Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Anorexia & bulémia
Torolt_felhasznalo_416782
Létrehozva: 2006. augusztus 19. 08:11
Most ugyan 16 vagyok, 173 cm és 70 kg, de anyukám nagyon fél, hogy ugyanúgy anorexiás leszek mint Ő volt, mert hajlamom van rá és családi gondjaim is voltak, emellett a lekem is nagyon érzékeny...
Kicsit már most úgy érzem, hogy néha túlpörgök a diétámmal, például: Eszek egy almát és attól félek, hogy visszahízom, tehát gyorsan tornázok utána, stb... Így hetente jóformán 2-3 kg-tól szabadulok meg... Megpróbálok ellene tenni, de csak ritkán sikerül!
Segítsetek!!!!
Kicsit már most úgy érzem, hogy néha túlpörgök a diétámmal, például: Eszek egy almát és attól félek, hogy visszahízom, tehát gyorsan tornázok utána, stb... Így hetente jóformán 2-3 kg-tól szabadulok meg... Megpróbálok ellene tenni, de csak ritkán sikerül!
Segítsetek!!!!
De sajnálom hogy ezen az oldalon már nincsennek friss bejegyzések
sziasztok!
májusban (előérettségi időszak) falcoltam sokat, még mindig nem gyógyult be. múlt kedden falcoltam megint, feltéptem a régi sebemet, és valszeg egy kis eret is érintettem. de nem érdekel. szarok az egészre, hogy hogy vérzik a kezem, vagy hogy mennyire fáj. a kajával hadilábon állok. leginkább kekszet eszem ebédre hétköznap, hétvégén meg salit vagy valamilyen zöldséget. ma tiramisut is ettem az étteremben - érdekes módon ezerszer inkább egy tiramisu, mint tészta...
én pont a napokban gondoltam rátok, hogy mi lehet veletek meg ilyenek, úgyhogy nagyon örülök, hogy elkezdtél írni, Iza, és összehoztad a csopit!
én most hullámvölgyben lenn.
tavaly július óta vega vagyok, tésztát, rizst és krumplit még mindig nem eszem. de egyre jobban kezd nem izgatni az egész. és nem érzem úgy, hogy ezen akarnék változtatni. én most így, a kekszemmel meg a gyümilevemmel elvagyok. a müzli még mindig jöhet.
nem tudom, hány kiló vagyok pontosan, olyan 49-50 lehetek.
puszillak titeket,
t.
Nekem nagyon változó a hangulatom és a súlyom. Voltam már 51 ismét, de nagyon kiborultam tőle, most 48 vagyok és viszonylag békében élek magammal. Hébe-hóba már menstruálok is, csak sajnos az állandó éhezések miatt egyre több bajom van a gyomrommal. Már most gyógyszereket kell szednem! Úgy kell nekem!
És kedves többiek?
sziasztok lányok!!!
mondtam hogy soha többé nem írok ide, dehát azért mondunk ilyeneket, hogy megszegjük ugye
szóval azért írok, mert már nagyon rég hallottunk egymásról és ok iwiwen is lehet írni, én is szoktam, de azért ez a fórum volt a mi kis kibeszélő helységünk
én többé kevésbé nagyon jól érzem magam.fogalmam sincs hány kiló vagyok. van hogy 51 van hogy 54 nem érdekel. modellkedem és teljesen pozitívan érint és csak javít azon hogy én érezzem hogy nem vagyok dagi, sőt, a magyar modellvilág minden csak nem anorexiásokat támogató ipar és ha vki mégis nagyon sovány az csak genetikailag az.
puszi nektek és írjatok egy két sort ti is ki hogy van milyena nyár, persze csak ha akartok!!
iza
A segítségeteket szeretném kérni, szeretnék beszélgetni anorexiára/bulimiára hajlamos lányokkal/fiúkkal, vagy esetleg ebben szenvedőkkel.
Ha esetleg lenne vki, aki szívesen beszélgetne a témáról, az légyszi írjon vissza, és akkor megadok egy msn címet!
Előre is köszönöm!
A segítségeteket szeretném kérni, szeretnék beszélgetni anorexiára/bulimiára hajlamos lányokkal/fiúkkal, vagy esetleg ebben szenvedőkkel.
Ha esetleg lenne vki, aki szívesen beszélgetne a témáról, az légyszi írjon vissza, és akkor megadok egy msn címet!
Előre is köszönöm!
Szia Ancsi!
Én megvagyok, csak mással voltam elfoglalva. =)
Neked is jó nyarat, és a többieknek is!!
Ja, és híííííztam!!
47,3!! Reggel!! Naon örülök neki. Asszem, ha elérem a 48-at- na jó, 48,3-4-et, hogy tuti legyen-, abbafejezem (vagy 49-nél. Furi, mikor fogyni akartam, pont így volt: majd 47-nél, 46-nál, 45-nél... azért most nem akarok elmenni60-ig, mondjuk!
). Nagyon lassan ment/megy, de legalább van eredmény!
Kívánom, hogy ti is örüljetek neki egyszer, hogy híztok! Komolyan. Vigyázzatok magatokra ám!! És néha azért írjatok.
Pussz
hahó
mi van Véletek, Eszti, hogy vagy?Többiek?
ha nem írátok, csak olvassátok, akko is nagyon szép nyarat, és vigyázzatok magatokra
24 éves korunkig nőhetünk, illetve néha ettől is vannak eltérések, tehát nem kizárt, hogy ez még folytatódik. Bizonyos mozgások, gyakorlatok pedig átmenetileg tudnak ilyen hatást kiváltani, kismértékben.
Üdvözlettel
Tihanyi András
Sziasztok!
Már nem akarok 40 kg lenni, mert kiderült, hogy 3 centit nőttem! Nem is gondoltam volna, hogy még nőhetek... 12 éves korom óta voltam 158. Most 21 vagyok és az elmúlt maximum fél év alatt 161 lettem. 161 cm-hez a 40 kiló talán már tényleg sok lenne. Illetve kevés.
Ez az egész teljesen feldobta a napomat, mert így kiszámolva a BMI-m már sokkal jobban néz ki mint eddig. Olyan mintha fogytam volna, pedig csak magasabb lettem!
ANDRÁS: meg tudnád mondani, hogy lehet, hogy 9 évig stagnált a magasságom, és hirtelen nőttem 3 centit? Várható még ennek folytatása? KÖSZI!
Remélem mindenkinek ilyen jól indult a napja...
Arra gondoltam, hogy ez valami...nem vagyok vallásos, de valami, vagy valaki ezzel nagyon sikeresen kibillentett a súlyom miatti kesergésből, mintha ez direk így kellet volna, hogy történjen!
Puszi mindenkinek! Szép napot!
Kedves András!
Köszönöm a tanácsot. Nehéz elhinni, hogy ilyenre szűkségem van, de én is kezdem belátni. Nem igazán értem, hogy miért tetszik nekem az, ami mások szerint már beteges...Nyilván nem én látom jól, ha csak én látom így.
Így még rosszabb, mert eddig legalább álmodozhattam arról, hogy majd, ha egyszer 40kg leszek, de ezek szerint sohasem lehetek annyi, mert akkor beteg lennék...
Egyszer régebben már voltam pszihológusnál, de egy óráig csak arról faggatott, hogy milyen körülmények között születtem, én meg nem hiszek az ilyesmiben, plusz nem túl élénkek az emlékeim akkortálytról
.
Nem tudom, hogy találnék-e ezek után egy szakembert akiben megbíznék, és nem kerül egy vagyonba...
Mindensetre köszönöm szépen a segítséget!
Málna!
Elég egyértelmű, hogy pszichés problémáid vannak. 40 kg körül halálhoz közel lennél, nem pedig "egészséges", az egészség fogalmát ugyanis nem te találod ki magadnak, ez sok jelből elég egyértelmű. Az említett súlynál tested működése felborul, ami jelzi, hogy rossz, egészségtelen az irány.
Egyértelmű, hogy anorexiás külsőre vágysz, olyanra, ami az emberek döntő többségéből nem vonzódást, hanem taszítást és - tudom nem hangzik jól - undort vált ki.
Azt javaslom, beszélj szakemberekkel, pszichológusokkal minél előbb, ne tedd magad tönkre.
Üdvözlettel
Tihanyi András
Szia!
Nagyon kedves Tőled, hogy így törődsz velem. A tanácsaidat igyekszem megfogadni, így elolvasva nem is tűnik olyan nehéznek a megvalósítása, remélem valóban nem olyan nehéz!
Azt nem ígérhetem, hogy 40 kg felett meg fogok állni, de azt már biztosan tudom, hogy ezt nem néhány hét alatt szeretném elérni. Nem szeretnék beteg lenni, csak vékony. És remélem, hogy az, hogy nekem az extra vékonyság tetszik még talán nem utal anorexiára való hajlamra. Valahogy én úgy érzem olyan 40kg körül lennék igazán egészséges. Remélem ez tényleg így van. Már dolgozom, szóval a nyári szünetem 2 hét szabiból áll, de az is több mint a semmi. 
Te egyébként gimnáziumba jársz? Ha igen, ha nem nagyon éretten és józanul gondolkozol. Remélem önmagad segítségére is tudsz lenni. Te is próbálj az általad leírtak szerint élni és akkor Te is hipp-hopp meggyógyulsz!
Mégegyszer: ne siess a fogyással! A lényeg, hogy mindig vigyél be elég tápanyagot, ne éheztesd magad!!
Macsek
Félretéve a kusza gondolatokat, az a lényeg, hogy ha fogyókúrázni szeretnél mindenképp, fogyózhatsz, csak ne tűzz ki célul nagyon nagy dolgokat (pl 37 kg).
Néhány tanács, hogy elkerüld azt, amibe én léptem:
Sose fogyózz dühösen, vagy bosszúsan, mert abból jöhet a bulímia, ha bosszús, hogy nem fogysz,
vagy az anorexia, mert elveszted a kedved, hogy bármit is megegyél, s el is megy lassan az étvágyad...Az anorexiával többek között az is a gond, hogy sokat fogysz vele, csak sokszor a legtöbbet nem onnan, ahonnan leginkább szeretnéd. Ráadásul az idegeid is kikészülnek, ha hosszú távon az éhezik a test.
Ne veszítsd el a türelmed!! Legyél bizakodó, mert a lényeg: az anyagcserédnek időt kell adni ahhoz, hogy kicsit felfrissítsd és felpörgesd!
Próbálj rendszeresen, de keveset fogyasztani, sok-sok vízzel! Mozogj, de csináld azt, amit szeretsz, ha van rá módod. Ja, és lehetőleg, ha nem ellenzik nagyon, akkor mindenképp jó, ha nem egyedül csinálod. Akkor kisebb az esélye annak, hogy bajod legyen.
Szerintem tűzz ki magad elé egy könnyebben elérhető cél-súlyt, amire egészségesen le tudsz menni. Sokmindennel így van, ami nehéz. Nem szabad hirtelen sokkal kezdeni, és sokat akarni, mert könnyen elmegy az embernek a kedve, s mert nem biztos, hogy rögtön sikerélményed lesz.
Szóval, a lényeg, hogy tudatosan és egészségesen próbálj fogyni, amennyi feltétlenül szükséges! Nézz utána az irodalomnak, kutass fel egy jó diétát. Nekem is azt kellene...És ha a mérleg nyelve nem is mozdul, gondolj arra, hogy a szervezetedben milyen változások mennek keresztül az egészséges fogyókúra során, s már halad a kiválasztott úton...
Szóval a lényeg az, hogy lehet fogyni anélkül is, hogy anorexiás legyél!!!
Sport, vegyes és rendszeres táplálkozás és sok-sok jó kedv!! Jó, ha társaságban csinálod!
Tehát, bizonyítsd be, hogy lehetsz vékony és fitt, anélkül, hogy lebetegednél! Ez sokkal nagyobb kihívás, mint anorexiásnak lenni!!
Egyébként még annyi: a súlyodat nem találom soknak egyáltalán. De formásodni és izmosodni sosem árt! Csak tudni kell, hogyan csináld.
Egyébként, ha gimnáziumba jársz, akkor most lesz egy nyári szünet, hogy formába hozd magad. Minden jót!
Macsek
Szia!
Hihetetlenül jól esett amit írtál! Szívből kívánom, hogy az életed fantasztikus legyen, és minden rossz ami csak történt eddig csak egy rossz emlék maradjon!
Nem tudom, hogy érthető lesz-e számodra de én úgy állok ehhez az egészhez, nyilván nem direkt, hogy a saját gyengeségemnek látom az elhízásomat. Én 158 vagyok és 54...szörnyű. És azt gondolom, hogy bárcsak lennék inkább anorexiás, amivel bebizonyítanám magamnak, hogy legalább a nem evéshez van akaraterőm, hogy valamit én is mag tudok csinálni. Elképzelhetetlennek tartom így az életemet, mert rosszul vagyok magamtól. Nem tudom elképzelni, hogy meg bírnék ezzel barátkozni, sőt, nem is akarok, mert azzal feladnám. Nem tudom elfogadni magam. 37 kiló szeretnék lenni. Egyszer voltam már 42 és olyan jól éreztem úgy már magam, tudtam, hogy közel állok a célhoz, de nem tudtam elérni...ott is kudarcot vallottam.
Olyan rossz ez az érzés...és közben ott az a sok vékony ember...
Nem az a célom, hogy anorexiás legyek, de ha a vékonyságnak az az ára, akkor inkább...
Az egyetem alatt a szülői-nagyszülői felügyelet hiányában nem ettem rendesen s akkoriban volt szájsebészeti műtétem, zh-k stb. Stressz minden fokon. De otthon általában felhíztam a leadott kg-kat. Közben meghalt a nagymamám, s a padlón voltam. Aztán elköltöztünk. Az is rontott a helyzeten. Végül állandósult az evésproblémám és stabilizálódott az anorexiában. Akkoriban még változtathattam volna a dolgokon talán, nagyobb eséllyel....nem fordultunk a pszichiátriához, mert nem bíztunk benne. Most sem hiszem, hogy nagyon az segít az embereken.
Voltam 36 kg is, de jelenleg 42 vagyok és bármit megtennék azért, ha visszakaphatnám régi önmagam kreativitásommal és életkedvemmel, egészséges gondolkodással és normális hormonháztartással, azaz normális élettel, még ha 55 kg-san, akkor is..és visszatekerném az idő kerekét.
Nem csinálnám újra és nem is kezdtem volna bele, ha tudom, hogy ez lesz belőle. Azt hiszem az élet lehetne fantasztikus is, de talán nekem sosem fog már megadatni ez a lehetőség. Elszúrtam.
A beleragadtam a mocsárba és csak süllyedem és süllyedem. Hiába minden erőfeszítés. Csak a kezdetek kezdetén lett volna kicsit több eszem...
Már nagyon bánom. Nincsenek barátaim, hisz hogy azokat szerezzek ill. megtartsam őket nem volt elég energiám a tanulás és ilyen életvitel mellett..
Most meg csak próbálom leplezni, legalább szüleim ne aggódjanak annyira. Így viszont kényszerből eszem és nem bírom megemészteni. Így megszabadulok tőle. Ez borzasztó és nagyon rosszul érzem magam tőle.
Ha még nem vagy benne, akkor itt az idő, hogy erőt vegyél magadon és értékeld át az életed! Most megteheted. Kérlek ne ess bele abba a hibába, amibe én! Nem éri meg, sőt. Ne várd meg, hogy a végén te magadtól halljad ezeket a szavakat!!! Gondold meg!
Mindenesetre vigyázz magadra és legyél büszke arra, hogy nem vagy anorexiás!
Az anorexiába bele is lehet halni, ez nem játék. Javaslom beszélj erről olyan embernek akiben megbízol, mert mások látnak minden valószínűség szerint jól, te tévesen értékeled alakod, ezért segítségre lehet szükséged.
Üdvözlettel
Tihanyi András
Sziasztok!
Már egyszer régebben írtam. Nem vagyok anorexiás, eddig attól féltem, hogy az leszek, de mostmár inkább szeretnék az lenni...
tudom, hogy ez nem jó, de utálom ahogy kinézek. Állítólag pont jó vagyok, de szerintem meg iszonyú kövér. Vasárnap láttam egy lányt akinek pont ideálisnak gondoltam az alakját, és kiderült, hogy anorexiás. Én viszont jelenleg inkább lennék anorexiás, mint kövér. Tudom, hogy nem egészséges, de az sem hiszem hogy az ha idegileg rottyon vagyok, ha tükörbe kell néznem, pedig közben mindenki azzal traktál, hogy milyen jól nézek ki. Olyankor legszívesebben sírva fakadnék...
Már sportolni se merek emberek között, mert mindenki a rezgő hájamat nézi...
pedig úgy szeretnék járni táncolni, de ott mindenki vékony...
Bocsi, hogy itt nyafogok, de olyan szörnyű érzés...
Inkább iszom egy kv-t
Hát igen. Megértelek. Kb egy éve megjött az eszem (majd később elment újra) és elhatároztam, hogy élni akarok és minden jobban fog menni, ha elkezdek enni. Egy darabig így is volt, aztán átcsapott a dolog abba, hogy nem tudtam kontrollálni az étkezéseimet...
Sokszor lennék inkább férfi, s nyugodtan sörözhetnék és kajálhatnék jókat a barátaimmal...
Sajnos a barátságok megtartásához normális életvitel kellene...enélkül magányos marad az ember, ami már 25 évesen elég rosszul érint...
Na, ezután a negatív hangvételű pár sor után azért csak kitartás, s próbáljatok a jövőtökre koncentrálni, ha nekem már olyan nehezen megy. Az tuti, hogy normális étkezésekkel az idegrendszer megnyugodna és boldog, kreatív tevékenységet végezhetne, s a fontosabb dolgokra koncentrálhatna....ez duma és duma, tudom, csak próbálom magamat is győzködni, és küzdeni ellene....
Legyetek jók, vigyázzatok magatokra!