköltözni semmiképpen nem szeretnék, ide köt a párom és az új életem. Karácsony előttig három évig repdestem a boldogságtól bogyók nélkül is. Valami csak tud segíteni.. Ha valaki kigyógyult már hasonló betegségből, kérek, ossza meg velem a tapasztalatait.
Előre is köszönöm.
Akkor nem rad gondoltam,de szerintem,3 ev utan mar kellenne annyit beszelni,es erteni,csak az anyanyelven?Hat ezt honnan vetted?Talan karomkodni azon a legjobb...de a tobbi?Ha ott elsz nem ugy gondolk
ozol ahogy az otaniak?Na mentem....jobbulast
de, szépen beszélek, éppen tegnap dícsértek meg. De azért a mélyebb érzelmekről szerintem csak az anyanyelven lehet igazán " kitárulkozni " . Csak egy lányom van.
Harom ev alatt nem tudtad a nyelvet megtanulni?En ugy emlekszem van egy kisfiad is,vagy tevedek?Ha igen akkor boccs....
Már csak azért sem, mert azt, hogy rosszat gondol, AZT CSAK TE FELTÉTELEZED!
Off ezek a paranoid osztonkesztetest kovetok es mennyi, de mennyivel lehet talalkozni kulonbozo forumokon ,ha tudnad
ezek erzik ugy hogy egy artatlan velemeny gondolat allasfoglalas nekik szolt vagy eppen meg kell/lene vedeniuk az altaluk serlemezettnek velt " masikat " az embereket/emberiseget , es ilyenkor raallnak a nickre es kovetik szembesitik sajat mondataival , kutatnak utana a vegtelensegig 
Kulonben a paranoid osztonkesztetoket is lehet remekul alkalmazni egyes munkateruleteken , keresesben, feltarasban.
ugyhogy nincs elveszett ember csak eppen helyen kell lennie 
Szia
Nem értek ehhez, de átérzem, milyen nehéz lehet Neked, ha a panaszaidat el sem tudod mondani egy pszihiáternek a nyelvi akadályok miatt.
Ezért megpróbáltam neten rákeresni a megoldásra így: online pszihoterápia
Magam sem nagyon hittem, de képzeld, van találat!
Nézd végig a linkeket, hátha találsz bennük segítségre!
Kívánom, hogy így legyen!
De addig is, míg segítenek a "mókuskerekedből" kizökkenteni, és munkahelyet is találsz, nézz körül a környezetedben, hátha vannak ott, ahol élsz, klubok, olyan tevékenységekkel, amihez kedvet érzel!
Ha vannak, járj el ilyen közösségekbe! Emberek között lehetsz, barátokat találhatsz, a nyelvet is gyakorolhatod/fejlesztheted a tudásodat, hasznosan és kellemesen, kizökkenve az otthoni monotóniából, új élményekkel feltöltődve biztosan jobb állapotba kerülsz!
Nem árt a kizökkenés a mindennapi házimunkából, még azt tudva sem, hogy most is igen hasznos az, amit csinálsz, a párodnak, a lányodnak, a tágabb családodnak. A tiszta, békés, nyugodt otthon, amiben a Te otthoni munkád (is) bennevan, nagy kincs, ugye, tudod??
Tudom, azt hiába írom, hogy amiket írsz, a párodról, családjáról, környezetedről, mind jó és szép, így látszólag ok nélkül szorongsz. Hiszen ezeket Te is tudod, le is írtad! S valahogy mégis, homokszem került a "gépezetedbe".
De meg fogsz gyógyulni, mert az első lépéseket megtetted, leírtad nekünk a gondodat.
Remélem, több okos tanácsot is kapsz itt, esetleg sorstársaktól is!
Ui.: Nem kellene attól félned, hogy az emberek "megszólnak", vagy épp mint vélekednek Rólad, az állapotodról! ("mi lesz, ha megint rosszul leszek és mindenki arról fog beszélni.")
Tökéletes ember nincs, mindenkinek van valamilyen hibája, rejtett, vagy látszó, ki ilyen, ki olyan, ugyan, miért kellene tartanod attól, hogy egy másik ember mit gondolHAT Rólad???
Már csak azért sem, mert azt, hogy rosszat gondol, AZT CSAK TE FELTÉTELEZED! De ugye, belátod, hogy tévedhetsz???
Miert a hianyt generalod ? Miert nem annak orulsz ami van es abbol , a megvaltozott helyzetbol epitkezve epitenel uj "varat "?
A viszonylagos "egyedulletnek " is vannak pozitiv oldalai lehetosegei. Keresd meg azokat !
Azért akarok új munkahelyet keresni, mert emberek közé szeretnék menni, most hetekig csak a lányommal és a párommal beszélek. Mikor dolgoztam, mindig történt valami érdekes, volt hova tartoznom. A betegségem megoldódott, azzal talán már nem lenne gond, csak ez a pánik... Még azért is kellene munka, mert a családban mindenki dolgozik hajnaltól késő estig, nem is néznék jó szemmel, ha én csak itthon tespednék. Az anyagi függetlenség is fontos számomra, amit én keresek, arra költöm, amire akarom.
igen, tudom, hogy a gyógyszer nem megoldás, csak a mostani helyzetemben nagyon kellene valami, ami kicsit lenyugtat. Holnap megyünk pszichiáterhez, augusztus óta várom ezt az időpontot. Kíváncsi vagyok, mit tud velem kezdeni, így a nyelvi akadályok miatt. Remélem, kapok másik gyógyszert.
Szia.
Szerintem sem fogod tudni megoldani külsö segitseg nelkül. Mindenkepp kell egy terapia, ami segit kimozdulnod a holtpontrol, mert sajat magad csak ugyabban a helyzetben latod. Mintha a "nem latod a fatol az erdöt" törtenetet eled. Es a terapia segitene egy lepest balra vagy jobbra tenned, es akkor latnal kiutat.
A gyogyszer csak abban segit, hogy a tüneteket elnyomva mereszelj megtenni egy lepest. Es sem barat, sem partner nem tud segiteni, mert elfogultak veled. Ök sem latjak a kiutat, azt csak semleges harmadik tudja megmutatni. Tudom, miröl beszelek, en ma megyek megint a pszichiaterhez. Ez mar a masodik terapias sorozatom, bar nem panik miatt - elöszöre depresszio, most burn out
Önismeret, önismeret, önismeret. Szerintem ez az, ami hiányzik nálad.
Miért akarsz új munkahelyet keresni, ha így is szépen éltek?
Inkább próbálj rájönni, hogy mik azok a dolgok, amik örömet okoznak neked. És minél többet foglalkozz azokkal a dolgokkal, keress a neten arról infókat! Sokmindent lehet tanulni a netről is, ha van kedved valamihez, keress rá, és meglátod! Annál jobb gyógyszer nincs, mint ha valaki azzal foglalkozik, ami igazán érdekli! Lehet, hogy híres voltál a főztödről, és eddig érdekelt is, de talán most már más érdekel, próbálkozz mindenfélével, hogy megtaláld, mi az ! Persze az is lehet, hogy még mindig érdekel a főzés, csak valami új módszert/másik kultúra főztjeit kéne belevinned... A lényeg, hogy kísérletezz, mi az, ami jól esik, úgy igazán! És azokat csináld csak a saját kedvedre, ne teljesítménykényszerből!
Itt az idő, hogy saját magaddal foglalkozz, de gondoskodó módon, azt nézve, hogy mire is van szükséged igazából!
Sajnos a gyógyszer nem oldja meg az alapproblémát. Igen, sokunknak sikerült letenni a szorongást, de csak szakember segítségével.
megyek, néha bemerészkedek egy boltba, kiver a víz, remegek..."
Nekem meg hanyingerem is volt
Emberekkel foglakozom es azonnal felkerestem egy pszichiatert hogy ugy erzem baj van, mert ...
O azt mondta: Udv a klubban Neked megcsak most /?/
nekem mar kezdokorom masodik eveben jelentkezett .
Majd elbeszelgettunk megfelelesikenyszerrol arrol hogy paciens kereshet-e bennunket minden szamara problemas pillanatban, meg kell-e engednunk hogy keso este6ejjel is kereshetnek bennunket problemaikkal annak ellenere hogy szerzodest kotottunk a szabalyokrol
Nos amikor idosebbek elmeseltek supervisios temaikat nalam helyreallt a rend ismet.
Aki segiteni tud az szakorvos/szakember .
Millio egy oka lehet a tunetegyuttes kialakulasanak es ebben benne van pl endokrinilogiai problema is az egyszeru hormonalis vagy gyerekkori felszekkel egyutt, Sot genetikailag orokolheto a szulo traumaja / felelme es lehet hogy ez az ok a tobbi szaz leheto eset kozul .Igy javaslom a szakemberek felkereseset :
Kulonben tudatalalli ferj megtartasa , feltekenyseg is az okok kozott szerepelhet.
Tessek feltaratni tobb szakemberrel az ok kivaltojat !