Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
A világ legönzőbb lényét szereted
Létrehozva: 2014. október 30. 12:30
A macskatartás az emberi viselkedés egyik legnagyobb rejtélye. A bestiák ugyanis utálatosak, érzéketlenek, betegségeket okoznak - a világ fele mégis imádja őket. Persze az emberiség mindig padlógázzal hajt a pusztulás felé, nem mintha a macska ördögtől való lenne (ahogyan azt a középkorban hitték), de az ellene szóló tudományos érvek minden bizonyosságával szembemenve öleljük őket keblünkre.
Nők Lapja Café: A macskád önző, érzéketlen és tudomást sem vesz rólad - és kit érdekel?
Nők Lapja Café: A macskád önző, érzéketlen és tudomást sem vesz rólad - és kit érdekel?
Buta, oktondi cikk.
Én imádom a cicákat és soha nem fogom megérteni azokat akik nem.
A cicák cukik, aranyosak, huncutok, és legföképpen nem kutyák! A cica az cica, akinek ez nem tetszik az ne tartson. Ha valaki a kutyatermészetet kedveli az tartson kutyát.
Nekünk gyerekkoromban mindíg voltak cicáink, és mindegyik ragaszkodó, kedves természetü volt, simán lehetett öket dögönyözni meg játszani velük. Soha nem volt az a benyomásom róluk hogy önzöek, utálatosak, érzéketlenek lennének vagy felsöbbrendünek hinnék magukat. Ilyen tulajdonságokkal csak az ruházza fel a macskákat aki eleve nem szereti öket.
És amiket az érzelmekről írtak ???? Az emberek ennél ezerszer utálatosobbak,önzöbbek,utálatosabbak,alatomosabbak és még sorolhatnál oldalakon át. A pusztitásukról nem is beszélve!!!
És teljessen felesleges folyton folyvást a kutyákhoz hasonlítani öket!!! Minden állatban megvan a szeretet és a gonoszkodás,az emberhez való kötödés és az embertől való tartás! Amit természetesen egy embertől vagy emberektől való negatív hatás vált ki!!!
Mondjuk a hozzászólók között azért vannak, akiknek példaértékű a hozzászólása, szerencsére. :)
Az én tapasztalatom az, hogy a macskák is nevelhetőek, csak szigorúnak kell velük lenni. Bár tény, hogy erre a macskatulajdonosok nem nagyon képesek...
Hat ez az. Napközben nem gond, akkor szinte le se tojnak, ha otthon is vagyok, de este, amikor a labamnal kell aludni, es nincs otthon a lab, akkor baj van.
Most is ugy jöttek utanam, csak mondtam, menj szepen a haloszobaba - a gyerekem azt mondta, ja persze, majd pont neked fog szot fogadni - cicam ment elöttem a haloba, es nezett vissza, hogy jövök-e en is. Mondom gyere hopp, es mar ott van. Es kaja nincs nalam. es ugy alszik a labamnal, hogy nem zavar. Es mashova nem mennek föl.
Akkor hogy is van ez?
Ez nálunk is így van. Nyaralás után házimacska-őrizetben vagyok, Szofika mindenhová követ, nyávog, ha nem lát, és vele kell aludnom, mert ha nem, akkor sír a hálószobaajtó előtt. Pedig a leggondoskodóbb macskapótmami vigyáz rájuk távollétünkben.
Ja, igen. Így van.
A mienket két hetes korában szedtük össze a lányom barátnője kertjéből.Egy trepni alatt született.És az anyamacska már nem bírta.
Nos, a lényeg a lényeg, azóta csucsulygattam, neveltem.Illetőleg mi, itt mindnyájan, az egész család.
De, mégis, valahogy abban a tévhitben élt a kedves, hogy én vagyok az anyja.Egy lépést sem tudtam tenni nélküle.Az árnyék az kutyfül hozzá képest, úgy követett.A sarkamban járt.
El is akart jönni velem az üzletbe amikor vásárolni indultam.Úgy kellett visszavinni kézben és bezárni a pincébe, hogy ne vesszen el útközben ha utánam jönne.......
Ha a gyümölcsösben sétáltunk, akkor libasorban mentünk.
Elől a férjem
, mert ő mutatta pl. mennyire bimbóznak a fák, utána ment a kuvaszunk
- el nem maradhatott a gazditól, imádták egymást.Utánuk én mentem kicsit lemaradva,mert minden fával-madárral beszélgettem közben és utánam jött Őbeszarisága
kis micusom.
Es var amikor hazamegyünk, egy het tavollet utan addig nem nyugodtak, amig nem lattak, es szamoltak össze, hogy mindenki otthon van ujra.
Söt, nemcsak az elismeres miatt, hanem ö igy gondoskodik a csaladrol. Mert a gazdi a cica csaladja.
Ugyanazon a hangon hiv (nyavog) mint amivel a kicsinyeit hivja, amikor megjön a vadaszatbol. Tudom, minden nap kapunk ma is egeret, madarat, labatlan gyikot.
Egyetlen cicus sem ilyen, mind okos, kecses, hűséges és kedves.
A lábtörlőre rakott egér mi mást jelenthet, mint azt, hogy érdekli, mit gondolsz felőle. Neked szól, neked dicsekszik, elismerést kér. Akit nem érdekelsz, az nem kér elismerést.
A macska nagyon is örül, ha hazajössz, és még az ajtóig is kikísér sokszor, ha elmész. (Lehet, hogy csak mg akar győződni róla, hogy tényleg?)
A macska nemcsak téged, de a veled és vele egy háztartásban élő kutyát is szereti.
Ps.: A legtöbb szeretet önző.
A kutatók, meg a sok okos semmit sem tud a macskákról
.
Ez egyértelmű.
Aki ezt írta, annak sohasem volt cicája.
Vagy volt, csak nem törődött vele, nem foglalkozott vele, nem vette cicaszámba a jobb sorsra érdemes macskáját.
Hűséges, ragaszkodó és az egyik legjobb állat aki barát ( kutyák
és lovak 
mellett )a cica
, akit szeretettel nevelnek, ápolnak, nem nyúzzák, nem nyaggatják és Őkelme egy családtag.
Nagyon sokan még mindig ott tartanak, hogy a macska a házhoz szokik, a kutya az emberhez.
Eleve az általánosítást nem szeretem, de ezekkel a nézetekkel sem értek egyet.
A macska alapvetően egy territoriális ragadozó, aki nem falkában vadászik, és szűk családdal él természetes környezetében. Ezt tudomásul kéne venni, mielőtt valaki befogad egy macskát.
Ez viszont nem jelenti azt, hogy egy macska nem szerethet, nem érezhet kötődést, ha valaki szeretettel, megértéssel viszonyul hozzá. (Eleve ott kéne kezdődjön egy állat befogadása, hogy felmérje az ember, milyen igényei vannak az állatnak, és mit tud ebből megadni...)
A dorombolás nem csak a gyengédség jele, dorombol a macska stresszes helyzetben is, így próbálja nyugtatni magát.
Ott van még a szeretet kifejezéseként a dagasztás, ami köztudottan a macska kölyökkorának újraélése az édesanyjával, vagy valakivel, aki iránt hasonló érzéseket táplál. Pl. a macskám minden este és reggel, "megmasszíroz", néha "megmosdat" és aztán hozzámbújik, néha együtt alszunk el.
Mikor a férjem üzleti úton van pár napig, egyre többet sír utána, három-négy nap után már vadászni sincs annyira kedve.
És minden nap az ajtónál telepszik le, mikor eljön az ideje, hogy hazaérjen a férjem. Mikor megérkezik, rohan hozzá, ugyanúgy, mint a kutyánk.
Hallgat a nevére, a legtöbb esetben nincs neki étel kilátásban, de ha hívom, jön velem.
Nagyon is taníthatóak, nevelhetőek, csak időt kell szánni rájuk, és tudni kell, kinek hol a helye az ő kis világában.
Azt meg környezeti katasztrófának nevezni, hogy egy ragadozó vadászik tanulatlanság. Ha jól emlékszem, másodikos biológia, hogy az apró rágcsálókból, madarakból miért születik több egyszerre, több alkalommal, mint a ragadozó kölykeiből...
Ez szimplán az élet természetes rendje, amibe az ember rondított és rondít folyamatosan bele elég csúnyán.
Mekkora ökörség anyám!
Miért is kellene összehasonlítani 2 különböző fajt? Teljesen más/más volt a szerepük az élővilágban. Nem kell olyan állatot tartani, amit nem ismerünk és/vagy nem tudunk elviselni. Ennyi.
Az meg, hogy a macska agresszív a gazdájával az egyértelműen nem az állat hibája.
Őszapó nagyon jól összefoglalta, bár a kedvencemet kihagyta:
A macsekok hunyorgását, amikor megérintjük őket, hozzájuk szólunk. Aki tart macskát és szereti is, az pontosan látja a - ha nem is a hagyományos értelembe vett - szeretetüket. Illetve megelégedettségüket.
Ez egy elfogult, előítéletes cikk. Mondhatnám, kutya párti. Miért kérjük számon az egyik fajon a másiknak tulajdonított jellemzőket?!
Én a macskában épp azt szeretem, hogy független, gyönyőrű, méltóságteljes. És nem érzéketlen. Ha a macskám szemébe nézek, egy értelmes lény szemébe nézek.
És minden macskaszerető ember hosszasan tudná mesélni, mivel mutatja ki a macskája a szeretetét.
Némelyik történet egészen hihetetlen. Egy ismerősöm pl. egyedül él, cukorbeteg, és elájult. Karthauzi macskája (ennek a fajtának nincs hangja) dörömbölni kezdett az előszobaajtón, és addig csinálta, amíg a szomszédok elő nem kerítették a néni lányát, akinek volt kulcsa a lakáshoz.
Na, ennyit az önzóségről!
Egyébként nagyon idegesítő az a sok gif, alig bírok tőlük az olvasnivalóra figyelni.
"Gyönyörűséges fóka jegyű sziámi macskám rendszeresen terrorizált: míg élt, úgy néztem ki, mint ... aki vagdossa magát"
- Talán meg kellett volna tanítani, hogy ne tegye, jó módszerrel. Vagy szocializálni nagyon pici korától. vagy csak egyszerűen beletörődni, hogy nem a te szadizásodra nyújtogatja a körmeit, csak egy macska...
"A kutyákat például felzaklathatja, ha gazdájuk elmegy, és jobban örülnek neki, ha visszatér. Ezzel szemben a macskákat nagyjából hidegen hagyja, hogy ott van-e a gazda vagy sem."
- A kutyát az ilyesmi akkor zaklatja fel, ha nem stabil. Nem is értem, hogy gondolták, hogy ha valami zaklatottságot idéz elő az jó lehet? Hogy gondolták, hogy ez majd a szeretet jele lesz?
Tapasztalatból mondom, hogy a macskát sem hagyja hidegen a "embere" távolléte, csak éppen nem függ tőle és nem csinál cirkuszt. És igen, a macska nem fog ugrani csakúgy a hívják. A kutya falkaállat, a macska pedig nem, ideje lenne agybavésni. Ha a kutatók tényleg elhitték, hogy a fent említett 2 példa (zaklatottnak lenni ha nincs mellettünk szerettünk, és ugrani az első szóra ha akar valamit) a szeretet jele, akkor talán fogalmuk sincs róla mi a szeretet.
"A tudósok szerint a macskák már tudják, hogyan kell dorombolniuk, hogy felébresszék gazdáik gondoskodó ösztöneit és enni kapjanak."
- Az én macskám akkor dorombol, ha mellémbújhat, ha simogatom, vagy csak ráteszem a kezem a vállára. Tehát a gyöngédség már megtörtént, nem kellett hozzá dorombolással manipulálni, az a hang a kellemes érzések megléte után jön! Persze még egy macskám se beszélt róla, miért is dorombol, meg hogyan csinálja, úgyhogy erről nem tudok meggyőződéssel állítani sok mindent. Egyébként a harmadikat kifelejtették: Dorombolás fájdalom enyhítésére. Lehetséges, hogy a dorombolást a stressz idézi elő, tehát a simogatás is - ahogyan írták - stresszélmény, de ez nem jelenti azt, hogy a macska eközben rosszul érzi magát. Emberek például hobbi szinten űznek olyan cselekedeteket, amik igazából stresszt okoznak, mégis élvezik, mert eközben örömöt is adnak.
"A macska felér egy környezeti katasztrófával"
- Ohh, ne legyünk álszentek... :) Az ember is. Ellenben az ember a macskával ellentétben - tisztában is van a környezeti károkkal.
https://www.youtube.com/watch?v=DGtpTEskboI
- jobbára haszonállatként (a ház körül, szabadban, egérirtás céljából) illetve a házhoz csapódó kóbor macskák, valóban lehetnek utálatosak, például a rendszeres bagzásukkal, éjjeli verekedésekkel, párharcokkal, és a szabad életben szerzett és hordozott nyavalyák jelentette "koszosságukkal", főleg, ha a nagyvárosi, például a pesti bérházak kóbor macskáiról van szó. Ezek az állatok akik, főleg a hímek, átható szagjelekkel jelölik meg a területüket, lakások küszöbét, a nyitott folyosói ablakokon akár a függönyöket is. A cikk megállapításai tehát ezekre a macskákra lehetnek érvényesek.
- a másik tartási mód a hobbi állat tartás, amely során a macska ritka alkalmazkodóképességekről tesz tanúságot a gazdákkal való együttélések során. Itt már sorra lehet cáfolni a megállapítások egyikét-másikát. Az előbbi, de az utóbbi esetekben is, a gazda testén ejtett macska karmolásnyomok a macskához, mint alapjában is "vérengző fenevadhoz" való nem megfelelő emberi viszonyokból erednek, és a macskareagálásokban, a macska jelbeszédben való teljes járatlanságról tanúskodnak a gazda részéről. A kutyák is be szoktak sokallni, ha a gazda nem megfelelően viszonyul hozzájuk.
A dorombolás alapvetően a macska jó közérzetére utal, és azt igazolja, hogy egyáltalán nem érzéketlen a gazda iránt. Tudomásul kell venni, hogy emellett a macskafigyelem, macskakoncentráció egy rövid távú, pár perces folyamat, amit mindig megszakít egy pár másodperces más elfoglaltság (vakarózás, másfelé figyelés, stb.), hogy azután ott folytassa, ahol abbahagyta. A cikk állításával ellentétben a dorombolás egyáltalán nincs az étkezéssel, ellátással (pl. szomjúsággal) összekötve. Ha a macska éhes, szomjas, piszkos az alma, akkor persze megkeresi a gazdit, és többféle módon (nyávogás, dörgölőzés, dorombolás, majd türelmes várakozás a gazdára nézve, közben meg tisztálkodás is) igyekszik előbb szépen felhívni magára a figyelmet. Az étkezéseknél ez menetrend szerinti pontosságú. Ha nincs reagálás, akkor jön a gazda lábára való (körmös) csimpaszkodás is a panaszos nyávogás mellett.
A napközben alvó, heverő macska a szobába lépő gazdának hangtalan nyávogással, azaz egy rövid szájtátással "köszön", ami ugyancsak cáfolja az érzéketlenséget és hogy nem kötődik érzelmileg a gazdához. Az sem igaz, hogy ha hívják az emberhez kötődő, vele élő, vele együtt alvó állatot, akkor az nem reagál, és ez nem kizárólag az étkezés miatt történik. Magyarán: a pavlovi reflex a dorombolások és a hívások között nem kizárólagos.
A macskát nem lehet folyamatosan, hosszan szeretgetni, azaz figyelni kell, hogy ahogyan írtuk, ezeket csak megszakításokkal, apró szünetekkel lehet végezni. Ezt (például a hasak simogatását, a bunda kefélését) a macska általában igényli is, eldobva magát a gazda jelenlétében, mintegy fölkínálva magát.
Egy pesti bérház második emeletén, ahol csakis a lakásban lehet a macska, nem vadászhat élő állatokra: ilyenkor pótszerként a saját kis bábuját, illetve a gazda zokniját tekinti "zsákmánynak", amelyet magának "megfog", és hurcol, akihez "beszélget", azaz nyávog. Ez az elzártság azt is kizárja, hogy bármilyen parazitával, betegséggel fertőződjön.
A cikk úgy ahogy van hülyeség!!! Senki ne higgyen el belőle egy szót se, még a kutyákra vonatkozólag se!
Tessék átírni a címet! A világ legönzőbb lénye az ember.