Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szorongósport
Létrehozva: 2015. május 6. 19:33
Sziasztok!
Akinek volt/van hasonló problémája.
Tudva levő, hogy a mozgás oldja a szorongást, örömhormonok képződése, feszültséglevezetés, miegymás.
Tudja valaki, bár gondolom ez egyénileg változó lehet, hogy mennyi az a minimális heti és napi sport mennyiség, ami szükséges ahhoz, hogy pl. az ember teljesen elkerülje a feszültségoldók szedését?!
Nekem sajnos időnként visszatérő szorongásos időszakaim vannak, és a gyógyszeren kívül csak a mozgás használt eddig. Pszichológusra nem is nagyon akarok már költeni, mert ha eddig nem ér semmit, ezután sem hiszem, hogy csodát tenne.
Viszont sosem akartam gyógyszereken élni, mindig azon voltam, hogy csökkentsem az adagot, amikor szedtem, de ez általában csak akkor sikerült, ha sportoltam. Abbahagyni is csak ilyen időszakban sikerült akár évekre is.
Most megint egy "völgyidőszakban" vagyok, heti 3 x 0,5-1 óra, amit ki tudok sportra szorítani minden egyéb mellett, plusz a munkába is vagy biciklizem, vagy gyalogolok, de az ugye nem olyan intenzív mozgás. Úgy érzem viszont nem elég ez most ahhoz, hogy teljesen tünetmentessé tegyen. Elég intenzív testi tüneteim vannak, főleg reggelente.
Van erre valami javasolt sportadag?
Előre is köszi!!!
Persze, persze, simán lehet, hogy utál aerobikozni. Nagy kár lenne mondjuk. De akkor is találhat a neten valamit, amihez talán lenne kedve és nem kell elmennie valahova. Még a futás is macera, mert ha nem az utcán akar futni (ahol aszfalt/beton van), akkor el kell mennie valahova, satöbbi.
Ha nem volt túl durva a férjed cukorszintje, akkor az valószínűleg magától a diétától állt helyre. Édesapámnál ugyanez van, neki aztán totál semmi ideje mozgásra, csak a diétától helyreállt. Nálam szintén. Nem járok mozogni, mégis teljesen kordában tudom tartani és nagyon szépen látszik a formámon is.
Mert lehet, hogy az aerobikot sem szereti?
Mi van, ha búvárkodni szeretne, vagy ejtőernyőzni? Azok mondjuk pénzbe kerülnek, és az most nincs. Van az úgy...
Vagy mondjuk a gyerekek is le tudnak korlátozni dolgokban rendesen - pl. nem hagysz ott egy munkahelyet/országot/családot, mert a gyereket szeretnéd nyugiban, tisztességgel felnevelni. Sz@r választások elé állít az élet sokszor.
Nem akarok vitatkozni (dehogynem
), de miért nem jó az, hogy a neten keresel egy jó kis diszkós aerobikot?
https://www.youtube.com/watch?v=bzie404Hr3o
Nem tudom, hogy mi lenne az álomsportod, de én is bizton állíthatom, hogy a zenére végzett táncos mozgás óriási élmény.
Valóban generál némi feszültséget az, amikor épp nem tudom hova zsúfoljam be a mozgást. A férjem már ki is mondta, amit írtatok, hogy már attól ideges, hogy tudja, hogy KELL mozognia, de nem tudja lesz-e rá ideje épp aznap. De mivel a cukra azóta teljesen helyreállt, amióta mozog (és nem szigorút, de diétát is tart), ezért kitart majdnem egy éve már.
Én pedig érzem, hogy van igazság abban, hogy a mozgás örömhormonokat szabadít fel, mert -noha akkoriban csak és kizárólag a javulás reményében kezdtem el- egy nagyon rossz stádiumomban viszonylag gyorsan sikerült a gyógyszer adagomat harmadára csökkenteni, majd úgy fél év rendszeres mozgás után teljesen elhagyni.
Az, hogy a számomra esetleg élvezetet okozó sportot tudjam csinálni, ahhoz sok tényezőnek kell változnia, jelen helyzetben ez megy csak.
Mondjuk ez a szoktam boxolni túlzás azért - volt egy időszakom, amikor elég nagyágyúkkal kezdtem ki, de mostanában nem szoktam. Persze képzeletben.
Képzeletben szoktam "boxolni" - elég hatásosnak bizonyult eddig!
Gondolkodtam már igazi boxzsákon is, de azt hiszem, arra nem tudnám úgy odaképzelni a düh tárgyát, szóval az max. ugyanolyan edzés lenne, mint bármi más.
Nekem az a tapasztalatom, hogy sport és beszélgetés nem igazán oldja ki belőlem a dolgokat.
Viszont a pszichológia védelmére megjegyzem, hogy ma kivételesen lekaptam Jungot a polcról és segített. Bár magamtól találtam ki, hogy mi a bajom, és hogy melyik könyv melyik fejezetét kell hozzá elolvasnom - szóval a pszichológia csak egy módszer a sok közül, van, amikor az tud elindítani a megoldás felé... de azért megyek, megnézem a horoszkópot is...
Köszönöm a sok-sok választ, ne tűntem el, csak nem értem rá, a hétvégén kirándulással stresszoldottam a gyerekekkel:-) De jövök mindenképp, amint tudok, és reagálok a felvetéseitekre!
Szép napot!
Szerintem elférünk itt, az asztrológiát kinél tanultad-tanulod?
Reiki nekem is szimpi, talán megpróbálkozom vele.
Agresszió levezetésére jó lenne egy boxzsákot venni.
Bár konkrétan a szorongásos helyzetekre inkább az agykontroll, reiki (az eredeti usui változat), és néha az egyéni agresszív megközelítés...
Nem tudom, hogy topikindítót érdekli-e még a téma... nekem főleg asztrológián alapuló módszerek jöttek be eddig.
Ehhez minimum egy olyan szakember kell, aki foglalkozik regressziós hipnózissal! És akkor talán sikerül ilyen élményeket úgy felidézni, hogy lehessen rajtuk dolgozni is. Talán. Bár szorongva hipnotikus állapotba kerülni elég nehéz.
Magyarországon különben sem nagyon van ilyen szakember.
Valaki ígérgeti itt, hogy kineziológia stb. nem lesz a tanácsában - ehhez annyit fűznék hozzá, hogy nekem pl. kineziológus egyszeri alkalommal többet segített, mint a négy-öt pszichológus, akinél jártam. Méghozzá azzal, hogy a kellő pillanatban megsimította a vállamat - erre egy pszichológus nem képes, mivel náluk tilos megérinteni az ügyfelet (a kézfogástól eltekintve).
Ugyanis nem akar emlekezni, mert az emlekezessel egyutt a fajdalmat fenyegetonek talalja.es ilyenkor a gyerkeivel is gorcsosen maskent akar banni maskent akar tenni, mint ahogy azt vele tettek es ugyanigy szorong es gorcsol mint akkor.es tovabbeli ugyanazt amit vele tettek amit O serelmesnek tart, azt hogy talan nem torodtek Vele es ugyanabba a csapdaba esik, mert nem torodik magaval . Indokolatlanu negativ erzelmek mogot reaklitas vesztes van. Ilyenkor jo lenne megallni es az alapelmenyt megkeresni megnezni mibol a problema a harag fakadnak.
Na jo futast az okok keresese teruleten 
Én pontosan ugyanígy voltam, amikor befejeztem legutóbb az edzőtermi sportolást. Egy kevésbé szép napon lementem, átöltöztem, felálltam a futógépre, elindítottam. Álltam a szélén egy darabig, és azt éreztem, hogy undorodom ettől az egésztől, utálom, hogy ide KELL jönnöm, utálok futni, nem hogy örömet nem okoz, hanem gyűlölöm az egészet. Felöltöztem és azóta sem mentem le. A feszültség, amit okozott az állandó kényszer, 2 nap alatt megszűnt.
Ismét egyetértek. Egy ismerősöm mesélte, hogy pár éve egy elhatározás eredményeképp minden nap ment úszni kábé egy évig, aztán egy napon, már a medence szélén a vízbe ugrás előtt fogta magát, visszasétált az öltözőbe és többé nem ment úszni. Speciel pont az usziban találkoztunk, de ez egy olyan hely, ahol nyáron olyan strand jelleg van, na, szóval nem úszott, hanem strandolt és stírölt. :) (Nem engem.)
Helyén kell kezelni a sportot. A sport nem fogja megoldani a problémákat, nem szabad ilyen sokat elvárni tőle. Topikindító esetében ráadásul csak még több feszültséget generál jelenleg, mert időt KELL szakítania rá, meg KELL csinálnia, nem is élvezi túlságosan, tehát kényszerrel történik, ami nem túl nagy segítség a problémái kezelésében, sőt, csak ront az egészen.
De egy jól megválasztott sport igenis rengeteget segíthet.
Egyébként rengeteg ember van, akinek nem okoz örömet a mozgás. Csinálják, mert mindenhonnan az ömlik rájuk, hogy mozogni muszáj, lassan olyan szintre emelkedik, mint a levegővétel. Eljárnak futni, ezt azt csinálni, de közben semmi mást nem várnak, csak hogy végre befejezzék. Érzelmileg nem tölti fel őket, csak egy újabb elvégzendő feladat, amin túl kell esni. És mivel nem okoz örömet, lelkiismeret furdalásuk van, mert tudják, hogy élvezni kellene, örömmel kellene csinálni. Lehet, hogy a szervezetnek fizikailag jó ez, de lelkileg nem éppen. Én is voltam így néhány évvel ezelőtt, abba is hagytam. Rengeteg feszültséget generált bennem, hogy mennem kell, csinálni kell, miközben a hátam közepére nem kívántam.
"Igazából nem hiszem, pontosabban nem tudom már, hogy milyen módszerrel is tudná az embert egy szakember megszabadítani olyan dolgoktól, amikről az ember tud ugyan, hogy okai lehetnek a szorongásainak-mint pl. gyerekkori csúfolódások, kórházi magányos kezelések, stb- de arra nincs eszköze, hogy ezeket hogy oldja fel,hogy felejtse el. Hogy felejtse el, ami lehet olyan rég történt, hogy tudatosan nem, csak sejtjeiben, vagy zsigereiben emlékszik rájuk."
Ha írsz privit, szívesen értekezek veled erről. :) Ne lesz benne szó reinkarnációról meg kineziológiáról meg homeopátiáról, megígérem.
Jó, jó, le kell győzni. Vagy meg kell birkózni vele. Szembe kell nézni vele. Kezdeni kell vele valamit. (Nem véletlenül szórakozom a szavakkal.)
Az önismeret természetesen nélkülözhetetlen és véleményem szerint az egyik legfontosabb dolog az életben. Kérdés, hogy mi vezeti oda a topiknyitót? (Szerintem igenis, hogy a terápia. Az, hogy volt egy pár rossz terápiája, még nem a világ. Sajnos. Tovább kellene keresgélni.)
És igazad van, kellenek különböző technikák. Helyes légzés, zenére táncikálás (ez most nem a sport, csak egy-két percre gondolok), séta a természetben (amit te is írtál). Esetleg annak, aki nem dolgozik túl sokat, annak a takarítás is lehet jó feszültséglevezető. Nem beszélve a "kertészkedésről", ami a nagyvárosban persze csak annyi, hogy növénykéket gondozunk a lakásunkban vagy az erkélyládánkban. A földdel való érintkezés (véleményem szerint) sokat segíthet.
Te hogyan teszel szert önismeretre? Ez érdekelne.
Nekem is a tánc az igazi.
Márpedig muszáj legyőzni, a TI is erre keres módszereket. Viszont szerintem nem lehet annyit sportolni ,hogy elég legyen, még táncolni sem, bár én csak heti kétszer másfél órát próbáltam belőle annó (sajnos ennyi fért az időmbe meg a pénztárcámba, de szerintem ez nem kevés). Muszáj önismerettel foglalkozni, különböző technikákat összeszedni, hogy az ember fel legyen vértezve, amikor váratlanul rátör az érzés, hogy legyen miből válogatnia, mert hiába működik valami egyszer, lehet hogy máskor már egy másik módszer jobban beválik. Ha valaki igazán a padlón van pl. akkor a sport sem feltétlenül jön össze, mert esetleg nem képes rendszeresen eljárni, már az is túl magas léc lehet bizonyos esetekben.
A tánc nagyon jó ötlet, én is akartam javasolni.
Topikindító: Évekig versenytáncoltam, utána futottam, spinningeltem, bicikliztem, ellipsziseztem, izmot építettem, de egyik sem adta közel sem azt az élményt, mint a tánc. Azok számomra is kb. olyan céllal történő mozgások voltak, mint a neked, sok örömet egyikben sem találtam. Csak egy eszköz volt a jó fizikai állapot eléréséhez és fenntartásához, de egyáltalán nem élveztem.
Viszont néhány évvel ezelőtt kipróbáltam egy olyan aerobikot, ami diszkó zenékre volt, kifejezetten táncos elemekkel, elképesztően felszabadító volt! Neked is valami olyan mozgásformát kellene találnod, amiben örömöd leled. A tánc szerintem egy nagyon jó alternatíva lenne. Egyszerűen képtelenség, hogy közben máson gondolkodj. A tested ártjárja a zene, teljesen átadod magad neki. Véleményem szerint a legfelszabadítóbb mozgásforma.
Ez nagyon jó ötlet!!!
Ha csak "kiszorítani" tudod az idődből, akkor az inkább növeli a feszültséget benned, mint csökkenti. Biciklizés a forgalomban megint nem nyugtató. Talán egy könnyedebb, táncos elfoglaltságot ajánlanék neked inkább, akár hastáncot. A youtube-on mindenféle műfajból remek videók vannak, amihez nem kell elmenni otthonról.
Manta, szerintem nem tudod jól. Nem lehet minden szorongásos problémát tudatosan legyőzni. A nagyon korai gyerekkori sérüléseket nem lehet relaxációval meg elhatározással meggyógyítani. Sőt, kognitív meg analitikus terápiával sem. (Kapizsgálom, hogy mi lehet a megoldás, szakembertől hallottam róla.)
A helyedben én biztos, hogy olyan sportot próbálnék meg csak és kizárólag csinálni, amiben örömömet lelem.
Próbáltam futni, csúfos kudarc, pedig hetekig csináltam naponta-kétnaponta. Vártam, hogy jobban fog menni, "na, mikor lesz már az egy körből másfél?" (soha). Aztán járni kezdtem egy olyan sportra, ami már-már szerelem és jé, milyen érdekes, egy órát simán lenyomok belőle.
Amúgy tuti fix, hogy mindenkinél egyéni, hogy mennyit bír, mennyi kell neki, mert nekem a fent említett "szerelem-sportból" heti egy óra ugyan nem elég, de heti kettő (esetleg három) elég lenne, míg van, akinek napi egy-két óra mozgás kell.
Én inkább azt mondanám, hogy csak tudatosan tudod legyőzni!
Tudom, miről beszélsz, én is pipálhatom az első kettőt mindenképpen (amit térdszélikatica írt).
A relaxáció sokszor nekem sem sikerül, de azért lehet benne fejlődni, meg hát már az is jó, ha esetenként segít. Nem lehet a nap 24 órájában futkározni, főleg nem éjjel! :)
Nekem még segített, hogy rábukkantam a neten a "belső én" fogalmára, mert nekem kábé nem volt ilyenem, mostanában kezdem érezni...
Köszönöm a tanácsokat
A mozgást nem hagyom abba.
A szakember az más kérdés.. Azt hiszem eddig talán négyet próbáltam és egy csomó pénzem elment rájuk a hosszú évek alatt. A kaput az tette be, amikor elmentem egy néhányak által jónak mondott szakihoz. Én addig 5-8 ezreket fizettem egy alkalomért a korábbiaknál. Ő 12 ezret kért, és még abban sem vagyok biztos, hogy az 60 perc volt, nem-e csak 45. Ráadásul mikor a végén még rákérdeztem, hogy kérdezhetek-e még egyet, akkor azt mondta igen, de a 2. mondatnál belevágott, hogy azt mondtam egy rövid kérdés, az idő másoknak is pénz. Na akkor elment a kedvem az egésztől...
A vele való tali után kezdtem el rendszeresen a sportot, gyakrabban mint most,mert akkor GYES-en voltam, és valahogy végül kijjebb kecmeregtem a gödörből. 12 ezres ülések nélkül...
Igazából nem hiszem, pontosabban nem tudom már, hogy milyen módszerrel is tudná az embert egy szakember megszabadítani olyan dolgoktól, amikről az ember tud ugyan, hogy okai lehetnek a szorongásainak-mint pl. gyerekkori csúfolódások, kórházi magányos kezelések, stb- de arra nincs eszköze, hogy ezeket hogy oldja fel,hogy felejtse el. Hogy felejtse el, ami lehet olyan rég történt, hogy tudatosan nem, csak sejtjeiben, vagy zsigereiben emlékszik rájuk.
gyerekkori bántások fizikai és mentális síkon is pipa
önértékelési problémák gyerekkortól pipa
na ezek feldolgozasahoz kell szakember ha egyedul nem megy
es akkor nagy valoszinuseggel megoldodik a tobbi is.
De fuss. Mondanam masz hegyet mert az is egy kemeny csoportban vegzett spot , amiben megtanul/hat az ember kitartas, feleloseget onmagaert es masokert ,megtanulja az elotervezest a gyors donteshozast es a dontes kenyszer kockazatat is el kell hogy viselje ,jo mert tudni fogja, hogy mire kepes ,resze lehet kudarcban es megtanit a kudarcbol talpraallni es eljutni a sikerekhez .
Jo futast addig is 
örökletes tényező pipa
gyerekkori bántások fizikai és mentális síkon is pipa
önértékelési problémák gyerekkortól pipa
én is ilyen szerotonin dolgokra gyanakszom, gondolom ezeket dobja meg a mozgás, ezért tud segíteni
Irhattam volna hogy GABA rendszer zavara szerotnin /noradlenarin
zavara es bizony barmilyen hihetetlen is a generalizalt szorongas
kialakulasaban a kudarcelmeny, az orokletes tenyezok a tars/parkapcsolati labilitas, csalodas is belefer. Ami a futast illeti egyenfuggo = kinek milyen mervu s szerotonin ... hianya.
:-) Ezt úgy bírom, mindenhol meg kell jelenjen egy szúrkálódó.
Szánalomkeltés nem célom, a kérdésem a nyitószövegben van, azaz, aki szorongásra is használta már a sportot, annak mekkora mennyiség volt hatásos.
Aki sajnáltatni akarja magát, az nem szokott sportolni, hogy legyőzze a szorongását, mert könnyebb sajnáltatni magát, mint tenni elleni valamit.
A családommal meg semmi gond. A szorongásos dolgok már 25 éve fennállnak, sehol sem volt a családom, a csodálatos gyerekeim és a párom, akikkel remekül megvagyunk.
Á, a gyerekkoromban ért dolgok miatt van szerintem. Tudatalatti félelmek, amik mélyről jönnek és tudatosan nem tudom legyőzni. Időről időre birtokba veszik a testemet szorongás formájában, aminek a valós okát-félek a póktól, a kutyától, stb- nem tudom megmondani (generalizált szorongásnak hívják azt hiszem). Aztán a szorongás testi tüneteket okoz, mindig másokat, amitől aztán elkezdek félni, hogy ilyen meg olyan komoly betegségem van.
Próbáltam a relaxálást, pár más módszert, de ha szorongok, a mozgás esik jól, nem az, hogy még tudatosan a testemre figyeljek. Ez saját tapasztalás, érdekes, hogy a sportot soha egy pszichomókus nem ajánlotta, javasolta.
Tudod mi ez a topic burkolt szanalomfelkeltese
altalaban korosan mukodo csaladokra jellemzo
Ez így annyiban sem igaz, hogy pl. a párom azért sportol-ugyanazt, amit én, mert kezdett emelkedni a cukra. A minden másnapi fél óra mozgással, és nem szigorú diétával teljesen normális szintre kerültek az értékei, pedig az orvos tuti gyógyszerre fogta volna. Viszont őt is csak ez hajtja, hogy muszáj, mert az eredmény, a jó cukor megvan, s ha ez kell hozzá, és időbe ez megoldható, akkor csinálom ezt.
Persze nem úgy kell azért elképzelni hogy fogamat szorítva, utálkozva csinálom, de mondjuk a szabad levegőn bicajozni nyilván más lenne, de azt nem lehet télen-nyáron, és rendszeresen, mint ezt.
Menstruációs ciklusoddal nincs összefüggésben esetleg? Mert néha már az is segít, ha racionalizáljuk a szorongás okát. én pl. személyre szóló aktuális horoszkópot is nézni szoktam, mert pl. meglátom, hogy valami nehéz fényszög van, már attól megnyugszom kicsit, hogy ja, emiatt!
Ez érdekes.Új fogalom keletkezett.
Mindig úgy gondoltam, hogy ha valaki valamit sportol akkor azt azért csinálja mert éppen nem szorong.
A mozgással kapcsolatban csak azt tudom elképzelni - persze most egészséges emberekről beszélünk, ugye - hogy örömmel teszi az ember amit tesz.
Mert lehet fáradt, lehet kimerült az illető, na! de hogy szorongjon - ez valami brutális megfeszítés lehet, és éppen nem az egészséget szolgálja.
A sportban is mint nagyjából mindenben a fokozatosság a lényeg.
Az egyszerűbbtől haladunk a bonyolultabb felé.
De látom is, hogy neked mentális problémád van.Ezt pedig neked kell valahogy kitalálnod neked mi a jó.Egyénfüggő, ezért tanácsot adni - hát, nem tudom mi lenne az ami segít.
Talán egy szál virág.
A reggeli rutin megváltoztatása esetleg? Nyugisabb legyen, munkába indulás "csak úgy mellékesen"... én mindig rágózom reggel, amint kilépek az ajtón...
Hát a fél óra nagyon kevésnek tűnik egy alkalomra, az egy óra már inkább érhet valamit...
De ha szorongós vagy, akkor szerintem kéne valami önismereti "edzés" is, és akkor fokozatosan oldódik a személyiség fejlődésével.
Én igazából mindig más módszerrel próbálom oldani magam, amit éppen hatásosnak érzek. Ezeket ki kell tapasztalni, szerintem, hogy neked mi a jó. Én egyébként sosem szedtem gyógyszert (volt, hogy pszichológusa fel akart volna írni, de szerencsére elment nyaralni, és mire visszajött, én már nem jártam hozzá, a napsütés meggyógyított). Egyébként a friss levegőn séta elég hatásos pl. lehetőleg embermentes helyen. Amúgy meg olyan dolgokkal vedd körbe magadat, amikor csak tudod, amik oldják benned a feszültséget: pl. egy jó facebook csoport is csodákra képes! Pl. kedvenc hobbiddal kapcsolatban vagy hasonló...
Ellipszis trénerezni és kiegészítésképpen tornázni és karra súlyzózni szoktam, mert önmagában a tréner egy időben igen lefogyasztott, igen vékony voltam, de lógtak az izmaim, úgyhogy kell a kiegészítés.
Hát, inkább kényszer, mint öröm, mert alig tudom rá kiszorítani az időt, de amúgy is. Amit szívesebben csinálnék, ahhoz el kellene menni és pénzbe is kerülne, így marad ez. A nagyszülőkre így is sok hárul a gyerekekből a munkabeosztásunk miatt, nem járkálnék el még pluszban.
Igazából a rendszeres sportolás generátora nálam valóban az, hogy azt várom oldja a feszültséget. Hogy egyébként szívesen csinálok más sportot is, az egy dolog, amikor épp van rá idő és lehetőség, de ide ugye rendszeresség kell és ezzel a formával tudom aztmegoldani.
A mennyiség véleményem szerint egyénenként változó, van, akinek napi egy alkalom sem elég, van, aki heti egy órából teljesen fel tud töltődni. Neked kell kitapasztalnod, hogy mennyire van szükséged. Ha nem érzed elégnek, akkor csináld még. De arra vigyázz, hogy NE az legyen a sportolás mozgatórugója, hogy oldja a szorongásod, hanem csak maga a sport. Könnyen hozzátehet még a szorongásodhoz, ha ilyen magas elvárást állítasz felé! Ha görcsösen, azért csinálod, hogy utána jobb legyen, nem adod át magad az örömének.
Egyébként maga a sport, amit űzöl, örömet okoz? Vagy az érzés okoz örömet utána, hogy teljesen lenullázott?