Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Te otthagynál egy igazgató állást azért, hogy fodrász legyél?
Létrehozva: 2014. szeptember 26. 17:24
Kinek ne jutott volna még eszébe, hogy nagy levegőt vesz, és valami egészen újba kezd? Rúdtáncot tanul, zenés kávézót nyit, házimozit, vagy a legvadabb, amit hallottam eddig: egy milliárdos cégbirodalom vezetője szerette volna karrierjét egy szicíliai faluban, halászhajón folytatni. Csakhogy lépni senki sem mer. Szabó Zsuzsa viszont megtette: a szentendrei skanzen egyik igazgatói székét cserélte hajvágó szalonra: a szülési szabadsága alatt tanulta ki a mesterséget.
Nők Lapja Café: Sikersztori: Te otthagynál egy igazgatói állást azért, hogy fodrász legyél?
Nők Lapja Café: Sikersztori: Te otthagynál egy igazgatói állást azért, hogy fodrász legyél?
Még valami eszembe jutott a cikkhez: az illető hölgy úgymond könnyen tudott váltani, hiszen egyrészt már elért valamit, bizonyított egy területen, és elért egy bizonyos egzisztenciát.
Magam is fodrász vagyok, tehát tudom, mire váltott. Egy iskola elvégzése nem kis pénz. Egy üzlet berendezése, elindítása jóval több. Akinek nincs megtakarítása, nincs úgymond feleslege, nem tud ilyet meglépni. Mindamellett nagyon jó dolog, ha sikerül.
Ebben igazad van.
Könnyebben váltunk, ha csak magunkért vagyunk felelősek, de akinek a családja, gyerekei felé is kötelezettségei vannak, az jobban meggondolja a váltást.
Mert ok., én összehúzom a nadrágszíjat, hogy megvalósíthassam az álmaimat, de a gyerekeimmel ezt nem tenném meg. (ez csak elméleti, mivel a gyerekeim már felnőtték, jómagam pedig nem gondolkodom a váltáson)
Persze hogy eleg, boven. csak eppen bizonyos dolgokat lejjebb adtunk, amik kulonosebben nem hianyoznak. en anno designer ruhakat hordtam nem volt problema hogy rendszeresen vendegul lassunk 30-40 embert olyan dolgokat is massal csinaltassak meg amikre magunk is kepesek vagyunk.
Mivel kulonosebben nem vagyunk utazosak ez vegkeppen nem hianyzik, amikor meg az a munkaja volt akkor mentunk tobb honapra europai korutra stb.
ma ezek mar egyaltalan nem szamitanak teljesen mas az eletformank es sose cserelnenk at egy regebbire.
Most ha vendegul akarok latni 10 embert akkor mi fozunk nincs bejaronom csak alkalmi segitsegem, es a designer ruhak helyett inkabb tenyeszbikat vasaroltunk
viszont megvan eletem alma annyi allatom van amennyit akarok, nincs szomszedom es gyonyoru helyen lakunk 13 hold folddel. ez nekem mindennel tobbet er.
Én ott. Ha elenne lehetőség váltani arra mait jónak érzek, lenne tehetségem, miért ne? más helyzet, más megoldás.
Amúgy szerencsére nem voltam ilyen szituvban, mert én eleve olyat csinálok amit össze tudtam egyeztetni a családdal. No meg szeretem is nagyon, bármikor váltani volt lehetőség, maradtam, emrt mindig az volt, hogy de ez az én utam.
De ha olyat csinálnék aminél van ami jobb számomra, tökmindegy a vezető,s tb váltanék, ez tök egyértelmű.
Na igen, azt mondják a pénz nem boldogít - csak amit megkapsz érte...
Én könnyen beszélek, mert imádom a szakmámat, és még keresek is vele annyit, hogy nem panaszkodom miatta. (bár lehet, hogy ez másnak kevés lenne, nézőpont kérdése)
Sokan viszont azért nem váltanak, mert a bizonytalan elriaszt. Ha az a tét, hogy tudsz-e ennivalót venni minden nap a hónapban, vagy be tudod-e fizetni a villanyszámlát, akkor inkább nem reszkíroznak az emberek.
Azt írod, a bevételetek a felénél is kevesebbre csökkent. De gondolom még az is elég volt a megélhetésre, különben necces lett volna, nem?
Az en ferjem amikor otthagyta a kozepvezetoi beosztasat nem kis fizetessel azert hogy farmunk legyen nekem teljesen termeszetes volt. Mindig is igy akartunk elni csak korabban erre nem volt lehetosegunk.
a bevetelunk a felenel is kevesebbre csokkent es megis fantasztikusan megerte a valtas, sose bantuk egyetlen percig se a penzkiesest. az eletben sokkal fontosabb dolgok is vannak mint a penz.
en legalabbis igy gondolom es erzem. Ha az ember azt csinalhatja amit szeret akkor az mar maga egy hatalamas nyereseg az eletben. Ha ezzel az jar hogy kevesebb dologra telik akkor aki ezt az utat valasztja elotte ugyis felmeri hogy neki melyik tenyezo a fontosabb.
Akkkor, amikor egy szakma bedoglott, vegulis nem nagy kunszt valtani. Ugyanis nem sok valasztasa van. Ill nincs. Nekem is bedoglott az elso, ill csupan a fele, amiert teljesen ujat kellett tanulnom, uj diplomat szereznem. Szerettem. Aztan kulfoldre kerulve megint uj diplomat szereztem, teljesen mas teruleten. Szeretem.
A topikindito szempontjabol persze, hogy siker, hiszen azt csinalja, amit igazan szeret, es sikeres is.
Eredetileg ügyintéző voltam, ahol sokféle jogszabállyal tisztában kellett lennem. Nekem nem a szabad választás hozta, hogy bár szépen hangzott, hogy dajka vagy hogy szociális gondozónő vagyok, de arra mindig büszke voltam, hogy ha a kakit kellett valaki alól felmosnom, vagy az ablakot megtisztítanom, azt is ugyanolyan odafigyeléssel és precízen próbáltam végezni, mint korábban a statisztikák készítését, nyomtatványok kitöltését. Mindennek megvan a maga érdekessége. Minden szakterületen azt néztem, hogy "jé, nem is nem tudtam, hogy a városunknak 12 takarítási körzete van", szóval, hogy minden területen tanulhat az ember valami újat.
Nemcsak az elkepzeles fontos, hanem az idozites is. Pl ha az embernek sok hitele van, erdemes megtartani az (unalmas) allasat. En pl szeretnek valami mast csinalni, de a munkaltatom beiskolazott es nem igazan dobnam ki a felig elvegzett sulit az ablakon... Raadasul kicsi a lakasunk, ezert pl nem tudnek (helyhiany miatt) vallalkozast nyitni. Viszont szivesen onkentesednek nehany oraban, hogy gyarkorlatoto szerezzek azon a teruleten amit szivesen csinalnek...
Jo, jo, de akkor spray-zd be illatos parfummel az oneletrajzodat, mert tudod, buzlik.
mint szegeny 
-ka.
Nincs jelentősége milyen FEOR számmal van jelölve a foglalkoztatottsági munkaköröd.
A lényeg hogy élvezd a munkád, hogy lubickolj benne! Hogy örülj, ha mehetsz dolgozni, hogy a napi fáradtság/mérgelődés/kudarc/öröm is megérte az a szép, munkában töltött napot.
Egyszer egy pillanat alatt otthagytam egy szuper állást, és nem bántam meg,
Igen, belénk nevelték a túlzott szerénységet, de ez nem biztos, hogy jó. Ma meg már másról sem szól egy önéletrajt, csak az öntömjénezésről, hiszen el kell tudni adni magunkat.
Na, végre!! Még sok ilyet! És jövőben főleg magyar nőkről, ha kérhetném.
Egyébként én nem csak otthagynék egy jó állást, hanem ott is hagytam. Mindenki őrültnek nézett, de nekem az sokkal többet jelentett, hogy minden szabad percet együtt tölthettem a férjemmel, meg a gyerekemmel. Sok évvel a döntés után mondhatom, életem legjobb döntése volt.
Koszi, aranyos vagy. De semmi ironia nincs bennem. Csupan meg akartam sporolni a sok tamadonak a foloslegesen pazarolando tintat.
Az jo. En meg betalpaltam az egesz foiskola osszes epuletet, mindenfele "szakma" okitasanak a managerevel. (fonokevel, igazgatoval) szemelyesen beszeltem, hogy jol valasszak, szoval azt akartam tudni, hogy egeszen pontosan mik a kovetelmenyek a szakmaval kapcsolatban,. ill mi varhato. Hiszen ezt a munkat fogom vegezni mostmar eletem vegeig, ill nyugdijba vonulasomig, mert nyugdijaskent mas munkat is tudok vegezni, ajajaj. Igy az alapjan valasztottam, amirol mar egeszen biztosan tudtam, hogy nekem ez felel meg es nem fog meglepetes erni.
Igen, fobia, "enellce"
fobia. Valami jot mertem mondani magamrol, magunkrol, igaz csupana toredeket, ismerven az ennelceseket. Erre azonnal jott is a reagalas, hogy mit fenyezem magamat,meg hogy buzlok az onimadattol, onfenyezestol. Ezert ha valami jot merek mondani magunkrol, magamrol,mert eppen mast nem tudok, akkor jon a tamadas. Ezt megelozven mar kozlom is, hogy megyek furdeni. 
Erdekes, ha meg bolcsen elhallgatom a jot magunkrol, akkor meg nekik buzlik valami, marhogy biztos nalam buzlik valami.
Ezt vallalnunk kellett, akik idejottunk. Tudod, ha van sapka, az a baj, ha nincs sapka, az a baj.
Magyarok volnank kedves honfitarsaim. Egy mondatvegi pont miatt szidnak engem egesz hatalmas 350 millios Amerikaval egyutt, mivel hogy most pont itt elek. 
Van egy olyan mondás, hogy az öndicséret mindig bűzlik vagy az öndicséret büdös. Sissi52 valószínűleg erre a "bűzre" gondolt, a fürdés pedig ettől a "bűztől" való irónikus megszabadulás.
Mar egy masik topikban is ezt a "buzt" reszletezted, igaz, valami mas apropo kapcsan. Akkor sem ertettem. Ez valami terapias dolog vagy valami fobia?
Ez a cikk nagyon hasznos volt számomra. (megtaláltam benne azt az iskolát, amit el akarok végezni
)
Hat igazgato nem vagyok, fodrasz meg nem lennek, mert nem lenne, aki megkoszonne.
De tanar voltam jo sokaig, aztan hogy idaig fajultak a dolgok, kitanultam therapist-nak. "Aszontak", tanarnak is en voltam a legjobb, most meg therapistnak is en vagyok a legjobb. Ez az egy nem valtozott. Tudom, tudom, buzlok, de eppen ezert valasztottam mindkettot. Megyek,
a buzt. 
Remek cikk, nagyon tetszett.
