Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
,,Füveztem a terhességem alatt" - sokkoló szülői vallomások
Létrehozva: 2014. július 23. 09:59
Bár a szülőség szép feladat, mélypontok ebben a szerepkörben is vannak, amikor az ember fején olyan gondolatok suhannak át, amiket később szégyell. Egy anonim oldal most ezeket osztja meg...
Nők Lapja Café: ,,Füveztem a terhességem alatt\" - sokkoló szülői vallomások
Nők Lapja Café: ,,Füveztem a terhességem alatt\" - sokkoló szülői vallomások
már én is elgondolkodtam: nagyon nagy szerencsém van, mert a gyerekem
nemcsak szép, de okos és normális gondolkodású is. De mi lenne, ha nem
így lenne? Ez nagyon nehéz lehet egy szülőnek, hiszen ezek nem a
nevelésen múlnak."
A másik "nehéz" eset a fordítottja. Mikor van egy viszonylag - már bocsánat a kifejezésért - együgyü, egyszerű, nem igazán okos, kreatív, problémamegoldó szülő - a gyereke viszont pont nem ilyen lesz. Az sem egy jó helyzet, mert abból is konfliktus lesz. Nem nagyon díjazza egy szülő, ha a gyereke "lelépi". Nem is annyira gyermekkorban van a gond (bár akkor is, mert nem tud segíteni a tanulásban, kikérdezésben, az irányításban, a jó értelemben vett terelgetésben), hanem inkább akkor, ha a gyerek felnő és nem igazán lesz közös témájuk.
Dohányzó,italozó kismama szintén.
Sőt,az a férfi is,aki dohányzik a kismama felesége mellett-
Volt egy baratnom jopar evvel ezelott. 24 evesen ment ferjhez 3 gyereke szuletett , szerintem a hazassaguk sem volt kulonosebben rossz. Mar a 2. gyereket is a ferje eroltette meg az anyos. Amikor a 3. is megszuletett en gondoltam hogy ebbol nem fog semmi jo kijonni.
7 eves volt a legnagyobbik amikor az anyjuk irt egy levelet a ferjenek, hogy utalja az egesz familiajat, a gyerekeit latni se birja, es elege van az egesz csaladnak nevezett komediabol.
Osszecsomagolt egy borondbe nehany holmit es elment. A gyerekek mara felnottek, az anyjuk evente egyszer karacsonykor hivta fel oket addig amig az apa telefonszama egyszer csak nem valaszolt mert elkoltoztek mashova. Kb. 2 eve talalkoztam vele, csinos volt jokedvu. Beszelgettunk es meselte hogy nincs kapcsolata sem a gyerekekkel sem a volt ferjevel. Engem is meglepett amikor elmondta, hogy soha nem banta meg hogy otthagyta oket es sose hianyzott egyik se neki. Azt mondta soha nem kotodott egyikhez se, akkor sem amikor allapotos volt veluk sem amikor megszulettek.
Nem volt anya tipus ez volt a magyarazata.
"Juttatásban", figyelemben, mindabban, amit egy nagyszülő megadhat, soha nem tettek különbséget köztünk. De ami az érzelmeket illeti, mi nagyon közel állunk egymáshoz
Persze ez nagyszülő.
A szülők esetében nyilván(?) másképp van ez.
Nekem négy gyerekem van, tényleg mind másfajta, és meg nem tudnám mondani, hogy melyiket mennyire szeretem, tuti, hogy nem lehet ezt mérni, mert nekem mindegyik felbecsülhetetlen érték.
Sajnos az anyai szeretet nem mindenkinél működik, itt az nlc-n olvastam már olyan történetet, hogy valakit az édesanyja nem is akart és emiatt nem is törődött vele, sosem szerette. Vagy az alkoholista anya, akinek az ital a fontos, nem a család... ezek szélsőségek, de elég gyakori sajnos.
Nem kötelező szeretni amúgy szerintem. a felelősség elől is simán elfutnak nők is. Nincs ez azért olyan kőkeményen kódolva, mint mondják. a szaporodási ösztön tán elég erősen van, de a szeretet? egy fenét.
De aztkívánni bárcsak ne szült volna az ember.. az olyan saját döntést nem vállani. nekem ebben nem a ygerek a fura, hanem hogy valaki a saját döntését utasítja el evvel. Azért felelősség itt kezdődik, ha döntöttem, akkor a nem visszafordítható dolgoknál nem agyalok azon bárcsak.
Nem ugyanúgy szeretem őket, de ahogy nem ugyanúgy szeretem egyik jóbarátom meg a másikat se. a szeretet nem nekem van, nekik. Így az ki is marad, hogy mert anya jobban szereted a másikat. mert nem. aze gész összehasonlíthatatlan tényelg, hogy magam ismételjem. Minden gyerek, ember egyedi. Így az egész kérdés amit felvetsz normál esetben fel se vetődik.
Persze olyan van, hogy valamelyik ygerekét nem szereti valaki. de akkor nem jobban, vagy kevésbé, hanem egyiket elfogadja másikat nem. Vannak akik csak a hozzájuk nagyon hasonlót tudják elfogadni, a ygerek meg uyge lutri, mert kétfelől hozza az örökséget. Én bírom amit nem tőlem örököltek azt is :)
Bizony szülőnek lenni néha nagyon fárasztó,néha azt érzi az ember,h de jó volna egy kicsit szabadnak lenni,néha olyan dolgokat tenni ,ami nem a családról, a gyerekeinkről szól..vannak pillanatok amikor a fejem fogom én is,h kellett ez nekem?! :)
Nekem 3 gyermekem van..imádom őket,teljes szívemből..de nem szabad szégyenkezni,ha néha az ember lánya a falra mászik tőlük :D
Igaz van egy két olyan dolog,amit elítélek..terhesség alatti füvezés,italozás,dohányzás..ami veszélyezteti a gyerek épségét..de bizony egy kettő megszólalásban magamra ismertem :)
Mitől lenne aranyéletem? És hogy jön ide, hogy dagadt vagyok-e? :)
(Kedves modik, pls, ha az előzőt esetleg törlitek, akkor ezt is, nem szeretek "magamban" beszélgetni :D )
De sokat tiltakoztam már itt az ilyen kijelentések miatt.ű
Élő gyerekre/gyerekere mondanak ilyet itt, nők!!!!!!!!!!!!!!Minig összefogott a banda, hogy mégis miért is ne mondhatnának ilyet.
Megáll az ész.
Isten nem bottal ver, remélem.
De, jön még kutyára dér, ha ez nem jön be.
Kívánom a kedves biotartálynak, ( mert nem anya az iylen) hogy kapja meg ezért minél hamarább a sorstól azt, ami ezért jár..........
Mert manapság divat misztikumnak tekinteni az anyaságot és vannak olyan anyák, akik attól a gondolattól is megijednek, hogy qrvára nem érzik magukat felhőtlenül boldognak. Ez begyűrűzik és kiválthat szélsőséges reakciókat. Én ezt gondolom.
Jómagam nem szültem gyereket, de neveltem, és soha egyetlen percig sem jutott eszembe, hogy bárcsak ne lenne.
Igaz, nem volt lelkiismeretfurdalásom, amikor fürdés/szarás (vagy bármi olyan tevékenység, ami 10-15 percnél nem tart tovább) közben kezdett el sírni én meg hagytam...
Én sem bántam meg soha egy percre sem, hogy megszültem, pedig voltak cifra időszakok. De még csak az agyam leghátsó sarkában sem fordult meg ilyesmi. Ha valaki megbánja, hogy gyereket szült, az valahol önmagát hazudtolja meg, hiszen a gyerek nem kérte az életet, az csak és kizárólag a szülőkön múlt.
Vannak persze normális észrevételek is köztük. Pl. az okosságos. Ezen már én is elgondolkodtam: nagyon nagy szerencsém van, mert a gyerekem nemcsak szép, de okos és normális gondolkodású is. De mi lenne, ha nem így lenne? Ez nagyon nehéz lehet egy szülőnek, hiszen ezek nem a nevelésen múlnak.
Az élet a legigazságosabb ezért a legszebb.
"A legfáradtabb, legelkeseredettebb pillanatokban az ember lánya azt is megbánja, hogy szült"
Azért nem kéne általánosítani, és úgy beállítani, mintha ez normális lenne. Mindenki tudja, hogy szülőnek lenni nem csak rózsaszín köd (hiszen mindenhonnan ez folyik mostanában), vannak néha nagyon nehéz napok, időszakok, de ha már valaki odáig, jut, hogy megbánja, hogy gyereket vállalt, ott komoly gondok vannak szerintem.
that's your business
De azért ajánlom azoknak egy ilyen oldal átolvasását, akik mindig azt írják, az összes anya jó anya, és szuper, és mindig szeret.. frászt! van amelyik nem csak egy üzenőfalon és ideiglenesen nem akarja. hanem nem akarja, csak már nem tud mit tenni.
Ez a tényszerű igazság.