Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Ha házasodsz, szülnöd is kell!
Létrehozva: 2014. augusztus 22. 11:16
A boldogító igen. Két ember legbensőségesebb ünnepe, szeretteik, barátaik körében. Illetve csak volt. Most már egy újabb lehetőség arra, hogy a kormányzat emlékeztessen hazafias kötelezettségeidre. A gyermekvállalás nemzeti érdek, de persze ők - ahogy anyósod - nem szólnak bele. Aham.
Nők Lapja Café: Ha házasodsz, szülnöd is kell!
Nők Lapja Café: Ha házasodsz, szülnöd is kell!
Márpedig össze lehet, mindkettőt:
1. A házastárs és a gyerek is kapcsolat, mégpedig életre szóló kapcsolat. (Bár a gyereket ugye illendő elengedni, ha felnőtt, hogy a saját életét élje, maga a kötelék valóban nem szűnik meg.)
2. Ha azt nézzük, néhány nő a munkát választja a gyerek helyett, és egyik érve ennek alátámasztására, hogy a gyerek eltorzíthatja a testét. Erre hoztam fel azt, hogy a munka is eltorzíthatja. Az én összehasonlításom kábé annyira hülye, mint ahogyan szerintem ez a testcsúnyulós érv a szülés ellen.
Amúgy pedig mindenki tegyen úgy, hogy jól érezze magát a bőrében.
"hogy is lehet összehasonlítani a gyereket a házassággal??? "
Ahogyan a terhességet-szülést a munkával!
Olvass tovább, és csodálkozz.
Elárulok egy titkot: a házasság nem végleges. El lehet válni. A gyerek, na az végleges. Azt nem lehet semmissé tenni.
A férj pedig semmi időt nem vesz el, ugyanis nem kell rá felügyelni, és kompromisszummal sem jár, mert olyat kell választani, akivel nem egy megalkuvás az élet. A gyerek viszont millió lemondással jár. Egyáltalán minek összehasonlítani, hogy is lehet összehasonlítani a gyereket a házassággal???
Olyan szűklátókörű vagy, hogy az már fájdalmas.
Olaszul meg a MADRE nevet vette fel, franciául meg a MERE, németül meg MUTTER.
Csak a magyar verzió nem hivatalos?
http://de.wikipedia.org/wiki/Mutter_Teresa
http://www.vatican.va/news_services/liturgy/saints/ns_li t_doc_20031019_madre-teresa_it.html
http://www.vatican.va/news_services/liturgy/saints/ns_li t_doc_20031019_madre-teresa_fr.html
A magyar katolikusok meg tuti nem tisztelik, azért nem MOTHERnek titulálják, ugye?
http://www.magyarkurir.hu/hirek/kalkuttai-boldog-terez-a nya
Édes jó hogy már nem elmagyarázod nekem, hogy a mother az titulus!!DD
Nincs problémám a helyesírással, és tisztában vagyok vele, hogy a "mother" az mi, és nem tulajdonnév. ÁLTALÁBAN. Ellenben ebben az estben igen, mert elvetette a világi nevét, és először a Sister, majd a "Mother" lett a nevének a kezdete. Talán kérd ki a vatikánnál, hogy "te nem érted" mint ahogyan szoktad. A Szent is csak egy jelző/titulus nem, Szent Istvánt mégis nagybötűvel kell írni nem?? csirr-csöör
az előző copy erről az oldalról való (pampogj náluk) (mellesleg nekem tökmindegy, hogy mi a véleményed a rózsáról, ami tény az tény, még a nehéz felfogásúak számára is):
Szerintem ezt rajta kellene számon kérned, kákán a csomót is!
Az egyházban azért ezt másképpen mérlegelik, mivelhogy alapból nem volt anya sem, meg a sister sem áll vérkapcsolatban a másik sisterrel. nem kell angolul oktatnod, 5 oldalas szerződéseket írok angolul, elboldogulok.
A vatikán oldaláról:
At the age of eighteen, moved by a desire to become a missionary, Gonxha left her home in September 1928 to join the Institute of the Blessed Virgin Mary, known as the Sisters of Loreto, in Ireland. There she received the name Sister Mary Teresa after St. Thérčse of Lisieux. In December, she departed for India, arriving in Calcutta on 6 January 1929. After making her First Profession of Vows in May 1931, Sister Teresa was assigned to the Loreto Entally community in Calcutta and taught at St. Mary’s School for girls. On 24 May 1937, Sister Teresa made her Final Profession of Vows, becoming, as she said, the “spouse of Jesus” for “all eternity.” From that time on she was called Mother Teresa. She continued teaching at St. Mary’s and in 1944 became the school’s principal. A person of profound prayer and deep love for her religious sisters and her students, Mother Teresa’s twenty years in Loreto were filled with profound happiness. Noted for her charity, unselfishness and courage, her capacity for hard work and a natural talent for organization, she lived out her consecration to Jesus, in the midst of her companions, with fidelity and joy.
A „mother” (anya) nem név: titulus, illetve megszólítás inkább. Itthon ezt nem is írjuk nagybetűvel. Olyan mint például Feri atya, illetve Ferenc pápa.
De ha nem akarod nem kell ám elhinned, felőlem bárminek hívhatod, hisz tudod: „Mit rózsának hívunk, bárhogy nevezzünk, éppoly illatos”.
Bár, legyen. Columbo második neve is HADNAGY, ő maga mondta az egyik részben.
Az már tényleg nem oszt, nem szoroz, hogy szerinted a hivatalos dokumentumokon szereplő adat marhaság. Márpedig az, hogy ő felvette a Mother Teresa nevet, azt hivatalosan is dokumentálták. Így angolul.
Ez oltári nagy marhaság.
Kinek mi a kompromisszum.
Albert Einsteintől kár lett volna bármilyen normális emberi kapcsolatot felhánytorgatni, mikor köztudottan olyan betegségben szenvedett, amitől erre képtelen volt.
A gyereknevelés: a gyerek nem nő mint a dudva. A gyerek személyiségét, beállítottságát csak némileg tudod befolyásolni neveléssel, ellenben el kell fogadnod, hogy benne van a pakliban, hogy olyan lesz, amit egyáltalán nem akarnál, úgy áll hozzá dolgokhoz, hogy egyszerűen nem érted. Nem tudsz mit tenni, el kell fogadnod őt olyannak, amilyen, úgy kell szeretned. Az élet legnagyobb kihívása ez. A barátaidat, ismerőseidet megválogatod, a hozzád közelálló személyiségű, de legalább számodra szimpatikus beállítottságú embereket keresel, válogatsz. A gyereknél ezt nem teheted meg. A férjedet szintén így választod. ha valóban összepasszolsz valakivel, akkor minden összeütközés ellenére a totális másik feled lesz jóban, rosszban. Tudom, 24 éve élek a férjemmel. Bármelyik gyerekemért bármikor kérdés nélkül meghalnék. nagyra tartom őket, büszke vagyok rájuk, de sok döntésükkel nem értek egyet, ha megtehetném, kézzel, lábbal hadakoznék ellene, de nincs jogom ehhez. Ahhoz van jogom, hogy mögöttük álljak bármikor, ha szükségét érzik, és ez a kötelességem is.
Az tökéletesen mindegy, hogy egy külföldi nevét a magyar átfordítja-e magyarra, vagy nem, annak az embernek a neve HIVATALOSAN sohasem lesz a magyar fordítás. Mint ahogyan engem is a magyar nevemen szólítanak itt, hiába van angol megfelelője, a hivatalos nevem az az, amit kaptam. Mint ahogyan Mother Teresa-t írtak arra a dokumentumra, amit az ír fennhatóságú rend Indiai képviseletén kitöltöttek. NEM a mindenféle fordítását írták oda, hanem az angol nevet.
Még egy adalék: Teréz anya Lisieux-i Szent Teréz nevét vette fel, akit itt, Magyarországon bizony hogy Teréznek mondunk és írunk, és a Teréz, Terézia nevet adják annak akit róla neveznek el, nem pedig a Therčse nevet, ami Lisieux-i Szent Teréz eredeti neve.
Azt nem írtam, nem értem, miért akar valaki a közösség szolgálatának vagy a kutatásnak élni. Azt írtam, hogy ha valakinek nehéz egy gyerekkel foglalkozni, hogy nem nehéz egy még több kompromisszumot, törődést és odafigyelést igénylő kapcsolatba belemenni.
Egy házasság sokkal bonyolultabb, mint egy gyereknevelés, én úgy gondolom. Lehet, hogy te nem, és el is tudom fogadni, csak nem értem. (Én nem értem, és pont azért kérdem tőled, meg a többiektől, mert te meg ők igen.) Ez még mindig nem jelenti azt, hogy bárkire rá akarnám erőltetni, amit én könnyebbnek tartok. Miért is akarnám? Hisz csak könnyebbnek tartom, a saját szemszögemből. Ez van benne az általad idézett mondatokban is. Egyikben sincs benne, hogy nem értem azokat, akik elhivatottak.
Az van benne, hogy a házasság fenntartását nehezebbnek ítélem egy gyermek felnevelésénél, főleg akkor, ha valakinek teljes embert igénylő hivatása van. És bár a házastárs igen gyakran segítség is lehet, ezt nem vitatom, ehhez nagyon-nagyon sok türelemnek és szeretetnek kell lennie mindkét félben. Ritka áldás, akinek megadatik, a gyakorlatban igen sokszor vagy tönkremegy az ilyen házasság, vagy legalább egyik fél egész életében kínlódik benne, de ha a másik nem teljesen vak (de, legtöbbször az), akkor mind a kettő.
Foglaljuk tehát össze: Teréz anyát (így, magyarul, ahogy nem Pope John Paul II, sőt, még csak nem is papiez Jan Paweł II, hanem II. János Pál pápa, és igen, mint ahogyan az angol nyelvű szövegekben nem Szent István, hanem Saint Stephen/Stephan a mi nagy királyunk, ugyebárr; tudod: a szentek és az egyház szolgái/szolgáló leányai nemzetköziek, ahogyan a királyokat is többnyire minden ország az ő saját nevén említi. Idézet az angol nyelvű Wikipédiából: „Ladislaus I or Ladislas I, also Saint Ladislaus or Saint Ladislas (Hungarian: I or Szent László; Croatian: Ladislav I.; Slovak: Svätý Ladislav I; c. 1040 – 29 July 1095) was King of Hungary from 1077 and King of Croatia from 1091.”)… szóval Teréz anyát megértem. Sokkal inkább Albert Eindsteint, aki szerencsétlenné tette feleségét (azt nem tudom, magát is, vagy nem, azt viszont igen, hogy felelősek vagyunk a társunkért is, nemcsak magunkért – és nagyon nehéz egy hivatást összeegyeztetni nemcsak egy gyerekkel, de egy másik emberi lényre való odafigyeléssel is).
"Soha nem mondtam, hogy nem értem, valaki miért akar a kutatásnak, a közösségnek élni, vagy a munkájának. Azt sem mondtam, hogy egy nőnek szülnie KELL. Honnan veszed? "
91-es hozzászólásod:
"De aki elveti a gyereknevelés lehetőségét, annak még most sem értem, mi a csodáért kellene egy alapból folyamatos kompromisszumokat, szabályokat és kötöttségeket igénylő kapcsolattal bíbelődnie? Hülye az illető? Vagy netán pénzért?
Ja, azt nem írtam, hogy én csak a döntést nem értem: miért akar házasságban élni egy ép elméjű felnőtt ember, akinek nem kell gyerek."
Ha olyan jól szórakozol, akkor kösd fel a gatyamadzagot, és nézd meg a tevékenységemet itt az NLC -n az elmúlt 12 évben, és majd meglátod, hogy én milyen jól elszórakozgatok a hozzád hasonlókkal. fél fogamra sem vagy elég kedves.
Kedves mit nevezel hivatalosnak: Hogy Jules Verne-t a magyarok Verne Gyulának nevezik? mert megnyugtatlak nem az.
Mother Teresa nevének csak a magyar fordítása Teréz anya, semmi köze a hivataloshoz. Önmagát az általa beszélt nyelveken nevezte meg.
1937 Május 24-től hivatalosan: Mother Teresa, és azért angolul, mert Indiában (ahol az egyik hivatalos nyelv az angol) a Loreto rend képviseletében kezdte meg a munkáját angol nyelvű apácaként, és a neve is ekkor lett hivatalosan angolul: Mother Teresa.
Bezony ám, és milyen jól!
Teréz anyához: persze, amikor angolul beszélt, akkor angolul nevezte meg magát is, meg még bármi mást is. De az sem „hivatalos”. Vagyis: a Teréz „anya” is ugyanolyan hivatalos. ;)
Ugye te most szórakozol?
5 nyelven beszélt, ezek egyike az angol, tehát sok esetben ő is így nevezte magát, Tereza mamának a magyarok nevezik, de ez nem hivatalos. De ha akarod, akkor megpróbálhatom szerbül, albánul, hindiül, vagy bengáli nyelven. Ahogy óhajtod.
Te a gyerekszülést állítod szembe a munkával. most akkor mit akarsz, ha a gyüjtögetést is munkának állítod be. A szaros pelenka gyüjtögetése nem az?
Mondtam, hogy sarkítok. Tényleg még egyszer le kell írnom, hogy megértsd?
A gyűjtögetés is munka.
Ki mondta, hogy nem döntés kérdése a gyerekvállalás? A kormánynak pedig az ég adta világon semmi köze nincs hozzá, hogy az emberek mit csinálnak a hálószobában. (Hacsak nem gyilkolják meg egymást kegyetlenül, de az már nem tartozik ide.)
Szerintem nem csak én gondolom úgy, hogy jobb saját (az örökbe fogadott is az) gyereket nevelni, mint polcot pakolni egy idegennek. De a világon olyan sok FURA ember van… TE IS MONDTAD: ETTŐL SZÍNES A VILÁG! ;)
Én elhiszem hogy boldog lehet akár gyerekkel, akár gyerek nélkül valaki.
Teréz anya angol lett volna? Vagy a katolikus egyház hivatalos nyelve mostantól az angol? Vagy miért „mother” (egyébként nem is házasodott, a hivatásának élt, és jól tette).
Soha nem mondtam, hogy nem értem, valaki miért akar a kutatásnak, a közösségnek élni, vagy a munkájának. Azt sem mondtam, hogy egy nőnek szülnie KELL. Honnan veszed? Sőt: azt mondom, soha, senkit ne lehessen kényszeríteni olyasmire, amit nem akar (tekintsünk el most a bűnözőktől, akik nem akarnak börtönbe menni, meg egy-két alapvető kényszerítő elemtől, amelyek természetesek). Ja, és a saját véleményemet elmondom, nem pedig rád kényszerítem, nem is lenne hozzá eszközöm, te, és ha lenne is: nem tartanám jó ötletnek, hidd el!
Azzal nem tudok mit kezdeni, hogy egy gyereknevelés mennyi fájdalommal meg hasonlókkal jár egész életen át. Elhiszem. Igen. Igazad van. És? Amellett meg hihetetlenül izgalmas és vidám is. Mint sok minden más.
A veszélyes munkákról: ha a veszélyes munkát végzők sosem vállaltak volna családot, élne még ember a földön vajon? A történelem folyamán rengetegszer volt nagyon veszélyes az élet.
Hiszed vagy nem: ha lenne rá eszközöm sem akarnám senkire sem rákényszeríteni a gondolataimat.
Kedves: dolgozni muszáj annak, aki nem akar barlangban élni gyűjtögető, vadászó életmóddal. nincs alternativa, azaz nem választás.
A gyerekvállalás viszont döntés kérdése.
Hogy ki, és miért dönt gyerekvállalás, vagy a gyerek nélküli élet mellett, az a saját szuverén döntése, és annak is kell, hogy maradjon. A kormány a saját eszközeivel támogathatja a gyerekvállalást, ellenben tiszteletben kell tartania az egyén szabadságát, és privát életterét, azaz a házasságát, párkapcsolatát.
Az, hogy itt napok óta hangoztatod, hogy mennyivel jobb gyereket vállalni, mint polcot pakolni, az a te véleményed, adott helyzetben: ki nem szarja le? Éld a saját életed ahogyan akarod, más meg élje a sajátját ahogyan ő akarja.
Az, hogy te más döntéseit nem érted, az a te problémád, nem kell értened, bár megpróbálhatnád egyszer, hogy nem akarod megérteni, hanem elfogadod, hogy ő is egy ember, akinek egyetlen élete van, és úgy boldog benne, ahogyan ő azt jónak látja. Nem kell neked beszámolnia a miértekről, főleg nem kell empátiát vernie a fejedbe, csakhogy megnyugodjon a lelked.
Mother Teresa sem szült soha, nem hiszem, hogy bárkinek eszébe jutott, hogy elé álljon számonkérni emiatt.
A tudatosan gyermektelen emberek nagy része kutatómunkát végez, vagy aktivista, vagy olyan hivatást választott, ahol felelőtlenség lenne gyermeket vállalni (veszélyes, sok utazással jár, stb). Igen, sokuk veszélyes munkát végez. Örömmel. Mert neki a munkája az élete, boldog benne, szereti. Mi közünk nekünk ehhez, és hogyan veszi a bátorságot bárki, hogy elkezdje neki magyarázni, hogy de bezzeg gyerekkel jobb lenne??! Mondjuk te hogy mered venni a bátorságot itt a saját nézőpontodat másra tukmálni, mintha az lenne az egyetlen alternativája az elfogadható, és járható útnak?
Vagy elég az, ha valaki egyszerűen nem akar ebbe belemenni. Gyereket nevelni egy életre szóló döntés. Rengeteg fájdalommal, és aggodalommal jár, ami soha nem szűnik meg, ha felelősségteljes szülő vagy. Nem szűnik meg a gyerek nagykorúságával, sőt öregedésével sem. hatalmas felelősség, ami együtt jár az állandó kétségekkel is, hogy elég erős vagy-e a feladathoz, és folytatódik az unokákkal. Hatalmas, euforikus boldogság is még a legrosszabb pillanatokban is, de nem feltétlenül akarja ezt mindenki, és nem is adható olyan jog senki kezébe, hogy ezt eldöntse a pár helyett. Sőt még számonkérni, kérdőre vonni sem szabadna ebben a kérdésben senkit.
Jó, hogy szólsz. Már éppen válaszolni akartam neked. De így nem teszem.
További jó trollkodást.
Látod én a trollokat is utálom. Akár fizetett, akár hobbiból csinálja. Főleg, mikor már ezredszerre hajtja ugyanazt a szöveget. Igaz, már fejlődök én is, mert már egyszerűen átugrom, ha meglátom a nickjét. Legfeljebb sajnálom, hogy néhány topickot ezek írnak tele. Pedig más vélemények talán jobban érdekelnének.
Mert trollkodni jó! (Hobbiból is, nemcsak pénzért!) :)
Nem tudom, mit kell itt elvi kérdéseken ennyit rugózni. Milyen presszionálás, meg fúj kormány, meg száz nyavalya? Van valami szankció elrejtve a sorok között? Nincs. Aki nem akar gyermeket vállalni, vagy egyszerűen csak utálja a Fidesz kormányt, az lazán fogja ezt az irományt, és az útjába eső első kukában iktatja.
Végzetesen polarizálódott kis országunkban már minden politika. Ha túrod az orrod, az is. Pedig az csak egyszerűen gusztustalan. Cél és iránytévesztések tömkelege, komolyan mondom, a fizetett trollokat megértem, de a többi?
Na jó, tényleg kár vágni a fár, figyelj:
1. Nem. Azért hoztam fel, mert sok ember itt pampog, hogy a szülés milyen veszélyes, csak írtam egy példát, hogy a munka milyen veszélyes. És látod: egyből rá is cuppantál, mint gyöngytyúk a takonyra. Beigazoltad az elméletem, mely szerint szentségtörés a munkát negatívnak, a szülést pozitívnak beállítani, még ha multicsicskáztatásról van is szó: az mindenképpen magasabb rendű elfoglaltság. Gratulálok, beestél a trollverembe!
2. Erre nincs mit válaszolnom. Azon háborodtál föl, amin nem kellett volna (egyébként szerintem sokan hiszik, hogy a polcmenedzserségtől megmarad a szép alakjuk és a vonzó személyiségük, míg a szülés tönkreteszi az életüket.
3. Nem. a karrierista nem pozitív kicsengésű, legfeljebb az Államokban. Még a menedzser is elismeri, hogy a karrierista szó negatív felhangú. Igen, vannak szakmák, amelyekben szükség van a karrierizmusra, a törtetésre (is). De nem sok. És fenntartom: sok más szakmában – pontosan például a kutatóiban, tanáriban, papiban, orvosiban! – a karrierizmus a kielégítő feladatmegoldás rovására is mehet.
4. TE, a gyermek (+karrier) mellett döntöttél, nem ajánlasz semmit, döntsön mindenki szíve szerint. És ez így van rendjén. De: nagyon sok munkától megcsömörlött ember viszont bizony tanácsol: visszafogást. Még akkor is, ha „mindent elért” a munkájában. Pont erre akartam rávilágítani.
5. Dehogynem: rengetegen hivatkoznak a csúnyatest-érvre, amikor valakit le akarnak beszélni a fiatalon való gyerekvállalásról. És sokkal kevesebb olyat hallani, hogy ne kezdd el nagyon fiatalon a karrierhajszolást, mert nem marad időd életre! Pedig így van.
+1 Barátnőd nem bánta meg, és így is van jól. Ő így akarta. Hát mondtam én olyat, hogy nem jó, ahogy dönt?
Konklúzió:
Az a fontos, hogy mindenki azt tegye, amit akar. (Persze, ha nem bűncselekmény.) Kivéve a kormány, mert az jobb lenne, ha azt tenné, ami az országnak jó, és nem ilyesmivel foglalkozna. 100%-ban egyetértek: beletrollkodni kéretlen (kioktató) levelekkel az emberek magánéletébe durva bunkóság, és mint ilyen, tartózkodnia kell tőle egy kormánynak, mert egyesekben nagyon kellemetlen képzeteket kelthet.
Még egyszer mondom: egyrészt leírtam a SAJÁT szemszögömet, a SAJÁT véleményemet, mellyel NEM KELL egyetérteni. Igazad van, sokfélék vagyunk, és ez így szép. Másrészt: felvetettem egy SZERINTEM érdekes és NAGYON SARKÍTOTT, urambocsá’ eltorzított kérdést a szülés vagy karrier témával kapcsolatban. Még én sem értek egyet vele abban a formában, ahogyan feltettem, de – már írtam is – : te például rácuppantál mint gyöngytyúk a takonyra. Gumicsont? Érteem?
Köszi, hogy etetted a bennem élő szimpatikus tollt!
Te most azt akarod bemesélni nekem, hogy sok ember azért nem akar gyereket, mert karrierista, és a multinál akar dolgozni, mint pl a tescos takarítónő.... belegondoltál, hogy mit írsz???
"Azt mondod: jobban megéri ilyen helyen kialvatlanságot és gerincferdülést szerezni, mint egy gyerek körüli munkában? Még akkor sem, ha az áhított cél a csábító „polcmanageri” státus. (Nem tudom, van-e ilyen, de szerintem tuti.)"
megválaszoltad, nincs ilyen. Emberek nem azért mennek ilyen munkára, mert karrieristák, ellenben ezek közül a törtető az törtető marad, viszont nem ezek döntenek a gyermektelenség mellett ezen nagybecsű karrier miatt. Tényleg iszonyatosan egyszerű vagy, szerintem tanulmányozni kellene. "hivatás". hallottál már erről, Érdemes utána nézned.
"„karrierista kutató van is légy nyugodt.” Van. Viszont fenntartom: ahogy te használtad (vagy más? már nem tudom, bocs) a szót, nem volt helyes:Karrierista osztálytársnőt említett a hozzászólás, de ebből SENKI nem asszociál elkötelezett kutatóra (aki valóban ugyanúgy, mint a karrieristák, a munkájára szánja az életét – és mégsem ugyanúgy), sokkal inkább valamilyen irodistára, öltönyös/kosztümös buzgómócsingra."
A senkit helyettesítsd be magaddal, a karrierista teljesen pozitív jelző, egy önmagát jól menedzselő emberre, te tájékozatlan vagy. A törtető az MINDEN helyen megtalálható, irodisták, öltönyös buzgómócsingok-))DD Ehhj az a fránya irigység a tudatlanságból fakadóan!-))De szar lehet! Nem az elkötelezett kutatóról beszéltem kedves (bár ő az, aki ezért nem vállal gyereket), hanem a törtetőről, aki viszont letipor mindenkit a kutatórészleg vezetéséért.
"A karrierista viszont bizony nem valami pozitív. Sajnos ez itthon csakis a vállalati szamárlétrán való kapaszkodásra utal, nem az elvégzett munka minőségére, a hivatásban való buzgóságra (ami nem azonos a buzgómócsingsággal, ugye)."
De bezony az, olvass utána! De lásd kivel van dolgod, kikeresek neked valamit. hjaj hát a googliban nem ezt jött ki legelőszőr!?: ki számít karrieristának
na olvasd el kedves, oszt művelődj-)
És mondd csak: megbántad már őket, ugye, elvették a munkától az időt? És mindenkinek azt ajánlod, az életbe ne vállaljon gyereket, inkább a túlórával töltse az éjszakéit, egy cégnek boldogulása kedvéért?
Legalább vennéd a fáradságot visszaolvasni: én akartam gyerekeket. Így nem érdekelt. És karriert is. megvan mind. Nem ajánlok senkinek semmit, mert nem vagyok akkora tahó, hogy meg akarjam másnak magyarázni, hogy mit kezdjen az életével. Tisztelem annyira, hogy felnőtt ember tud dönteni. Gyerkekkel ezerszer nehezebb. Szebb. de nehezebb. Ezt joga van mindenkinek mérlegelni.
1. Hivatásvégzés közben is lehet maradandó sérülést szerezni.
A nem végzése nem hárítja el a sérülést. bárhol, bármikor lehet maradandó sérülést szerezni. Otthon is. szülés közben is. Gyerekkocsi tologatás közben is. Férfiaknak is, Öregeknek is (szóval mi köze a gyerek-nem gyerek témához? )
2. (a lényeg): senkinek nem jut eszébe azt tanácsolni egy embernek, hogy ne dolgozzon, mert az egészségi bántalmakhoz vezethet. Ellenben hány olyat olvasok nap mint nap, hogy azt tanácsolják: ne szülj, mert csúnyább testhez vezethet. Megértetted, mit akartam mondani, csak azt nem, miért ezzel a sarkított példával.
A lényeg. senki nem tanácsolja te szerencsétlen, mert az embereknek meg kell élniük valamiből. Ellenben menj el egy munkavédelmi oktatásra, oszt majd lesel nagyokat! Olyat sem hiszem, hogy valahol olvastál, hogy ne szülj, mert csúnyább lesz a tested, ha tudsz ilyet mutatni, akkor látnám szívesen. olyat lehet, hogy leírják:ja változott valakinek a teste szülés után. De ilyet, soha, sehol nem láttam, hogy ez lett volna leírva: ne szülj, mert változik a tested.
most beszéltem az itteni 56 éves barátnőmmel, akinek nincs gyereke. Sohasem bánta meg. Boldog, kiegyensúlyozott, gyönyörű nő.
Akkor visszafelé:
Tudod, hogy a tecsóról meg a mekdonaldcról írtam, nem a gugliról. Nem tudom, te hány guglis takarítót/kulimunkást ismersz: én nem túl sokat láttam, előbbiekből annál többet. És nem volt túl őszinte a mosolyuk…
Azt mondod: jobban megéri ilyen helyen kialvatlanságot és gerincferdülést szerezni, mint egy gyerek körüli munkában? Még akkor sem, ha az áhított cél a csábító „polcmanageri” státus. (Nem tudom, van-e ilyen, de szerintem tuti.)
--------------
„karrierista kutató van is légy nyugodt.” Van. Viszont fenntartom: ahogy te használtad (vagy más? már nem tudom, bocs) a szót, nem volt helyes: Karrierista osztálytársnőt említett a hozzászólás, de ebből SENKI nem asszociál elkötelezett kutatóra (aki valóban ugyanúgy, mint a karrieristák, a munkájára szánja az életét – és mégsem ugyanúgy), sokkal inkább valamilyen irodistára, öltönyös/kosztümös buzgómócsingra.
A karrier, az életpálya nem szitokszó: mindenki szeretne előrébb jutni, szeretné, ha élete pályája fölfelé ívelne.
A karrierista viszont bizony nem valami pozitív. Sajnos ez itthon csakis a vállalati szamárlétrán való kapaszkodásra utal, nem az elvégzett munka minőségére, a hivatásban való buzgóságra (ami nem azonos a buzgómócsingsággal, ugye).
Nem kell egyet értened, akkor is így van: az elhivatott pozitív jelző, a karrierista legfeljebb nem negatív, de inkább az.
--------------
„ Ha valaki melózik, és nem a hivatását végzi, ugyanis a kettő nagyon nem ugyanaz. De tudod ez lehetne a jelmondata az eltartásért szülőknek, a járulékokért szülőknek, és akkor a férfiakat se engedjük dolgozni, mert testi, lelki torzuláshoz vezethet, inkább gyártsuk otthon a gyerekeket.”
1. Hivatásvégzés közben is lehet maradandó sérülést szerezni.
2. (a lényeg): senkinek nem jut eszébe azt tanácsolni egy embernek, hogy ne dolgozzon, mert az egészségi bántalmakhoz vezethet. Ellenben hány olyat olvasok nap mint nap, hogy azt tanácsolják: ne szülj, mert csúnyább testhez vezethet. Megértetted, mit akartam mondani, csak azt nem, miért ezzel a sarkított példával.
------------------
Oké, elhiszem, évekig minden éjjel háromóránként ébresztettek a gyerekeid.
És mondd csak: megbántad már őket, ugye, elvették a munkától az időt? És mindenkinek azt ajánlod, az életbe ne vállaljon gyereket, inkább a túlórával töltse az éjszakéit, egy cégnek boldogulása kedvéért?
Mielőtt nekem ugranál, hogy lehetek ilyen paraszt elárulom: nem vagyok az. Fordítsd csak át munkára a fenti felvetést a következőképpen:
És megbántad már a napi négy-nyolc túlórát, a családtól elvett időt? És mindenkinek azt ajánlod, ne vállaljon túlórákat, ha nem muszáj, az idejét töltse inkább a fontos dolgokkal: családdal/tanulással/hobbival?
Utóbbira sokkal többen mondják, hogy igen, megbánták, és inkább másra fordítanák az időt.
Előbbire szinte senki.
-------------------
Egyszerű volnék, mert nem ugrottam bele minden egyes fellángolásommal egy házasságba?
Vállalom. És szerintem sokan vállalják/vállalnák.
"Érdekes, én ki tudtam várni azt az embert, akivel az elején is, és most is véglegesnek gondolom a házasságot. Ha az embernek kétségei vannak, elemez, és úgy dönt, hogy nem. Ilyen nagyon egyszerű."
Nem mindenki ilyen egyszerű mint te. Írtam már: ne gondold a saját világnézetedet univerzálisnak. Hála Istennek különbözőek vagyunk, ettől színes a világ.
"Sokan a munkát nagyon fontosnak tartják, és ez senkinek a szemében nem deviáns dolog, pedig testi-lelki torzulásokat okozhat. "
hat. Okozhat. Ha valaki melózik, és nem a hivatását végzi, ugyanis a kettő nagyon nem ugyanaz. De tudod ez lehetne a jelmondata az eltartásért szülőknek, a járulékokért szülőknek, és akkor a férfiakat se engedjük dolgozni, mert testi, lelki torzuláshoz vezethet, inkább gyártsuk otthon a gyerekeket. Most mit is mondhatnék erre őszintén, erre a bölcs mondatodra: Maaargiiit! Normális??! Hadd tudja már eldönteni mindenki maga, hogy mit akar kezdeni az életével! Én téged olvasva nem igazán engedném a szaporulatot komolyan. nem bántásból írom, de hát kéremszépen..
"Azért az elég durva, ha egészséges gyerekhez háromóránként kell évekig felkelni. "
Egészségesek a gyerekeim. Rossz alvók voltak. nem csináltam ebből problémát, de te kijelentetted, tényként közölted, hogy három hónap. Neked angyalom, másnak meg más.
Azért nem írtál beteg gyerekről, mert elvakult vagy. Igenis a gyerekvállalás kockázata ez is, és mindenkinek a saját maga döntése, hogy mit vállal fel. Mielőtt közölnéd, hogy "dehát én nem értem, hogy miért ez, meg ez" nem a te dolgod érteni, mert az ő élete. Sőt semmi közöd hozzá.
"Csak a szóhasználat nem volt megszokott: a kutató, aki az kutatási eredményért kutat, az nem karrierista, még akkor sem, ha érdekli az előmenetel is, nem használjuk vele kapcsolatban a szót. Tudom, hogy van karriersista takarítónő. Meg sok egyéb elfajzás is. Ezt a multik hozták be, de egy multinál jól dolgozni alacsony állásban hihetetlenül fölösleges dolog. Nem érdemli meg"
Nem kedves. A karrieristákat nem a multik hozták be, azok azóta léteznek mióta az ember. hogy te multikhoz kötöd, az a te információid hiánya, de semmi köze a multikhoz, a karrier maga pályaéletutat jelent. Most, hogy folytassam a félreértelmezésed, nevezzük továbbra is a törtetőt karrieristának( karrierista kutató van is légy nyugodt) Amúgy a karrierista egyáltalán nem negatív kifejezés, ez csak azok gondolják annak, akik az efféle tudományukat a női magazinokból szedik csak próbálok veled úgy beszélni, hogy értsd. Nos a karrierista egy jól önmenedzselő valaki, aki él a lehetőségeivel, és gyorsan előrejut, aki ezért lever mindent maga körül, az a törtető.
Az utolsó mondatod itt tényleg, szóval hány éves vagy tényleg?? hat?
" de egy multinál jól dolgozni alacsony állásban hihetetlenül fölösleges dolog. Nem érdemli meg"
Szerintem aki a google-nál dolgozik alacsony beosztásban, az elég vígan van. A munkahelyen nem azért dolgozunk, "mert megérdemli"..nem is tudom, hogyan kellene neked ezeket elmagyarázni..munkahely, hivatás, szakma, előremenetel..hogyan lehet ezeket elmagyarázni valakinek, aki ezt írja: "felesleges ott dolgozni, mert nem érdemli meg"- feladom.
Érdekes, én ki tudtam várni azt az embert, akivel az elején is, és most is véglegesnek gondolom a házasságot. Ha az embernek kétségei vannak, elemez, és úgy dönt, hogy nem. Ilyen nagyon egyszerű.
Sokan a munkát nagyon fontosnak tartják, és ez senkinek a szemében nem deviáns dolog, pedig testi-lelki torzulásokat okozhat. Azon viszont senki nem lepődik meg, ha a szülés/terhesség kockázatai miatt rinyál valaki. Erre próbáltam rávilágítani.
Azért az elég durva, ha egészséges gyerekhez háromóránként kell évekig felkelni. Beteg gyerekről nem írtam. Nem azért, mert nem veszek róla tudomást, hanem mert az esetek többségében egészséges gyerek születik, és én a többségről, az átlagról írtam.
Csak a szóhasználat nem volt megszokott: a kutató, aki az kutatási eredményért kutat, az nem karrierista, még akkor sem, ha érdekli az előmenetel is, nem használjuk vele kapcsolatban a szót. Tudom, hogy van karriersista takarítónő. Meg sok egyéb elfajzás is. Ezt a multik hozták be, de egy multinál jól dolgozni alacsony állásban hihetetlenül fölösleges dolog. Nem érdemli meg.
Ez alapból egy válasz a kérdésedre, hogy miért is nem alapvető a gyerekvállalás egy házasulandó párnak.
"Áldozat egy hülye ügyfélre egy percnél több időt szánni. (Sosem leszek üzletember: túl nagy áldozattal járna, sok a hülye!)"
Ez a te álláspontod, ettől még nem tény, azaz nem univerzális igazság (sőt a magam véleménye szerint, igen nagy hülyeség, de neked ez a véleményed, hát élj eszerint)
"Minek úgy házasodni, hogy nem gondolom véglegesnek? Ezt sosem értettem".
A világ nem aszerint működik, ahogyan te azt elfogadnád. Az, hogy te mit nem értesz, nem számít semmit sem. Abszolút érdektelen.
"Háromóránként csak vagy két-három hónapig kell felkelni, ez azért nem egy etwas! És semmiképp sem valami végleges kompromisszum."
Nekem speciel mindháromnál évekig kellett felkelnem. Érdekes azért, hogy te élsz valahogy, tapasztalsz valamit, és képes vagy valamiféle nagyon primitív szemléletű következtetést levonni, ami alapján azt gondolod, hogy a dolgok úgy működnek. Megpróbálhatnál az orrodon túl is tekinteni, akkor esetleg könnyebben megértenéd a körülötted levő világot, és nem csak úgy gondolnád, hogy érted, és nem kellene kismilliószor leírnod: "nem értem".
A másik, hogy a gyermekvállalás másik sarkalatos pontja az esetleges beteg gyermek születése, ami ugye csakis akkor válik ténnyé, amikor már megszületett, addig mindenki fejében az egészséges újszülött képe lebeg, de ez viszont egy teljes életen, és akár azon túl is (a szülőnek meg kell terveznie azt is, hogy a saját halála esetén kire tudja bízni a sérült gyerekét) teljes embert, időt, fizikumot-lelket igénylő feladat.
"A karrieristák azok managerek, üzletemberek, színészek mondjuk. Aki karrierizmusból tudós, azt nem a tudomány, hanem az előmenetel érdekli, az pedig nem nagy veszteség a világnak, ha mégsem marad a szakmában. :)"
Ilyen egyszerű szemlélettel nagyon ritkán lehet találkozni, felér egy tanulmánnyal téged olvasni. Karrierista lehet a takarítónő is, aki a fő takarítónő akar lenni, és ezért mindent, és mindenkit feláldoz maga körül, más sem lebeg a szeme előtt, mint a főtakarítónői pozició, aki ezt tartja élete legfőbb céljának, a munkája során az előmenetel. Ez a karrierista. Managerek, üzletemberek, más kategória, de tartozhatnak ebbe. A tudós aki meg a tudománynak szenteli az életét sem feltétlenül karrierista, hanem lehetséges, hogy egy ízig-vérig kutató a maga területén, aki számára megszűnik minden más, de lehet, hogy egész életében a harmincadik kutató ugyanott, és nem is vágyik másra, csakhogy megoldja az előtte álló feladatot.
Nem is tudom, hogy jut eszébe egyáltalán valakiknek komolyan venni őket?! Annyira, hogy még egyszer megszavazzák ezt a kupac majmot.
Más szinten természetesen kormányzati létezésüket komolyan kell venni mindenkinek: komoly problémát jelentenek az országra nézve! Ezt látnia kell a szavazóképes, felelős embereknek!
1. nem büntetik a nőket a szülések alatti kiesés miatt egy életen át. Nálunk most vezették be a közoktatásban, hogy a nők szakmai gyakorlati éveibe nem számít bele az anyasággal töltött idő. Pedig a saját gyerek nevelése is pedagógiai gyakorlat - kissé komplexebb is, mint 1-2 végigtanított tanév. Szülőként egészen másképp néz az ember a szülőkre például....
2. a férfiaktól is elvárják, hogy otthon maradjanak és gondozzák a srácaikat. nálunk mióta nincs sorkatonaság, bőven megtehették volna, fél év kispapaság, és akkor egy fiatal emberre sincs ráírva, hogy a munkaerőpiacről ki fog esni a szaporodás miatt. Ami most nálunk a nőkre van ráírva és hátrányban is vannak a munkaerőpiacon.
3. általában ezt az erőszakos macsóságot fel kéne függeszteni, rabságban ugyanis semmilyen élőlény nem szaporodik olyan sikerrel, mint szabadságban !
Erre kéne politikusainknak rájönnie - néhány genderkurzust végigjárattatnék velük, hasznos volna az egész nemzet szempontjából. Ha másutt diploma után is vannak kreditek, pontszerzés, továbbképzés, nekik miért is nincsen, amikor legtöbbjüknek nem szakmája a társadalom- és gazdaságpolitika. Újra kéne ezt gondolni, mert ez a sok dilettáns pöffeszkedő macsó eltapsolja az ország jövőjét.
Csak egy adalék hozzá:
A gyerekvállalás kérdése sarkalatos kérdés, ugyanannyira, amennyire a kulturális háttér és a vallás. Sokan utóbbi kettőt megváltoztatják, amikor beleugranak egy házasságba. Kíváncsi vagyok, hány százaléka sikeres az ilyen házasságoknak.
Az előre átbeszélés csakis hideg fejjel történhet. Egy házasságba pedig sokan forró fejjel ugranak bele, és bármit jónak látnak, amit a párjuk, aki ezt bőven ki is használhatja. Én csak azt mondom: vigyázni kell, mielőtt bárki házasságra adja a fejét.
"De a társát csakis akkor kényszerítheti bele ebbe, ha az ugyanannyira nem szeretne, amennyire ő."
Egyetértek. De akkor nem kényszerről beszélünk, hanem közös elképzelésről, megegyezésről. Normális körülmények között egy ilyen nagyságrendű kérdést az ember előre átbeszél.
"Majd néhány év múlva illető mégis szeretne gyereket. Elválnak. Volt értelme egyáltalán összeházasodni? Egy csomó pénzt dobtak ki az ablakon."
Fene tudja, én a házasságot nem pénzben mérem. Egy házasság megromolhat más miatt is. Benne van a pakliban. Az emberek változnak. Gyerekkérdés miatt kevés házasságot láttam felbomlani.
Hát mondjon le róla :)
De a társát csakis akkor kényszerítheti bele ebbe, ha az ugyanannyira nem szeretne, amennyire ő.
Vannak olyan konfliktushelyzetek, amikor egyik fél még nem akar gyereket, el sem tudja képzelni, hogy mit kezdene vele, fázik a gondolatától is. Társa sem akar gyereket, ugyanígy gondolja. Összeházasodnak. Majd néhány év múlva illető mégis szeretne gyereket. Elválnak. Volt értelme egyáltalán összeházasodni? Egy csomó pénzt dobtak ki az ablakon. Nem válnak el, mert érzelmileg zsarolják egymást. Volt értelme egyáltalán összeházasodni? Innentől kezdve a házasságuk gyakorlatilag kuka: „a legszebb éveimet áldoztam rád!”.
Egy szóval sem említettem sikítozó gyerekeket. Csak gyerekeket. Azt írtam, hogy akadnak emberek, akik nem szeretik a gyerekeket. Ha nem sikítoznak sem.
Persze, teljesen egyetértek veled. Szerintem is csoda egy gyerek. De nem mindenkinek az. Azért mond le róla, mert szerinte nem annyira csodás és jó dolog, mint szerinted.
Már miért ne akarna együttélni két egymást szerető ember? Az ember társas lény. Legalábbis a többség. Kevés ember szeret üres lakásba hazamenni, egyedül vacsorázni, ágybabújni. Persze, hogy azzal köti össze az életét, akibe beleszeret. És jó esetben hasonló értékrenddel bíró emberbe szeret bele.
Így van :)
És azért szép a világ, mert annyifélék vagyunk!
Ne érts félre: nem vitatkozom veled, csak elmondtam, azt, hogy más oldala is van, ahogyan te nekem. Például:
A mell (és a test) állagának maga az idő sem tesz jót: ne vállaljuk hát az öregedést? :P
Háromóránként csak vagy két-három hónapig kell felkelni, ez azért nem egy etwas! És semmiképp sem valami végleges kompromisszum.
Minek úgy házasodni, hogy nem gondolom véglegesnek? Ezt sosem értettem. Mai vagy nem mai világ, az eleve nem véglegesnek kalkulált házasodás előre eltervezett pénz- és energiapocsékolás. Hacsak nem kifejezetten a másik pénzére utazik valaki, de akkor meg nem házasságról beszélünk, hanem szélhámosságról, tehát bűncselekményről. Nemde?
Áldozatot kell hozni? Mifélét? Nem. Egy percig nem gondoltam áldozatnak semmit a gyerekkel: minden vele töltött perc értékes volt.
Áldozat lehet egy szar munka, nos ilyesmibe fektetni marhaság. Áldozat egy hülye ügyfélre egy percnél több időt szánni. (Sosem leszek üzletember: túl nagy áldozattal járna, sok a hülye!) De a saját véremre időt szánni hogy lehetne áldozat? :D