Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Cica, és gyerek
Létrehozva: 2015. augusztus 11. 19:06
Sziasztok!
Van egy 3 éve gyermekem, és szeretném, ha magaunkhoz vehetnénk egy kiscicát. Lakásban lenne tartva a macsek.
Szeretnék kérni érveket, és ellenérveket, hogy egyáltalán jó ötlet-e. Kell-e valamire odafigyelnem stb. Nem volt még cicám, így nem sok tapasztalatom van benne.
Hiszem, hogy ha egy gyerek állat mellett nő fel, akkor az jó hatással van az életére. Viszont tartok a betegségektől, a szőrtől, mert padlószőnyeg van a szobákban. Gondolom ez nem túl praktikus dolog.
Kíváncsi vagyok bármilyen tapasztalatra.
Köszönöm
Szerintem a gyermek még kicsi ahhoz, hogy egy ilyen élénk állat maradjon mellette. A macskának nagy a mozgásigénye, akkor is, ha fiatal állatról van szó.
Gyerekem nincs, macskám igen. Kettő is.
Mi tavaly karácsonyra egy nagyon hasznos kütyüvel leptük meg magunkat, mégpedig egy robotporszívóval, ami eléggé megkönnyíti a dolgunkat szőreltakarítás terén. Érdemes beszerezni, máris kevesebb gondot okoz a szőnyegpadló.
Viszont a cicák személyisége, ahogy már írták mások is nagyon különböző. Nekem van egy tüneményes, aki mindenkivel kedves, bújós, dorombolós, igényli a simogatást és a sok játékot, tűri ha nyúzzák. Pont gyereknek való.
És van egy sziámim, aki távolságtartó, védi a maga kis területét, idegeneknek képes odakapni, karmolni, ha épp olyanja van.És ez sajnos nem nevelés kérdése, ő ilyen. Csak azoktól viseli el a simogatást, akit ismer, de azoktól sem mindig. Tudni kell mikor szabad megsimogatni= nem gyereknek való. (Már félek is, mi lesz ha lesz gyerkőc...)
Betegségektől nem kell tartani, ha rendszeresen viszed orvoshoz, oltatni stb. Alapvetően könnyű őket tartani is, mert elég önállóak.
Szóval én inkább mellette vagyok mint ellene, és ha a cica személyisége is olyan, akkor nagyszerű családi kedvenc lesz.
Jól nevelt kutya-cica , nem mászik be az ágyba
De ha egyszer beengedik, akkor onnantól már mindig be akar menni... és neki lesz igaza
Ejnye, ejnye, bizony vannak ilyen emberek
Nem írtam, hogy bárkit is megenne a kosz!
DE MINDEN CSUPA SZŐR, mint ahogyan a fiam zoknija, meg általában a pólója háta is. Mert a cicusok, meg a kutyusok fölugrálnak a garnitúrákra, székekre is. Arról már nem is beszélek, hogy sok még az ágyába is beviszi
.
Igen, a lakásban mi, emberek élünk az állatokkal EGYÜTT. Nekünk két cicánk van és egy kutyánk, és biztosíthatlak, hogy nem esz meg bennünket a kosz.
Imádom a cicákat is és a kutyusokat is, de SOHA nem tartanám lakásban őket. Ott mi emberek élünk, egyszerűen nem higénikus.
A fiam udvarolni jár egy kislányhoz, akiknél kutyus van a lakásban. Óhatatlan, hogy szőr kerüljön a padlóra, és más helyekre. A zokniját ki kell porszívóznom mosás előtt, alaposan különben gusztustalan szőrös lesz tőle az összes többi ruha.
Köszönöm a segítségeket!
Nem lesz most még cica, pedig nagyon szeretném. Én is állat mellett nőttem fel, és tudom, hogy mennyire jó dolog. Ennek ellenére várok még a cicával.
Ha ragaszkodsz hozzá, hogy eddig a gyerek nem hagyott aludni, most majd a macska ébreszt éjjel, akkor hajrá.
Nekünk egy öreg cicánk van, vendég gyerekek szoktatták ide kóbor kölyökként, amikor kölcsönadtuk a házunkat (míg nyaralni voltunk). A mieink azonnal beleszerettek, amikor hazaértünk, így maradhatott, azonnal oltani vittem, aztán miskárolni. Sok baleset érte az első 2-3 évben, mert kijárós volt akkor is, vagyonért műtötték, gyógyíttattuk. Na de tényleg ő az úr a háznál: ha hajnali fél 3-kor éhes, akkor felébreszt valakit, akit aznap ő választ. Persze szeretjük, mert szelíd, aranyos cica volt mindig, dörgölőzős, tévéztek-közétek-bújok típus, nem tépte a függönyt, nem ugrott fel a konyhapultra meg hasonló rémségek, de felváltva vagyunk kialvatlanok. És mindig mindenünk macskaszőrös, meglepetésszerűen épp az a nadrág, amit rohanós induláskor felvennék a szekrényből, mert oda is bebújik, bár tilos neki...
Oltattuk évente 2x menetrend szerint, betegséget nem kaptunk tőle, pedig nem csináltunk nagy hűhőt a fertőtlenítésből. Ha telehányta a konyhát, papírral felszedtem, domesztosszal felmostam.
Szóval ha ő elmegy (van egy daganata, a napjai meg vannak számlálva, csak nem tudjuk a számlálás eredményét, már most is kétszer túlélte az orvos által jelzett 3 hónapot), egy darabig biztos nem lesz macskánk. Kipihenjük magunkat. Aztán meglátjuk a folytatást :)
Igen, ez igaz. Az én cicóm sima mezei házi cirmos volt, egy menhelyről hoztuk. Azon kívül, hogy mindenbe beledumált, úgy ült az asztalnál a széken mint az emberek, (szerintem annak is képzelte magát) simulékony, szeretni való, smaragdszemű szépség volt. Egyik ismerősömnek meg egy öreg perzsa cicája volt. Szép volt az igaz, de ha rájött a dilihopp, nem tudtak bemenni a szobába, mert megtámadta őket.
ha odakerul a dolog lehetoleg valasszatok rovid szoru egyszeru hazicicat ezek erosebb immunrendszeruek es kevesbe kenyesek a fajtisztaknal. a hosszu szoru sok gondozast igenyel. a padloszonyegrol konnyu akar egy vizes kefevel naponta eltavolitani a szort, de a rovidszoruek ha mindig bent vannak keveset vedlenek.
abban viszont a tobbieknek igaza v an hogy most meg varjatok egy picit mert ebben a korban a gyerekek meg nem tudnak nagyon banni egy torekeny kismacskaval, ha felnott akkor meg esetleg visszakarmol a cica.
kb 5-6 eves korra mar megtanuljak a dolgokat. addig viszont vidd el olyan helyre ahol van cica mutasd meg neki hogy lehet simogatni szepen hozzanyulni, meselj neki hogyan kell etetni stb. igy nem lesz annyira uj ha majd hozzatok kerul a kiscica.
Jo hatassal lesz a kicsire es sokat szamit az erzelmi fejlodeseben is az allat kozelsege. a cicak amugy is a vilag 8. csodai
szoktam mondani hogy lehet elni macska nelkul cask nem erdemes
Jaj, igen, a macskák igazi egyéniségek. Tapasztalatom szerint az egyszerű házimacska a legjobb választás. A main coon, perzsa, meg egyéb puccos macskák olyan öntörvényűek, hogy tényleg csak az van, amit ők akarnak.
Én is azt mondom, hogy feltétlenül kell macska, de még nem most. Egy picit idősödjön a 3 éves csemetéd, mert valóban nem tudnak még ilyenkor szépen bánni a cicával, és a cica a legtöbb időt az ágy alatt fogja tölteni, akkor pedig olyan, mintha nem is lenne.
De később mindenképpen legyen cica
Azt tudni kell még, hogy a cicusok jelleme nem egyforma, mindegyik egy külön egyéniség. Van, amelyik félős, van amelyik szereti a virágokat megtépázni, van amelyik teljesen nyugodt, van amelyik rohangál és játszana egész nap. Szóval mindig a cica lesz az úr a háznál, és ezt el kell fogadni.
Sok örömet kívánok majd a cicatartásban
Szerintem egy 3 éves még kicsi a macska neveléséhez. Húzza majd a farkát, járkál utána, nem szépen simogatja, stb. Persze mindezekre meg lehet tanítani a gyereket, csak addig a macska elvadulhat, állandóan az ágy alá bújik majd, tart majd a gyerektől (jogosan). Egy macska nem olyan könnyen kezelhető, abszolút egy magának való állat és sokat alszik, nem szereti, ha zavarják. Én igazából sajnálnám azt a macskát, amelyik egy 3 éves mellé kerül.
Nem kevés munkád lenne a padlószőnyeget folyamatosan rendben tartani. Nyáron, nagy melegben sokkal inkább hullik a cicaszőr. Nekünk padló van, most minden szőnyeg fel van szedve, cica folyamatosan karbantartva szösztelenítő hengerrel, de így is előfordul cicaszőr. Jó, nem vészes de a padlószőnyeget állandóan porszívózni, szöszteleníteni nem kis meló.
Ha alapból egészséges a cicc, akkor elég a rendszeres orvosi ellenőrzés, oltások, karomigazítás. Arra érdemes figyelni, hogy hiába bent van a cica, mi magunk is vihetünk a lakásba a cipőnk talpán sok mindent, amit a cicc természetesen meg fog szagolgatni sőt kóstolni is (mienk cicu így lett pl. bélférges, amit heteken keresztül tartott leküzdeni).
Egyébként szerintem jó ötlet, de ahogy írta az előttem szóló, nem mi tartunk macskát...a macska tart minket. :)
Mindkét gyerekem születése óta van macskánk. Lakásban. Sajnos 2 éve meghalt a 13 éves cicám, aki 1 évvel volt idősebb a kisebb fiamnál. Utána lett idibe 5, akikből 1 maradt, ő 2 éves. Tesója az akkor 3 éves keresztfiamékhoz került, kissrácról tudni kell, hogy allergiás. Volt. Elmúlt, amióta ott a cica. Most náluk 2 van, keresztfiam volt, hogy nyúzta, az elején volt pár karmolás is. Kicsi fiam a macskát anno nem bántotta, igaz, macskának is volt esze, odébbált. Amikor meghalt, kisebbem hónapokig siratta, ha eszébe jut, néha most is könnyes a szeme. Nagyon lehet őket szeretni. Én a macska mellett szavazok :)
Egy állatka a gyerek mellett jó ötlet, kb. 70 % az esélye annak, hogy nem lesz allergiás. Ha rendesen el van látva a cica oltásokkal, az alom is rendszeresen ürítve van, nem kap el betegséget. A szőr, az már más kérdés. Nem betegszik meg tőle, de padlószőnyeges lakásban egy örök harc. Fekete ruhát el lehet felejteni, mert bármennyire is lekeféled, később mégis találsz szőrt magadon. Tapasztalatok azt mutatják, a gyerekek jobban elviselik, ha a cic néha tromfból máshova pisil mint az alom( igen, keményen meg tudnak sértődni és akkor bosszút állnak
) a felnőttek azok, akik nehezen viselik foltokat. 
A másik! A cica öntörvényű állat. Ha nem akar játszani, nem is fog. Gyorsabban fog öregedni mint a gyerek, és egyre nehezebben fogja viselni, ha az, nyúzza.
Ha játszani akar, akkor fog is. Bármivel. Én egyszer nagyon fáradt voltam, elhajtottam a macsot. Mikor felébredtem, az összes zoknigombóc a félig kinyitott fiókból, a konyhában volt a hagymás zsomporban.