Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Botrány tört ki az Opera előadásán
Létrehozva: 2014. szeptember 19. 09:07
Botrányosra sikerült az Operában a Parasztbecsület című előadás - írja a Blikk.
Nők Lapja Café: Botrány tört ki az Opera előadásán
Nők Lapja Café: Botrány tört ki az Opera előadásán
Igen, sajnos erre is jó esély van - persze, most ők otthon csücsülnek és élvezik "munkájuk" gyümölcsét, az édes pihenést, totál nem érdekli őket, hogy a kopizott cikkük milyen utóéletet él meg. Az újságírás megcsúfolása.
Ja, akkor jól van.
Vagyis nincs jól - rémlik, hogy régen, az operák fénykorában nem vezették ki azt a nézőt, aki hangosan megkritizálta az előadást... sőt, szokás volt egyértelműen kifejezni a tetszést, vagy nemtetszést - tapssal, bravózással, illetve bekiabálással, amihez az akkori kritikus közönség feltehetőleg csatlakozott is volna, nem pedig "ül bambán". Most ezzel nem megbántani akarok valakit, aki ott volt az előadáson, de végülis az opera közönségének a reszortja, hogy irányt adjon a további rendezéseknek, és ha hagyják, hogy egy teljesen elrugaszkodott rendezés megvesse a lábát, akkor ne csodálkozzanak, ha a jövőben egyre több ilyet és még ilyenebbet fognak látni!
Csak remélni merem, hogy nem azért történt, mert nem tudták, hogy Alföldi darabja csak kétszer ment le nyáron, ebben az évadban fogják még néhányszor bemutatni, és építve a fórumra írók néha meglepő tájékozatlanságára (bár feltehetőleg sokan azt sem tudják, Alföldi rendezett idén a MÁO-ban) a "homárral" a rendező köpködését elindító, provokáló vitát akartak kiváltani. Sajnos, tekintve egyes sajtóorgánumok szellemiségét, tájékozottságát és munkatársai általános műveltségét, ez sem lenne példa nélküli. (Kicsit uszítsunk, mutassuk be, milyen bunkó az átlag magyar.)
Engem egyszer zavart csak igazán a modernkedés, rossz értelemben vett aktualizálás. Kettős szereposztásban ment a Varázsfuvola, s részben az Operaházban, részben a Vígszínházban. Sikerült egy farmeros-pólós előadást kikapnom, ráadásul nem Miklósa Erikával. Egyszerűen nem tudtam átadni magam az élménynek, végig zavart, hogy a "meséhez" nem kaptam meseszerű lényeket. Lehet, hogy csak olyan periódusban voltam, amikor szükségem lett volna az (el)varázslatra. Nem tudom, de nem szerettem azt az előadást.
(Viszont balettben el voltam varázsolva a Szenvedélytől, különösen a Nő hétszer-től. No, ott teljesen a helyén volt, amikor a tütüs, klasszikus balett után bejött egy motoros, és benzingőzben elvitte a szólótáncosnőt.)
Itt meg a Tauriszban képei. (Az auliszit Wagner, a tauriszit Strauss szabta át.)
Ugyan a következő évadban ritkán leszek itthon, de dícsérték az Alföldi-féle rendezést. Amiért mégis taszít, az az, hogy nem szeretem, amikor németül énekelnek. Lehet, hogy tévedek, de mintha így lenne.
Nem azzal van a baj, ha nem historizáló, korhű a díszlet, hanem azzal, ha mindez marad felszínes és nem tud újat nyújtani a mű a ma embere számára, így öncélúvá válik. Meg szegényessé. A tartalom nélküli forma szánalmas, erőltetett. És szerintem vannak örökérvényű konfliktusok, szenvedélyek, stb., amit akkor is meg és átél az ember, ha barokk ruhában van a szereplő, akkor is ha mai öltönyben.
Azért én kicsit sajnálom a ma jelmeztervezőit. Egyrészt nem kell nagy fantázia farmerba és pólóba öltöztetni a szereplőket (nem csak az Operában), másrészt nem élhetik ki az alkotókedvüket.
Azt nem tudom, ki a begyepesedett, mert a Blikk egy nézőről írt, az NLC meg csak átvette a cikket. Egy rendezői elképzelés meg nem merül ki a színpadképben, jelmezben, hanem globálisan függ tőle az előadás. Ez pedig sokak szerint elhibázott koncepciójú volt. Nem minden jó, ami látszólag modern. Sok a neo-giccs.
Köszönöm a linket, valóban kiderült, ahogy már előttem is megírták. Valóban homályt kiabált a néző. És tényleg érthetetlen volt számomra is, hogy egy szicíliai húsvéti, tavaszi színpad képe miért olyan, mint a ködös Albion.
Soha nem olvasok kritikát semmiről, mielőtt megnézném. Utólag meg szoktam tenni, s tegnap ráérvén, végigolvastam egy pár portált. Nagyon sokan, hivatásos kritikusok is, érthetetlennek, logikátlannak tartották a rendezői koncepciót.
Én imádom az operákat, a MÁO-t, "csak" 40 éves vagyok, de nekem sem jönnek be a modern feldolgozások, valahogy csak maximum vígoperáknál tudom értékelni. Egy ősrégi Don Carlos, Trubadur, Traviata felette áll a "színes" Anyeginnek, medencés Elektrának vagy a fényképezős Carmennek.
Ettől függetlenül a bekiabála menjen a p....csába.
Egy nagy kedvenc:
http://www.youtube.com/watch?v=rvzB_teIpnE
Ez tényleg tök jó, hogy az opera a téma - kár, hogy csak a botrány miatt!
Én sajnos nem járok operába(a Varázsfuvolát meg a Nabucco-t láttam csak), de TV-ben volt alkalmam bepillantani néhány modern külföldi feldolgozásba, és hát valóban nem így képzeli el az ember az operát, mármint "kisiskolásként mintha másképp hallottuk volna"... de nekem így is érdekes volt, szerintem fontos azért a látvány is, és ezekhez a modern feldolgozásokhoz sokszor kőkemény színészi játékot kell produkálni - egy szerelmi háromszögre emlékszem, ahol a megcsalt feleség olyan élethűen kelt ki magából, hogy le a kalappal! miközben persze énekelte a szólórészt... vagy a másik jelenetben a férj a szeretővel a földön hentereg - hát az se lehetett kismiska, a csinos-hamvas primadonnán és alatta előadni magát, miközben a közönség gondolom átlényegülten figyelte, hogyan bontogatja a pasi nadrágja sliccét a szerető...
Begyepesedett konzervativak vagytok. En annyi Wagner feldolgozast lattam aminek tulnyomo reszenel talan Wagner forof a sirjaban , de ez mit sem vont le az opera elvezetebol
a mellekelt kep Iphegenia Aulisban
http://www.blikk.hu/blikk_cikkhozzaszolas/?cid=2287901
Itt van a Blikk-cik, talán a hozzászólásokból kiderül.
Végre egyszer komolyzenéről, operáról van szó, nem arról, hogy melyik 3,14csa kivel kavar és mekkorát villantott!
Ezt is megértük!
A végén még azok, akik a balhé kedvéért mennek pl. focimeccsre, rászoknak az operára!
Nincs türelmem keresgélni a Blikkben, hogy mikor történt ez. Én ugyanis a minap ott voltam az egyik előadáson, de akkor nem történt semmi rendkívüli. A rendezés nekem sem tetszett úgy egészében, sem a Parasztbecsületé, sem a Bajazzóké, de Delnon szexuális ízlése ettől teljesen független. Irányultsága meg általam nem is ismert.
Lukács Gyöngyi és Rost Andrea viszont kárpótolt a meglehetősen szerencsétlen rendezésért, mert azért az opera mégiscsak elsősorban zene, nem látvány, és a még olyan rossz rendezői koncepció sem képes nagyon elrontani. A Madárdal gyönyörű volt Rost előadásában.
Egy művészi produkciót megzavarni elsősorban a művészek miatt undorító dolog. Legyen az balett (Gulyás Márton) vagy opera, vagy (opera)filmbemutató (Bánk-bán). Másodsorban a közönség miatt. Mindent ott lehet hagyni a szünetben. Én is megtettem már.
Elrohant... arctalanul, nevtelenul, nocsak milyen bator egy legeny!
El kellett volna kapni es kiallitani a szinpad kozepere, mutatkozzon be szepen.
Aztan szepen lekozolni minden ujsagban, hogy mindenki lassa. Az ilyen bunkon a veres nem segit, a nyilvanos megszegyenites, azt erdemli.
El kellett volna kapni és jól megagyalni!