Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem vagy te anorexiás? Mi közöd hozzá?!
Létrehozva: 2014. július 29. 13:42
Álszentség lenne úgy tenni, mintha nem alkotnánk percenként véleményt másokról. Na jó, néha akár még ki is mondjuk hangosan. De milyen meggondolásból közlik az aktuális ítéletüket a másikkal felszínes ismerősök vagy félidegenek kérés nélkül?
Nők Lapja Café: Nem vagy te anorexiás? Mi közöd hozzá?!
Nők Lapja Café: Nem vagy te anorexiás? Mi közöd hozzá?!
Semmi baj..
Nem, nem akarom kiforgatni. Most olvastam újra az ominózus mondatot, tényleg nem Te mondtad, hanem a tanulmány (amivel nem értek egyet). Figyelmetlen voltam, bocsánat!
Nem ítélkeztem, nem én gondolom, hogy a terapeutához járás az defektességet jelent, hanem ez volt az előadásban, hogy a szülővel való kapcsolat az oka, hogy úgy érzik nem képesek megoldani problémákat, és mivel nem felelnek meg az elvárásoknak, amiket a szüleik támasztanak feléjük, például alkati jelzések, stb., ezért azt hiszik defektesek. Érted? Nem én mondom, hogy azok, ők hiszik azt, hiszen annak sem elég jók, akikben elvileg kódolva van az irántuk érzett feltétel nélküli szeretet és elfogadás.
De látom belém akarsz kötni...
Vicces ahogy kifordítod a szavaimat azért, mert azt mertem állítani, hogy a kövérek sem mindig zabálnak reggeltől estig. De tudod mit? te csak nyugtasd magad ezzel, ha így jobb a lelkivilágodnak..
Attól, hogy valaki terapeutához jár, még nem lesz defektes. Speciel én is járok már egy ideje, és egyáltalán nem érzem magam defektesnek. Ahogy bármilyen szakorvoshoz megyünk (fogorvos, szülészet, bőrgyógyászat, stb.), azért tesszük, hogy megoldják a problémánkat. S nem azért, mert defektesek vagyunk. De te dolgod, én biztos nem ítélkeznék így senkiről, aki segítséget vesz igénybe.
Amit alant írtál, arra meg csak azt tudom mondani, hogy minket is nagyon önállónak neveltek. Van nagyon sok jó oldala is, meg nagyon sok rossz is. De nekem nem is az önállóságra neveléssel volt bajom.
Egy tanulmány szerint, amiről nem túl régen tartottak nekem előadást, az amerikai lakosság 80 %-a jár terapeutához, amit arra vezetnek vissza, hogy a gyerekektől az önállóságra szoktatás eredményessége okán az anyák igyekeznek mielőbb 'leszakadni', nehogy túlzottan ragaszkodjanak hozzájuk, és ez ne befolyásolja az idősödő szülők életét. A terapeutánál meg aztán kiderül milyen elvárásokkal, kritikákkal illetik az anyák és általában a szülők a felnőtt gyerekeiket.
De ettől függetlenül elhiszem neked, hogy akikkel találkoztál és akiket ismersz azok nem ilyenek.
Sok igazságot írtál. De azt azért nem hinném, hogy Amerika lakosságának 80%-a defektes lenne. Nekem nem úgy tűnt ottjártamkor.
Mondjuk arról, hogy egy anya negatívan értékeli a saját gyerekét, azt nem tudom, hogy most bátorságnak érzik e, de az biztos, hogy a legtöbb ember defektje a szüleinek köszönhető. Például a túlevés is, és a NEM evés is általában vagy az anyának való megfelelési kényszer, vagy az anya által okozott állandósult szorongás váltja ki. Aztán ezek után nagy arccal még kritizálják is a gyereküket..
Bár tanulmányaim alapján ezek az anyák hasonló környezetben nőttek fel, de ez aligha vigasz annak a gyereknek, akiknek az életét/önbecsülését/önbizalmát eme árnyékban verik szét. Persze ez nem csak a magyarokra jellemző, amerikában például szinte ugyanebből az okból a népesség 80 %-a defektes. Az 'anyák' minden elszenvedett frusztrációjukat az egyetlen, védekezésképtelen és főleg KICSI emberen, a saját gyerekükön verik le.
egy ismerosom jart igy az anyossal, hogy naluk jart es az anyos
elkedte kritizalni a lanyat, aki egyebkent egy nagyon csendes es nyugodt termeszetu no sose bantotta meg addig az anyjat.
az ominozus kritika ugy hangzott, neked egyre nagyobb a feneked lanyom. a lany meg kapasbol visszaszolt hogy lehet de nekem legalabb van mellem nem vagyok olyan lapos mint te hogy kitomott melltarto nelkul ferfinak neznenek elolrol.
az anyja se kopni se nyelni nem tudott. lehet hogy vissza kell szolni es akkor eszhez ternek. volt olyan aki szinten hasonlo "nagy a feneked" megszolalasra annyit valaszolt a kedves mamanak hogy sajnos volt kitol orokolnom de az enyem legalabb formas es kerek a tied meg olyan mintha a falnak loktek volna.
Ha csak a fizikára meg az anyagmegmaradás törvényére gondolok. Mert ahhoz, hogy valaki hájat növesszen, ahhoz csak kell valami kalóriabevitel.
S mi van az afrikai éhezőkkel ők is felnőnek és élnek, mondjuk tized annyit esznek, mint egy európai ember, de a testsúlyuk nem tized akkora. Na jó, lehet hogy a számok nem valósak, de biztosan nincs egyenes arányban a kalóriabevitel és a testsúly. Mint ahogyan a nagyon magas emberek vagy a nagyon alacsonyak, ők sem azért akkorák, mert sokat ettek vagy netán keveset?!? Hogy ki mekkorára nő genetikailag kódolva van, ez valahogy mindenkinek teljesen természetes, akkor miért nehéz azt elfogadni, hogy a testsúly mögött sem csak a kalória bevitel áll. Genetika és hormonok és olyan folyamatok, amiről még nem sokat tudunk. Éppen mostanában olvasgatok a csontritkulásról, a csapból is a kalcium folyik évek óta, aztán szerepet kapott a d vitamin is, és most már egyre inkább hajlanak a felé, hogy az előző kettő mit sem ér K vitamin nélkül, mert nélküle a kalcium az érfalon lerakódik és több a kára, mint a haszna... Vagy idáig arról volt szó, hogy az inzulinrezisztencia az elhízás következtében alakul ki, aztán mostanában ott is új szelek fújnak: egyes kutatások arra utalnak, hogy a fordított a folyamat tehát az inzulinrezisztencia nem következménye, hanem oka az elhízásnak... Szerintem előbb vagy utóbb erre is rá fognak jönni, hogy mi áll a mögött, hogy az egyiknél a soknak sincs látszata, a másiknál a kevés is jól megmutatkozik...
Én 184 centimeter magas vagyok és 53 kilo már évek ota. Vagy tizenöt éve. Nem fogyok, nem hizok. Anyosom mig birta magát tömött mint a libát.
Manapság csak megjegyzi, de sovánka vagy kislányom. Egyem a kis szivét. 
Én nem állítom, hogy a fényevéstől lesz valaki kövér, csak annyit mondtam, hogy az is ítélkezés, ha ránézel, és ezen agyalsz. És ahogy a cikkírónak rosszul esik, ugyanezen az elven rosszul esik annak is, aki kövér.
Én úgy gondolom, hogy nincs éppen könnyű dolga egyiknek sem, de biztos vagyok abban, hogy ha nem ítélkezéssel, nem lenézéssel és nem gúnyos megjegyzésekkel kellene szembesülni az ilyen embereknek, akkor talán motiváltabbak lennének. nem biztos, de lehet, hogy igen.
Nem tudjuk mi mögött mi rejlik, ahogy egy vékonyság mögött is lehet genetika és egy nagyon jó anyagcsere, úgy a kövéreknél is lehet valami ami miatt nem úgy működnek, ahogy kellene.
Gondold végig, adott egy kövér ember, akit egész életében piszkálnak, csúfolnak, megaláznak. Tudod mi történik? Megutálja önmagát. Ez a legrosszabb pszichotikus betegség, amit el lehet képzelni, mert onnantól önmagát betegíti egyre jobban, és az egyik tünete a nagyon durva hízás. És igen, van aki kényszerevő lesz, és iszonyatos mennyiségű ételt visz be a szervezetébe. És hihetetlen lehet, de olyan is van, aki alig eszik, de szó szerint az az énkép épül benne élete minden percében, hogy hiába nem eszik (annyit ami indokolná ezt a túlsúlyt), ő egy bálna. És hízik tőle.
És még egy gondolat: én sajnos ítélkeztem már olyan dologban, amire nem volt rálátásom, és tévedtem. De ne tudd meg, ezt a tévedésemet hogy torolta meg az élet, mert ha nem éltem volna át, magam sem hinném el. Azóta igyekszem nem ítélkezni, mert nem akarok még egy ilyen csapást. :(
Figyelj, én sem az alapján ítélek meg egy embert, hogy kövér-e vagy sovány.
Igen, valóban nincs mindig egyenes arányosság az evés és a súly között. De. Azért én egyvalamit nem értek. Ha valaki nagyon kövér, az a semmitől hogyan lesz az? Ha csak a fizikára meg az anyagmegmaradás törvényére gondolok. Mert ahhoz, hogy valaki hájat növesszen, ahhoz csak kell valami kalóriabevitel.
Milyen érdekes cikk.. szerintem ezt egy kövér is írhatta volna, és nem igaz, hogy azoknak nem szólnak be, meg azoknak nem lehet. Dehogynem, nagyon is csúnyán beszólnak, sőt. Szarrá alázzák őket a vékonyak, sőt, én már olyat is láttam, hogy a NEM vékony szólt be a tőle valamivel kövérebbnek.
Én úgy gondolom, hogy egyáltalán senkit nem kellene CSAK kinézet alapján megítélni, mert csalódtam már gyönyörű nőben, és tiszteltem olyat, aki nem volt se szép, se csinos, de minden okom megvolt rá, hogy becsüljem, mert EMBER volt, tetőtől talpig.
Nekem van egy barátnőm, annyit eszik, nézni is rossz, és egy szál bél. Én gyanítom attól is hízok, hogy nézem...
Te meg itt vagy?Azt hittem a masik topikba irott cikked alapjan,hogy mar reg Etiopiaban segited a raszorulokat!Mi az ,hogy :nektek Magyaroknak; hat te mi vagy,marslako?
....ööö.... Te nem lenni mágyár??
És akkor most Neked vannak szingli barátnőid?
Szerintem meg inkább annak van komplexusa, aki a másik külsejét fikázza. Én pl. a szépséget előbb észreveszem valakin, mint a negatívumokat.
mindenki elott azt mondta a harmincas, jokepu, szimpatikus
fiatalembernek" Je, Te mar ilyen fiatalon kopaszodsz?". Nagyon kinos
volt, en szegyelltem magam.
jo). Egy pillanatra szohoz sem tudtam jutni...... a talalkozas utan meg
is szakadt az evtizedek ota tarto (addig viszonylag normalis)
kapcsolatunk."
Egy jo pszichologust bizony nem artana felkeresned, ha egy ilyen hulye mondatra igy reagalsz.
Erdekes olvasni, hogy mennyi frusztraciot okozhatnak az ilyen beszolasok.
Az itt hozzaszolok irasanak mindegyike sugarozza, a kisebbrendusegi komplexust, a serult lellket.
Inkabb ez a baj, mit hogy hany kilo az ember.
Akinek rendben van a lelke, legyen az tul kover vagy tul sovany egyszeruen csak mosolyog at ilyen beszolasokon, szinte meg sem hallja.
A lelket is kell edzeni, nem csak a testet!
Szerintem is egy nagyon intelligens, klassz cikk, gratulalok a cikk irojanak!
Elarulom, hogy ez a fajta, "mindenbe beszolo, mindenkit leszolo, mindenki maganszferajaba betolakodo, megalazo viselkedes" kizarolag Magyarorszagon tapasztalhato. Sok orszagban eltem, jartam mar, de soha, sehol nem tapasztaltam ilyenfoku viselkedest. Nagyon talalo, amit valaki korabban irt: "meggondolatlan megjegyzések mennyire sértik a másik ember MÉLTÓSÁGÁT". Errol van szo!
Soha eszembe nem jutna valakinek azt mondani, hogy "jaj, de nagy az orrod, gorbe a labad, elalloak a fuleid, milyen kancsal vagy, stb", ahogy a sulyra sem tennek senkinek megjegyzest.
Tanuja voltam (Magyarorszagon), ahol vendegsegben az idosebb hazigazda mindenki elott azt mondta a harmincas, jokepu, szimpatikus fiatalembernek" Je, Te mar ilyen fiatalon kopaszodsz?". Nagyon kinos volt, en szegyelltem magam.
De sajat magam is megtapasztaltam, amikor hosszu evek utan Budan meglatogattam regi kedves baratnomet, annyira orultem a talalkozasnak, amikor ajtot nyitott, en a nyataba ugortam volna oromomben, o ezzel kezdte" Hu, de nagyon sovany vagy!" ( 168 cm, 56 kg, nekem pont jo). Egy pillanatra szohoz sem tudtam jutni...... a talalkozas utan meg is szakadt az evtizedek ota tarto (addig viszonylag normalis) kapcsolatunk.
Ma már szerencsésebb vagyok. Biztos a korral lesz bölcsebb az ember, de a legrosszabb esetben is lepereg rólam. Vagy visszaszólok csípőből, esetleg kifejezetten bóknak veszem. Van, hogy meg is jegyzem, hogy inkább mínuszban legyek, mint pluszban. Egyébként is tapasztalatom az, hogy sokkal könnyebb szinten tartani, mint a felszedett kilót leadni. Az egy gyötrelem.
És nem utolsó sorban, ahogy öregszik az ember, azért is jobb, ha nem hízik el, mert - az én véleményem szerint - a túlsúly inkább öregít. A filigrán nőket meg fiatalabbnak nézik. Az pedig - mondjon bárki bármit - mámorító érzés.
Ehhez sem nagyon okosnak, sem kövérnek nem kell lenni, hogy az ember lássa, defektesekről beszélsz.
A különbség az, hogy most kitomboltad Magad, szídván a másfajta "defekteseket", ami ugyanolyan sértő --sőt, még inkább, a nyilvánosság széles körére való tekintettel, ami fenntartja a beszédtémát-, mint amikor face to face megkapod a kritikát mástól.
1.) Túlsúlyos barátnőm szerint igenis neki is rendszeresen tesznek megjegyzéseket a kulturáltalan ismerősei a súlyfeleslegére, és nemcsak neki, hanem másoknak is
2.) Nemrég olvastam a fb-on, hogy egy 150 cm magas fiatal nő panaszkodott, hogy akivel csak találkozik, kibukik a száján, hogy "de pici vagy!" , és mennyire rosszul esik neki
3.) Egy belgyógyász ismerősöm mesélte, hogy egy kollégája szintén nagyon vékony alkatú, és neki is sokan beszólnak a testalkata miatt. Ez az orvos azt szokta az őt cikizőknek mondani, hogy "Ó, igen, köszi, képzeld, épp most fogytam 3 kilót!" - aztán vagy észreveszik az iróniát, vagy nem... Én párszor próbáltam ezt mondani, nagy hatást értem el vele.
Szumma szummárum: aki bizonyos kulturáltsági szint alatt van, az beszól annak, aki nem üti meg ő mércéjét testalkat vagy egyéb tulajdonság tekintetében. És ez nagyon rosszul tud esni annak, aki nem tudja függetleníteni magát egy idegen és/vagy tudatlan ember véleményétől.
Nekem már elég ritkán szólnak be, talán érzik, hogy úgyis lepereg rólam. Ha néha beszólnak, és van kedvem szópárbajba kerülni, akkor büszkén mosolyogva szoktam mondani, hogy genetikai oka van a soványságomnak, és fiatalkorában igen karcsú és magas nagyanyámra hivatkozom. (Ez egy nem túl szép trükk, hiszen az engem támadó rossz szándékát irigységbe fordítom.) Ha még jobban akarok vitatkozni, akkor szintén mosolyogva kérdezem, hogy "Remélem, ez nem okoz számodra problémát?" . Ha nincs kedvem erről témázni, akkor simán mosolygok és megvonom a vállamat. Egyébként nem érzem szükségét, hogy mentegetőzzem, hiszen nem tettem semmi rosszat, hasznos tagja vagyok a társadalomnak, embertársaimmal rendesen viselkedem, stb., miért ne lehetnék sovány (vagy kövér vagy alacsony vagy magas vagy szeplős stb. stb. stb.).
Egyszer egyébként kaptam egy bókot egy idegen férfitől ezzel kapcsolatban. Egy sebészorvos egy hasi műtétet hajtott végre rajtam, majd a műtét után kedvesen közölte, hogy nagyon szeret engem operálni, mert jól látszik az anatómiám. :-)
En szinten folyamatosan megkapom ezeket a "kedves es aggodo" megjegyzeseket: Jaaaaaj annyira sovany vagy, biztos hogy eszel rendesen? Egyel csokit is meg porkoltet is vacsorara! (175 cm, 53 kg, 28 eves lany) - Igen, biztos, hogy eszem rendesen, koszi, ilyen alkat vagyok, es nem, nem eszem csokit es porkoltet vacsorara, de nem azert, mert fogyozom, hanem mert amugy sem egeszseges. De hagyjuk is...
Borzalmasan fel tud idegesiteni, ha epp olyan hangulatban kap el el ilyen megjegyzes, mit kepzel magarol? Ahogy a cikkben is irta a kedves iro, micsoda sertodes lenne, ha visszakezbol valszolnek, hogy "aha-aha, hat te meg jaaaaj mennyire kover vagy, uristen, biztos hogy odafigyelsz arra, mit eszel? Nem kene egy kicsit sportolni es egeszsegesebben elni, hmm?"
Tenyleg nonszensz, hogy az emberek azt hiszik, joguk van kommentalni szemtol szemben akkor is ha senki nem kerdezte oket...
Nagyon egyetértek azzal is, hogy vakmerőbben tesznek bántó megjegyzést egy sovány alkatúra - sajnos főleg, ha nő -, mint egy kövérre, így tapasztaltam én is. De nemcsak ez a lényeg, a cikk tökéletesen leírja az igazi lényeget.
Amíg az emberekben nem éled fel az igény, hogy "élni és élni hagyni" és amíg egyesek abból tartják fenn a maguk lelki kényelmét, hogy másokról véleményeket kreáljanak (hiszen minden ember önmagában egyedi és senkihez sem hasonlítható), miközben a saját problémáikat így szándékoznak maguk elől is eltakarni, addig sem a sovány, sem a kövér, sem az egyéb adottságokkal rendelkező embereknek nem lesz nyugalmuk. Hacsak meg nem tudna mindenki annyira erősödni, hogy az ilyen beszólásokat már csírájában elfojtanák egy jól megérdemelt válasszal.
Sokan szinte mosolyogva fordulnak hozzád ,hogy egyél "mán" mert olyan sovány vagy /.Holott :165 cm /58 kg/. .Ettől a szótól visitófrászt kapok.Még el is nyújtja az idiótája:olyan sováááány vagy!
Bár talán egyszer én is szóltam valakinek, nem tudom, mennyire normális ez, szólni ezért- volt egy kolléganőm, aki csak cukorkákat volt hajlandó enni reggel-délben-este, hogy ne legyen rosszul, de semmi mást, és nagyon sovány volt... Nem anorexiás szót használtam, de amikor valaki a környezetedben nem eszik semmit, hetekig, az ijesztő. Ilyesmit lehet mondani, hogy mi a baj?... Nem lehet? Mit lehet? Vagy inkább hagyjuk éhenhalni?... izé...
(Mindenesetre én olyan boldog volnék, ha valaki egyszer azt mondaná nekem, hogy "te út isten, de sovány vagy, nem avgy te anorexiás?! "