Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mit tehetek büntetés helyett?
Létrehozva: 2014. október 26. 14:35
Magyarországon minden ötödik gyereket vernek, miközben a gyerekverést itthon is törvény tiltja. A bántalmazás és a büntetés üzenete ugyanaz: tehetetlen vagyok, erőből kommunikálok. És egyre több kutatás kimutatja, a büntetésnek nincs értelme, és szerencsére vannak helyette más típusú kommunikációs formák, együttműködő módszerek.
Nők Lapja Café: Miért nem működik a büntetés?
Nők Lapja Café: Miért nem működik a büntetés?
Kicsi még a gyereked, nem kérdez még durvákat, de lehet, hogy ez változni fog hamarosan. :-)
Azon kívül, hogy egyszerűbb, én így érzem helyesnek. Ha az egyszerűség lenne a fő szempont az életemben, akkor simán nem szülök 3 gyereket, mingyá' egyszerűbb lenne minden. :-)
Hát ha van kulcsa, akkor végül a risztókódot is tudhatná, ezen már semmi nem múlik, bár a risztókódra kórusban mondják, hogy TITOK!!! :-)
Ismétlem: A Télapó-mese is az amúgy szeretett MESÉK közt szerepl és nem az igaz történetek közt. :-)
Mikor nekem öcsém elmondta, hogy nincs Jézuska, megkérdeztem anyut, és ő azt mondta, hogy aki hisz benne, annak a Jézuska hozza, aki nem, annak a szülei veszik. Egy ideig agyaltam ezen, hogy akkor én melyik legyek, végül úgy döntöttem, hogy hiszek :) Öcsém nem hitt :)
Én a mai napig kirakom a csizmám, hajnalban teszem bele a férjem ajándékát az övébe, hogy meglepi legyen, és közben soha nem nézek a saját csizmámra, hogy meg ne lássam, ha már az én mikulásom megjött :) Sőt, adventi naptárat is készítek minden évben, kis zsákokat, tavaly pl minden napra más keresztrejtvény volt benne egy kis édességgel. Idén már nemcsak a férjemnek, hanem a fiamnak is töltöm meg a zsákokat :)
Soha nem csomagolok ajándékot a férjem előtt, úgy csempészem be a fa alá, hogy meg ne lássa, közben ezerrel izgulok, pedig mind a ketten tudjuk, hogy nem a jézuska hozta, de nagyon jól esik nekem ez a játék :) így volt, mikor csak ketten voltunk, és így lesz a gyerekekkel is:)
Az én kilenc évesem már évek óta tudja az igazat. Ennek ellenére húsvétkor fészket épít a nyuszinak, karácsonykor meg várja a Jézuskát. Mert ezek csodák, amit a gyerekek szeretnek! Úgy, mint a mesét. Szerintem még egy gyerek sem vádolta a szüleit hazugsággal a Télapó miatt! A felnőttek hamar elvesztik azt a képességet, hogy higgyenek a csodákban. A gyerekek igyekeznek ezt fenntartani minél tovább, mert életkorilag szükségük van rá!
Senki nem mondta, hogy le kell rombolni, pont ez a lényeg. Ha rákérdez, mert kételkedik, nem hiszi el, akkor el kell neki mondani, nem pedig próbálkozni még pár kamuval, hátha az bejön.
Biztos még nem voltál ilyen helyzetben, de lejön egy gyerek kérdéseiből, hogy azok a kételyeiből erednek, vagy pedig a saját maga által kitalált, számára izgalmas élményeket adó elemeket akarja "láttamoztatni". Na, ezt nem szabad lerombolni.
Nagyon el tudott merülni az ilyen jellegű fantáziavilágban. :)
Kinek mi áll a kis lelkéhez közel. Nekem a Mikulás és a Jézuska "misztikum" volt ez. No, meg a nyúl is.
A neveltem egyszer közölte, amikor mentünk, hogy megnézzük, mit tojt a nyúl, hogy ez hülyeség, a nyúl nem tojik, hanem hozza az ajándékot. A szájában. Na, és hogy fért bele a szájába a baba? - kérdezte... :)
Szóval elkezdett filózgatni, hogy ez úgy hülyeség, ahogy van. Ekkor mondtuk el neki, hogy ez egy mese, stb, stb.
Nem értem miért kellett volna kitalálni mindenféle baromságot, hogy azt higgye, a nyuszi hozza az ajándékokat. Nem akarta elhinni és kész.
A százholdas pagony félékkel kapcsolatban meg ő maga talált ki aranyos és érdekes dolgokat. És lubickolt benne.
"Mindig is kiraktuk a csizmát az ablakba, de a 3 éves gyerek már lazán közölte, hogy tuti nem a Télapó pakolja meg, mert ha az ajtón jön be, akkor a risztó megszólal, ha pedig az ablakon, akkor az összetörik."
Mi az erkélyre rakjuk ki a csizmát, oda pedig létrával mászik fel a mikulás. Mániákus hazudozó vagyok :)
Mondjuk ha rákérdez, hogy a Jézuska hogy hozza be a karácsonyfát, akkor bajban leszek... Lehet képes leszek neki azt kamuzni, hogy van kulcsa (riasztónk nincs)
Naná, hogy sokkal egyszerűbb a szülőnek, ha nem kell kamuzni. Kevesebb meló és kreativitás kell hozzá, az tény. Hallottam már azt is egy szülőtől hasonló vita kapcsán, amikor megunta a kérdezősködésemet, nagy nehezen kibökte, hogy ő nem akarja, hogy a Jézuska arassa le a babérokat a drága ajándékért, amit ő vett a gyerekének, a gyerek igenis legyen hálás a szülőnek a szuper ajándékokért. Ez is egy érv.
Lehet, hogy szerinted az én nem-egész 3 évesem hülye, amiért nem kételkedik, és már most készül a Mikulásra, én mindenesetre örülök neki, hogy még hisz a csodákban, és boldoggá teszi ez a számára misztikus dolog, hogy nem az ajándék a lényeg, hanem a "csodavárás", és remélem ez még sokáig így lesz.
Igazad van, nektek úgy jó, nekünk meg így. Egyáltalán nem meggyőzni akartalak, hogy ti is csináljátok így, csak egyszerűen szerettem volna megérteni, hogy ha a mesélést nem tartod gáznak, akkor a télapó mesét miért tartod annak. De most mondtál egy érvet, hogy egyszerűbb nem "kamuzni", nincs kedved azon agyalni, hogy hogyan kerüld el a lebukást, ez legalább logikus érv, így értem, valóban egyszerűbb így :)
Nem, nem zseni a gyerek, csak átlátja az egyszerűbb összefüggéseket. :-)
Megkockáztatom, hogy ha a gyerekeknek elég lenne annyi, hogy Jézuska hozza az ajeszt, talán még bele is mennék, ha megúsznám ennyivel, további kérdések nélkül. :-) CSak annyi a kérdés, hogy nyakig merülnék a saját kamu-áradatomba, abból pedig már nem lehet jól kijönni.
Na igen, ez is a másik bajom a kamuzással, hogy folyamatosan azon agyalhatok, ki és mikor buktat majd le. :-)
Tavaly télen várakoztunk az iskola előterében más szülőkkel és gyerekekkel együtt. Egyik Anyuka idegbetegen vetette rá magát mindenkire, aki bármi utalást tett a Télapóra, nehogy a gyerek előtt elszólja magát. Nemá', ha náluk létezik igazi Télapó, akkor kezelje a gyerek előtt azt a helyzetet is, ha netán a gyerek olyat hall, hogy mások szerint meg nem.
Mindig is kiraktuk a csizmát az ablakba, de a 3 éves gyerek már lazán közölte, hogy tuti nem a Télapó pakolja meg, mert ha az ajtón jön be, akkor a risztó megszólal, ha pedig az ablakon, akkor az összetörik. Klasszik kéményünk nincs. Kellett volna még kamuzni, meg győzködni, hogy áááá, szellemként lebeg át a falon???
Pont ugyanannyira kérdeznek rá a Télapóra, mint a sárkányra, Micimackóra és a többiekre.
OK, nektek jó, hogy a Télapó / Jézuska / nyúl hozza, nekünk meg nem. :-)
Gondolom, a Pagonyt sem veszi be, csak simán tetszik neki, nem? :-)
engem is nagyon megdobbentett az eljarasuk. en tudtam rola de hat termeszetesen nem mertem volna semmit mondani egy akkora gyereknek a szulei tudta nelkul.
Én sem mondtam, hogy ráerőltetném akkor is, ha már egyértelműen kételkedik. De amíg nem kételkedik, hinni akar benne, addig nem rombolom ezt le. Márpedig csak akkor fog hinni benne, ha mi, szülők úgy alakítjuk a dolgokat. Például kitesszük a csizmát, fészket csinálunk a nyuszinak, mittudom én, tehát ehhez a szülőnek azt kell "hazudnia", hogy létezik Mikulás/Jézuska/húsvéti nyuszi. Ha a szülő nem csinál úgy, mintha ezek léteznének, akkor a gyereknek esélye sincs hinni benne, akkor sem, ha amúgy szeretne és jó lenne neki, nem akarna kételkedni, legalábbis amíg kicsi.
Ennyi a különbség, erről beszéltem. Hogy ha mesét mondunk a gyereknek, nem tesszük hozzá, hogy ez egy hazugság (csak ha kérdezi), akkor nem látom be, hogy miért ne mondhatnánk el ugyanígy a mikulás-mesét, és ugyanúgy csak akkor mondjuk el, hogy igazából nem létezik, ha valóban kételkedni kezd.
Nem változtattam meg a véleményem, klassz dolog. DE!
Ha a gyerek reálisabb gondolkodású, kételkedik, kérdez, nem fogom azt mondani neki, hogy de bizony a Mikulás rénszarvasos szánnal röpdös az égben, csak mert szerintem a gyerekeknek jó, ha hisznek a tündérmesékben.
Nem általánosítok. Rábízom a gyerekre.
Pl.: az én neveltemről korán kiderült, hogy ezt a Mikulás, Jézuska dolgot nem veszi be, viszont a Százholdas pagony és ehhez hasonlókban nagyon el tudott merülni.
Szóval pontosabban fogalmazok akkor: szerintem az a nagyon jó, hogy egy gyereknek van egy fantáziavilága, amiben lubickolhat, ha akar és nem én akarom eldönteni, hogy mi legyen az.
Nálunk abszolút nincs semmilyen ellentmondás. Baromi egyszerűen gondolkozom: Amit kérdeznek, arra olyan választ kapnak, ami IGAZ.
Lehet ez csavarni, tekerni, bonyolítani, de nincs ennél több a sztoryban, mint a fenti összetett mondat. :-)
Én a Télapó mesét is nagyon szívesen elmondom nekik, csak ha rákérdeznek, hogy valóban a rőtszakállú teszi-e a cuccot a csizmába, akkor elárulom, hogy háááát nem annyira. Ettől függetlenül, ha egyszer úgy adja a pénztárcám, akkor még Lappföldre is elviszem őket, hogy megnézzék, hogy innen származik a Télapó (akiről tudják, hogy ugyan igazi, de nem közlekedik rénszarvasszánnal, és dobál csomagokat a kéményekbe.)
Na akkor neked is elmagyarázom, hogy a mesét a télapóhoz hasonlítottam. Hiszen az is egy mese, ugyebár. Évi pedig mondta, hogy ő nem hazudik a gyereknek, ezért nem adja elő a télapó mesét. Ellenben másfajta mesét szívesen mond nekik. Na ebben érzek én egy kis önellentmondást.
Érdekes amúgy, hogy korábban még te is azt mondtad, hogy a télapó és társai jó dolog, és jó, ha hisz benne a gyerek. Gyorsan megváltoztattad a véleményedet még mielőtt az lett volna a konklúzió, hogy valamiben egyetértünk...
De jól leírtad, már rendesen azt hittem, hogy tényleg én magyarázok érthetetlenül...
Holnap pedig elhúzok a gyerekekkel Bergengóciába, nagyon is igaziból, de csak azért, mert mi csak ennyire hiszünk a mesékben. Na ki tudja, hova megyünk??? :-)))
Már megint de szépen kiforgattad...
Szóval nem teszi hozzá ALAPBÓL az ember, hogy de mindez hazugság, hanem ha a gyerek megkérdezi, hogy tényleg van olyan asztal, amelyik "vezényszóra" egy rakás kaját teremt, akkor megmondod neki, hogy nincs és ennyi.
Szóval van olyan gyerek, aki hisz a tündérmesékben és van, aki kételkedik és kérdez. Szerintem semmi értelme hazudni neki. Ha jó érzés neki tündérekről, manókról stb. fantáziálni, akkor nem fog rákérdezni, hogy igaz-e, hanem snassz belemerül a képzelgésbe.
...és mondhatom, hogy nem tudom (mondhatnám ezt a Télapó létezésére is), csak akkor szólnak, hogy akkor nézd meg a neten. Ennyi. :-)
Most komolyan, Te nézel hülyének, amikor megkérdezed, hogy minek mesélek! :-)
100x leírtam, hogy én sem teszem hozzá, hogy neeeem, nincs tündér és az egész egy nagy kamu. Csak akkor mondom meg, ha megkérdezi. Helyén kezelik a meséket, lehet, hogy ezért (is) nem félnek mindenféle nem létező szörnytől esténként a sötét szobában.
Nekem főleg a középső fiam kívácsisága végtelen. Leéltem 39 évet úgy, hogy eszembe nem jutott feltenni a kérdést, hogy Óperencia, Bergengócia létezik-e és ha igen, akkor hol van és elutazunk-e oda? Hogy ki a bánat az a Burkus király és így tovább? Na ő ezeket mind-mind megkérdezi.
Most épp azt kérdezi, hogy miért áll a mandarin gerezdekből, így megyek és kinyomozom. :-)
Nem, szerintem sem igaz a mese. Most tényleg hülyének nézel?
A mesélést a télapóhoz hasonlítottam. Egyik sem igaz, mégis mondjuk a gyereknek, mert (szerintem) jó neki, ha hisz benne. Én soha nem nehezteltem a szüleimre, amiért beadták nekem a Jézuska/Mikulás/húsvéti nyuszi "hazugságot", mert jó volt hinni a csodában, és várni. Amikor már kapisgálni kezdtem, hogy ez az egész csak kamu, akkor megmondták. De ez nem 2-3-4 évesen volt, jóval később. Lehet, hogy mégis hülye vagyok? :) Mindegy, mint mondtam nekem jó volt így.
Ha a 2,5 évesemnek mesélek egy mesét, amiben például van egy tündér, akkor nem teszem utána hozzá, hogy de egyébként tündérek igazából nincsenek, és ez az egész mese egy hazugság...
De miért, szerinted igaz a mese?
Ha megkérdezi a gyerek, hogy vannak-e a sárkányok, akkor mit mondasz? Peeersze kisfiam, az üveghegyen túl laknak. :-)
Én ilyenre azt mondom, hogy szerintem a régi dínók hasonlíthattak legjobban a mesebeli sárkányokra. Talán róluk írnak sárkányként. Nem érzem, hogy ezzel egy világot rombolok le bennük.
Múltkor pl. átmentünk az Óperencián. Igaziból. Tudod mennyire tetszett nekik? :-) Nagyon! (Ausztriában van az Enns folyó. Ober Enns = Az Ennsen túl. Ez régen annyire elérhetetlennek számított, hogy ez volt Óperencia. Tudtad? :-)) Mi is mesék közt élünk, csak lehet, hogy nem pont úgy, mint az átlag...
Azért mesélek nekik, mert mindannyian élvezzük a meséket, ezért és semmi többért. Még én is. Rumini a kedvencünk. Kiolvastam már 6 kötetet anélkül, hogy egyetlen percig is azt hitték volna, hogy az egerek tényleg képesek hajót vezetni. :-)
Ahogy mondtam, nem szórakoztatom én sem őket a lehetséges "véggel" és annak módzataival, de ha konkrétan a loccsanós dologra kérdeznének (ez pedig majdnem ki van zárva, mert ahogy írtam, a gyerekek tapintatosak magukkal szemben), akkor arra ist azt tudnám csak mondani, hogy mindent megteszek ennek elkerülésére, de volt már rá példa a világban. Ha azt mondanám, hogy ááá ilyen nem fordulhat elő, akkor az simán NEM IGAZ. Nincs azzal baj, ha valaki ezt állítja, csak ez nem én vagyok, nem lenne önazonos, vagy hogy is mondják. :-) Nálam az, hogy igazat mondok, az annyit jelent, hogy igazat mondok. Sem többet, sem kevesebbet. Azt, hogy igazat mondok, DEEEE, az nekem nem OK.