Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Mit vár a férfi az otthonától?
Létrehozva: 2014. szeptember 22. 12:28
Könnyebb megmondani, mit nem szeretne otthon. Tulajdonképpen egy átlagos férfinél nem is olyan hosszú ez a lista, úgyhogy ha nem komplikáljuk túl a dolgokat, kis ráfordítással békében tudunk együtt élni a teremtés koronájával.
Nők Lapja Café: Mit vár a férfi az otthonától?
Nők Lapja Café: Mit vár a férfi az otthonától?
Egyáltalán ki az a hülye (már bocs), aki bárhol is rendet rak kérés nélkül? Ha egy dobozban van valami, nem mindegy, kérdem én érdeklődve, hogy a dobozban BELÜL rend van-é vagy nincsen-é?
Felőlem a szekrényből kinyitáskor ki is dőlhet a ruha, csak vissza lehessen gyömöszölni belé :P Az fázik csak rá, aki maga nem tart benn rendet: hisz ő nem találja a cuccait...
Nevetséges. Sok idétlen rendmániás. Én is szívszélhűdést kapnék, ha valaki bejönne a szobámba, és átrendezné a holmimat. Hiszen emlékszem, hová dobtam a ceruzát, és hová a régi egeret, ami még használható, de már van jobb...
És ki venné jó néven, ha valaki odaülne a számítógépe elé, és a fájljait összerendezgetné szépen, könyvtárakba? (már ha nem maga kéri…)
Bődületes baromság!
Nehogy valaki ezt egyetlen percig komolyan vegye.
Ez a kanok szisztémája a kihasználás megmagyarázására.
Miként a nő üzemanyaga a törődés és figyelem, úgy a férfié az elfogadás.
Miként a nő üzemanyaga a törődés és figyelem, úgy a férfié az elfogadás.
A zsörtölődés és a rendrakás annak jelzése, hogy elégedetlen vagyok veled, nem fogadlak el. Egy - egy esetnek jelentősége nincs, gyakori/tartós ismétlődés veszekedést, vagy beszélgetés elmaradást, csendet okoz.
Az itt leírt játszmázás, az nem játszmázás, hanem flört. Nem keverendő. A játszmázás a férfi manipulálásáról, irányításáról szól. Ez szintén az elégedetlenség, a nem elfogadás megnyilvánulása. Ha kiderül, lelepleződik a játszmázás, azt alig van férfi aki elfogadná.
Erről az a facebook-os kép jut eszembe, amin az a szöveg áll, hogy ha kihalna az összes férfi a földön, akkor megtanítanánk beszélni egy másik állatfajt.
Ez nemtől független: mindenki szeret nyugalomban élni
És szerintem ez is egyéniség és (pár)választás kérdése: van, akinek a ragyogó, mindig makulátlan lakás a fontos, akár az asszonyi dohogás árán is, van, akinek meg az, hogy ne cseszegessék, bár lehet, hogy ott meg találunk némi rendetlenséget... én ez utóbbira voksolok, de tudom, hogy kinek a pap, kinek meg a paplan.
Amikor elolvastam, nekem is elsőre rögtön az a cikk ugrott be!!!
Ez nemtől független: mindenki szeret nyugalomban élni (ha lelkileg egészséges és nem provokál magának tudattalanul is feszültséget), és egyéniség függvénye is. Én pl. soha nem cseszegetem a férjem, mert egyszerűen nem érzek rá késztetést, utálom a cseszegetés, zsörtölődés bármilyen formáját, és cserébe is ezt várom. Ő sajnos még többször szóvá tesz ezt-azt, hogy miért nem dobtam ki, miért nem tettem vissza a helyére stb. Már neki is megmondtam, hogy annyi energiával (sőt kevesebbel) kidobta volna, visszatette volna stb, mint amennyivel nekiállt zsémbelni, hogy én miért is nem. Valszeg nem direkt hagytam ott és ennyi. Nekem viszont tényleg nem jut eszembe ilyenek miatt fárasztani a saját idegrendszeremet, ha zavar mondjuk a mosatlan, elmosom. Ha nem zavar, majd elmossa az, akit hamarabb zavar nálam. De ne tegye szóvá, mert ne. Ha ő csinálja meg először, valszeg őt zavarta jobban, tehát ne kezdjen el mással zsémbelni, hogy ő miért nem volt rá képes. Nemtől függetlenül az a baj az együttélésekben, hogy máshol vannak az emberek tűréshatárai. Mást neveznek rendnek, máshol kezdődik az a pont, ami már idegesíti őket. Én erre nem tudok mást mondani, mint hogy ha én nem fogok szóvá tenni egy szoba közepén ledobott ruhadarabot (mert nem fogok, nem érdekel), akkor nekem se tegyék szóvá, ha néha én vagyok figyelmetlen. ez persze nem mindig működik, de azért törekedni kell rá...
Pár hónapja olvastam egy békebeli időkből való "ajánlást" arról, hogy hogyan lehetünk jó feleségek ..., ez a cikk olyan, mintha az lenne átfogalmazva.
Ez igaz. De ne felejtsuk el, hogy a cikk ezzel kezdodik: "Végy egy tisztességes, jóravaló férfit, aki elvégzi a rárótt faladatokat: eltartja családját, törekvően és becsületesen végzi a munkáját, szereti és óvja feleségét és gyermekeit, és általában véve nem hoz szégyent a viselkedésével a hozzátartozóira"
azaz eltartja a csaladjat. Magyarul a no nem dolgozik. Ilyenkor azert nem olyan furcsa, ha meleg vacsora varja a ferjet otthon.
Ja igen, még valami.
Pöccsel a lábatok között ugyanilyen elvárásaitok lenne a feleségeitek felé. Mert férfiak lennétek, és férfiaggyal gondolkodnátok.
Akinek pedig nem inge, az ne vegye magára.
Gratulálok, ismét sikerült kiforgatnotok egy kúva cikket. Forrófejűen épp a lényeg felett siklotok el. Ha valami nincs kiírva nagy betűkkel, az nem létezik? Nincs olyan férfi, aki segít a feleségének, de emellé elvárja hogy a nő NŐ legyen?
A házasságok legtöbbje homoszexuális jellegű. Vagy két férfi él egy családban, vagy pedig két nő. Ezt is magyarázni kell? A nőknek nagy a pofájuk, ha a férfi kér valamit, akkor simán visszaszólnak. Kérdem én, azzal a férfivel hogyan lehetünk zsémbesek, akit szeretünk? A legtöbb nő nadrágos nőstényt fabrikál a férjéből, a férfiak félnek, tartanak tőlük. beszélgetni már nem tudnak, csak sipákolnak, rikácsolnak. Még az utcán is hallani ilyen nőket, gusztustalan.
A férfiak szeretik a tiszta otthont. Ez miért meglepő, a nők nem?
A férfiak szeretik ha valaki gondoskodik róluk, esetleg saját készítésű étel kerül az asztalra. A nők nem?
A férfiak szeretik a nyugodt környezetet, a család melegét. A nők nem?
Ha egy férfi megteszi ezeket a dolgokat, akkor a nő miért képtelen rá.
Csak mert hogy ez volt a cikk lényege.
Ők is nyújtanak valamit, és kérnének is érte egy keveset. Esetleg néha tiszta alsógatyát.
A nők fennhangon hirdetik, mi is fáradtak vagyunk. Óh istenem, lehet pöcsöt növeszteni!
Na ez az amit nem írt. Egy szóval nem írta hogy szereti. Az összes nő aki mindent megtesz a férjének, de nem kap megbecsülést, eláshatja magát. A szeretetet nem lehet külsőségekben, csinosságban, rendrakásban, jól nevelt gyerekekben, ételben mérni.
A szeretet vonzza a szeretetet.
A nők mindent megtesznek, dolgoznak mint egy cseléd, és panaszkodnak. A szeretetre, intimitásra nem marad kapacitásuk. Na ja, a cselédet csak le szokták fektetni, de szeretni? Minek?
Én az ilyen esetekben a nőt dobnám ki, tanuljon egy kis nőiességet.
Olyan múlt évezredbeli hangulata van a cikknek...
Nem tudom, van-e általános recept az ilyenre, de inkább az a legjobb, ha a felek ismerik egymást, és tudják, mivel lehet a másikat felbosszantani vagy éppen örömet szerezni neki.
Láttam, kb. ugyanazt írtuk :-)
Nincs gyerekem szerencsére, csak úgy írtam a 6 órát, hogy reggel mondjuk 6-tól 8-ig, este meg 5-től 9-ig. De akkor hol marad a szabadidő, pihenés?
De egyébként meg persze, így van.
Egyszerre írtuk :) Nagyon egyetértek veled.
Annyit még megjegyeznék, hogy szerencsés nő az akinek pl a kisgyerekezés-háztartás belefér napi 6 órába... De ha bele is fér, az állandó 0-24ig ügyelet éjjel-nappal, na az mindegy mennyi a házimunka, előbb vagy utóbb kicsinálja az embert.
Az első és az utolsó kiemeléseddel egyet érte, nyilván se nő se férfi nem szeret feszültségben élni =otthon harcolni, vagy ha a cuccai között matatna =intim szféra megsértése.
Na de a zsémbelés, az nem az a kategória, ami csak úgy a semmiből lecsap. Sokféle embert, sztorit ismerek, de a 99% a nők nem hobbiból zsémbelnek, és nem minden szirszar miatt, hanem pl azért mert ki vannak zsigerelve, szükségük van segítségre, de a másik erről nem hajlandó figyelembe venni.
Pl. ha anyuka egyedül van a gyerekekkel és le van harcolva, akkor joggal várja el, hogy apuka hetente néhányszor vegyen részt az esti rutinban, és ne menjen el ötödjére is a kihagyhatatlan esti focira/sörözésre/netes játékra. Először kér szépen, aztán nem olyan szépen, majd zsémbel kínjában, mert ő ugye nem vonulhat el.
De megvan apróságokban is: először: "légyszi ne gyalogolj át cipőben a frissen mosott padlón", huszadszorra: "már megint összesároztad azt a rohadt padlót, nem vagyok cseléd, nem tiszteled a munkámat", aztán a teremtés koronái három sör mellett kesereghetnek a haveroknak, hogy mekkora sárkány lett a asszony.
Nyilván olyan párt kell választani akivel nem kell zsémbelni (nekem sikerült, de sokaknál csak a házasság, gyerek után kezd megmutatkozni a kényelmesség), de a nem jött össze mit lehet tenni? Némán kizsigerelődni, vagy válni? Akkor meg a nő lesz a szemét kurva, hogy le akar lépni.
Nekem az is borzasztóan szexista, amit írsz.
Nem hinném, hogy a nőnek az a célja, hogy otthon harc legyen vagy veszekedés. De az általad leírtak is sztereotípiákon alapulnak: a nő otthon mos-főz-takarít. A férfi fáradtan hazamegy a kemény munkából, otthon várja a nő takaros fejkendőben, meleg vacsorával (nekem az 50-es évek Amerikája ugrik be: csini ruha, kötény, mosolygós anyuka).
A férfi kimerült az egész napos munkától, elvárja, hogy a nő ne kérjen tőle semmiféle segítséget, sőt, mivel ő egész nap keményen hajtott, a nő meg otthon fényesítette a rezet, ne is szóljon neki, hogy a cipő csak lerúgódott az előszobában, az ing a földön hever, a frissen vasalt, éppen elpakolásra váró ruhákra pedig ráült az úriember, ahogy az újsággal bevetődött a fotelbe. Elvégre ő A Férfi, a családfenntartó.
Az esetek nagy többségében a valóságban azonban a nő pont ugyanúgy dolgozik, pont ugyanolyan fáradt (van, amikor jobban), és igenis bosszantja, ha a férfi a magatartásával csak a plusz munkát csinálja, de hozzá nem tesz a közös otthon rendben tartásához vagy bármi máshoz. Kit ne bántana (a cikk szerint ez "zsörtölődés, házsártoskodás, duzzogás, zsémbelés, dohogás, mormogás, folytonos prézsmitálás"), ha a munkáját semmibe veszik?
Itt jön tehát az (számomra), hogy nem A FÉRFI igénye az, hogy ne legyen folyamatos bántás és kötözködés otthon, hanem mindenkié, de ehhez az szükségeltetik, hogy közösek legyenek a célok, az igények, egyenlő a munkamegosztás stb. (ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek pont napi 12,3 percet kell porszívóznia). Innentől pedig a békés, nyugodt légkör szerintem minden jóérzésű embernek fontos. Ettől még lehet jókat vitatkozni - szerintem ez előre visz egy jó kapcsolatot.
Mindettől függetlenül lehet kérni pár percet (vagy valamennyit), amikor magunkban elvagyunk, ezzel szerintem semmi gond (nemtől függetlenül).
Megint csak szexizmus: "Ha az asszony elkezd rendet rakni a szerszámai (szerintem: bármilyen holmijai) között"
Csak a férfié az a szerszám??? És ő maga miért nem rak rendet? Ez "az asszony" olyan viktorosan hangzott, ahol a nőnek otthon a helye. A nő főz, a férfi szerel ugyebár...
Én azt borzasztóan gáznak tartom, ha valaki a munkájába menekül, ahelyett, hogy otthon megtalálná a tennivalót, és annak az embernek könnyítené meg a mindennapjait, akivel az életét összekötötte. Rosszul vagyok az olyan egyedektől, aki szerint a mosás, főzés, vasalás, takarítás, gyereknevelés (napi min. 6 óra) női munka, a szerelés (havi egy óra) pedig férfimunka. Nálunk ketten alkotunk egy egységet, és közös a munka, a problémák, a jó dolgok, szóval az életünk.
Elismerem, bulvárosan van megírva a cikk, de azért - ezt férfiként írom - vannak benne megszívlelendő gondolatok. Éspedig pont abban a 3 pontban, ami a valóban leegyszerűsítő bevezetés után következik.
"ha van valami, amit semmiképpen nem akar a férfi, az az, hogy még otthon is harcolnia kelljen"
"Amivel ki lehet kergetni egy férfit a világból, az a zsörtölődés, házsártoskodás, duzzogás, zsémbelés, dohogás, mormogás, folytonos prézsmitálás."
"Ha az asszony elkezd rendet rakni a szerszámai (szerintem: bármilyen holmijai) között"
Ennek semmi köze ahhoz, ki mennyi és milyen házimunkát végez. Talán az "elvárás" nem szerencsés kifejezés (pláne, hogy nem elvárásokat, hanem azok ellentétjeit említi), de valóban, sok, párkapcsolata kezdetén levő nőnek érdemes lenne az az általam kiemelteket tudomásul vennie.
Akkor nem lenne nagy csodálkozás, hogy mi tetszett meg neki 10-20 év házassság után egy másik nőben. Nem, nem a melle és feneke, nem az újdonság varázsa, hanem az, hogy ő (még?) nem b...ogatja otthon.
Vagy miért tölt el annyi időt a haverokkal vagy az interneten, ahelyett, hogy feleségével töltené az időt.
Vagy (és még ez a legtolerálhatóbb), miért menekül a munkájába.
takaros
Még mindig jobb, mint hogy anya főz, apa újságot olvas.
A puha picsa, meleg málé még mindig a legfőbb elv... + legyen a lakás tkaros. Ez aranyos...
Unokám elsős könyvében a kinek mi a dolga otthon még mindig úgy van illusztrálva, a nő főz, apa szerel.
Még jó, hogy mást is lát az a gyerek otthon. :-)
De tényleg, hol van az leírva, hogy a pénisz akadályozza a vacsorakészítést?! :-)
Legtöbb helyen a nő is pont ugyanannyit dolgozik, mint a férfi. Nálunk pl. én kevesebbet, de a 3 gyerek logisztikája és életben tartása nagyrészt az én dolgom hétköznapokon.
Közel 10 év után végre tudnom kellett, hogyan válhat belőlem király biorobot és megfelelő cseléd! :-)
Nem kell minden piszlicsáré dologból ügyet gyártani. Ha nem így van, nagyon sok veszekedés, macerálás, egymás fejéhez vágás ( szóban és tettben) keletkezik.
És okos asszony megtalálja a módját annak ha valamit másképpen akar.
Akinek ilyen férfire van igénye, megérdemli, de utána ne panaszkodjon hogy háztartási robotgép lett belőle.
De meg lehet ezt is fordítani, mit vár el vajon a nő az otthonától? Takaros legyen, legyen megfelelő minőségű! és mennyiségű szex, és rendes étel amikor hazaér.
Részvétem.
A negatív példa is szolgálhat okulásul! :-) Én hősiesen elolvastam az utolsó bötüig... :-)
Szerintem nálatok is ez az alapelv.
Megelőztél.
Igen, elvárásaim munkaadóként/munkavállalóként/páciensként/vásárlóként/szolg áltatást igénybevevőként, stb.... lehet.
Amúgy tényleg csak jóérzés kérdése, hogy ha az egyik gürcöl, a másik addigra megoldja a felmerülő problémákat.
Ejnye-bejnye, szegényke.
( Fejcsóválós smile miért nincs????????????)
Nem olvassuk el a cikkeket, mert az többnyire mérgező a lélek számára!!!!!!!
Ráadásul a cikk így ír: A FÉRFI, szóval mindegyik, vagy a nagy része...
Elvárásokat a fizetett alkalmazottakkal szemben lehet támasztani. a TÁRSsal pedig ki lehet alakítani közösen egy olyan életet, amiben mindenki jól érzi magát, és mindenki tesz is hozzá...
Győzött a kíváncsiságom, mégiscsak beleolvastam ebbe a remekműbe. Hát nem tudom, van-e ennél lejjebb:
ha az otthon takaros, ha van elég szex és rendes ételt kap, akkor a férfi boldog lesz otthon és könnyen kezelhető. Ha e háromból kettő még megvan, akkor béketűrően elviseli a helyzetét, de ha csak egyet kap meg, akkor ott hamar bajok lesznek.
De valahol helyre is állt bennem az egyensúly, mert ezek szerint nemcsak a nőket, a férfiakat is valami ösztönállat szintjén képzeli el e sorok papírra vetője. Kaja, szex, rend szentháromsága? Nincs is más igénye egy férfinak egész biztos. Nem kell, hogy a nő szellemi partner legyen, hogy meg lehessen vele beszélni a gondokat, örömöket. Nem kell, hogy kihívásokat tartogasson számára, hogy újra és újra meg kelljen hódítani, megfűszerezni a szerelmüket. Nem kell, hogy szellemileg is táplálja a gyereket, elég, ha a fazékban meleg az étel. Félelmetes már ez az ostobaság, korlátoltság egy női fórumon a 21. században, de komolyan.
Oké, tudom, botorság egy bulvár szintű sajtóorgánumtól következetességet várni, de azért mégis: a cikkek egyik felében arra biztatják a nőket, hogy álljanak ki magukért, hogy felejtsék el végre az évszázadokon át beléjük nevelt szolgaszerepet, legyenek emancipáltak, önállóak stb. A cikkek másik fele meg már címében is azt sugallja: ide-ide ti kicsi, buta, együgyű asszonyállatok, hallgassátok a szózatot, mi is kell a Teremtés Koronájának, a Férfinek, hogy eltűrjön benneteket, hogy meg ne csaljon, hogy dobjon néha egy kis koncot is. Köszönöm, de a magam részéről nem érdekel, szerintetek mit VÁR EL a férfi az otthonától. Azt várhatja el, amit ő maga is beletesz.
Szerencsére nálunk nem elvárás, hogy mindig ki legyen suvickolva a lakás, meleg ételt rakjak elé minden este, 2-3 fogásos ebédet hétvégén, vasaljam az alsógatyáit... hisztizni nem szoktam, ha valami nem tetszik - pl. megint nem találta meg a wc kefét, vagy megint átcsődíti a haverjait sörözni amikor inkább kettesben lennék vele - akkor szólok, de nem szoktunk veszekedni. Meg kell beszélni a problémákat, maguktól nem oldódnak meg.
10pontos!
Aztán mi a jó neked ebben?
Ne panaszkodj, nem szeretem a panaszkodást.Lépd meg azt ami a legjobb neked.
Vagy hallgass!
Normális férfi semmit nem vár el. És nő sem!!!!!!!!!!
Közösen - mondom közösen - tesznek érte, hogy együtt jó legyen. Önzetlenül- egymást kiegészítve munkálkodnak ennek érdekében.
És soha fel sem merül az a kérdés, hogy te mit vársz el és én mit várok el.Mert a párválasztásnál eldőlt, hogy azért lehet a feleséged/férjed mert ő a legjobb!!!!!!!!!!!!!!!
Mindenki tegye a dolgát és semmi baj nem lesz.Sőt!
Elvaraas. Hmmm. O mit ad bele?
Lehet, hogy ebben a kapcsolatban csak te szeretsz?
Páros lábbal röppálya, ha így van.
"Mit vár a férfi az otthonától?"
Ami az igénye.
Amihez szokva volt, vagy amiben nem volt része.
Közösen, egyénre szabottan lehet megteremteni, nincs séma, mindenki más, a párja is, ezt kell ötvözni ügyesen.
Nem olvastam a cikket.
Dolgozom,imadok fözni,gyereket nevelek,csunnya es kövčr semm vagyok,de egy jót semm kapok már čvek óta ,na akkor hol a hiba.ja es az ágyba semm vagyok lusta.
Tarsas es parkapcsolat a valasztasnal dol el es allando valtozason megy at ugy hogy a ket fel megegyezik a szabalyokban. Nem kulon hanem egyutt.