Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miért várják a szülők az iskolakezdést annyira?
Létrehozva: 2014. augusztus 26. 14:28
Mihez kezd a szülő nyári szünet alatt, ha nincs kéznél nagyi, akihez odaadhatná a gyerekeket? Először is kétségbeesik. Aztán várja a szeptembert.
Nők Lapja Café: Hát ezért várják a szülők annyira az iskolakezdést...
Nők Lapja Café: Hát ezért várják a szülők annyira az iskolakezdést...
Múlt héten mikor voltam ebédet befizetni az iskolában és kellett várni, a tanárok szállingóztak be és elcsíptem egy beszéletést:
-Szia!
-Szia!
- Te is jössz már a héten? Neked is vége a szünidőnek? Gyerekeid?
- Igen, a héten már vagyok, de hidd el százszor egyszerűbb lesz a 30 gyerekkel itt, mint a 2-vel otthon.
Ezt amúgy az óvónők is elismerik, hogy 28 gyerekkel a csoportban kevésbé fárasztó, mint 2-vel otthon.
Ez persze semmit nem von le a tanárok/pedagógusok érdemeiből. Nagy részük szerintem rendesen odateszi magát, hivatásnak éli meg. Munkájához/szakmájához nem értő meg mindenhol van.
mi amikor több család mentünk nyaralni, sok gyerekkel (volt igaz icipici is, így vittünk 5 napra bébisittet is (személyes ismerős, ismerték a gyerekek régóta, szal nem vadidegent), hogy legyen segítség, az az anyuka is tudjon pihenni) És több gyerek jobban elvolt. mi is tudtunk pihenni jobban, mintha egyedül mentünk volna. Most így leírva, kéne ilyen megint:)
Ja, nekem sem jutna eszembe barátokra passzolni a gyerekeket. Akinek van gyereke, annak pont annyi van, amennyire szüksége van. Akinek pedig nincs, annak jó oka van erre. :-)
Hát nekem pont az a normális nyaralás, amikor lelépünk (jó, mi csak :-)) 5-en nyaralni... :-)
8,7,5 és 2 évesek :D Nem az önnálloságukkal van problémám,mert tényleg összetehetem a 2 kezem csak a napi 24 órás figyelem fárasztott le totálisan hiába van apuka is jelen a délutánokban. Barátaink vannak persze de általában nagycsaládosnak nagycsaládos a barátja igy nem várhatom el egyiktöl sem, hogy a saját 3-4-5 gyereke mellé vállalja már be az én 4 gyerekemet is.
Közösen szoktunk nyári programokat csinálni és nyaralni is sátorral nomádiában de ahol van 13-15 gyerek ott nincs normális nyaralás sem ezt azért valljuk be.
Mehettek volna a nagyobbak napközis táborba de feleslegesnek éreztem ha a 2 kisebb meg itthon marad.
Mi le tudnánk passzolni őket, de nem akarjuk. :-)
Micsodaaa?! Empátia?! Irigykedünk, hogy ezen túl Ti (pedagógusok) töltitek a napokat ezekkel a drágaságokkal! :-)))
(Na jó, csak viccelek! :-))
Elképzelésem sincs. Ráadásul nem is olyan igazi bunkóék, hanem első látásra olyan kis kedves, értelmes család 1db nyugis 3 és fél éves kisfiúval.
Most is elküldöm őket ebéd után kerek egy órára. :-)
A 4 éves alszik minden nap. A 6 éves és 8 éves pedig csendesen kicsit nyugiban elfoglalja magát: Könyvet nézeget, rajzol, legozik, logikai játékokat pakolász. Mondtam nekik nyár elején, hogy ez a rendszer hétköznapra. Ha valaki nem ért egyet a szabályokkal, az mehet a napközis táborba. Senki nem élt a lehetőséggel. :-)
Téged is megértelek. Négy gyerekkel nonstop, az se semmi... A tanárok nevében köszi az elismerést, igen, szoktam én is mosolyogni ilyenkor, tanévkezdet táján, hogy egyes szülőkben most felébred az empátia a saját gyerekükből kiindulva a pedagógusok iránt... :) de azért az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez azért nem nonstop munka, délután mi is hazamegyünk a saját gyerekünkhöz, és megpróbáljuk nem hazavinni a lelki terheket (ez persze nem mindig sikerül).
Férjed se tudott tehermentesíteni négy gyerekkel? Én is együtt voltam végig a gyerekemmel, kivéve, mikor két napot kis barátnőjénél aludt, de azért néha órákra is egyedül maradtam egy könyvvel vagy beiktathattam egy egyedüli sétát, plázát. A nonstop gyerekvigyázás, néhány órányi egyedüllét nélkül hosszú távon azért ki is készítheti pszichésen az embert. Se férj, se testvér, se barátnő, akivel örömmel menne el a gyerek néhány órára?
minek az ilyennek gyerek...
nekem nagyon keveset aludtak nappal, .. egyéves koruktól meg többnyire egyáltalán nem... szóval én ezt a csendes házat annyira nem ismerem :) mondhatnók egyáltalán nem.
Én minden hétre kiírtam 2 nap szabit. "Cserébe" nem megyek be dolgozni egyáltalán, csak ha épp valamihez személyesen kellek, de minden nap elvégzem a munkát otthonról. Mivel sokan vannak szabin, így nekem sincs sok munka.
Már a második nyár telt így, és jól működik.
Picinek meg annyira édesek voltak. Akkor meg az volt a jó. Na meg ebéd után 2 órán át teljesen csendes volt a ház. :-)
Azért babysittert keresni nem ilyen egyszerű,még a kutyámnál is nagyon megnézem,hogy kire bízom.
Egy ismerősöm anno minden nyáron azt csinálta, hogy elment fizetés nélküli szabadságra a teljes nyári szünetben. Gondolom, nem okozott nehézséget, hogy két hónapig nem kap fizetést, és legalább a gyerekekkel tudott lenni.
Egész héten ez az egy hét volt ilyen
=egész nyáron . elírtam :)
Ha még bölcsis van, illl akkorka, aki nem mehet még ovisprogramokra se, akkor naná, hogy kell a pihi, ha semmi segítség. De 13 hétig nem voltak a gyerekek sehol? a nagyobbak se??
Nálunk pl tavaly volt a fordulópont, hogy volt egy hét úszótábor. Itt 4 éves kortól lehet, mivel a nagyobb ment, és eleve abba az uszodába mentek ahova jártak évközben, ugyanazokhoz az oktatókhoz, , fel voltak készülve picikre is. így próba szerencse alapon ment a kicsi is. Egész héten ez az egy hét volt ilyen akkor de hmmm :D dupla élmény, nekik is, nekem is kicsit pár óra egy nap egyedül.
Idén meg már, akartak menni ide oda, találtunk is lehetőséget... hát teljesen más. mint amikor picik voltak, És tényleg a boltba se lehetett 10 percre elrohanni.
Szóval az ovit bölcsit várta az ember, de a sulit?? egy sulis már nagy, nincs ez amit írsz, hogy levegőt se lehet venni. azért sokkal sokkal önállóbbak már mint egy picike.
Bár lehet csak én élem így meg:) Hogy picit nagyobbak, és aktív a nyár, jövés menés már jóval könnyebb velük mindenfele, hiányzik a fenének a fix kötöttség, pedig nálunk sincs nyáron nagyi egyáltalán. Szóval minden kor más.
(persze én is látok olyat ahol kamaszkorig masszívan minden percben bébisittelik a gyerekeket. azért ott nyilván nem hoz változást a sulis kor szinte semmiben... ott tényleg nehéz lehet a nyár)
Mekkorák a gyerekeid?
Nekem 3 fiam van: 4 éves, 6 éves, 7 és fél éves. Fárasztóbb volt, míg kisebbek voltak - most is az, de annyira jót tesz nekik ez a sok együttlét. Sokkal kevesebb a konfliktus köztük, és annyit fejlődnek. Van idő játszani, nem csak a napi rutin. Én nem várom isit, ovit. A munkahely most kicsit púp a hátamra, de hát arra szükség van. :-)
Öszinte leszek :) Én bizony várom,hogy elkezdödjön a suli és nem azért mert egymás vérét szivtuk a gyerekekkel 13 héten keresztül hanem mert elfáradtam. Nincs nagyi aki kicsit átvegye és kizökkentsen a mokuskerékböl. Bár amiota gyerekeim vannak mindig nekem kellett egyedül megoldanom az ilyen helyzeteket. Mostanra (igy 12.hét után eljutottam oda,hogy szeretnék gyerekmentesen elmenni pl ikeázni vagy csak a szembe közértbe.
Elfáradtam a 13 héten át tartó találjunk mindenkinek a korosztályának megfelelö játékot,programot és tervezéstöl. Tartom továbbra is,hogy le a kalappal a pedagogusok elött minden tekintetben hogy évente kb 9-10 hónapban állják a sarat nem 4 mint én hanem napi 24-30 gyerek között.
Jobban birom a napi 2× bölcsi-ovi-suli kört oda vissza még akkor is ha közben gyaloglok 2-3 km alkalmanként.
Ovi szülőin az egyik anyuka kiakadt, hogy az ovi bezár 3 teljes hétre, és közölte, hogy "nem fogjuk hetekig otthon egymás vérét szívni a gyerekkel". Mellesleg Anyuka otthon van...
a fene se várja a sulit!!! gyerek se, én se...mi vagyunk akivételek, vagy inkább az, aki várja? brrr! kinek jó? nekem nem!
A felvezető mondatokat kikérem magamnak. Alig várom a nyári szünetet mindig, és maximum feketével keretezném a szept. 1-et, nem pirossal. Sokkal jobban szeretek az okos, kedves, normális, humoros gyerekemmel időt tölteni, mint a másokéval. A hivatásom is szeretem, de össze nem lehet hasonlítani, ha végre a sajátoddal murizhatsz, járhatsz kirándulni, arborétumba, étterembe, vagy akár otthon összebújva megnéztek egy filmet. A cikk végéből viszont választ kaphattunk arra, miért is volt ilyen gyatra a nyári cikkek színvonala nlc-n: biztos mindegyik újságírónő két verekedés szétválasztása és rántottasütés közben írta őket...
Ezzel én is pont így vagyok. :-)
Múltkor pl. tudtam, hogy gép előtt kellett lennem több órát. Kimentünk a játszóra, én dolgoztam, ők is kiválóan elvoltak. :-) Munkámat csinálom, amikor épp tudom. Fárasztó így a nyár, de mindent megér, hogy együtt lehetünk. Olyan hamar elmegy ez a pár nyár, amikor még igénylik is a társaságomat.
Én még otthon sem hagynám a gyerekeket idegennel, nemhogy hozza-vigye őket. (És attól még bőven idegen, hogy eljött 3x beszélgetni és kedvesnek tűnt...). Max. ha lenne ismerős óvodai, iskolai, bölcsis dolgozó, de azzal sem küldeném ki a gyerekeket a strandra...
Az egyetemista bébiszitter jó ötlet, de ha nekem kicsik lennének a gyerekeim, akkor maximum otthon vigyázhatna rájuk. Egyetemistával sem állatkertbe, se várba, Bp-n tömegközlekedéssel egyáltalán, strandra meg aztán végképp nem engednék el 2 kicsi gyereket (talán még egy gyerek belefér, de strand egy gyerekkel is kizárt).