Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Lehet kicsi vagy nagy a korkülönbség, baj, az van
Létrehozva: 2014. november 24. 21:08
Két gyerek, egy macska, egy baba a pocakban. Mi más is várhatna rám szülés után, mint őrült féltékenységi jelenetek? Még tűnődöm, a decemberben érkező új jövevényre vajon a lányaim lesznek féltékenyebbek vagy a macskám? Mindenesetre a rettegés belém költözött.
Nők Lapja Café: Testvérféltékenység: dráma van, bármekkora a gyerek
Nők Lapja Café: Testvérféltékenység: dráma van, bármekkora a gyerek
Egy idő után minden elcsitul.
A lényeg, a legnagyobb ajándék egy testvér.Vagy több.
Vagy szüléssel lehet elfoglalva? (Az más.)
Minden korkülönbségnek (kicsinek is, nagynak is) megvan az előnye meg a hátránya.
Van ilyen is, meg van, hogy nincs dráma. A húgom 6,5 évvel fiatalabb, én speciel nagyon vártam, évekig könyörögtem kistesóért, mert bár megvolt mindenem, nagy gyerekszoba sok játékkal, törődő szülők, barátok, irigyeltem a barátnőimet, akik amikor hazamentek sem maradtak egyedül, mert volt tesójuk, korban hozzájuk közelálló. Nem volt dráma, sem féltékenység, örültem neki. Nem mondom, hogy nem voltak konfliktusok, veszekedések, de az ember a férjével is veszekszik olykor ugyebár, akit pedig magának választ. :)
Én korán megfogadtam, hogy a gyerekeim között nem lesz ekkora korkülönbség, 3 évet terveztünk, 2,5 lett belőle, és szintén nincs semmi dráma. Konfliktus van a játékokon, vagy ha a kicsi lerombolja, amit a nagy felépített, de ez teljesen normális. Én eddig csak pozitív hatását vettem észre fiamon a tesó érkezésének, és szemmel láthatóan szereti a húgát, rengeteget ölelgeti, foglalkozik vele. Az is igaz viszont, hogy nálunk fiú-lány a sorrend, és több ismerősnél, ahol lány az idősebb és kicsi a korkülönbség, nagyobb a féltékenység, pl. én is hallottam hisztiről a szoptatások alatt, ami nálunk soha elő nem fordult.
Azt hiszem, megint cseppet túllihegünk és túlagyalunk egy egyébként teljesen természetes élethelyzetet.
Köszi a kiegészítést a családon belüli, gyakorlati tapasztataiddal! A posztoló máris élesben láthatja, megy ez, ha azt akarja valaki, és tesz is érte, hogy menjen. Csupán lelkiismeret-furdalás nélkül kell hozzáállni a kistestvér érkezik témához, és a család tagjainak kedvcsináló, családcentrikus otthoni példát a nagyobb gyerekei is szívesen követik. Merthogy: gyereknek gyerek a barátja, ha kicsi, ha nagy, akkor is.
És milyen igazad van. Én speciel két tesóm érkezésére emlékszem, de nagy családban nőttem fel, mindig volt egy nálam nagyobb. Nálunk speciel dicsőség volt, hogy én vittem fel az emeletre először, én teszem tisztába, nem a tesóm, éjszaka, mikor elkezd sírni, mire a szülők odaérnek, már rég a kezünkben van. Akkorka voltam, mint a poszterina lányai. És abszolút jól éltük meg.
Azt hiszem, ha már van tesó, akkor nem olyan kritikus a dolog. Az viszont biztos, hogy a gyerekek megérzik a szülő aggodalmát, és nem hat rájuk pozitívan, hogy azt érzékelik, hogy a felnőtt problémát lát.
Bízzál a gyerekek természetes kíváncsiságában - az újszülött iránt is -, sok hasznát veszed a mindennapokban. Persze ehhez először neked kell személetet váltani, és azt továbbadni a nagyobb testvéreknek is, a család többi tagjának is. Nem érdemes előre aggódni, hanem megelőzni, vagyis feleslegessé kell tenni az aggodalmakat! Értelme úgysincs, mert ha jól csináljátok, úgyis felülírja az aggodalmakat élet.
Jelszó: bevonni a lányokat mindenbe, ami a babával kapcsolatos. Hidd el, érdekelni fogja őket. Ha valaminek, ennek van értelme. Az agódásnak semmi értelme, mert csak a helyzetet nehezíti és a bizonytalanságot növeli mindenkiben, de nem old meg semmit.
Örülnék, ha sikerülne a szemléletváltás, hogy valóban öröm legyen a babavárás is, az érkezése is és a családon belüli fogadtatása is.
A nagyobb gyerekek szinte kivétel nélkül szívesen bébiszitterkednek a kicsi mellett, szeretgetik, nevetgélnek, játszanak vele.
Felüdülés a családban, ha nagy korkülönbséggel érkezik egy apró csemete, mert a kis mosolygó bearanyozza a többiek életét, a terhek pedig többfelé hárulnak, vagyis megoszlanak.
Semmi aggály; ha a kicsit szeretettel várjátok, a gyerekek is azt teszik. A kiságyat naponta rendezgetni kell a lányokkal, a babakocsit törölgetni, berendezni, csinosítani, hogy szép tisztán és csinos dekorációkkal várja a kis jövevényt. Bevonni a lányokat a baba körüli előkészületeknél mindenbe, a cumisüveg beszerzésbe, a pelenka kiválasztásba is. Ha részük van az egész folyamatban, nem tekintik magukat kirekesztettnek, hanem szívesen segítenek és szorgoskodnak a baba körüli tennivalókban. Most még el lehet kezdeni, ha már ott a baba, sokkal körülményesebb.
A lényeg, és ami elvárás is a családban mindenkitől: nem rivális érkezik, hanem újabb családtag, akit örömmel fogadunk! Sok sikert a megvalósításához!
Meg kell hallgatni a feltekeny gyerek erzelmeit / mit erez, mit hianyol, mi faj neki .../ es valahogy kezelni kell az O problemajat is.