Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A boldog gyerekek érdekében le a mintaanyákkal!
2014-11-21 16:281.
Létrehozva: 2014. november 21. 16:28
Ha az élet számos területén lehetünk gyarlók és esendőek, akkor anyaként miért törekszünk a tökéletességre? És egyáltalán a világnak szükségük van mintamamikra?
Nők Lapja Café: A boldog gyerekek érdekében le a mintaanyákkal!
Nők Lapja Café: A boldog gyerekek érdekében le a mintaanyákkal!
Nem értek egyet a cikkíróval, akiről ír mint "szuperanya" , az az én szememben egyáltalán nem az. Inkább irigységet érzek irányába, mert (látszólag) náluk minden tökéletes.
Azt ugye mindenki tudja, hogy az után megítélni valakit, amilyennek látjuk, botorság, mert az emberek nem fogják nagydobra verni az életük részleteit, senki nem kürtöli világgá fűnek-fának, hogy él, miből, milyen öröme-bánata van... kivéve egyeseket, de nem a celebfélékre gondolok általában. Tehát a kevés infó birtokában, amit egy másik emberről tudunk még nem elég arra, hogy objektíven mondjunk véleményt.
Szóval én sosem irigyeltem másokat a "külcsínyért".
Azért, mert én nem tudtam a gyerekeimet szoptatni addig, ameddig óhajtottam volna még nem haragszom azokra, akik meg igen. Max. tanácsot kértem tőlük, hogy mit csinálok rosszul esetleg.
Persze vannak dolgok, amiket nem tudok elérni vagy megcsinálni, mint mások, de ha akarom mert fontos nekem is, akkor megpróbálom, ha pedig nem, akkor meg felejtős a dolog.
Az biztos, hogy a média olyan képet közvetít a mai nőkről, anyákról, amik nem éppen reálisak, de ezért ne azokra haragudjunk, akik valamit jobban tudnak, mint mi, ne rajtuk vezessük le a frusztrációnkat, szerintem nem ez a megoldás.
A cikk címe helytállóbb lenne így: le a hasonlítgatással! Persze ő is ezt csinálja, meg nagyjából mindenki. Önigazolást keres azáltal, hogy lám, a cukormáz alatt is élő ember van. Én is elkövettem annak idején ezt a "hibát" vagy talán csak emberi tulajdonságot: egyszer, amikor egy patikatisztaságú, csillogó-villogó házban jártam, ahol iker kisgyerekek voltak, magamban megállapítottam, hogy anyuka biztos azért tud ilyen padlóról is ehetnénk rendet-tisztaságot tartani, mert a gyerekek egész nap a járókában vannak. Pedig valójában csak akkor voltak a járókában, amíg én ott voltam, és nem tudhattam, hogy azon kívül mennyit töltenek ott. De valahol meg kellett nyugtatnom magam, hogy ha én nem tudok ekkora rendet tartani kisbaba mellett, akkor én meg abban vagyok jobb, hogy nem tartom a gyerekemet rácsok között. Mai szemmel nézve úgy ahogy van, hülyeségnek tartom az egészet. Mindenki csak élni akar, csinálni a dolgait a legjobb tudása, képességei és körülményei szerint. Azon örülni pedig, hogy barbianyu ötévese még pelusba kakil, tényleg nem több egyszerű kárörvendésnél - dögöljön meg a szomszéd tehene is alapon. Ami meg már nem szép.
Csupán az a kérdés hogy éli meg az ember.
Az irigyeltanyu tökéletesnek éli meg a saját életét.
Mert van neki önbizalma és nem siklott félre az önértékelése.
Az irigykedőanyu meg az a tipus, aki mindenben a hibát keresi, és meg is találja.
Ahogy elolvastam a cikket, első pillanatban nekem is irigység jött le belőle
A nő, akik a cikkiró mintanyaként aposztrofál, bizonyára nem egy rinyagép...Nem siránkozik az úgymond kudarcain-- talán nem is fogja fel azokat kudarcként.
A cikkiró meg azon is rinyál, amin nem kéne, még akkor is ha úgy adja elő-- mintha nemlenneámbaj a nemvacsora meg a 8hónapos korig szoptatás-- ami persze hogy nem baj. De ha nem igy éli meg minek is nyavalyog rajta??
Az nem igazán derült ki nyafianyu dolgozik -e vagy otthon van.
A cikk - amit csak a hozzászólások miatt olvastam el - arról szól, hogy Tánya nem tud tűsarkúban menni.
Ha hiszed, ha nem, idegrendszerileg még normális, ha a gyerek 6 éves koráig nem szobatiszta.
Nagyon kevés ilyen gyerekről tudunk, mert sokkal előbb érnek már a mai gyerekek vagy szupianyu hamarabb leszoktatja, de azért előfordul. És ismétlem: normális.
Akkor mar semmit sem ertek. Engem sosem erdekelt, ki mit szol. Az igaz, amikor az en gyermekem megszuletett, en is meghibbantam,mert innentol o lett a vilag kozepe. Asszem ez nem is lehet maskent, kell egy ilyen agymosas az anyaknak, kulonben hogy tudnak felnevelni a gyermekuket, mert hiaba ordibal barki, bizony ez meg mindig a no munkaja. Tisztelet a kivetelnek, ahol apa is ott van valojaban.
Lattam mar en is barbi baba, kifestett mamat barbi baba babakocsiban kisgyereket tolni, mit tolni, latszott, hogy nem volt hozza jogositvanya. Mellette gyalogolt kozonseges ember ferje poloban, sortban, szandalban, nyar es dogmeleg leven. Aztan a zebrahoz erven barbibaba mama egesz egyszeruen kiboritotta az uttestre a barbibaba babakocsibol a gyermeket. Az autok ugye jottek, babrbi mama teblabolt, a polos apa odaszaladt es felkapta a gyermeket meg a babakocsit es kialtott tusarkus lofarkas barbi mamara, hogy latod, milyen hulye vagy?
Mellesleg nem ertem, mi az a mintaanya. Nalam a tigrisanyak verik ki az aramot. Akik mindent tudnak, akik mindent jobban tudnak. Vagy? Mindig azt csinaltam, amit akartam,es jo volt. Szerintem is, masok szerint is. Fene tudja. Az eredmeny jo,es az a fontos.
hja, es de, vannak tokeletes anyak. ok azok, akik nem az Annuska/Juliska eletehez hasonlitjak a sajatjukat, hanem a sajat onkepukhoz, lehetosegeikhez, tehat azok, akik nem olyanok mint te.
attol, hogy idehanytad a betegesen irigy onigazolasodat, attol meg nem lettel "bezzeg-anyuka", "normalisabb" sem, meg semilyenebb sem... csak te a fapadoson utazol, Anna meg a bizniszklassz'-on..
szivi, savanyu a szolo, mi?
bban sikerült: jó alakja van, szép gyermekei, tovább tudott szoptatni vagy van segítsége.
Például: nyilván törekedni kell a legjobb, legcélszerűbb, legkerekebb megoldásra, de józan ésszel és nem parancsra. Ne azért ne ragadjon rá az asszony a gyerekre, mert akkor kiröhögik a mindentudó gyermektelenek - és ne azért kezdjen el leböfizett pólóban, böjtibanya fejjel közlekedni, mert ő mostantól A Gyermekének Él, és ezt lássa ám a szomszéd is, nehogy szó érje a ház elejét, hogy szilikonanyu fontosabbnak tartja a frizuráját, mint az ejdes gyármekét. A minspgi idő fontos, a saját idő szintén, az is fontos, hogy ne _csak_ a gyerek legyen a minden, mert ő is csak egy kis ember, nem szabad ennek az ódiumát rányomni. Ezek a fontos dolgok szerintem, és nem az, hogy abban a szoknyában vagy magassarkúban mintaanyának nézek-e ki és szakadjon-e rám a plafon.
Valami nem stimmel a egeszben. Talan nem is a minta anyakrol kellene negative szolni, inkabb a tigrisanyakrol. Azt ugy ertem, amig a sajat gyermeket bura alatt tartja, addig az egesz vilaggal szembeszall tigriskormokel aki az o csemetejere egyaltalan ra mer nezni.
A mintaanya is valahogyan negative ertelmet hordoz.
Valahogyan az eleg jo anya lenne a jo.
Azt gondolom egyebkent, hogy az elet mas teruletein is meg itt is a teljessegre kellene torekednunk olyan felkialtassal, hogy azert azt sosem erhetjuk el.
Lehet, majd mas is meg fog lepodni, ahogy en is. Ahogy lattam a felnott lanyomat, csak a szamat tatottam, hogy ezert feccoltem en ezekbe a dolgokba ennyi energiat, hiszen maskepp csinalja a dolgait, igen, maskepp, de jol.
Emelem kalapom.
Nagyon irritáló a cikk. Valóban süt belőle az irigység, és a kéjes káröröm, ahogy kiderül, hogy egy másik anyuka élete is tele van nehézségekkel.
Tömény rosszindulat.
És nem, én sem vagyok tökéletes...
Még ha azok akarunk lenni, akkor sem.
Én az akartam lenni. De, nem sikerült. Nagy igyekezetemben kicsit "túl-neveltem" fiúkámat, akinek aztán sokáig nem is volt megfelelő önbizalma.
Hosszú évek során, - tőlem távol is töltve jó néhányat -, végre férfi lett belőle. Az élet kötelező kudarcai tovább erősítették. Jót tee az 1 év katonaság is.
Az útba kerülő lányok pedig minden rárakott mázamat lemosták róla.
Így lett belőle egy természetes, erős akaratú, tanácsaimat megrágó, de nem kritikátlanul elfogadó ember.
Szóval, legyünk természetesek, és soha semmiben ne legyünk túlzóak a gyermeknevelésben.
Azért a KÖVETKEZETESSÉG - persze néha lazítással , az kifizetődik a gyermek életében.