Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mi a legviccesebb sztori, amit gyerekként elhittél?
Létrehozva: 2014. november 20. 17:30
A gyerekek fantáziája határtalan. Szerencsére. De ez sokszor azzal is jár, hogy mindent szó szerint vesznek, vagy hogy irreális félelmeik vannak. Felnőttként irreális, persze. Összeszedtünk mi is néhány hiedelmet, de osszátok meg velünk ti is azokat a történeteket, amiket gyerekként elhittetek, vagy amiktől féltetek!
Nők Lapja Café: Mi a legviccesebb sztori, amit gyerekként elhittél?
Nők Lapja Café: Mi a legviccesebb sztori, amit gyerekként elhittél?
Lehet igaza van az ocsednek. Ugy tunik, sokan ma is abban elnek.
Erről a "tudóslelkű" bátyusról (nagyon jó!!!) eszembe jutott az öcsém a maga 0. századával. Váltig állította, hogy van (volt) nulladik század.
Tel volt, hideg, de ki kellett mennunk levegozni. Batyam nem volt meg iskolas, en meg kisebb voltam. Jarkaltunk le meg fel, ki meg be az elso udvartol a hatso udvarig, majd ki a kertbe. Aztan keso delutan leven, feljott a Hold. Batyam kijelentette, hogya a Hold ovele megy. En mondtam, hogy nem igaz, mert velem megy. Ezen ugy osszevesztunk, hogy mondtunk egymasnak mindent. Mire kifogytunk, en azzal sertettem verig a batyamat, hogy tudoslelkunek neveztem ot. Sirvafakadt.
*
Sose tudtam elképzelni, hogy az Ég a város, ég a ház is dalban miért az a legfontosabb, hogy messze van a kanál?
Csontvaz Zsigatol. Unokabatyam veget nem ero, minket, kisebb gyerekeket hulyito kalandsorozatatol. Hogy s mint kerultek ok nagyobb fiuk a kriptalyba, hogy jottek elo a csontvazak es hogy kergetgettek oket. Mar mindenki megmenekult, mikor az unokabatyam labat elkapta az egyik csontvaz es a sarkaba harapott.
Levette a zoknijat es meg is mutatta a sebhelyet. Hogy ne lehetett volna elhinni? 
Mitol lehetett felni? Boszorkanytol. Akkoriban sok maganyos, feketekendos oreg nenitol. Na ja.
Aztan egyszer mentem volna haza, de az egyik elallta az utamat, es betessekelt a hazaba. Nem mertem ellentmondani. Na, most vegem, kicsinal a boszorkany. 
Hat arra kert, hogy fogjam meg a dunyha ket csucsket, mert kulonben nem tudta rahuznia huzatot! Senkije nem volt, akit megkerhetett volna. 