Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Magasabb, de kövérebb - 50 év alatt sokat romlott a gyerekek egészsége
Létrehozva: 2015. január 28. 21:51
A mai gyerekek magasabbak, és szebb a foguk, mint a szüleiké volt ennyi idősen - ám kövérebbek is, mint korábban, és úgy tűnik, jóval gyengébbek.
Nők Lapja Café: Magasabbak, de kövérebbek - 50 év alatt sokat romlott a gyerekek egészsége
Nők Lapja Café: Magasabbak, de kövérebbek - 50 év alatt sokat romlott a gyerekek egészsége
Szerintem ez személyiségfüggő. Veled ellentétben én gyerekkoromban piszok irigy voltam, azokra a gyerekekre, akiket iskola után úszni, táncolni ilyen-olyan sportra "rángattak"...
Igen az lenne az ideális, ha a szülők megtanítanák a gyerekeket úszni, korcsolyázni, síelni, focizni, kosarazni, táncolni ... csak kevés szülő képes erre, mert általában maguk sem tudnak pl. úszni... Mondjuk szerintem az úszás, amit mindenkinek meg kellene tanulni, a többi a gyerektől függő. Az lenne jó, ha nem a trend döntené el hogy jár-e a gyerek ilyen-olyan külön foglalkozásra, hanem a gyerek igénye, személyisége.
Van a házunkban egy kislány, aki aki 3-4 év közötti, lovagolni jár, ha találkozom velük mindig csillogó szemekkel mesél a lovakról, na az ő esetében soha egyetlen apró pici jelét sem láttam annak, hogy nehezére esne elmenni lovagolni....
Hát nagyon remélem...
Tudod, én nagyjából 10 éves koromig csak játszottam. Kint-bent, a domboldalon, télen korcsolyázni jártam, szánkózni,, csak úgy a magam gyönyörűségére, megszabott keretek nélkül. Nyáron strandoltam, úszni az apám tanított meg, na nem uszodában, hanem a városunk folyójában. Mivel a szüleim ping-pongoztak szabadidejükben a saját kertünkben, elég hamar ping-pong ütőt fogtam a kezemben, és játszottam velük. Hétvégén...nyári estéken, ha kedvem volt hozzá.
Negyedikes voltam, mikor okos emberek eljöttek a sulinkba, és kiválasztottak, hogy megfelelő lenne az alkatom szertornára. Hát akkor anyukám elég csúnyán nézett, és közölte az illetésekkel, hogy felejtsék el. 12 évesen érdekelni kezdett a tenisz, akkor eljártam edzésre, ameddig megtanultam....azóta is teniszezem hétvégeken, csak úgy szórakozásból.
Az én nagyobbikom meg ugyebár inkább filozófus-alkat:) Tipikus kép, hogy minden gyerek rohangál, ő meg vagy áll és nézelődik, vagy komótosan bóklászik. Nem is bánom néha, hogy messze lakunk az ovitól, legalább azt a távot (ill. hosszabbat, mert a kedvenc útvonala tartalmaz egy nagy kerülőt is) lebicajozza, legalább ennyit mozog. De közben is szeret(ne) hosszú perceket ácsorogni 1-1 kedvenc utcalámpa alatt.
Apukának telefonos segítség kellett eme nehéz döntés meghozatalában. :-)
Abszolút egyetértek Veled.
Ne félj, simán szembe fogsz tudni menni a trenddel, ha Te magad úgy érzed, hülyeség nyomatni nekik az ezerféle különórát. Én is így érzem, és nem is jár sehova az óvodásom. Nem zárkózom el az elől, hogy ha konkrétan kedvet kap valamihez, oda járhasson, de nincs ilyen. Ő azt szereti, ha hazafelé végigjárjuk a kedvenc útvonalait, és itthon jó sokáig épithet még duplóból, meg zenét hallgathat. Így is mindig panaszkodik, hogy ma is keveset tudott csak játszani...pont láttam egyik nap az egyik kis csoporttársát, hogy jött érte az apja, és akkor az óvónéni szólt neki, hogy Ödönkének (nem így hívják) most néptánc van. Apuka felhívta anyukát, hogy most mi legyen, közben a kissrác jelezte, hogy menne inkább haza; anyuka meg rákontrázott, hogy de, menjen csak néptáncra. Sajnáltam őt:(
hamarosan a csajokat kell nekik tornáztatni ezerrel
Ja, 3 kisfiam van: 4,6,8 évesek. A két nagyobbnak egyszerűen muszáj sportolnia, különben jár kezük-lábuk, és nem bírnak nyugton lenni. Ők már nagyok annyira, hogy kevés a napi játszótér, intenzívebben kell megfuttatni őket.
Nálam pl. népszerű vagy vele. :-)
A gyerekeim semmi olyan foglalkozásra nem járnak, ahova el kell őket rángatni.
Az úszást úgy intézik, hogy fél 5-kor hozom haza őket, mint ha simán napköziben lettek volna. Ha nem úsznak, akkor sem hozom el őket délben.
A kosráedzésre is napköziből küldik le őket, én meg összeszedem edzés végén.
A kicsi jár ovis kosárra heti 1x, de azt imádja. Szintén pont akkor hozom el, mint egy átlagos napon.
nézd és értem
mi is így voltunk gyerekek, hivatásosan nem sportoltunk csak játékból kedvtelésből
egyedül a vízilabdásokat találod nagyon iskolázottnak a hivatásosok közül
anno sikk volt iskola helyett jó sportolónak lenni
a zongorázással járó rabszolgaságot magam választottam
amcsiban a zsidó taníttatja a gyerekét nem sportra erőlteti, meg is látszik mire jutnak ezzel
"Enyémek kifejezetten meg tudják fogalmazni, hogy estére tele a puttonyuk azzal, hogy mindent időre, és KELL..."
És mennyire igazuk van!
Valószínűleg nem leszek népszerű a nézetemmel, de én sokszor elszörnyedek, hogy óvodás, kisiskolás gyerekeket naponta hordanak az ismerőseim úszni, lovagolni, táncolni, mindenféle sportra, mondván, hogy kell a gyereknek a mozgás. És mert sportolni kell, sportolni jó!
Akkor is elszörnyedtem, amikor annak idején amerikai regényekben olvastam ezt, és fogalmam sem volt róla, hogy mire én is szülő leszek, idehaza is az lesz a természetes, hogy kisiskolás kölök délután akármeddig iskolában van, aztán elmegy edzésre (mi elmegy? elviszem!) aztán mire hazajön már este van, esetleg átnézzük a leckét, vacsora, fürdés, lefekvés, mert holnap kezdődik minden előlről.
Mivel a gyerek mégcsak most kezdi az óvodát, fogalmam nincs, hogyan fogok szembemenni ezzel a trenddel. Talán sehogy. Talán csak magamban fogom sajnálni őt, és önző módon örülni fogok annak, hogy nem most vagyok gyerek.
Mert az én nézetemben egy ekkora gyereknek nem sportolnia kell, hanem játszania! Az a dolga! Fogócskáznia kell, ugrálnia, labdáznia, fára másznia, rohangálnia csak úgy céltalanul, ahogy neki tetszik, akivel neki tetszik, anélkül hogy megszerveznék neki , hogy mettől meddig mit kell csinálnia, és kivel. Sportolni, jó az, de majd később, amikor majd eldönti mi is az, amit szeret csinálni...de akkor sem azért mert kell, hanem, mert szereti csinálni. És hogy mennyit, és mennyire szereti csinálni.
Tudom, tudom, az én gyerekem sosem lenne egy Egerszegi Krisztina, mert én tutti nem rángattam volna ki az ágyból hajnalban, hogy úszni menjen.
De én valahogy nem is szeretném, hogy a gyerekem egy Egerszegi Krisztina legyen....
Hát ha én végre elszánom magam, és bringával megyek Észak-Budáról Dél-Budára, akkor utána teljes zuhany, smink, mert még a fenekemről is folyik a víz.
(Kérem, ne szóljatok be az állóképességemet illetően! Köszi! :-))
erről van szó, rengeteg az idióta, aki nem tudja felmérni, mi a veszélyes és ezért a gyerekeit se képes rendesen kitanítani
Vagy anyósom, aki kb. mindig, ha nem 20-25 fok van és napsütés + szélcsend, képes felhívni férjemet, hogy "ugye, nem mennek/mentek ma ki a gyerekek ilyen ködben/szélben/hidegben/melegben/szmogban. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
mi ennek a normális mértéke az függ a gyerek képességétől és az anyja észbeli kapacitásától
(jaj ne menjünk kiönt a balaton)
Egyik régi munkahelyemen bicajjal járt az egyik csaj, Budáról Kőbányára - hozta a hátizsákban a ruhát (oké, nem kosztümöt), mosdóban átöltözött.
Azért szerintem annyira nem izzad le az ember, hogy zuhanyozni kelljen - ha meg meleg van, akkor bicajozni sem kell ahhoz, hogy leizzadjon, ugyanúgy leizzad a metróban vagy az utcán gyalogolva is.
Északon állítólag mindennapos látvány, hogy öltönyös fickók tekernek bicajjal munkába.
Olyan dolgokban tényleg nem, ahol van lehetőség újra próbálkozni. Közlekedésben nem mindenki kapja meg a következő esélyt a tanulásra...
Idegen szemében agyonféltés, szülő szemében pedig egyszerűen a gyerek életének a megóvása akár még a korai önállóság rovására is.
persze
az agyonféltegetés se a tanulás javát szolgálja
Hát ez az...akkor már inkább bevállalom, hogy túlféltős tyúkanyó vagyok.
Ez biztos - már csak abból is sejtem, mikor délután 4-kor tele van autóval az ovi előtti JÁRDA, nehogy tíz lépéssel többet kelljen megtenni az oviig/onnan ki.
Én is csak olyan helyre indulnék brinágval, ahova megy bicikliút. Szerintem horror pl. a rakparton bringázók...
Nekem kb. halálfélelmem van, ha Bp-n autók között kell menni bicajjal - márpedig elég sok helyen nincs bicikliút.
Éltem fél évig Hollandiában, ott alap volt, hogy mindenhová bicajjal jártunk, mint mindenki, ha esik, ha fúj - de volt is normális, széles bicikliút minden út mellett.
Nem is volt ennyi autó:(
Ebből a szempontból kb. mindegy, hogy már átbeszélt, vagy totál új okossággal árt magának. :-)
Bizony mennyire szerencsés, nem is tudod.
Gyerekeket a járdán hagyva szoktam egy határozott lépést tenni előre (sose lépnék az autó elé), különben sose állnak meg.
Én erre sem mernék garanciát vállalni, hogy amiről megbeszéltük, hogy veszélyes, azt tuti nem csinálja meg. Oké, mondjuk az én "nagyfiam" még kicsi, és nem is teljesen százas.
Hát Budapesten erre pedig elég jó az esély, hogy a család a legkülönbözőbb pontokon töltse a napját.
Szerencsés vagy, ha olyan a munkahelyed, ahová mehetsz kerékpárral. Ott van lehetőséged zuhanyozni, átöltözni.
Valamint a munkahelyen, iskolában van lehetőség kerékpár tárolásra.
Nem kell magaddal vinni szinte semmit.
Elképzelem, amint öltönyben, kosztümben felpattan valaki a kerékpárra. Vállán a táska, a laptop, stb, és teker 30-40-50 percet a forgalmas körúton.
Szimpla zebránál alap, hogy lelépni sem merek addig kisgyerek(ek)kel, amíg meg nem all, vagy legalábbis nem lassít egyértelműen MINDKÉT irányból az autó.
Az Örsnél az IKEA mögött van az ún. "halálzebra" - minimum négysávos út, és az esetek nagy részében az van, hogy hiába all meg az egyik sávban az autó, a másik sávban lévő ugyanúgy elhúzna előtted. Na, mondjuk az a hely már erőteljesen lámpáért kiáltana...
...és ha itt egy kicsit "benézed" a gyerek képességeit, akkor buktad a gyereket. Kicsit dárga tanulópénz...
Nyilván vannak kivételek, mint mindig, mindenhol. De hidd el, sok olyan gyerek, aki életkoránál, földrajzi helyzetéből adódóan simán mehetne gyalog vagy más módon-akár egyedül - iskolába, nem teszi ezt. Nem arról beszélek, amikor a munkahely és az iskola a város két különböző végén található.
eltévedtem vele
Enyémek kifejezetten meg tudják fogalmazni, hogy estére tele a puttonyuk azzal, hogy mindent időre, és KELL...
nem mindenkinek egyforma a képessége, egyik doki lesz másik kőműves
nyilván közlekedni se lehet azonos korban mindenkit megtanítani és viselkedni se
Nekem a város másik felén van a munkahelyem. Sose érnék oda bringával. Csak akkor bringázok, ha kb. nem számít, hogy aznap bemegyek, vagy nem.
???
Igen, ez így van, de erre egyszerűen nem alkalmas pl. egy 6 éves. Nem azért, mert gyökér, hanem nem érett meg rá. Én a 8 évest sem eresztem neki egyelőre egyedül, nem is kéri, mert ő is érzi, hogy ez még neki nem OK. Körülnéz, ahogy azt megtanultuk, de látom, hogy pl. arra nincs felkészülve, hogy a baromarc kivág a kocsisorból és a forgalommal szemben elhúz a következő kereszteződésig, és a zebrán pont ellentétes irányból jelenik meg, mint az várható.
Ezt most már én is így látom, de akkor és ott nem zavart a dolog, természetesnek tűnt.
Mi sem sétálgatunk, hanem tekerünk. :D Tudod, kerékpár...Ők iskolába, én melóba.
Engem/minket is simán elütöttek volna már többször is (zebrán, zöld jelzésnél), ha nem figyelem éberen a másik útról bekanyarodókat. Ők ugye sok esetben csak azt nézik, hogy nekik zöld a lámpa, de odáig nem mindig jutnak el, hogy hopsz, a zebrán átmenő gyalogosnak is épp zöld...nem tudom, hányszor ismételgetem a fiaimnak is mindig, hogy "még akkor is nagyon kell figyelni, ha nekünk zöld a lámpa".
Az amúgy értelmes gyerekek is olyan hülyeségeket tudnak kitalálni, hogy ha a kutya bevenné, megveszne tőle.
És természetesen, amiről már egyszer megbeszéltük, hogy nem OK, mert veszélyes, azt nem is csinálják meg, hanem kitalálnak valami teljesen újat. Olyat, amiről addig azért nem beszélgettünk, mert legmerészebb álmaimban sem jutott volna eszembe, hogy megcsinálják.
arra kell a gyereket tanítani, hogy tudja felmérni
milyen távolról nem veszélyes a kocsi
hiába van elsőbbsége az kenheti a hajára
...és idő kell hozzá, hogy ezt biztonsággal megtanulják...