Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Három dolog, amire rádöbbensz a költözésnél
Létrehozva: 2014. október 27. 23:32
Az új otthon az új élet kezdete, ami szerencsés esetben nagyon örömteli változásokat jelent. De az oda vezető úton néhány gyilkos tapasztalatot garantáltan szerzünk. A költözés idegtépő pillanatai.
Nők Lapja Café: Három dolog, amire rádöbbensz a költözésnél
Nők Lapja Café: Három dolog, amire rádöbbensz a költözésnél
Én ötévente költözős vagyok/vagyunk/ kedvelem a költözéssel
járó "izgalmakat"
Mindig minden rendben ment, soha semmi bonyodalom sohasem történt!
...jelenleg is tervbe van a költözés....., ....bár már a költözésnél tarthatnék.....
Jól el van túlozva a cikk...
Én is rutinos költöző vagyok mostanra, de az az igazság, hogy első alkalommal sem voltam szerencsétlen. Ha az ember használja az eszét, nem szerencsétlenkedik annyit... Ráadásul amikor én költöztem évente anno, még nem volt internet, ahol praktikus tanácsokat kereshettem volna.
Dobozokat mindig a közeli boltokból szereztem. Örültek, ha megszabadultak tőlük, én meg válogathattam méret szerint. Igaz, hogy nem volt könnyű hazacipelni úgy, hogy mindig volt velem egy-két pici gyerek meg babakocsi, de megoldottam. :)
Aztán ezeket mindig eltettem szétnyitva, mert tudtam, hogy fognak kelleni.
Pakolást meg élveztem is, ráadásul a sok dobozolás miatt mindenről tudtam, hol van.
Na most meg mennem kell...
Aki szerencsétlen béna, az szerencsétlen béna, nem kell ragozni tovább.
Hétszer költöztem eddig plusz a gyerekeknek is segítettem pár alkalommal - soha semmi nem tört össze, nem volt idegbaj, dobozt is lehet szerezni (ja...csak szólok, hogy nem az utolsó öt perben kell elkezdeni).
Nem nagyon lenne szükségem rájuk... Csak hát valamilyen szinten érték... annyi írás, rajz... na meg persze bizonyíték
12 éves korom óta írtam őket. De csak a helyet foglalnék, meg ha már elköltözök szeretnék tiszta lappal nyitni. Ezért hát nem szívesen vinném magammal őket, helyfoglalónak. itthon hagyni azért necces, mert nem tudom beleolvasnának-e vagy kidobnák e őket.
Én is sokszor költöztem, de tényleg nem fordult elő velem semmi hasonló még elsőre sem, mint a cikkben.
Kocsi mindig céges volt, tehát nem kellett szenvedjek fuvarkereséssel.
Dobozokat mindig boltokból szereztem, volt éppen elég a környéken, és szívesen odaadták. Nem volt könnyű a hónom alatt hazacipelni úgy, hogy még babakocsit is toltam, de megoldottam.
Mindent újságpapírokba csomagoltam jó alaposan, sosem tört össze egy aprócska pohár sem. Illetve egyszer - de azért, mert mérgemben jól földhözvágtam egy dobozt...
Mivel én pakoltam össze, mindig tudtam, mi hol van. Ja, praktikus dolog ráírni a doboz tetejére, mi van benne, meg azt is hogy törékeny - hogy tudják, akik cipelik.
Én imádtam költözködni.
Na látod ez jó ötlet!
nem kell kényszeresen mindenhol jelezned hogy olyan vagy mint az az emotikon.
Miért van szükséged rájuk?
És az elsőnél is olyan rutinos voltál, mint a hatodiknál? :) A cikk írója nyilván az első költözését írta le, és alapban sem lehet túl talpraesett ;-)
szkenneld be őket, és akkor elférnek egy zsebben hordható pendrive-on.
Nekem a legnagyobb dilemma költözésnél az lenne, hogy mit kezdjek a naplóimmal. Elég sok van.